A növénytermesztĘ gazdálkodók által alkalmazott

A kockázatkezelési eljárások alkalmazásával részben csökkenthetĘek a kedvezĘtlen események bekövetkezésének esélyei, részben semlegesíthetĘek az események kedvezĘtlen következményei. A felmérés során a gazdálkodók Likert-skálán értékelték a kockázatkezelés jelentĘségét a gazdálkodási tevékenységükben, 1-sel jelölve a kis jelentĘségĦ kockázatkezelési eljárást, és 5-sel a meghatározó jelentĘségĦ módszert.

Csak akkor jelöltek egy eljárást, ha valóban alkalmazzák azt.

Az alkalmazott kockázatkezelési módszereket jelentĘsen meghatározza az, hogyan viszonyulnak a kockázati tényezĘkhöz a gazdálkodók, ezáltal az alkalmazott eljárások gazdálkodónként eltérĘek lehetnek.

A válaszadók leggyakoribb kockázatkezelési eljárásnak a több növényfaj termesztését jelölték meg (89%, 37. ábra). A módszer alkalmazása nem kizárólag a kockázatok csökkentésére irányul, hanem fontos agrotechnikai elem is. A jövedelemszerzés szempontjából mégis jelentĘs tényezĘje a kockázatok kezelésének, mert ha az egyik termesztett növényen veszít a gazdálkodó (a termesztési vagy értékesítési folyamatok alakulása miatt), akkor a másik növény kompenzálhatja a kiesett jövedelmet. KAPRONCZAI et al. (2005) vizsgálták a termelĘi reakciókat az árak ingadozása esetén, és arra a megállapításra jutottak, hogy a gazdaságok változatosan reagálnak a gazdasági környezetben bekövetkezĘ változásokra. Általánosan jellemzĘ, hogy a termelési struktúrán nem változtatnak, viszont több figyelmet fordítanak a piaci információk beszerzésére, és többfajta terméket állítanak elĘ, ezzel csökkentve a kockázatot.

37. ábra A kockázatkezelés módszereinek gyakorisága és jelentĘsége a

gazdálkodási tevékenységben (n=261)

Vagyonvédelem, Ęrzés

Forrás: saját számítás

A gazdálkodók által gyakran alkalmazott kockázatkezelési eljárás az idĘjárási elĘrejelzések figyelemmel kísérése (79%) és a piaci információk beszerzése (78%). Az elsĘ módszer jelentĘsége a technológiai mĦveletek optimális idĘben történĘ elvégzése miatt rendkívül fontos, míg a piaci informálódás az értékesítési folyamatok szempontjából jelentĘs. NAGY (1993a) munkájában felhívja a figyelmet a piaci és termelési információk fontosságára. Egyrészt ismerni kell a saját lehetĘségeinket is, hogy mely kultúra milyen sikerrel termelhetĘ az adott gazdálkodási körülmények között, másrészt ismerni kell a hazai igényeket, a mennyiség, a minĘség és a várható árak tekintetében, valamint az exportfeltételeket, különös tekintettel a minĘségi, az idĘbeni igényekre, és az árakra. JUST et al. (2003) az információforrásokat vizsgálták kutatásukban. A gazdálkodók illetve a

98

köztes (közvetítĘ) szervezetek az információikat nagyrészt az állami szervek közleményeibĘl, az agrármagazinokból és informális úton szerzik be. Az idĘjárási anomáliák esetén az állami szerepvállalás is elĘtérbe kerül (KARALYOS, 2003). Az információgyĦjtésnek egyik jó lehetĘsége a szaktanácsadókkal történĘ együttmĦködés. A szolgáltatást a válaszadók 67%-a veszi igénybe, de összességében a gazdálkodási tevékenységükben ennek nem tulajdonítanak nagy jelentĘséget. A szaktanácsadók számára ez jelzésértékĦ lehet a tekintetben, hogy a minĘségi szolgáltatás irányába fejlesszék tevékenységüket.

A válaszadók nagy része (76%-a) a piaci kockázatok elkerülése érdekében a terményének értékesítését szerzĘdések elĘre történĘ megkötésével igyekszik biztosítani.

MeglepĘen sokan (a válaszadók 69%-a) válaszolták, hogy a kockázatok hatásainak csökkentésére pénztartalékolással készülnek fel, ezek elsĘsorban a pénzügyi, likviditási kockázatok megoldására szolgálnak.

