A kockázat fogalmának értelmezése

A mindennapokban is gyakran használjuk a „megkockáztatom, hogy…”,

„túl sokat kockáztat”, „olyan bizonytalan, hogy…”, „aki mer, az nyer” és az ezekhez hasonló kifejezéseket, szólásokat. Ezek a gondolatok általában valamilyen döntési helyzetek, döntési sorozatok esetén merülnek fel. A növénytermesztĘ gazdálkodók jövedelemszerzĘ tevékenységük során számos esetben kerülnek döntési helyzetbe. Az esetek legfĘbb jellemzĘje, hogy a jelenben a jövĘre vonatkozó döntéseket kell meghozni, a rég- illetve közelmúltban megszerzett tapasztalatok és ismeretek alapján. A mindennapi használatban gyakran összemosódik a kockázat és bizonytalanság fogalma, míg a kockázatkutatásokban a megkülönböztetésükre komoly erĘfeszítéseket tettek.

A kockázat és bizonytalanság elkülönítése publikációkban elĘször KNIGHT (1921) munkájában jelenik meg. Úgy vélte, hogy kockázatos események esetén ismertnek tételezhetĘ a lehetséges kimenetelek valószínĦségi eloszlása, vagyis az események valószínĦsége megállapítható, így védekezni is lehet ellenük. A bizonytalanság ellen nem lehet védekezni, mert a kimenetek valószínĦségi eloszlása nem ismert.

Knight nyomán HICKS (1931), MARSCHAK (1938) és STIGLER (1939) munkájában figyelembe vette a kockázatot és a bizonytalanságot a profit, a beruházási döntések, a likvid eszközök iránti szükséglet, a finanszírozás, a vállalatok mérete és struktúrája, a termelési rugalmasság és a készlettartás magyarázatához.

KEYNES (1937), SCHAKLE (1952) és DAVIDSON (1982) szerint az ismeret hiányának vagy részleges birtoklásának, a döntéshozó korlátozott tudásának döntĘ szerepe van a bizonytalanság definiálásában. Egy újabb

gondolatot vetettek fel: a valószínĦség objektív és szubjektív meghatározását.

Valami biztosan történik, és így az események kimeneteléhez valamilyen ismert vagy nem ismert valószínĦség tartozik. BÉLYÁCZ (2004) szerint a valószínĦség objektív vagy szubjektív meghatározását a döntéshozó tudása (vagy annak hiánya) egyértelmĦen befolyásolja. Az ismétlĘdĘ döntések esetében, ahol a döntéshozót befolyásolhatják a hasonló múltbéli akciók kimenetei, a valószínĦség csak akkor alkalmazható, ha a döntéshozó tudja: a döntés kimenetét befolyásoló jelenlegi és jövĘbeni körülmények ugyanolyanok, mint a múltban végrehajtott döntések esetén érvényesülĘk.

Ebben az esetben a valószínĦség objektívnek tekinthetĘ. Azonban a teljesen azonos körülmények a mai felgyorsult, soktényezĘs világunkban a legritkább esetben biztosíthatóak, így gyakrabban beszélhetünk szubjektív valószínĦségrĘl.

CHIKÁN (2000) könyvében kifejti, hogy a kockázat a bizonytalanság (információhiány) következménye – ha a döntés valamennyi következményét ismernénk, nem lenne kockázat. RESZEGI (2006) ezzel szemben megállapítja, hogy a döntéshozók tökéletes informáltsága, az összes elérhetĘ információ korrekt feldolgozása mellett is létezik kockázat:

a jövĘ, a belsĘ és a külsĘ körülmények változékonysága a döntések eredményét is változékonnyá, kockázatossá teszi. CHIKÁN (2000) szerint a bizonytalanság ugyanakkor az egyén szubjektív viszonya a környezethez, így a kockázat is szubjektív. Az objektív és szubjektív kockázat megkülönböztetése a nyolcvanas évek kockázatkutatói által történt meg. A rövidebb távon várható és a megfelelĘ számítási eljárásokkal jól megközelíthetĘ hatásokat, a statisztikai adatokkal jól alátámasztott jelenségeket sorolhatjuk az objektív körbe. A szubjektív kockázatok leírásánál végezhetünk verbális értékeléseket, közölhetünk különféle

