RÉMÜLTEN ÁLLOK
MESTERSZONETT: DEMOKRÁCIA 1
15. MESTERSZONETT - Tréfa és valóság Magam csinosítom, és sminkelem
Se’ busz, se’ vonat nem indul most innen.
Nem te vagy az, hanem a testvérem!
Nem lett semmi, rossz hallgatni a meséd!
Nem jó ötlet így pótolni a mellet, nem természetes szépségét mutatja.
Borús arcokra mosolyt fakasztanék, ha jómódú, gazdag ember lennék.
Nem bíznám a gazdaságot rájuk, sok éhező emberen kell segíteni!
Unalmukban mérgeket szipóznak.
Mindig adnék, arcukra derűt fakasztanék.
Jaj, de nagyon – megfájdult a szívem!
Te édes: MOGYORÓS TEJCSOKOLÁDÉ!
2013. november 22. – 2014. május 30.
7d. TRÉFA ÉS VALÓSÁG 3. – SZONETTKOSZORÚ17 Mesterszonettel
1. LEMARADTAM
Pesten irodalmi est lesz szombaton mivel meghívtak én is elmegyek, figyelem az órát, – nem kell sietnem az íróasztalon a port letörlöm.
17A koszorúban szereplő versek első sorai ismétlésével, Shakespeare-féle abab.
az utolsó két sor cc vagy cd rímekkel készült, a Mesterszonett is.
Közben a verseket nézegetem, a zsűrinek majd ki tudja, mi tetszik?
választok novellákból és versekből amit majd a színházban mondok el.
mit vegyek magamra? Készülődöm: – kivasalom a ruhám és öltözöm – talán jó lesz a sötétkék kosztümöm, jól illik hozzá a vajszínű blúzom,
nem mindegy hogy nézek ki a színházban, sminkelek és csinosítom magam.
2.
Csinosítom magam és sminkelek, illatos parfümmel befújom magam, a kistáskám, kalapomat fölveszem, megnézem, mit mutat a nagytükör.
Mielőtt a rádiót kikapcsolnám,
hírekben hallom, mi van Budapesten...
– mi lesz velem, azon gondolkodom a BKV és a MÁV sztrájkot hirdet?
Nem gondoltam, hogy lemaradhatok, az állomáson barátok várnak,
de azt sem tudom, oda hogy juthatok, összefogtak ellenem az angyalok.
– Csak vártam, koptattam a porondot – nem indul innen se’ busz, se’ vonat.
3.
Nem indul innen se’ busz, se’ vonat, hallom, Pesten már sztrájkot szerveztek.
Hiába vettem verseket magamhoz, hogy majd azzal szórakoztassalak...
Elővettem mobilom a zsebemből, persze, meg se fordult a fejemben, hogy kijelzőn a neveket keressem, hiszen, becenéven vagytok a Neten.
Gombokat mindhiába nyomkodom, – sehol sem találom a neveket – keresem: végre, itt egy név: Tomi!
Szia, Tomikám! – üdvözlöm örömmel:
de hangját hallva, a vér elhűl bennem, nem te vagy az, hanem a testvérem!
4. ID
ŐMÚLÁSÁVAL
Nem te vagy az, hanem a testvérem!
Emlékszel még más életre, neked milyen volt akkor egy este? Kérlek, mit várjak, hadd tudjam meg részletesen!
Ha egyszer eszedbe jut, mit tettél életedben, milyen ember voltál, ott laktál a város szélen régen...
Lehet, hogy téged zárva tartottak?
Jó volna, ha rólad mindent tudnék.
Hová lettek a kincsek, közöld velem, egész életedre kíváncsi lennék, mert azt egyszer nekem megígérted.
Szánod az egészet, ebből eddig nem lett semmi, rossz hallgatni a mesédet!
5. MICSODA DIVAT?
Nem lett semmi, rossz hallgatni mesédet!
Higgyétek, furcsa világ ez a mai, tudjátok meg, mindez milyen kegyetlen, női mell, ha befedik, csak úgy szexi.
Túlzott, ha a blúzotokból kibuggyan, farmer se csússzon le, a köldökötök se látszódjon ki. Ha nincs a kirakatban, sokkal jobban izgatja a férfiakat.
Ki találta fel: mellet szilikonnal pótolni? Jobb ötlet juthatott volna eszébe. Olyan azzal a mell, mintha a helyén lenne egy nagy focilabda!
Engem még a látványa is megdermeszt:
női mell helyett szilikon hogy lehet?
6.
Női mell helyett szilikon hogy lehet, ami csak egy nagy labda beépítve, abból természet szépsége kiveszett, okos férfinek nem lehet élvezet.
Hidd el, sivár élet vár utódokra, külsőség minden ócska látszat csak, gondoljatok a jövendő magzatra, műmellből hogy szopik egy kisbaba?
Óh, a természetes szépség hová lett?
Fizetni kell érte, és semmi jóra nem vezet. Sokkal csinosabb egy nő, ha testét nem teszi a kirakatba, ha nyáron lenge ruhában sétálva a természetes szépségét mutatja.