A válaszadók által legritkábban alkalmazott kockázatkezelési módszer az öntözés, a legkisebb jelentĘségĦnek ítélt eljárás pedig a vagyonvédelem, Ęrzés. A gazdálkodók 63%-a köt személyi- és vagyonbiztosítást, melynek közepes jelentĘséget tulajdonítanak. BARD és BARRY (2000) kutatása szerint a gazdálkodók nagy jelentĘséget tulajdonítottak a biztosításoknak. A biztosítások díjaként, a kockázatok csökkentése érdekében felmerülĘ állandó költség jelentĘs terhet ró a vállalkozásokra, azonban BABCOCK és SHOGREN (1995) – akik vizsgálták a gazdálkodók fizetési hajlandóságát a termelési kockázatok elkerülése érdekében –, azt tapasztalták, hogy a termelĘk nagy része hajlandó fizetni is a kockázatok csökkentéséért.

A visszaérkezett kérdĘívek további kiértékelése során vizsgálatra került, hogy mennyire foglalkoznak a gazdálkodók tudatosan a kockázatokkal és kezelésükkel. A hipotézis szerint a gazdálkodási tevékenységben a kockázatkezelés akkor kap nagyobb hangsúlyt, ha a gazdálkodó a kockázati források befolyásoló szerepét magasra értékelte. Az elemzés során portfoliót készítettem, melyben a kockázat értékelésének függvényében került ábrázolásra a kockázatkezelés növénytermelési tevékenységben betöltött szerepe. Az értékelt 33 kockázati forrásnak és 17 kockázatkezelési módnak a számtani átlaga került ábrázolásra mind a 261 válaszadó esetében. (A portfolión kevesebb, mint 261 pont látható, mert az azonos értékeket felvevĘ helyeket egy pont ábrázolja.) Az ábra felosztása függĘlegesen a kockázatok értékelésének átlagánál (3,26-nál) és vízszintesen a kockázatkezelések átlagánál (3,32) történt meg (38. ábra).

38. ábra A tudatos kockázatkezelés portfoliója

0 0,5 1 1,5 2 2,5 3 3,5 4 4,5 5

1 1,5 2 2,5 3 3,5 4 4,5 5

kockázatok értékelése (átlag) a kockázatkezelés szerepe a gazdálkodási tevékenységben (átlag)

II.; 16%

III.; 22% IV.; 37%

I.; 25%

Forrás: saját számítás

100

A válaszadók a különbözĘ szegmensbe kerülésükkel jól jellemezhetĘk:

x Az I. negyedbe tartoznak azok a gazdálkodók, akik az átlagnál alacsonyabbnak ítélték meg mind a kockázati tényezĘk befolyásoló hatását, mind a kezelésükre irányuló intézkedések szerepét.

x A II. negyedbe tartoznak azok a gazdálkodók, akik magasabbra értékelték a kockázati tényezĘket, de csak kis mértékben alkalmaznak kockázatkezelést. Közülük többen (25%-uk) egyáltalán nem is alkalmaznak kockázatkezelést.

x A III. negyedben azon válaszadók találhatók, akik alacsonynak értékelték a kockázati források befolyásoló hatását, de jelentĘs intézkedéseket hoznak csökkentésük érdekében.

x A IV. negyed tartalmazza a legtöbb válaszadót, 37%-ot. ėk a középértéknél magasabbnak ítélik a kockázatok jelentĘségét, és kezelésük ennek megfelelĘen fontosabb gazdálkodási tevékenységükben.

Asszociáció vizsgálattal további elemzésre került sor a különbözĘ szegmensekbe tartozás és a kor, a gyakorlatban eltöltött idĘ és az iskolai végzettség közötti összefüggésekre vonatkozóan. A Csuprov-féle asszociációs együttható a kor esetében 0,205, a gyakorlatnál 0,154, míg a végzettségnél 0,096-os értéket mutatott. Megállapítható, hogy a kor, a gyakorlatban töltött idĘ és a végzettség nem áll összefüggésben a kockázati források megítélésével és a kockázatok kezelésével. Nem volt kimutatható kapcsolat a használt földterület és a gazdálkodási forma tekintetében sem.

Hasonló eredményre jutott kutatómunkájában FARAGÓ és KISS (2005), akik a vállalkozók kockázatvállalását vizsgálták. A kockázatok értékelésében alapvetĘen az egyén szubjektivitása játszik szerepet.

Végeztem fĘkomponens-analízist is a kockázatértékelések mögött lévĘ közös okok feltárása érdekében, de nem kaptam értékelhetĘ eredményt.