A kísérleti és a kontrollcsoport közötti különbségek az egyes háttérváltozók

Az előmérésekhez hasonlóan a fejlesztés után ismét megvizsgáltam, hogy vajon az egyes háttérváltozók alapján bekövetkezett-e valamilyen szintű változás a kísérleti és a kontrollcsoport között. Ennek okán összehasonlítást végeztem a nemek, az életkori csoportok szerint, elemzés alá vontam az adatokat az óvoda előtti nevelés alapján, valamint megvizsgáltam, hogy vajon a testvérekkel rendelkező gyermekek mennyire teljesítettek másként egyke társaikhoz képest.

131

6.2.1.4.1. Nem szerinti különbségek az egyéni szituációs felmérés alapján

Az előzetes feltételezések alapján a fejlesztő programot követően lényeges különbségeket vártam a fiúk és a lányok viselkedésében a kísérleti és a kontrollcsoport között. A kísérleti csoportban nemek tekintetében nem jelentek meg nagy számban lényeges különbségek, ugyanakkor ezekben az esetekben főként a lányoknál lehetett megfigyelni magasabb szintű proszociális válaszreakciót. Az elrontott játék esetében megjelenő negatív érzelmi állapot kapcsán a lányokra szignifikánsan nagyobb arányban volt jellemző, hogy az esetet követően megfigyelik a másik személyt, tehát érzékenyek ugyan a problémára, viszont a segítségnyújtást nem tudták megvalósítani (U=458,5, p=0,04). Ugyanakkor a kísérleti csoportban a lányokra nagyobb arányban jellemző, hogy a distressz kifejeződése esetén már megosztják a birtokukban lévő játékot (U=449, p=0,05), azonban a fiúknál ez a válaszreakció inkább a szóbeli jelzések esetén nagyobb mértékben jellemző (U=382,5, p=0,00). A többi szituációt tekintve a kísérleti csoportban nem mutatkozott különbség a fiúk és a lányok között (p>0,05).

6.2.1.4.2. Életkor szerint megjelenő különbségek az egyéni szituációs felmérés alapján

Az életkori sajátosságokból adódóan, illetve a gyermekek szociális tapasztalatai miatt, a fejlesztő program ellenére előzetesen azt feltételeztem, hogy mind a kísérleti, mind a kontrollcsoportban főként az idősebb korcsoportba tartozó gyermekeknél nagyobb arányban jelennek majd meg a különböző proszociális válaszreakciók. Ugyanakkor a fejlesztő program hatására elvárt változás volt, hogy a fiatalabb korcsoportba tartozó gyermekek viselkedésében is minőségi változást lehessen felfedezni az utómérés során.

A kísérleti csoportban többnyire egyenlő arányban reagáltak a gyermekek a fizikai fájdalom miatt megjelenő negatív érzelmi állapotra, azonban a három évesek korcsoportja szignifikánsan nagyobb arányban reagált azonnal, a probléma bekövetkezésekor az idősebb és a fiatalabb csoporthoz képest (p=0,02). A kontrollcsoportban ezzel szemben nem mutatkozott lényeges különbség a gyermekek válaszreakcióiban (p>0,05).

6.2.1.4.3. Testvérek miatt megjelenő különbségek az egyéni szituációs felmérés alapján

A testvérekkel rendelkező gyermekek és egyke társaik esetében azt feltételeztem, hogy változás fog bekövetkezni a fejlesztés hatására és főként az utóbbi csoport esetében tapasztalható jelentősebb fejlődés. Az utómérések során tapasztaltak alapján megállapítható, hogy a testvérekkel rendelkező gyermekek kevésbé érzékenyek mások problémáira a fejlesztést követően is, a fizikai fájdalom okozta negatív érzelmi állapot megjelenése esetén szignifikánsan nagyobb mértékben nem reagáltak (U=795, p=0,04). A testvérekkel rendelkező gyermekek csupán a szóbeli jelzéseket követően voltak hajlandók megosztani a birtokukban lévő tárgyakat (U=432,5, p=0,03), ellenben az egyke gyermekek szignifikánsan nagyobb arányban osztozkodtak közvetlenül a probléma bekövetkezését követően.

