melléklet: A városi környezet élhetőségének meghatározó paramétereit érintő törvényi szabályozások

A levegő minőségét érintő törvényi szabályozás

A levegőtisztaság-védelem fő célkitűzése az egészséges környezet érdekében a jó levegőminőség biztosítása, az emberi egészséget és a természetes környezetet veszélyeztető légszennyezettség kialakulásának megelőzése a jogszabályokban előírt levegővédelmi követelmények betartatásával.

A levegőtisztaság-védelem kereteit a környezetvédelmi törvény alapelveire épülő, a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001.(II.14.) Kormányrendelet határozza meg. A Kormányrendelet végrehajtásának részletes előírásait miniszteri rendeletek tartalmazzák. A határokon átnyúló hatások miatt a levegő minőségének hatékony védelme megköveteli az együttműködést az Európai Unióval és más nemzetközi szervezetekkel.

Vonatkozó szabályozások:

 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról

 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről

 17/2001. (VIII. 3.) KöM rendelet a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról

 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelöléséről

Zajhatásokra vonatkozó törvényi szabályozás

A környezetvédelmi törvény értelmében a környezeti zaj- és rezgésvédelem azokra mesterségesen keltett energia kibocsátásokra terjed ki, amelyek kellemetlen, zavaró veszélyeztető vagy károsító hang-, illetve rezgésterhelést okoznak.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Misztérium feladata azoknak a jogszabályoknak a megalkotása, amelyek a termelő és szolgáltató létesítményektől, építkezésektől, közutaktól, vasutaktól származó, munkahelyen kívül elszenvedett zajok és mechanikai rezgések megelőzését és a már kialakult kedvezőtlen állapot javítását szolgálják.

A környezeti zajhelyzet javítását a környezetvédelmi tárca jogszabálya alapján készített stratégiai zajtérképek és zajcsökkentési intézkedési tervek biztosítják.

Vonatkozó szabályozások:

 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról

 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól

 280/2004. (X. 20.) Korm. rendelet a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről

 142/2001. (VIII. 8.) Korm. rendelet a háztartási gépek zajkibocsátási értékeinek feltüntetési kötelezettségéről

 140/2001. (VIII. 8.) Korm. rendelet egyes kültéri berendezések zajkibocsátási követelményeiről és megfelelőségük tanúsításáról

 176/1997. (X. 11.) Korm. rendelet a repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének szabályairól

 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet a zajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról

 25/2004. (XII. 20.) KvVM rendelet a stratégiai zajtérképek, valamint az intézkedési tervek készítésének részletes szabályairól

 43/2002. (VIII. 12.) HM-KvVM együttes rendelet az állami repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének részletes műszaki követelményeiről

 27/2008. (XII. 3.) A környezetvédelmi és vízügyi miniszter, valamint az egészségügyi miniszter KvVM-EüM együttes rendelete a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról.

 29/2001. (XII. 23.) KöM-GM együttes rendelet egyes kültéri berendezések zajkibocsátásának korlátozásáról és a zajkibocsátás mérési módszeréről

 49/1999. (XII. 29.) KHVM rendelet a motoros légijárművek zajkibocsátásának korlátozásáról

 18/1997. (X. 11.) KHVM-KTM együttes rendelet a repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének részletes műszaki szabályairól

A vízszennyezés-szabályozás alapelvei

A tágabb értelemben vett szennyezést a közgazdászok negatív externáliaként említik. Gyakran a szennyezés szabályzást ezért ezen külső hatás kezelésének igénye kényszeríti ki. A

szennyezés mint externalitás: „a természeti készletek – egyik ember (gyár, üzem, város) általi – használatának káros hatása (a másik emberre, gyárra, üzemre, városra). Gyakran ennek a

„másiknak” nincs lehetősége semmiféle biztonságos kompenzációra, sőt ez a másik fél esetleg még annak sincs tudatában, hogy őt egyáltalán megkárosították.” 17

A tisztítatlan vagy nem megfelelően tisztított szennyvíz jó példa erre, ugyanis az ilyen szennyvizet kibocsátó nemcsak azzal jut előnyhöz a piacon, hogy megtakarítja a tisztítási költséget, hanem azzal is, hogy úgy használja ki a természetes vizek asszimilatív kapacitását, hogy közben csökkenti – például annak rekreációs célú – használhatóságát, ezáltal okoz kárt és egyben hátrányt a másik félnek.

