2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.1. A mezĘgazdaság és a növénytermesztés szerepe a nemzetgazdaságban 10
A nemzetgazdaság egyik fontos ágazata a mezĘgazdaság. Súlyát a lakosság élelmiszer ellátásában játszott kiemelkedĘ fontossága, az ország bruttó kibocsátásából, a beruházásból és az exportból való részesedése, valamint a foglalkoztatásban betöltött szerepe együttesen határozza meg. A mezĘgazdaság részesedése 1992-tĘl 2005-ig minden nemzetgazdasági mutató esetében csökkent (1. ábra). A legnagyobb arányú csökkenés a foglalkoztatottság területén következett be. Míg 1950-ben az aktív keresĘk 51%-a dolgozott a mezĘgazdaságban, addig 1992-ben már csak 11%, napjainkra pedig alig haladja meg az arány az 5%-ot. A részesedések csökkenése a rendszerváltás utáni tulajdonviszonyok megváltozásának, a jövedelemhiánynak és más nemzetgazdasági ágazatok megerĘsödésének is következményei. Azonban a mezĘgazdaság a népesség élelmiszerellátásában alapvetĘ szerepet tölt be, és erre a funkcióra mindig szükség lesz. A 2004. évi Magyar Statisztikai Évkönyv (Központi Statisztikai Hivatal, 2005) szerint az egy fĘre jutó évi kiadások rendeltetés
szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a lakosság 2004-ben a kiadásainak 22%-át fordította élelmiszerre, lakásfenntartásra és háztartási energiára 19%-ot, közlekedésre, hírközlésre 18%-ot, vagyis a kiadásokból a legnagyobb arányt a mezĘgazdaság és élelmiszeripar által elĘállított élelmiszerek fogyasztása teszi ki.
1. ábra A mezĘgazdaság aránya a nemzetgazdaságban
(folyó áron, százalék)
0,0%
2,5%
5,0%
7,5%
10,0%
12,5%
15,0%
17,5%
20,0%
22,5%
25,0%
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Bruttó kibocsátás GDP Beruházás Export Foglalkoztatottság
Forrás: MezĘgazdasági Statisztikai Évkönyv 2003, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2004; MezĘgazdasági termelés 2005, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2006a
A mezĘgazdaságon belül a növénytermesztés jelentĘségét alapvetĘen primer jellege határozza meg. BOCZ (1992), BEDė (1999) és MAGDA (2003) szerint a növényeknek, növényi termékeknek fontos szerepe van:
x a szervetlen anyagok szerves anyagokká történĘ átalakításában,
x a lakosság élelmiszerellátásában,
x az állattenyésztés takarmányigényének kielégítésében és jövedelmezĘségének alakításában,
x több iparág nyersanyagszükségletének kiszolgálásában,
x és a jövĘ energiatermelésében.
A magyar mezĘgazdaságban az elmúlt évek során jelentĘs aránytalanság alakult ki a növénytermelés és állattenyésztés között, ami strukturális problémát jelent. Míg a mezĘgazdaság bruttó kibocsátásából a rendszerváltás elĘtt közel fele-fele arányban részesültek, addig 2005-ben a növénytermesztés 55%-ot, az állattenyésztés 37%-ot képviselt (2. ábra). Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv (FVM, 2007) a fenntartható termelési struktúra elérése érdekében ösztönzi a termelési szerkezetváltást, és 45-45%-os részesedést célzott meg a 2007-2013-as idĘszak végére. Az állattenyésztés arányának növelése kulcsfontosságú a növénytermesztés szerepének és hozzáadott értékének fokozásában.
2. ábra A mezĘgazdaság kibocsátása 2005-ben, folyó alapáron
MezĘgazdasági szolgáltatás és egyéb tevékenység
8%
ÉlĘ állatok és állati termékek
37%
Növénytermesztés és kertészeti
termékek 55%
Forrás: MezĘgazdasági számlarendszer 2005, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2006b
BEDė és ORAVECZ (1998) szerint a hazai agrárökológiai potenciál hosszú ideje az ország egyik legnagyobb kiaknázható természeti forrása. Már SZAMOTA (1891) mĦvében is olvasható, hogy „Magyarország az összes emberi szükségletekkel gazdagon meg van áldva. Földje fekete, kövér és termékeny, csekély munkával is bĘ termést hoz létre”.