7. HA ÉN GAZDAG LENNÉK...
Mutatja a természetes szépségét.
Jótékony célokra szórnám a pénzem, csak jót tennék, kutatnám a szegény éhező népet, ellátnám bőséggel étellel-itallal, terítenék ruhát a fázó testükre, jó meleget vinnék hideg szobákba’ sötét lakásukba napfényes világosságot gyújtanék.
Asztalukat étkekkel raknám tele, hogy ne korgó gyomorral feküdjenek le, mert akkor jókedvvel ébrednének.
Megvigasztalnám bánatos szívüket, ajándékokkal nekik kedveskednék, borús arcukra mosolyt fakasztanék
8. HA VEZET
ŐLENNÉK...
Borús arcukra, mosolyt fakasztanék minden ép-kezű férfinek, és aggnak rokkantaknak, fiataloknak, nőnek, minden embert ellátnám munkával, hogy abból magukat és családjukat eltartsák. Az ország parlagfűvel benőtt határait felszántatnám helyére búzát, ehető terményt ültetnék, hogy ne kellene étket, cukrot-, egyebet drágán, idegenből beszerezni. Az elkótyavetyélt nagy-gazdaságokat és téeszeket újra elindítanám átszervezve, ha jómódú, gazdag ember lennék.
9.
Ha jómódú, gazdag ember lennék, minden parlagföldet felszántatnék, legyen aratása minden szegénynek, ne vegetáljon nyomorgón kecskével.
Ne hagyja el megszokott otthonát, az ismerős tájat; megélhetésért városba menni, családjukat ott- hagyva, magára hagyni nem kellene.
Hazánk értékes földalatti kincsét idegeneknek át nem engedném;
az éhen tengődő nép nem keresné idegenben munkát, itt örömmel kibányásznák. Nem bíznám ország gazdaságát hozzá nem értő emberre.
10.
Nem bíznám az ország gazdaságát politikusra, nem értenek hozzá;
okos emberek, szakértők tudnák feléleszteni alvó gazdaságot.
Korabeli üzemek, üres gyárak épületeit bűn elhanyagolni!
Ha életet lehelnének elhagyott értékekbe, akkor várna jobb lét a munka nélkül tengődőkre. Lenne ismét munkájuk, amiből megélne a családjuk. Munkaképes emberek és nem unatkozna ifjak serege, mindenki napja munkával telne, sok éhező családon segítene!
11.
Sok éhező családon segítene!
Elvándorolni innen nem hagynám.
itthon tartanám a szakembereket.
A választott vezetőknek hivatása:
hogy hazájukból az emberek ne
meneküljenek keresni munkát külföldre, számukra a megfelelő helyeket, megtalálni itthon kell.
Ha én tehetném, éberen vigyáznám népem egészségét, hogy mindenkinek legyen elég ereje a munkához.
Bűn hagyni, hogy az iskolát ifjaink befejezve, csupán ténferegnek, és unalmukban mérgeket szipóznak.
12.
Unalmukban szipóznak mérgeket, bűnözés útjára térnek nem saját hibából, hanem unalomból. Jövő- képet kell nyújtani az ifjúságnak és megakadályozni a bűnözést.
Nem hagynám éhezni a gyerekeket ebben a hazában, és másokat sem fedél- és meleg ruha híján – télen szabadég alatt leljék halálukat!
Ellátnám a kisdiákokat minden kellékkel, hogy az iskola-padokban felzárkózni tudjanak a szegények.
Minden rászorulónak ajándékot adnék, arcukra mosolyt fakasztanék.
13. TÉLBÚCSÚZÓ...
Az arcokra mosolyt fakasztanék.
Mint egy kamasz örülök a tavasznak, jól esik megfürödni hajnalonként künn az utcán rövid szoknyában járok meleg napsugárban. A kezünkben virágcsokor, sógorom azzal köszönt, mert közeledik a nők napja, minket köszönt fiúk hada, kapunk csókot, virágcsokrot, örülünk szép bókoknak.
Remélem, nem feledkezik el rólam, csokoládét hoz nékem a sógor, szeretettel szép reggelre virradunk, várjuk az ünnepet, kezünkben illatos tavaszi ibolyacsokorral.
14. ÓH, TE ÉDES...
Tavasz van, kezemben ibolyacsokor.
Óh, mennyire szeretlek, kreol arcod, barna szemed, érzem bűvös illatod, és az édes-bájos mivoltodat.
Óh de nagyon kívánlak, arra kérlek, légy enyém, még a gondolat is szép remény nekem. Amikor közelemben érezlek, mámor önti el eszemet.
Kérlek, ezért ne várass magadra sokáig, a ruhádból is kibont-lak.
Siess hozzám, beteljesül vágyam...
mert igazán szeretlek, most azonnal megeszlek, te kívánatosan édes és
finom: MOGYORÓS TEJCSOKOLÁDÉ!
15. MESTERSZONETT - Tréfa és valóság