A vízszennyezés-szabályozás alapelvei a következők:

 Méltányosság

 Irreverzibilis hatás

 Szennyező fizet

 Szabályozás a helyzeti előny kompenzálására

 Integrált megközelítés

 Szennyezés megelőzés

 Elfogadottság

 Ésszerűség

A szennyezésszabályozás egyik legfontosabb mozgató ereje, az elvek érvényesítésének gyakorlati megvalósítása: a határértékek intézményrendszere. A folyamat ugyanis a határértékekkel jól szabályozható. A határérték meghatározása többféle elv alapján történhet, de a választott rendszer jellemzi és minősíti is az adott ország környezetvédelmi-vízgazdálkodási politikáját. A környezetvédelemben kéttípusú határértékről beszélhetünk:

immissziós (befogadóra vonatkozó) és emissziós (kibocsátót érintő) standardról.

Határértékek a befogadóra

A befogadóra megállapított határérték célja, hogy egyaránt biztosítsa az emberi egészség és a vízi flóra fauna védelmét, továbbá elégítse ki a vízhasználati igényeket. Ebben az immissziós standardban általában megengedhető koncentrációkat állapítanak meg, és egy-egy koncentrációtartománnyal vízminőségi állapotokat jellemeznek. A vízminőségi állapot alapján lehetséges az osztályba sorolás, és a besorolás eldönti a lehetséges vízhasználatokat is.

Határértékek a kibocsátóra

A kibocsátási (emissziós) standardok a vízszennyezés szabályozásának olyan eszközei, melyek közvetve vagy közvetlenül a szennyezés csökkentési technológiákra vannak hatással.

A határérték kifejezhető például az iparban a termékegységre vonatkoztatott kibocsátható szennyező anyag mennyiségében, vagy a kommunális szennyvizek esetén az egy lakosra jutó szennyező anyag kibocsátásában, vagy az elfolyó szennyvízben megengedett koncentrációkban. A gyakorlatban ezek a standardok a „méltányosság és a szennyező fizet”

elven alapulnak, s egy kategórián belül minden szennyezőnek uniformizáltan kell csökkenteni a szennyezőanyag-terhelést. Eltérések alkategóriánként lehetségesek, például a „nagy és kis”

vagy az „új és régi” szennyezők között. Más esetekben a vízkészletek túlzott igénybevételét korlátozzák. A legtöbb esetben ezek a standardok meghatározott technológiák alkalmazását igénylik, szokás ezeket ezért technológiai alapú határértéknek is nevezni.

Hazánkban nincs ugyan szigorú értelemben vett standard az elfolyó szennyvízre, de a gyakorlatban a szennyvízbírság rendeletben rögzített határérték betölti ezt a szerepet (33/1993. sz. KTM rendelet). A helyzet jól jellemzi a jelenlegi hazai gondolkodásmódot is: a rendeletbeni határérték ugyanis a káros szennyezés tényét – az ezután fizetendő bírságot –, s nem pedig valamilyen technológiának, azaz követelménynek való megfelelőséget hivatott szabályozni. Előnye viszont a jelenlegi standardnak, hogy már 1984-ben egyfajta terület specifikus vízgyűjtő szerinti, vízhasználati igény szerinti határértéket próbált előírni s nem az ország minden területén egyforma mértékben szabályozni. Ma már ez a határérték nem tudja betölteni sem a bírság elrettentő funkcióját, sem a szennyezés csökkentését: a szennyezést jelző paraméterek elavultak (kátrány, szerves oldószer, extrakt) s egyben túlzottak is (több mint 30 komponens), a határérték esetenként túl magas (lebegő anyagok, egyes fémek), más esetben betarthatatlan (szerves oldószer extrakt, ammóniumion), néhány komponens mérése, jelentése (olajok, zsírok, kátrányok, szerves oldószer, toxicitás) nem egyértelmű, ugyanakkor jól definiált komponensek (biológiai oxigénigény, szerves szén, összes nitrogén) hiányoznak 17. Az új, az EU szabályozási elveken alapuló követelményekhez igazodó határétékek meghatározása a közeljövő feladata.

Az Európai Közösség előírásai

1991-ben az Európai Közösség a kommunális szennyvizek tisztítására rendeletet hozott. A szabályozás kiterjed a kommunális és bizonyos ipari szennyvizek gyűjtésére, kezelésére és kibocsátási feltételeire. A 2005-ig szóló lépcsőzetes program előírja:

 az ipari szennyvizeket megfelelő előkezelés után lehet a kommunális hálózatba vezetni,

 a szennyvizeket kibocsátás előtt másodrendű (azzal egyenértékű) tisztításnak kell alávetni,

 a tisztított szennyvizek minősége meg kell feleljen a kibocsátási követelményeknek.