Ennek ellenére a növénytermesztési tevékenység viszonylag lassan alakult ki hazánkban, hiszen a kezdetekkor a honfoglaló, nomád-pásztor magyarok inkább állattartással foglalkoztak, mint földmĦveléssel (CS. SEBESTYÉN, 1939; ÉBER, 1961). A X-XI. században a növénytermesztés jelentĘsége megnövekedett, sĘt olyan mértékĦ lett, hogy még állami beavatkozást is igényelt. Kálmán király gondoskodott elĘször a föld rendszeres védelmérĘl, erĘszakos foglalásának büntetésérĘl (ACSÁDY, 1944), és elsĘként Ę szabályozta a gabona árát (ERDÉLYI, 1936). A magyar gabonakivitel és gabonakereskedelem elsĘ nyomai már a XII. század utolsó évtizedeiben jelentkeztek (BELITZKY, 1932).
PACH et al. (1963) szerint a XIV. században a szántóföldek kiterjedése tovább növekedett, a mĦvelés rendszere lényegesen átalakult, a földmĦvelés terméshozama emelkedett. 1350 és 1750 között a növénytermesztés lényegében keveset változott, és ez a változás is inkább mennyiségi volt, mint minĘségi (GAÁL, 1978), az árutermelésre való áttérés idĘszakaként jellemezhetĘ ez az idĘszak. A kedvezĘtlen gazdálkodási körülményeket az egész korszakra jellemzĘen a személy, a vagyon, a jog bizonytalansága, a háborúk veszedelmei és a túlzott kizsákmányolás okozta. 1750 és 1848 között a népsĦrĦség növekedése következtében – adott területen – egyre több és több embert kellett élelmezni, így a mezĘgazdaságban teret nyert a belterjesebb termelés. Ehhez járultak hozzá a növénytermesztésben az új növények, velük az új agrotechnikai módszerek, sĘt a tudomány eredményeit is alkalmazni kezdték.
A Dunántúlon és a Felvidéken a gazdasági élet lendületesebben fejlĘdött, mint az Alföldön. HORVÁTH (1840) szerint a legvirágzóbb földmĦvelése elsĘsorban Sopron, Moson és Vas megyéknek volt.
1848 után a növénytermesztés általános fejlĘdését mutatja az ugarterület csökkenése, a hasznosabb növények elterjedése annak ellenére, hogy a növénytermesztést meghatározó alapvetĘ agrotechnika jóformán változatlan maradt (GAÁL, 1978). Már e korszak végén is felismerték a költségek alakulásának jelentĘségét, és ez befolyásolta a növénytermesztés fejlĘdését.
Ahogy KORIZMICS (1867) írta: „Minél többet termelni egy holdról, s minél olcsóbban termelni egységét a terménynek, ez a mostani gazdálkodás jelszava; s azt lakolás nélkül senki sem hagyhatja figyelmén kívül”.
Az I. világháború okozta nehéz körülmények során a magyar gabonaexport – fĘképpen a nyomott árak következtében – lecsökkent. A gabonaválságot befolyásolta a magyarországi termelési költségek kedvezĘtlen alakulása, illetĘleg a gazdálkodás rentábilitásának megromlása.
BUDAY-SÁNTHA (2001) szerint a két világháború közötti idĘszakban az alacsony munkajövedelmek miatt rendkívül erĘs volt az önellátásra történĘ termelés, ami a jövedelmezĘ mezĘgazdasági termelésre alkalmatlan földek mĦvelésbe tartását is szükségessé tette. A rossz gazdasági feltételek között termelĘ, túlnépesedett mezĘgazdaság a romló piaci viszonyokhoz csak nehezen, elsĘsorban a ráfordításai csökkentésével tudott alkalmazkodni, ami viszont akadályozta a termelés belterjessé válását, a fajlagos hozamok és ezáltal a termelés növelését.
