A mesealapú program keretén belül összesen 15 történetet készítettem egy nyugdíjas óvodapedagógus segítségével, aki korábbi tanulmányaim során mentorom is volt. Több évtizednyi szakmai tapasztalatai révén megfelelő ismeretekkel rendelkezik az óvodás korosztály sajátosságairól, ezáltal a mesék megírása során is hasznos tanácsokkal látott el. A történeteket a kutatásban résztvevő óvodapedagógusok még decemberben megkapták, hogy a januárban kezdődő fejlesztő program idejére már megfelelően ismerjék azokat. A meséket ők is lektorálták és pozitív visszajelzéseik további megerősítést adtak a történetek kutatásba való beemelésére.
5.1. A mesék bemutatása – Ella, Masa, Samu és Vince meséi
A történetek kialakítása során Zilahi (1998) alapján arra törekedtem, hogy a mesék illeszkedjenek a nevelési év menetéhez, az óvodákban megjelenő ünnepkörökhöz, így a pedagógusok könnyebben be tudták illeszteni a csoportok hétköznapjaiba. A történetekben a négy főszereplő olyan problémás helyzetekkel került szembe, amelyek megoldása valamilyen proszociális viselkedést váltott ki az adott mese szereplőjéből. A megjelenő válaszreakciók a gyermekek életkori sajátosságához igazodva az óvodáskorban leginkább jellemző segítés, megosztás és vigasztalás volt.
A mesék illeszkednek az adott korosztály életkori sajátosságaihoz. A rövid történetek egyszerű cselekményt követnek és olyan hétköznapi szituációkat mutatnak be a gyermekeknek, amelyek velük is megtörténhetnek a mindennapjaik során. A mesék kialakítása során Zilahi (1998) és Kádár (2013) útmutatásait követtem, akik szerint az óvodáskor elején lévő gyermekek számára a legmegfelelőbbek a rövid, rögtönzött történeteket halmozó, egyszerű cselekményeket, váltakozó párbeszédeket követő, ritmikusan ismétlődő részeket tartalmazó történetek. A mesék fejlesztő elemeként saját történeteimben is egy megbomló egyensúlyi állapotot kellett a szereplőknek helyreállítani (Boldizsár, 2006). Ezek segítségével a gyermek újra átélhet bizonyos élethelyzeteket, történéseket, amelyek a közelmúltban megtörténtek, így könnyebbé válhat számára mindezek egyéni feldolgozása, ezáltal pedig a saját belső egyensúlyának megteremtése. A fejlesztés során használt mesék a 5. mellékletben találhatók.
Mivel a pedagógiai szakmódszertani és a mesékkel, valamint a mesékkel támogatott fejlesztésekkel foglalkozó szakirodalom (pl. Zilahi, 1998; Kádár, 2013) a három- és négyéves korosztály számára legmegfelelőbb mesetípusnak az állatmeséket említi, így a fejlesztés során is ezt a típust használtam. A mesék követik azon hagyományos állatmesék cselekményeit, amelyekben a főszereplők az emberek világához hasonló módon élnek (Nagy et al., 2009), emberi tevékenységeik, élethelyzeteik, cselekedeteik, gondolataik vannak.
Mindezek alapján az elkészített mesékben négy főszereplő történetei jelentek meg és olyan helyzeteket mutattak be, amelyek az emberi tevékenységekhez hasonlítottak. A mesékben szereplő szituációk kialakítása során további szempont volt, hogy a megjelenő helyzetek a gyermekek hétköznapjaiban is előforduló szituációk voltak. Fontos volt, hogy a mesékben hallottak, majd a közös feldolgozás ne szigorú didaktikai keretek között valósuljon meg.
111
5.2. Fejlesztés menete – 0. hét teendői, a fejlesztés 15 hete
A fejlesztés összesen 15 hétig tartott, amely idő alatt az óvodapedagógusok heti rendszerességgel, hetente 2-3 alkalommal mondták el a történeteket a gyermekeknek. E döntést Zilahi (1998) és Bettelheim (1988) támasztja alá, miszerint egy új mese többszöri ismétlése által válik élvezhetővé a történet, valamint a cselekmény rögzülése által képesek lesznek beépíteni saját világképükbe a hallottakat. A pedagógusok felé az volt a kérésem, hogy legalább heti két alkalommal történjen meg a mesés foglalkozás, azonban ezek pontos beosztását a rájuk bíztam, hogy problémamentesen be tudják illeszteni a heti teendők közé. A fejlesztő foglalkozások kapcsán nem kerül sor az óvodapedagógusok külön felkészítésére, hanem a mesével való megismerkedésük során átbeszéltük a csoportos feladatokat, hogy biztosan annak megfelelően történjen a fejlesztés, ahogy az instrukciókban szerepel.
A fejlesztést megelőző hét során minden csoport kapott egy-egy csomag színezőt, ami a történetek szereplőit mutatta be. Ezeken keresztül a gyerekek már előzetesen megismerkedtek a megszokott meséktől eltérő szereplőkkel (7. kép).
7. kép. Fejlesztő hetet megelőző foglalkozás
A 15 mese felosztása során a proszociális viselkedések szerinti blokkokat alakítottam ki (33. táblázat), így a gyermekek több, különböző helyzettel kapcsolatban hallhattak megoldási lehetőségeket. Az ismétlésnek köszönhetően pedig az egyes válaszreakciók megerősítése is megvalósulhatott.