A kontrollcsoportban nem mutatkoztak lényeges különbségek a gyermekek között. Az előmérésekhez hasonlóan a testvérekkel rendelkező gyermekek hasonló válaszreakciókat produkáltak, mint az egykék, ugyanakkor utóbbiak jellemzően elmulasztották a megosztás

132

reakcióját annak ellenére, hogy észrevették az aránytalan elosztásból fakadó problémás helyzetet (U=811, p=0,03).

6.2.1.4.4. Az óvoda előtti nevelés hatásai a kísérleti és a kontrollcsoport változásaira az egyéni szituációs felmérés alapján

A bölcsődei nevelésben részesülő gyermekek számára az óvodát megelőzően több lehetőség adódott arra, hogy a kortársaknál megjelenő különböző helyzeteket megfelelően tudják kezelni.

A kísérleti csoportban ez a feltevés be is igazolódott annak kapcsán, hogy a segítő viselkedések a probléma bekövetkezését követően szignifikánsan magasabb arányban jelentek meg (U=352, p=0,01). Ugyanakkor jelentős fejlődést vártam az otthoni nevelésből érkező gyermekek esetében is, ami a fizikai fájdalom problémája kapcsán be is igazolódott, ugyanis ezek a gyermekek lényegesen több esetben reagáltak már a distressz kimutatása esetén (U=404, p=0,04). A kísérleti csoporttal ellentétben a kontrollcsoportban a fizikai fájdalom megjelenése esetén az otthoni nevelésből érkező gyermekek csupán a szóbeli jelzések esetén produkáltak lényegesen nagyobb mértékben vigasztaló viselkedéseket (U=856, p=0,04).

6.2.2. Részösszegzés

Az utómérés során tapasztalt eredmények alapján mind a kísérleti, mind a kontrollcsoportban változások következtek be, azonban arányaikat tekintve a fejlesztő programban résztvevő kiscsoportos gyermekek jelentős mértékben fejlődtek a kontrollcsoporthoz képest.

A segítő viselkedésekben mindkét csoport jellemzően nagyobb mértékben reagált a problémák bekövetkezésekor. A kísérleti csoportban mindkét szituáció esetében megfigyelhető volt, hogy igen nagy arányban léptek közbe a bemutatott helyzetben, rögtön a probléma bekövetkezése után. Az előmérések során tapasztalt nonverbális jelzések szükségességének aránya is jelentősen csökkent, ezzel összhangban pedig az azonnali válaszreakciók növekedését lehetett tapasztalni. Ez a változás mindkét vizsgálati szituáció esetében kimutatható volt. A kontroll csoport esetében azonban nem tapasztaltam hasonló változásokat. Azok a gyermekek, akik nem vettek részt a fejlesztő programban, jellemzően nem mutattak szignifikáns különbséget az előmérésekben tapasztaltakhoz képest. Esetükben is megjelentek kisebb változások, azonban ezek jócskán elmaradtak a kísérleti csoportban tapasztalt eltérésektől, illetve több esetben mutatkozott stagnálás. Mindkét csoport esetében feltételezhető még a szituáció megtanulása is, azaz a gyermekek a segítő viselkedést mérő második helyzetben („elrejtett puzzle”) már jobban tudták értelmezni, mivel korábban már találkoztak egy hasonló problémával, mint az „elejtett ceruza” esetében, ugyanakkor ennek ellenére is a kísérleti csoportnál jelentkeztek olyan jelentősebb változások, amelyek a fejlesztés következményeként értelmezhetők.