1945 és 1960 közötti idĘszak az agrárágazat számára egyértelmĦen negatív, az agrártermelés színvonalát tekintve tovább nĘtt az országnak a leszakadása a fejlett nyugati országokhoz képest.
Az 1960-as évek végére a gépesítéseknek, a szakképzett agrárszakembereknek, és a nagyüzemi átszervezéseknek köszönhetĘen a
magyar mezĘgazdaság ledolgozta az évszázados elmaradottságát, és termelési színvonalát tekintve az 1980-as évekre fel tudott zárkózni a világ legfejlettebb mezĘgazdaságú országai közé.
NÉMETI (2003) szerint az 1960 és 1990 közötti idĘszakban a mezĘgazdasági termelés gyors fejlĘdése (3. ábra), az élelmiszerellátás javulása és az export jelentĘs növekedése következett be.
A rendszerváltás a legnagyobb fordulatot a mezĘgazdaságban okozta, mivel gyökeresen változtatta meg nemcsak a tulajdon és földhasználati, hanem a foglalkoztatási viszonyokat, a gazdálkodási formákat is (SALAMON et al., 1994). Az átalakulás során részben a piacvesztés és a belsĘ kereslet csökkenésével romlott a jövedelmezĘség, mérséklĘdött a támogatás és jelentĘsen visszaesett a beruházás.
3. ábra A mezĘgazdasági ágazatok bruttó termelési indexe és a termékek
felvásárlási indexe, 1960=100%
90 110 130 150 170 190 210 230 250 270 290 310
1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000
%
Növénytermesztés Állattenyésztés
MezĘgazdasági termékek Termékek felvásárlási indexe
Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 2002, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2003
Magyarország a mezĘgazdasági termelésre kedvezĘ ökológiai adottságokkal rendelkezik. 2005-ben az ország összes területének 63%-át mezĘgazdasági területként (szántó, kert, gyümölcsös, szĘlĘ, gyep), 83%-át termĘterületként (mezĘgazdasági terület, erdĘ, nádas, halastó) tartották nyilván. A mezĘgazdasági terület mĦvelési ágak szerinti megoszlását mutatja a 4. ábra 1853, 1955 és 2005 évre vonatkozóan. A mai Magyarország területére vetítve a szántó aránya a mezĘgazdasági területen belül 1853-ban csak közel 54% volt, mely jelentĘsen megnövekedett, a gyepterületek felszámolása miatt. A szántóként történĘ földhasználat a XX. század második felében stabilizálódott, 76-77%-os aránynál.
4. ábra A mezĘgazdasági terület mĦvelési ágak szerinti megoszlása
0%
20%
40%
60%
80%
100%
Gyep (ezer ha) 2681,6 1471,4 1057
SzĘlĘ (ezer ha) 201,4 201,4 95
Gyümölcsös (ezer ha) 0,0 64,9 103
Kert (ezer ha) 80,6 104,9 96
Szántó (ezer ha) 3452,8 5402,9 4513
1853 1955 2005
MezĘgazdasági terület (ezer ha) 6416,4 7245,5 5864
Forrás: Magyar MezĘgazdaság 1851-2000, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2000; A fontosabb növények vetésterülete 2006. május 31., Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2006c
BUDAY-SÁNTHA (2001) szerint a vetésszerkezetet leginkább befolyásoló tényezĘk a termelési adottságok, a helyi fogyasztási igények, a piaci értékesítési lehetĘségek és az állatállomány mérete, takarmányszükséglete.
