a tett vagy mellékkörülményei olyanok, hogy a tettes a szolgálat hátránya vagy az állástekintetek sérelme nélkül rendfokozatában meg nem maradhat

1. Ld. a 20. és 21. §-okhoz fűzött 1. jegyzetet.

2. A hivatalvesztés csakis azon bűncselekmények esetében állapítható meg, melyeknél a törvény annak alkalmazását előírja. Ha azonban a bíróság által kiszabott büntetés hathavi fogházat vagy hathavi államfogházat nem halad meg, úgyszintén, ha a főbünte-tés pénzbüntefőbünte-tésből áll, mellőzhető e mellékbüntefőbünte-tés (Btk. 54. §-a).

Korrekcionalizáció esetében – hacsak a Btk. 54. §-a alapján a mellőzést a bíróság ki nem mondja – a hivatalvesztés alkalmazása kötelező (így Angyal, Finkey és Irk; ellen-kezőleg a m. kir. Kúria gyakorlata, Fayer, Illés és Vámbéry), és meg kell azt állapítani életfogytig tartó fegyházra szóló elítélés esetén is.

Jelen törvény a 75., 79., 89., 99., 105., 111., 114–115. és 136. §-okban állapít meg hivatalvesztést.

Nem szabható ki a szóban forgó mellékbüntetés kihágás (Kbtk. 24. §-a), valamint a fi atalkorúak által elkövetett és a jelen törvény 49. §-ának (2) bekezdésében, illetve az Élt. 87. §-ában megjelölt deliktumok közé nem tartozó közönséges bűncselekmények miatt (Ktbtk. 43. §-a).

A viselt hivatal vagy állás, illetőleg az ügyvédség elvesztése, úgyszintén a szakképzett-séget kívánó hivatás vagy foglalkozás gyakorlásától való eltiltás szintén csak a törvény által megjelölt esetekben foghat helyt.

A bíróság azonban olyankor, amikor a hivatalvesztést mellőzheti (Btk. 54. §-a), elte-kinthet a szóban forgó mellékbüntetések kiszabásától is (Bn. 36. §-a).

Annak érdekében, hogy a Bn. 36. §-a a szakképzettséget kívánó hivatás vagy foglal-kozás gyakorlásától való eltiltás kérdésében ne szolgáljon téves következtetések alapjául, a következőket jegyezzük meg.

A Btk. 60. §-a szerint a törvény különös részében határoztatnak meg azok az esetek, melyekben a bűnösnek ítélt személy a foglalkozás gyakorlásától eltiltandó. A Btk. e mel-lékbüntetést csak két esetben, úgymint gondatlanságból okozott emberölés és súlyos testi sértés esetében ismeri (Btk. 291. és 310. §-ai), s a különös rész vonatkozó helyein úgy rendelkezik, hogy a bíróság a bűnösnek talált egyént a hivatás vagy foglalkozás

gyakorlásától eltilthatja. A Bn. 36. §-ából egyesek arra a konklúzióra jutottak, hogy a törvényhozó a Btk. imént megjelölt két egymással ellentétes rendelkezése folytán tá-madható vitát úgy kívánta eldönteni, hogy ha a főbüntetés hathavi fogházat meghalad, a szóban forgó mellékbüntetés alkalmazása kötelező. Ezzel az értelmezéssel szemben az Élt. – s ez az Élt.-nek a fellebbezés tekintetében intézkedő 28. és 29. §-aiból kétség-telenül kitűnik – a felvetett kérdést úgy döntötte el, hogy a szakképzettséget kívánó hivatás vagy foglalkozás gyakorlásától való eltiltás minden esetben a bíróság belátására van bízva, annak kimondása tehát akkor sem kötelező, ha a főbüntetés tartama hathavi fogházat meghalad.

3. A fenti § 4. pontja szerint „a lefokozást abban az esetben is ki kell mondani, ha az el-ítélés oly cselekmény miatt történt, amelyet a törvény bűntettnek nyilvánít.” Minthogy itt a törvényben megállapított minősítés mérvadó, a lefokozás akkor is alkalmazandó, ha az in thesi bűntettet képező cselekmény a konkrét esetben vétséggé minősül. A bírói és törvényi korrekcionalizáció között a szóban forgó kérdés szempontjából különbség nincs.¹⁴⁹

23. § A lefokozást – az alábbi bekezdésben meghatározott kivételekkel – mellőzni lehet, ha azt csak a 22. § 2–4. pontja alapján kellene kimondani s a bíróság pénz-büntetést vagy elzárás-, fogház-, avagy egy évet meg nem haladó börtönpénz-büntetést állapít meg.