A vigasztaló viselkedésekben nem mutatkoztak jelentős különbségek, az előmérésekhez hasonlóan a fejlesztési időszakot követően mindkét részmintában ismételten alacsony arányban jelentek meg a tevékeny válaszreakciók. A fizikai fájdalom megjelenése esetén enyhe fejlődés mutatkozott, azaz a problémák egyértelmű kimutatása esetén néhány gyermek értelmezni tudta a helyzetet, és verbálisan vagy fizikálisan vigasztaltak. A kísérleti és a kontrollcsoport reakciói

133

között ugyanakkor a tevékeny válaszreakciók elmaradásának arányaiban jelentkező változásokban tapasztalhatunk jelentős különbségeket (p<0,05). A kísérleti csoport esetében feltételezhető, hogy a gyermekek a programban való részvétel után már értelmezni próbálják a különböző helyzeteket, tekintve, hogy a negatív érzelmi állapot megjelenése esetén nem folytatták aktuális tevékenységüket, hanem megfigyelték, mérlegelték a történéseket. Tehát információkat próbáltak gyűjteni arról, hogy vajon mi történik a másik személlyel az adott helyzetben. Ugyanakkor a kontroll csoportban, annak ellenére, hogy itt is csökkenő arányokat azonosítottam, továbbra is a reakciók teljes elmaradása volt jellemző, tehát észrevették ugyan a másiknak problémát jelentő helyzetet, de azonnal folytatták is tevékenységüket. A vigasztaló viselkedés felmérésére szolgáló második szituáció esetében a kísérleti csoportban növekedés jelentkezett a tevékeny válaszreakciók megjelenésében, azonban ezek közül is a verbális jelzésre adott reakció esetében mutatható ki szignifikáns (p<0,01) fejlődés, ugyanúgy, mint a kontroll csoport esetében. Szintén hasonlóan alakult a két részmintában megjelenő változás abban az esetben, hogy a válaszreakció elmaradása csökkenő arányokat mutatott.

Összességében tehát mindkét csoportban megjelentek változások, ugyanakkor a két csoport között a vigasztaló viselkedéseket tekintve nem lehet olyan egyértelmű megállapításokat tenni, amelyek alapján arra következtethetünk, hogy a fejlesztő program esetleg változásokat eredményezett a gyermekek viselkedésében.

A megosztás esetében ugyanakkor enyhe mértékben, de fejlődést lehet látni a kísérleti csoport reakcióiban, azonban a kontrollcsoport viselkedéseiben nem mutatkoztak változások.

Mindkét szituáció esetén a tevékeny és a passzív válaszreakciók esetében is mutatkoztak szignifikáns különbségek. A kísérleti csoportban jelentős pozitív irányú változás jelentkezett abban a tekintetben, hogy a probléma megjelenését követően tevékeny közbelépést produkáltak a gyermekek. Annak ellenére is, hogy a megosztás nem a probléma bekövetkezésekor jelent meg, fejlődésnek tekinthető ez a változás, mivel néhány megerősítést követően a gyermekek már aktívan megosztották a birtokukban lévő játékokat, ellentétben a fejlesztés előtti időszakhoz képest. A kontroll csoport eredményeivel összevetve is fejlődést mutathatunk ki, tekintve, hogy azok a gyermekek, akik nem vettek részt a programban igen nagy arányban nem reagáltak a felmerülő problémára, és ez az arány a program négy hónapja alatt sem változott pozitív irányba.

A háttérváltozók kapcsán csupán a testvérek tényezőjének esetében mutatkoztak jelentős különbségek, vagyis az eredmények arra utaltak, hogy a testvérekkel nem rendelkező gyermekekre feltételezhetően jótékony hatással volt a fejlesztő program, mivel testvérrel rendelkező társaikhoz képest nagyobb mértékben osztották meg a birtokukban lévő dolgokat.

A többi vizsgált háttérváltozó nem mutatott ki szignifikáns különbséget a gyermekek között.

134

6.3. A kísérleti és a kontrollcsoportban bekövetkező változások kérdőíves vizsgálata a