Az 5. ábrán látható, hogyan alakult az országban 2005-ben a vetésszerkezet, az egyes növények százalékos aránya a vetésterületen belül. A legnagyobb arányt, 70%-ot még ma is a gabonafélék vetésterülete teszi ki, ezen belül a búza és a kukorica aránya közel azonos, 28,5% és 28,2%. A gabonafélék dominálásának oka, hogy hazánk kontinentális éghajlatán a búza és a kukorica versenyképesen termelhetĘ. Az értékesítési nehézségek miatt (piacok elvesztése, nyomott árak) azonban már többször felmerült az elmúlt évszázad alatt, hogy piacképesebb növények termesztése lenne szükséges.
Már a XIX. század végén a magyar mezĘgazdaság fĘ hibájának tartották a túlzott mértékĦ gabonatermesztést, és a korabeli sajtóban megjelent tanácsok közül a leggyakoribb az, hogy „szorítsák szĦkebb térre a gabona- fĘleg a búzatermelést” (GAÁL, 1978).
5. ábra Vetésszerkezet a szántóterületen 2005-ben
12,2%
1,5%
3,8%
6,1%
69,1%
0,6%
4,2%
2,0%
0,5%
Burgonya Hüvelyesek Napraforgó
Cukorrépa Ipari növények Szálas és lédús takarmányok
Zöldségfélék Egyéb növények Gabonafélék
Forrás: A fontosabb növények vetésterülete 2006. május 31., Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2006c
BEDė (1999) szerint a magyar növénytermesztés alapvetĘen fontos feladata lesz a jövĘben az exportorientált termelés fenntartása. UDOVECZ (2006) tanulmányában kifejti, hogy a gabonafélék vetésterülete legkevesebb mintegy 350 ezer hektárral kénytelen visszaszorulni. Véleménye szerint, ha nincs elegendĘ reális hazai vagy külföldi értékesítési lehetĘség, tárolási vagy szállítási kapacitás, akkor az érintett növény termelése kötelezĘen visszaszorítandó. BUDAY-SÁNTHA (2001) szerint viszont nincs olyan növény, amelynek a termelését nagyobb mértékben a piac indokolná, és az adottságainknak megfelelne, és így jelentĘsen módosítaná a jelenlegi vetésszerkezetet.
A mai kor növénytermesztésének fĘ céljaként a versenyképes, minĘségi termelés megteremtését kell tekinteni, melyhez mind a tulajdoni, jövedelmi viszonyok rendezésére, mind agrotechnológiai fejlĘdésre szükség van.
2.2. A növénytermesztési szemlélet változása – a mennyiségi termeléstĘl a minĘségi termelésig vezetĘ út
A növénytermesztés technológiai alapelvei jelentĘs változáson mentek keresztül az elmúlt évtizedekben. RUZSÁNYI (1999) szerint a növénytermesztés fejlĘdésének korszakos változásait a társadalmi változások, a tudomány fejlĘdése, a mĦszaki és technikai haladás váltotta ki.
Az 1900-as évek közepéig a magyar növénytermesztést az extenzív gazdálkodás jellemezte (BOCZ, 2005). Ez a gazdálkodási forma külsĘ erĘforrásokat (tĘke, eszköz, energiahordozó) alig alkalmazott, így a termelést csak a saját tevékenységével keletkezett termékek teljes körĦ hasznosításával tudta növelni. Ez a saját erĘforrásra támaszkodás azonban nem tette lehetĘvé a rugalmas alkalmazkodást (MARSELEK, 2006).
A hazai növénytermesztés intenzív növekedési idĘszakában – az 1960-as évek elejétĘl az 1980-as évek második feléig – az iparszerĦ növénytermesztési technológiát az erĘteljes mennyiségi szemlélet jellemezte (PEPÓ, 1998). A termelési tényezĘk optimális felhasználási szintje mellett kívánták a termelĘk elérni azt a maximális termésmennyiséget, melyre a biológiai alapok lehetĘséget nyújtottak. A termésátlagok dinamikus növekedését az inputok (mĦtrágyák, kemikáliák, fosszilis energia stb.) jelentĘs mértékĦ mennyiségi növelésével érték el. FejlĘdött a növénytermesztés általános és specifikus agronómiai és agrotechnikai színvonala, és javult a termésbiztonság. A quantitatív szemléletĦ, iparszerĦ növénytermesztésben kevés figyelmet fordítottak a termesztési beavatkozások környezetvédelmi összefüggéseire, és a termés minĘsége másodlagos volt ebben az idĘszakban.