Az elfolyó szennyvízre vonatkozó határéték a biológiai oxigénhiány, a kémiai oxigénhiány, az összes lebegő anyag, az eutrofizációnak kitett érzékeny területeken az összes foszfor és az összes nitrogén koncentrációjában, illetve százalékos csökkentési igényében van megadva. A kibocsátásokat évente 4–24 alkalommal vett, terhelésarányos vagy 14 órás mintákkal kell ellenőrizni. Megfelelően tisztított az a szennyvíz, mely a határértékeket úgy elégíti ki, hogy az a nem megfelelő minták maximalizált számát sem haladja meg, s a nem megfelelő minták értékei sem térhetnek el a határérték 100%-ánál nagyobb mértékben.

Talaj védelme érdekében hozott törvényi szabályozás

A talajromlás folyamata jelentősen megnövekedett az elmúlt évtizedek során, és ellenlépések hiányában ez tovább fog folytatódni. A Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogramról szóló 1600/2002/EK határozat magában foglalja a természeti erőforrások védelmére és a talaj fenntartható használatának elősegítésére vonatkozó célkitűzéseket. A Közösség kötelezettséget vállalt egy talajvédelemről szóló tematikus stratégia (Stratégia) létrehozására a talajromlás megállítása és visszafordítása érdekében. A Stratégiát az Európai Unió végül 2006-ban elfogadta. Addig az Uniónak nem volt egységes talajvédelmi koncepciója, csupán az ágazati politikák érintették a talajvédelmet.

Az Európai Unió irányelvekkel szabályoz a földtani közeg, illetve a termőtalaj védelmét illetően, azonban a konkrét jogalkotás a tagországok feladata. A földtani közeg védelmét is taglaló irányelvek közé tartoznak például a következők 96:

 Szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet, és különösen a talaj védelméről szóló 86/278/EGK irányelv

 A mezőgazdasági forrásokból származó nitrátok által okozott vagy indukált vízszennyezés csökkentéséről és megelőzéséről az Európai Unió 91/676/EGK irányelve rendelkezik

 A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 2008/1/EK irányelv

 A felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló 2006/118/EK irányelv

 A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv

Hazai szabályozás

Az Országos Talajvédelmi Stratégia elsődleges feladata a talaj, mint környezeti elem védelme. A mennyiségi védelem elemei a talajértékelésen alapuló földminősítés módszertanának kidolgozása és alkalmazásának bevezetése, a birtokrendszer racionalizálása (tulajdonjogi kérdések, szakmai és közgazdasági problémák kezelése), a talaj/humusz kitermelés valamint a termékforgalmazás szigorú ellenőrzése. A minőségi védelem különbséget tesz a diffúz és pontszerű szennyezésekkel szembeni intézkedések között. A korszerű, tudományos szempontból sokoldalúan megalapozott, EU-konform talajvédelmi stratégia legfontosabb célkitűzései a következők:

 az ésszerű talajhasználat

 a talaj sokoldalú funkcióképességét akadályozó, a talaj termékenységét csökkentő káros talajdegradációs folyamatok mérséklése (víz- és/vagy szél okozta talajerózió;

savanyodás; szikesedés; tömörödés és talajszerkezet leromlás; biológiai degradáció) a talajszennyeződés megelőzése, megszüntetése, vagy bizonyos tűrési határig történő mérséklése

 a talaj – s ezen keresztül az adott terület – vízháztartásának, nedvességforgalmának szabályozása a szélsőséges vízháztartási helyzetek (árvíz, belvíz, aszály) megakadályozása, gyakoriságának és mértékének csökkentése a káros ökológiai–

ökonómiai–társadalmi következményeinek mérséklése érdekében

 a társadalmi fejlődés következményeként a talajba juttatott anyagok bio-geokémiai ciklusának szabályozása, a racionális növényi tápanyagellátás, valamint a talaj és a felszíni/felszín alatti vízkészletek minőségének megóvása.

Ezen célkitűzésekből szinte semmi sem valósult meg 96.

A termőföldről és védelméről a termőföldről szóló 1994. évi LV., illetve a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény rendelkezik. A talajvédelmi terv részletes szabályairól a 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet intézkedik.

4. melléklet: Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat telepített folyamatos működésű mérőállomásainak

In document Városi környezetmonitoring rendszer fejlesztése (Pldal 185-191)