A mexikói elnökválasztási kampány részletei és a cristero felkelés

A dolgozatban fontosnak találtam bemutatni az 1928-as mexikói elnökválasztási időszakot is a spanyol követ jelentésein keresztül abból az okból kifolyólag, hogy az elnökválasztási kampány sokszor fokozta a cristero háborút. Az események visszafelé is hatottak, az elnökválasztási kampányon is nyomot hagytak a katolikus felkelők. A követjelentésekben is egy-egy ponton már-már egybemosódott a két esemény annak ellenére, hogy kormányszinten, hivatalosan hangsúlyozták azt, hogy a felkeléseknek – 1928-ban Serrano és Gómez tábornokok felkelésének és 1929-ben az Escobar-felkelésnek – nem voltak vallási indíttatásai. Valószínűleg kormányrészről meg akarták előzni, hogy a cristero felkelés és a politikai hatalomért folyó felkelések egymást esetleg erősítsék és újra forradalmi helyzet alakuljon ki Mexikóban.

1927 márciusában Obregón fővárosba tett látogatása kapcsán a követ arról jelentett, hogy az obregonista csoport mindenképp szerette volna, hogy Obregón jelöltesse magát és induljon az 1928-as elnökválasztáson. A követ Obregónt méltatta, aki a spanyol diplomata jellemzése szerint „az egyetlen valódi presztízzsel rendelkező tábornok a hadseregben és az egész nemzetben.”⁵⁰⁸ Ekkor még Obregón hivatalosan nem jelentette be, hogy elfogadja a jelölést. Mivel a „valós választójog és újraválasztás nincs” jelszava ellentétben állt Obregón újraválasztásával, így éles viták és felháborodás volt jellemző minden politikai párt részéről. A másik komoly elnökjelölt a fiatal Francisco Serrano tábornok – Calles elnök barátja – volt.⁵⁰⁹

A forradalmi pártnak (Partido Revolucionario) egy másik szóba jöhető jelöltje Arnulfo Gómez volt, aki sokkal mérsékeltebb irányvonala miatt a konzervatívok és a katolikusok támogatásával is számolhatott, azonban a követ nem sok esélyt jósolt neki még a jelölésre sem.⁵¹⁰

1927 májusában a követ jelentése szerint a katolikus forradalom bukásával egy időben aktívabbá váltak az elnökválasztási harcok, amelyeket korábban egy időre felfüggesztettek.⁵¹¹ A spanyol diplomata borúsan érzékelte az események alakulását, jelezve, hogy vidéken már egyre több csapat alakult, amelyek elsősorban rablásokat és

508 AMAE: H 2564/005. Legación de España en México, Politica, Núm. 52. 1927. március 15. (Luis Dupuy de Lome y Vidiella jelentése.) „único General con verdadero prestigio en el ejército y en toda la Nación.”

509 AMAE: H 2564/005. Legación de España en México, Politica, Núm. 52. 1927. március 15. (Luis Dupuy de Lome y Vidiella jelentése.)

510 AMAE: H 2564/005. Legación de España en México, Politica, Núm. 65. 1927. március 31. (Luis Dupuy de Lome y Vidiella jelentése.)

511 AMAE: H 2564/005. Legación de España en México, Politica de América, Núm. 113. 1927. május 15.

(Luis Dupuy de Lome y Vidiella jelentése.)

117

fosztogatásokat követtek el a pártok propagandájának nevében. Az egyes osztagok létszámát tekintve nem voltak nagyobb létszámú csapatok és különösebb befolyással bíró vezető sem állt az élükön.⁵¹²

1927 júniusában Obregón hivatalosan is bejelentette, hogy indul a választásokon.

Ennek eredményeképpen Gómez és Serrano tábornokok összefogtak és létrehoztak egy

„újraválasztás nincs” elnevezésű tömörülést, s egyúttal nyílt harcot helyeztek kilátásba. A spanyol követ beszámolója szerint a mexikói politika bizonytalansága okán nem lehetett a választások végkimenetelét megjósolni. Azonban elképzelhetőnek tartotta, hogy a Gómez tábornokot támogató nagyhatalmú kőolajvállalatok segítsége, továbbá Serrano tábornok befolyása és népszerűsége a hadseregben akár meglepetéssel is szolgálhat az elnökválasztás végeredményét tekintve. Mindenki egyetértett abban, hogy véres harc várható. Gómez és Serrano tábornokok pedig aktív kampányba kezdtek megnyitva az utat egy újabb forradalom előtt.⁵¹³