Ezeket a korábbi termesztéstechnológiai alapelveket azonban meg kellett változtatni a környezetvédelem, a versenyképesség és a minĘség dimenzióinak elĘtérbe kerülésével (LÁNG és CSETE, 1998). Napjainkban a termelési tényezĘk differenciált felhasználásával (minimális vagy optimális ráfordítás), nem a magas terméshozamok elérése a cél, hanem a minĘségi termelés, mely nem csak a végterméket jellemzi, hanem az egész termelési folyamatot végigkíséri.
Az ezredfordulón a környezet védelme mind a társadalmi, mind a gazdasági élet meghatározó részévé vált, mely a fenntartható fejlĘdés gondolatkörében jelenik meg a mezĘgazdaságban. LÁNG és CSETE (1996) szerint a fenntartható agrárfejlĘdés lényege az olyan gazdasági tevékenység, melynek során a környezet terhelése nem haladja meg a természeti erĘforrások regenerációs képességét. A fenntartható mezĘgazdaság alapvetĘ feladata az ökológiai és társadalmi feltételek mellett megtalálni és alkalmazni azokat a
technológiákat, eljárásokat, amelyekkel egyidejĦleg a környezet minĘségének fenntartása és a gazdaságos termelés megvalósíthatóvá válik.
Egyik alkalmazható technológia az integrált termelési rendszer, amely kiváló minĘségĦ terméket állít elĘ a természetes erĘforrások és szabályozó mechanizmusok segítségével, egyúttal csökkenti a környezetre és egészségre káros anyagok bevitelét és rögzíti a fenntartható mezĘgazdaság kereteit. Az optimális kompromisszumra törekszik az ökonómiai és ökológiai kívánalmaknak megfelelĘen.
A mai társadalmunkat információs társadalomnak is szokás nevezni, a számítástechnika fejlĘdésével tömegessé vált az információs technológia alkalmazása, mely megjelent a mezĘgazdaságban is. Az 1990-es évek elején kezdett teret nyerni az a termesztési rendszer, amely ötvözte a fenntartható fejlĘdés alapelveit és az információs technológia nyújtotta lehetĘségeket. A precíziós mezĘgazdaság, az agrotechnikai beavatkozások alátámasztásához gazdag információs hátteret nyújt, így segítve elĘ a döntéshozatalt. A termesztési technológia kifejlesztésének és terjedésének oka a termesztés gazdaságosságának fokozására irányuló törekvés, a környezetvédelem, a környezetkímélĘ gazdálkodás szükségessége és az ellenĘrzött minĘségĦ termény iránti igény (FEKETE, 2000). A hagyományos és precíziós gazdálkodás közötti különbséget szemlélteti az 1. táblázat.
SÁGI (1996) megfogalmazása szerint a precíziós gazdálkodás a fenntartható mezĘgazdasági fejlĘdéstĘl elválaszthatatlan termesztési rendszer, amely elektronikai és számítógépes technikát integrál a maximális gazdaságosság érdekében, miközben a környezeti és természeti forrásoknak is maximális védelmét valósítja meg. A precíziós növénytermesztés bevezetéséhez, alkalmazásához komoly mĦszaki és térinformatikai feltételrendszert szükséges biztosítani, MESTERHÁZI et al. (2001) és NEMÉNYI et al.
(2002) végeztek ebben az irányban kutatásokat.
1. táblázat A hagyományos és a precíziós gazdálkodás összehasonlítása Hagyományos mezĘgazdaság Precíziós mezĘgazdaság MezĘgazdasági kezelési és szervezési
egység a mezĘgazdasági tábla, melyet homogén termĘhelyi tulajdonságúnak fogadunk el.