112
Karakterek bemutatása a gyerekeknek színezőkkel Vince és Samu havat
lapátol Vince és Masa
rollerezik A szalagos pálca Samu és Ella pitét süt A kézműves szoba A társasjáték
A szétgurult
gyümölcsök A festőkészlet A húsvéti tojásfestés A törött kezű Ella Masa tálkája Masa rollere Játék a kandalló mellett A játszódélután A zöldségeskert
5.3. Csoportos megbeszélések leírása, pedagógusok feladatai
A mesemondást követően a pedagógusok által vezetett csoportos megbeszélés következett, ahol meghatározott kérdéseken keresztül együttesen dolgozták fel a hallottakat. A csoportos foglalkozás feladatait tartalmazó segédletet az 6. melléklet tartalmazza.
A csoportos foglalkozások nagymértékben elősegíthetik a gyermekek fejlődését, fejlesztését, mivel könnyebbé válik a megértés, az események értelmezése, melyekről folyamatos és közvetlen visszajelzést kaphatnak a felnőttektől (Buda, 1998). Mivel a gyermekek számára a meseszereplőkkel történő események utánzási, azonosulási mintát jelenthetnek (Kádár, 2013), így ezek megbeszélése, közös feldolgozása segítheti a gyermekeket saját élethelyzeteik megfelelő és hatékony kezelésében.
A kérdések két csoportot képeztek, amelyek egyik fele az aktuális mesében történtekre irányultak. A kérdések középpontjában minden esetben a cselekmény azon elemei kerültek a fókuszba, amelyekben valamilyen proszociális tevékenység valósult meg. A másik csoportban pedig olyan kérdések szerepeltek, amelyek a gyermekek saját élményeire kérdeztek rá, a mesékben szereplő helyzetekhez hasonló esetekkel kapcsolatban (pl. „Mit csinálsz, ha valaki azzal a játékkal szeretne játszani, amivel te is?”). A kívánt válaszok elősegítése érdekében az óvodapedagógusok számára fel lettek tüntetve azok a javasolt válaszok, amelyeket a gyermekektől elvárhattam az adott mesékkel kapcsolatban. A válaszok felsorolására azért volt szükség, hogy biztosítsam a kívánt elemek átbeszélését, segítve ezzel a proszociális viselkedési elemek minél többszöri megjelenését. A gyermekek válaszait a pedagógusok a lehetőségeiknek megfelelően rögzítették számomra, illetve a fejlesztés időszaka alatt többször is ellátogattam az óvodákba és magam jegyeztem fel a kiscsoportosok reakcióit.
A feladatok között szerepeltek olyan tevékenységek is, amelyekkel a gyermekek a történetben szereplő egyes viselkedési válaszreakciókat saját maguk is be tudták mutatni társaikon, például: „Mutassuk meg, hogy hogyan vigasztaljuk meg a másikat. Óvatosan simogasd meg a melletted ülő kisgyerek karját!” Ezzel nem csupán az adott esetről való megbeszélés erősíthette meg a hallottakat, hanem az aktuális proszociális viselkedés tevékeny
113
kipróbálásával tovább rögzülhetett a problémás helyzettel kapcsolatban megjelenő megfelelő viselkedés.
A történetek feldolgozása során a gyermekeknek lehetőségük volt bemutatni, illetve egymáson megfigyelni az egyes érzelemkifejezések megnyilvánulását is. Erre vonatkozóan a feladatok között szerepelt az adott történetben megjelenő érzelmek bemutatása: „Milyen az arcunk, amikor örülünk?”, „Milyen az arcunk, ha szomorúak vagyunk?” stb. Ennek köszönhetően a gyermekek saját érzelemkifejezéseik gyakorlása mellett megfigyelhették azt is, hogy egyénenként hogyan térnek el a különböző érzelmek. Azon gyermekek számára, akik számára nehézséget jelentett ez a csoportos feladat, egy érzelmeket bemutató tábla állt a rendelkezésükre, amin be tudták mutatni a kért arckifejezéseket (7. melléklet).
5.4. Fejlesztés során tapasztaltak
A pedagógusokkal folytatott beszélgetéseim szerint a gyermekek jól fogadták a történeteket, megfelelően reagáltak rájuk és a közös, csoportos feladatokban is aktívan részt vettek.
Személyes megfigyeléseim során is hasonló reakciókat tapasztaltam a gyermekeknél. A fejlesztésben részvevő csoportok mindegyikébe legalább egyszer ellátogattam egy-egy fejlesztő foglalkozást megtekinteni. A gyermekek egy-egy történet kapcsán adott válaszainak néhány példáját az 8. melléklet tartalmazza.
Előfordultak olyan esetek, amikor az adott történet mesélése közben jelent meg valamilyen negatív érzelmi állapot. Ezeket a helyzeteket a pedagógusok be is építették a történetek feldolgozásába, így a gyermekek valós helyzetben is gyakorolhatták a megfelelő viselkedési formákat. Egyik ilyen eset volt, amikor az egyik mesélés ideje alatt két kisgyermek összeszólalkozott, ami után egyikőjük sírni kezdett. A mellette lévő egyik társa vigasztalni kezdte, majd a pedagógus is jelezte a többiek felé, hogy a kislány szomorú, úgyhogy mutassák meg, hogyan lehet megvigasztalni őt. A 8. képen szereplő jelenetből is jól látszik, hogy a gyermekek a kislányhoz siettek és igyekeztek megvigasztalni.
8. kép. Vigasztalás esete egy mesefoglalkozás alatt
114