szcenáriókat, a kialakított jövĘképet akár rangsorolhatjuk is, feltételezett (nem számított) valószínĦségük szerint. A szubjektív kockázatértékelésnek fontos szerep jut a hosszú távú hatások meghatározásakor (FARKAS és SZABÓ, 2005). Bár a kutatók a mai napig igyekeznek a számszerĦsíthetĘség és elemezhetĘség miatt minél inkább objektívvá tenni a kockázatokat, mégsem lehet a döntéshozó személyét kizárni, így mindenképpen számolni kell a szubjektív tényezĘkkel is.

A kockázat fogalmának értelmezésére a szakirodalomban számos példát találhatunk. A különféle megközelítésmódokat az különbözteti meg egymástól, hogy miként definiálják a következményeket és a bizonytalanságot, és milyen mértékben tekintik az emberi tudást a valóság tükörképének (FARAGÓ és VÁRI, 2005).

A PALLAS NAGY LEXIKONA (1895) sajátos megfogalmazása szerint „a kockázat minden vállalkozásban és ügyletben az a része az álló vagy forgó tĘkének, amely csak a vállalkozás bizonyos mértékĦ sikere esetében térül meg. A kockázat tehát mindig olyan aktív vagyonalkatrészeket jelent, amelyeknek vagy forgalmi értéke, vagy tulajdonjoga kétséges, illetĘleg egyelĘre meg nem állapítható. ElĘfordulhat úgy a termelés és a forgalom, valamint a fogyasztás körében, de különösen nagy szerepe van a fogadásoknál, sorsjátékoknál és a spekulatív vásárlásoknál. Ha a termelésnél, a fogyasztásnál, vagy a forgalomnál jelentkezik, vagy pedig ha a spekulatív vásárlás elemeképp lép föl, akkor nagysága és milyensége függ a termelési és forgalmi költségektĘl, a konjunktúráktól és ezeknek mindenféle változásaitól. A fogadásoknál, sorsjátékoknál stb. pedig függ a számítás valószínĦségétĘl, mennél nagyobb ugyanis annak valószínĦsége, hogy a kérdéses esemény a kedvezĘ feltételeknek megfelelĘen jelentkezik:

annál kisebb az illetĘ fél kockázata, ellenkezĘ esetben annál nagyobb. Az ilyen egyenértékĦ elemek számbeli viszonyaitól függĘ kockázat számítására

alkalmazhatjuk a valószínĦségtan törvényeit, amennyiben a kockázat és a matematikai valószínĦség együttvéve adják a teljes bizonyosságot.”

RÉVAI (1914) szerint „a kockázat a vállalkozásnak az az eleme, mely a vállalkozónak cselekvĘ hatáskörén kívül esik, amelynek eredményes vagy káros volta rajta kívül álló eshetĘségektĘl függ. … A kockázat nagyságának és eshetĘségének a kiszámítása csak ott lehetséges, ahol az események gyakran elĘfordulnak s így a nagy számok törvénye alapján a valószínĦség számításának kellĘ statisztikai alapja van.”

Az UJ IDėK LEXIKONA (1939) szerint „a kockázat az az eshetĘség, hogy valamely vállalkozás veszteséggel is végzĘdhet. Minden közgazdasági tevékenység kockázattal jár, azonban a helyes kalkuláció és óvatos üzletpolitika a kockázatot csökkenti, bár a válságok okozta veszteségekkel szemben nem képes teljesen megszüntetni.”