MezĘgazdasági és szervezési egység a termĘhely, amelyet pontról pontra eltérĘnek és táblaszinten heterogénnek fogadunk el.
Átlagolt mintavételezésen alapuló tápanyag-gazdálkodás.
Átlagolt növényvédelmi kárfelvételezés és beavatkozás.
MĦholdas helymeghatározás alapú pontszerĦ mintavételezés és adatgyĦjtés (talajállapot, növényállapot)
Azonos tĘszám, fajta.
Homogén vízgazdálkodás.
Geostatisztikai interpolálás alapján
„homogénként” lehatárolt táblán belüli termĘhelyi blokkok.
Azonos gépüzemeltetés. TermĘhelyenként változó gépüzemeltetés.
Táblaszinten egységes növényállomány térben és idĘben.
TermĘhely szinten homogén blokkokba szervezett egységes növényállomány térben és idĘben.
A gazdasági értékelés alapja a táblaszintĦ átlagtermésen alapuló költség/jövedelem viszonyok.
A gazdasági értékelés alapja a termés megoszláson alapuló költség/jövedelem viszonyok.
A döntési alternatívák száma az elemzés során viszonylag kevés, amely a térbeli összefüggéseket korlátozottan képes figyelembe venni.
A döntési alternatívák száma nagy, amely az elemzés során a térinformatikai eszközök révén a térbeli összefüggéseket kiemelten képes figyelembe venni.
Információs és kommunikációs eszköztár részfeladatokat támogat.
Az információtechnológia a termesztés valamennyi fázisában egységes rendszert alkotva jelen van.
Forrás: TAMÁS, 2001
SZÉKELY et al. (2000) szerint a növénytermelésben sokáig tartotta magát az a szemlélet, hogy a gazdálkodás egysége a tábla, és ezen az egységen belül homogén mĦvelési módot, azonos ráfordításokat kell alkalmazni, mely tulajdonképpen a technikai kényszerbĘl kialakult nézet volt, hiszen a gazdálkodók mindig is tudták hogy a táblán belüli talajadottságok, a domborzati viszonyok és más egyéb, a hozamot befolyásoló tényezĘk rendkívül különbözĘek lehetnek. Ezzel szemben a precíziós gazdálkodás egy olyan technológia, ahol egy GPS vevĘkészülékkel és az ahhoz kapcsolt berendezésekkel a tábla teljes területén, pontszerĦen, rácsozatosan
meghatározhatók a hozamot befolyásoló egyes fontos paraméterek (differenciál-GPS eljárás esetén ± 1-5 méter pontossággal). A precíziós szemlélet szerint mind az információk gyĦjtése, mind a döntéshozatal utáni végrehajtás a lehetĘ legnagyobb felbontásra, vagyis lehetĘ legkisebb területi egységekre irányul. A pontszerĦ kezelési igények kielégítésével csökkenthetĘk a veszteségek, a környezeti terhelés, illetve ebbĘl adódóan a termelési költségek is. A növénytermesztés csaknem mindegyik termesztéstechnológiai eleme bekapcsolható a precíziós technológiába, így a talajmĦvelés, tápanyagellátás, öntözés, vetés, növényápolás, növényvédelem és betakarítás (AUERNHAMMER, 2001; NÉMETH és JOLÁNKAI, 2002).
HARNOS (2002) szerint a precíziós gazdálkodás nem csak egy újabb termesztési módszer, hanem egy olyan átfogó rendszer, mely integrálni képes a biológiai, mĦszaki és ökonómiai tényezĘket és rugalmasan kapcsolódik a termesztési adottságokhoz. E termesztési mód módszertani kutatása egy jól mĦködĘ szakértĘi-, döntéstámogató-, kockázatelemzĘ rendszer kiépítéséhez vezethet, mely a fenntartható, környezetbarát, talajvédĘ mezĘgazdálkodás számára manapság elengedhetetlen.