Az elnökválasztási kampány egyre agresszívabbá és intenzívebbé vált. Az a hír járta, hogy az Egyesült Államokban tartózkodó Estrada tábornok, volt hadügyminiszter, Serrano tábornok mellett fog majd kampányolni. A követnek tudomása volt arról is, hogy Gómez tábornok és Franciaország képviseletében Jean Perier tárgyalásokat folytattak fegyverzet beszerzéséről és az országba szállításáról. Azonban a spanyol diplomata nem ismerte teljes bizonyossággal a tárgyalások eredményét, melyek úgy tűntek számára, hogy nem voltak sikeresek.⁵¹⁴

A legfőbb erő, amellyel Obregón számolhatott az agrárréteg volt, amely kétség kívül a Calles-kormány leghűségesebb támogatója is volt egyben. 1927 áprilisában és májusában a katolikus felkelők ellen küldte őket a kormány, majd az elnökválasztási kampány alkalmával ismét felfegyverezte őket. Ennek a lépésnek egyrészt az lehetett a célja, hogy megerősítse a kormány által támogatott jelölt pozícióit a politikai harcban, továbbá, hogy megakadályozza a Calles-kormány és Obregón elnökjelöltsége ellen fellépő politikai pártok kisebb csapatainak felkelését. A követ beszámolója alapján a hatóságok által felfegyverzett agraristák lefoglalták és elkobozták a földeket és terményeket. A bírók félelemből nem avatkoztak bele ezekbe az ügyekbe és az agraristák a hatóságok, a

512 AMAE: H 2564/005. Legación de España en México, América, Núm. 187. 1927. július 31. (Luis Dupuy de Lome y Vidiella jelentése.)

513 AMAE: H 2564/005. Legación de España en México, Politica de América, Núm. 161. 1927. június 30.

(Luis Dupuy de Lome y Vidiella jelentése.)

514 AMAE: H 2564/005. Legación de España en México, América, Núm. 198. 1927. augusztus 15. (Luis Dupuy de Lome y Vidiella jelentése.)

118

kormányzók és a hadsereg vezetőinek (jefes de operaciones) védelmét élvezve a legkülönfélébb visszaéléseket követtek el.⁵¹⁵

A követ szerint Obregón pénzügyi támogatásban is részesült a kormánytól elnökválasztási kampánya segítésére. Míg Arnulfo Gómez részéről folytatódott a fenyegetésekkel teli agresszív kampány, addig Serrano tábornok egyre megfontoltabb és a józan ész vezérelte propagandát folytatott. Egyre növekedett a népszerűsége nem csak a hadseregben, hanem mérsékelt hangnemének köszönhetően a nép körében is. A követ mindezek ellenére elképzelhetetlennek tartotta a győzelmét a kormány Obregón tábornok melletti határozott kiállása és segítségnyújtása miatt.⁵¹⁶

A spanyol diplomata biztos forrásból értesült arról, hogy 1927 augusztusában és szeptemberében a 11 egységből álló mexikói helyőrségből (guarnición) 7 egység vezetői Serrano tábornokhoz hű katonai tisztviselők voltak. 1927. október 2-án elkezdődött a Serrano és Arnulfo Gómez tábornokok vezette felkelés, melyet elsősorban Almada tábornok és Rueda Quijane tábornok segített. Még aznap Calles elnök és Obregón elnökjelölt minden lehetséges módon – telefonon vagy táviratban – tájékoztatták a kormányzókat és a hadsereg vezetőit, hogy felkelés tört ki Serrano és Gómez vezetésével, amelyet azonban teljesen elfojtottak és a felkelőket bebörtönözték. A követ meglátása szerint Calles és Obregón ezen gyors lépése, valamint a cenzúra, megakadályozta a további felkeléseket és azt, hogy a katonai vezetők megtudják az igazságot a dolgok alakulásáról.