GYENIS (1977) által szerkesztett Közgazdasági Kislexikon, BURJÁN és FÉBÓ (1985), BUBLOT (1987) és GALLYAS és SÁROSSY I-NÉ (1989) értelmezésében a kockázat a mezĘgazdasági termeléssel és értékesítési tevékenységgel szükségszerĦen együtt járó bizonytalansági tényezĘ, amely magában foglalja a veszteség lehetĘségét is. Szintén kiemelik azt a tényt, hogy a kockázat egy részének mértéke valószínĦség-számítással elĘre megállapítható, de legalábbis a tapasztalati tények alapján valószerĦsíthetĘ, így kalkulálható.

Az elĘzĘek alapján a kockázat a pozitív és negatív eredményt egyaránt magában hordozza. A kockázat legkorábbi, gyakorlatban is alkalmazott elemzései a biztosításokhoz kötĘdnek, és ezen a területen a negatív eredménynek van nagyobb jelentĘsége. KINDLER (1991) megfogalmazásában a kockázat egy cselekvési változat (alternatíva) lehetséges (nem biztosan bekövetkezĘ) negatívan értékelt következményeinek teljes leírása, beleértve a következmények súlyának és

bekövetkezésük valószínĦségének megmutatását is. HORNAI (2001) ezzel összhangban meghatározta a kockázat dimenzióit: az egyik dimenzió a valószínĦség, mivel sosem lehet teljes bizonyossággal megjövendölni a kárt okozó esemény bekövetkezését. A másik dimenziója a lehetséges kár értéke, ami meghatározható attól függĘen, hogy az adott lehetséges esemény pontosan milyen körülmények között következik be.

BÁCSKAI et al. (1976) szerint viszont a kockázat lényegének nem a veszteséget kell tekinteni, hanem az eltérés lehetĘségét a döntés szerinti céltól. A kockázat fogalmának a veszteségre való leszĦkítése korlátozza a kockázat helyes gazdasági alkalmazását.

BUZÁS (2000) szerint az a legcélszerĦbb, ha a kockázat fogalmát a gazdasági döntéshozatallal hozzuk kapcsolatba, vagyis a gazdasági kockázat során a gazdasági döntések elĘre kalkulált, tervezett és ténylegesen bekövetkezĘ eredménye kisebb-nagyobb valószínĦséggel eltér egymástól. A gyakorlatban a negatív kimenetelnek nagyobb jelentĘség tulajdonítható, mert ezek okozhatnak zavarokat a vállalkozás mĦködésében. A kockázat negatív hatása egyrészt ténylegesen bekövetkezĘ anyagi kár, vagy elmaradt haszon formájában jelenik meg, de a kockázat veszélyeztetheti a vállalat nem anyagi természetĦ érdekeit is.

A bizonytalanság és kockázat tehát a döntésekhez kapcsolódik. BUBLOT (1987) szerint a jövĘre vonatkozó döntéshozatal körülményeit a következĘk jellemezhetik:

1. A biztos jövĘ: a tökéletes ismeret jellemzi, a döntéseknek csak egy ismert, lehetséges következménye van.

2. A kockázatos jövĘ: az ismeret tökéletlen, többféle esemény vagy természeti állapot adott – a döntéshozó által ismert – valószínĦséggel történĘ bekövetkezésének lehetĘsége határozza meg.

3. A bizonytalan jövĘ: a termelĘ nem ismeri a tevékenységének eredményét befolyásoló többféle esemény bekövetkezési valószínĦségét.

A szakirodalmak alapján szükségesnek mutatkozik a kockázat és bizonytalanság fogalmának meghatározása a disszertáció értelmezésében is.

A kockázat annak a valószínĦsége, hogy a döntéshozó nem az általa elképzelt eredményt fogja elérni, és a kockázat az eredmény változékonyságával kerül jellemzésre. A knighti elmélet szerint kockázatról van szó akkor, ha a döntés, tevékenység során nem tudjuk pontosan, hogy mi fog történni, de ismerjük a lehetĘségeket, és azt, hogy az egyes kimeneteknél milyen esélyekkel számolhatunk. Bizonytalanság esetén ezeket az esélyeket nem ismerjük. A kockázat a bizonytalansággal együtt járó fogalom, csak a döntéshozó személyisége, ismerete, tudása, kockázatvállalása különíti el.