A hagyományos és precíziós növénytermesztés vizsgálatánál nélkülözhetetlen a technológiák összehasonlítása a jövedelemtermelĘ képesség szempontjából. TAKÁCSNÉ GYÖRGY (2003) a precíziós gazdálkodás növényvédelemmel kapcsolatos költség eltéréseit vizsgálta a konvencionális gazdálkodáshoz képest. Modellszámításai szerint a precíziós növényvédelem üzemi szintĦ eredményre gyakorolt hatása 0-40%
költségmegtakarítás lehet, ami azonban együtt járhat akár 0-25%
költségnövekedéssel is, így a technológia alkalmazásánál a szakértelem kiemelt jelentĘséggel bír.
Az alternatív növénytermesztési rendszereknél kell megemlíteni az ökológai (más szóval organikus vagy biológiai) gazdálkodást. A gazdálkodási
rendszer a szokványos, természetidegen anyagokat felhasználó kis- és nagyüzemi mezĘgazdasági termelés halmozódó káros következményei nélkül képes terményt, terméket, élelmiszert elĘállítani. Az ökológiai gazdálkodás olyan fenntartható, változatos, kiegyenlített, környezetóvó, jövedelmezĘ mezĘgazdasági rendszerek létrehozására törekszik, amelyek értékes táplálékot állítanak elĘ.
A biotermékek elĘállításának és minĘsítésének feltételrendszere a BIOKULTÚRA EGYESÜLET (1998) szerint a következĘ:
x minden környezetszennyezĘ technológia mellĘzése,
x változatos termelési szerkezet és vetésforgó,
x talajtermékenység fenntartása és javítása,
x meg nem újuló energiaforrások takarékos igénybevétele,
x fajok, fajták természetes igényeinek kielégítése,
x helyes gazdálkodási szemlélet.
Számos hazai illetve nemzetközi vizsgálat eredménye bizonyítja, hogy az ökológiai gazdálkodásban elérhetĘ hozamok átlagosan 10-30%-kal alacsonyabbak a konvencionális gazdálkodás eredményeihez képest (OFFERMANN és NIEBERG, 2002; RADICS, 2002). A terméskiesést általában ellensúlyozza az ökotermékek magasabb értékesítése ára.
A különbözĘ növénytermesztési technológiák elĘnyeit és hátrányait hasonlítja össze a 2. táblázat. Napjainkban ezek a növénytermesztési rendszerek egymás mellett léteznek, az alkalmazott módszer az adott gazdaság termelési adottságaitól, céljaitól, lehetĘségeitĘl függ.
2. táblázat Ökológiai gazdálkodás Talajtermékenység állandó növelése a növekvĘ biomassza által Minimális szermaradvány, egészséges élelmiszer Környezetszennyezés csökken A biotóp védelme Növeli a vidéki foglalkoztatást IdĘleges tápanyagszegénység Alacsonyabb termésátlagok Nagyobb munkaidĘ-felhasználás Magasabb értékesítési árak szükségesek
Precíziós gazdálkodás Helyspecifikus kezelések Termés-elĘrejelzés biztonsága nĘ Környezetszennyezés csökken A biotóp védelme Magas beruházási költség Fokozott szakértelmet igényel
Integrált növénytermesztés Talajtermékenység fenntartása CsökkenĘ erózió Jó minĘségĦ élelmiszer A biotóp védelme Talajélet idĘszakonkénti zavarai Közepes munkaidĘ-felhasználás
Növénytermesztési rendszerek összehasonlítása Intenzív növénytermesztés ELėNYÖK Nincs tápanyaghiány Nagy táblák Mélyen mĦvelt talajréteg Magasfokú specializáció Minimális munkaidĘ-felhasználás ElérhetĘ legnagyobb termés HÁTRÁNYOK A talajtemékenység csökkenése Erózióveszély Szelektív szegényedés a flórában és faunában CsökkenĘ élelmiszer-minĘség Környezetterhelés magas Forrás: Nyiri, 1993; Tamás, 2001; Marselek, 2004