Csak órákkal később értesültek a történésekről, amikor már ténylegesen leverték a forradalmi mozgalmat. A követ szerint október 5-re már teljesen elbukott a felkelés. A szenátus és a képviselőház száműzte az újraválasztás-ellenes párt szenátorait és képviselőit. Újságírók is az ország elhagyására kényszerültek. A spanyol diplomata elkerülhetetlennek látta spanyol állampolgárok száműzetését, mivel spanyolok is aktívan részt vettek a Serrano-Gómez felkelésben.⁵¹⁷

A kormány gyorsan reagált a válsághelyzetre és október 11-én elfogadták azt a parlament elé terjesztett javaslatot, melynek értelmében a négy éves elnöki periódust kiterjesztenék hat évre. Csak azt nem lehetett tudni, hogy már Calles elnöki mandátuma alatt életbe lép ez a törvény vagy csak a következő elnöki periódusban. A kormánycsapatok mozgása, az üldözéstől való félelem és a forradalmat éltető kalandvágyó

515 AMAE: H 2564/005. Legación de España en México, América, Núm. 204. 1927. augusztus 22. (Luis Dupuy de Lome y Vidiella jelentése.)

516 AMAE: H 2564/005. Legación de España en México, América, Núm. 224. 1927. szeptember 15. (Luis Dupuy de Lome y Vidiella jelentése.)

517 AMAE: H 2564/005. Legación de España en México, América, Núm. 254. 1927. október 15. (Luis Dupuy de Lome y Vidiella jelentése.)

119

szellem következtében megsokszorozódtak a felkelők és a banditák csoportjai. Ekkor már a követ számos, jól felszerelt katolikus csapatról számolt be – amelyek elhagyták az elbukott Serrano felkelést – akiket egyszerűen banditáknak és útonállóknak minősített.⁵¹⁸ Ezen a ponton a diplomata a katolikus felkelőket és a Serrano felkelés résztvevőit egy lapon említette, összemosva a két különböző indíttatású megmozdulást.

A követ 1928 februári jelentéséből kiderül, hogy a Calles és Obregón közötti szakadás lehetősége is felmerült. Egyrészt mert Calles két évvel meg akarta hosszabbítani az elnöki periódust. ⁵¹⁹ Másrészt Obregón egyre konzervatívabb álláspontot képviselt, s a katolikusok támogatását kereste.

Álvaro Obregón tábornok, „a proletariátus apostola,” ahogy hívei körében nevezték, elkezdte elnökválasztási kampányát. A spanyol követ meglátása szerint Obregón kijelentéseiben konzervatív tendenciát lehetett érzékelni, és nyilvánvaló volt az a célja, hogy új csavart adjon a vallási kérdésnek. Egyik beszédében azt nyilatkozta, hogy a népnek szüksége van hitre és hiábavaló megpróbálni kiirtani azt. Energikusan elítélte az erőszakot, szelíd eljárások hívének tartotta magát.⁵²⁰ Fontos megjegyezni, hogy Obregón kampányában egyre inkább a katolikusok megnyerése volt a cél. A Gómez-Serrano felkelés után tartani lehetett attól, hogy megerősödik a katolikus felkelés is. Tehát a feltevésünk helyes, miszerint a cristero felkelések és az elnökválasztási kampány kapcsán kibontakozó felkelések között egyfajta egymásra hatás volt.

Obregón, országos kampánya során, Durango államban azt nyilatkozta, hogy „a forradalom soha nem volt a vallásgyakorlás ellensége és mindig is tiszteletben tartotta a lelkiismeret szabadságát.”⁵²¹ Az elnökválasztási kampány és a vallási kérdés kapcsán Mexikóban egyre súlyosabb volt a helyzet. Ekkorra már Obregón is felismerte, hogy a választási győzelemhez és a békés hatalomátvételhez elengedhetetlen a vallási kérdés rendezése és a vallási konfliktusról alkotott egyértelmű álláspont nyilvánosságra hozatala az elnökjelölt részéről.

Obregón taktikus politikusként felismerte, hogy a legbefolyásosabb munkásszakszervezet, a CROM hatalmát mindenképp csökkenteni kell. A követ szerint

518 AMAE: H 2564/005. Legación de España en México, América, Núm. 254. 1927. október 15. (Luis Dupuy de Lome y Vidiella jelentése.)

519 AMAE: H 2565/002. Legación de España en México, América, Núm. 41. 1928. február 29. (Manuel de Figuerola-Ferreti y Martí jelentése.)

520 AMAE: H 2565/002. Legación de España en México, América, Núm. 59. 1928. március 15. (Manuel de Figuerola-Ferreti y Martí jelentése.)

521 AMAE: H 2565/002. Legación de España en México, América, Núm. 65. 1928. március 31. (Manuel de Figuerola-Ferreti y Martí jelentése.) „la revolución jamás ha sido enemiga de los cultos y ha respetado siempre la libertad de conciencia.”

120

Obregón célja – habár nyilvánosan nem adott ennek hangot, de szűk baráti körben kinyilvánította –, hogy szétzüllessze a CROM-ot és véget vessen a CROM által képviselt politikai erőnek. Obregón hozzáállása láthatóan bomlasztotta a munkáspárt és a CROM fegyelmét. Luis Morones, a CROM vezetője, kereskedelmi, ipari és munkaügyi miniszter reagált erre az általa is érzékelt hanyatlásra és nyíltan támadta Obregónt. Kijelentette, hogy a munkáspárt és a CROM nem szándékozik együttműködni a Calles elnököt az elnöki székben követő személlyel. Már májusban arról írt a követ, hogy nincs semmi valószínűtlen abban a híresztelésben, mely szerint Obregón majdnem áldozatul esett egy CROM által előkészített merényletnek.⁵²²

Az 1928. július 1-i elnökválasztáson Obregón nyert 1.900.000 szavazattal,⁵²³ azonban nem foglalhatta el az elnöki széket, mert 1928. július 17-én merénylet áldozata lett.⁵²⁴ Figuerola-Ferreti követ meglátása szerint Porfirio Díaz bukása óta nem volt olyan válság, mint amilyet Obregón meggyilkolása okozott Mexikóban. Calles elnök azonnal a katolikusokat tette felelőssé a történtekért: „a katolikus klérus felfegyverzett kezének”⁵²⁵ tulajdonította a gyilkosságot és a gyilkost, José de León Toralt az egyház eszközének nevezte. Az elnök a fenti kijelentésével egyértelműen a cristerókra utalt. Másrészről az obregonisták – a követ szerint inkább hihető álláspontja – szerint a CROM állt a gyilkosság mögött.⁵²⁶

1928. szeptember 1-én Calles elnök beszédében fontos kijelentéseket tett. Többek között beszélt arról, hogy Mexikóban végérvényesen a törvény útját kell követni, s le kell térni a caudillók által meghatározott útról. Támogatta továbbá, hogy a parlamentben a kisebbségek is képviseltessék magukat, legyenek bármennyire is reakciósok. Az összes forradalmi szektor egyesítésének szükségességét hangsúlyozta. A hadsereget, mint intézményt dicsérte.⁵²⁷ Calles elmondása szerint „a mexikói forradalom győzedelmeskedett gazdasági és társadalmi szinten, azonban a politika terén elbukott.”⁵²⁸ Obregón halálával

522 AMAE: H 2565/002. Legación de España en México, América, Núm. 128. 1928. május 15. (Manuel de Figuerola-Ferreti y Martí jelentése.)

523 AMAE: H 2565/002. Legación de España en México, América, Núm. 196. 1928. július 16. (Manuel de Figuerola-Ferreti y Martí jelentése.)

524 AMAE: H 2565/002. Legación de España en México, América, Núm. 197. 1928. július 18. (Manuel de Figuerola-Ferreti y Martí jelentése.)

525 „a la mano armada del clero católico.”

526 AMAE: H 2565/002. Legación de España en México, América, Núm. 206. 1928. július 31. (Manuel de Figuerola-Ferreti y Martí jelentése.)

527 AMAE: H 2565/002. Legación de España en México, América, Núm. 245. 1928. szeptember 2. (Manuel de Figuerola-Ferreti y Martí jelentése.)

528 AMAE: H 2565/002. Legación de España en México, Politica, Núm. 185. 1929. május 31. (Manuel de Figuerola-Ferreti y Martí jelentése.) „la revolución mejicana ha triunfado en el órden económico social, pero ha fracasado en el órden político.”

121

Calles számára is egyértelművé vált, hogy egységes platformra kell terelni nemcsak a különböző forradalmi szárnyakat, hanem a konzervatív és liberális erőket is ahhoz, hogy Mexikóban elkezdődjön a hatalom békés átadása.

Obregón halála után a CROM bomlásnak indult és Emilio Portes Gil hatalomra kerülésével a CROM teljesen széthullott. Az új párt – mely egyesítette a különböző forradalmi erőket – a PNR (Partido Nacional Revolucionario) megalakulása és a CROM széthullása párhuzamba állítható, egy időben történt. A parlament obregonista csoportja csatlakozott a PNR-hez.⁵²⁹ Az új párt létrehozásával Calles befolyása továbbra is megmaradt a mexikói belpolitikában, amely 1929-re újabb felkelések kibontakozásához vezetett.