Nincs helye a lefokozás mellőzésének, ha ezt a jelen törvény Második Része kizárja, vagy ha a bíróság tiszttel (hasonló állásúval) szemben börtönbüntetést ál-lapít meg.

1. Ld. a 20. és 21. §-okhoz fűzött 1. jegyzetet.

2. E § államfogház-büntetésre ítélés esetében nem nyújt módot a lefokozás mellőzésére, ily büntetési nemre ítélt egyén tehát rendfokozatában nem hagyható meg, ha lefokozá-sát a 22. § előírja.

3. E törvény második része szökés és szökésre szövetkezés (100. §), úgyszintén gyávaság bűntette esetében (112. §) zárja ki a lefokozás mellőzését.

4. A tisztek és hasonállásúak fogalmát illetően ld. a 8. §-hoz írt 10. jegyzetet.

149 Utóbbira nézve ld. a Ktbtk. 43. §-át.

5. Fellebbezésnek van helye a vádlott terhére akkor, ha a haditörvényszék a lefokozást a fenti § alapján mellőzte vagy a 22. § 5. pontjához képest – a vádló indítványa ellenére – ki nem mondotta (Élt. 28. §-ának 5. pontja). A vádlott javára pedig akkor, ha a bíróság a lefokozást a 22. § 2–5. pontjai alapján mondta ki (Élt. 29. §-ának 5. pontja).

24. § Az 1908:XXXVI. törvénycikknek a büntetés feltételes felfüggesztésére vonat-kozó 1–8. §-a helyett a katonai büntetőbíráskodásban az alábbi 25–31. §-ok ren-delkezéseit kell alkalmazni.

A büntetés feltételes felfüggesztésének intézménye eddig sem volt teljesen ismeretlen a katonai büntetőjogban. A Kbp. 480. §-a értelmében ugyanis a hadrakelt seregnél az az illetékes parancsnok, kinek kegyelmező joga van, kilátásba helyezheti a bíróilag kisza-bott büntetés elengedését arra az esetre, ha az elítélt az ellenség előtt bátor magatartást tanúsít. Ekként tehát már a Kbp. előkészítői is felismerték az ezen intézményben rejlő nagy kriminálpolitikai gondolatot, vagyis a büntetés jogrendhez való alkalmazási ké-pességének fejlesztését.¹⁵⁰ A Kbp. szóban forgó rendelkezése most megfelelő kiegészítést nyert a Bn. I. cikkének recipiálása által.

A feltételes felfüggesztés intézménye, mely az előbb említett kriminálpolitikai gon-dolat megvalósításán kívül még, mint a rövid tartamú szabadságvesztés-büntetések egyik legmegfelelőbb pótszere is, felbecsülhetetlen jelentőségű. Éppen a katonai büntető-bíráskodás körében alkalmazható a legideálisabban és felelhet meg leginkább a hozzá fűzött várakozásoknak. Míg ugyanis a polgári büntetőbíró rendszerint nem ismeri eléggé az előtte álló vádlott egyéniségét és nem áll rendelkezésére oly szerv sem, mely segít-ségével életviszonyairól, előéletéről, magaviseletéről és jelleméről, vagyis mindazokról a körülményekről, melyek a felfüggesztés várható hatásának megítélése szempontjából fontossággal bírnak, megfelelő tájékozódást szerezhetne, és nincs meg ott az utólagos ellenőrzés lehetősége sem, így mindig fennforog az az eshetőség, hogy a felfüggesztés kedvezményében részesültek visszaesőkké válnak anélkül, hogy erre rájönnének és anél-kül, hogy felfüggesztett büntetésüket kiállanák (ld. a Jogászegyleti Értekezések 269.

számú füzetét, mely a büntetőnovella tervezetének tárgyában folytatott tanácskozáso-kat tartalmazza), addig a tanácskozáso-katonai egyének¹⁵¹ előéletéről, magaviseletéről és jelleméről hű képet nyújtanak a vádlott elöljárói által vezetett s a bűnvádi eljárás során a bírósághoz juttatott személyi és erkölcsi okmányok, és megfelelően biztosítva van – a katonák sajá-tos elhelyezési viszonyai folytán – az elítéltek állandó erkölcsi felügyelete is.

150 Irk 1928. i. m. 316.

151 A katonai bíróság által elítéltek legnagyobb része, azok pedig, kiknél a feltételes felfüggesztés szóba jöhet, úgyszólván kivétel nélkül a katonai egyének közül kerülnek ki.

25. § A bíróság az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogház vagy elzárásbüntetés és a pénzbüntetés végrehajtását különös méltánylást érdemlő ok-ból felfüggesztheti, ha ezt katonai fegyelmi tekintetek nem gátolják és a felfüg-gesztéstől az elítélt magaviseletére egyéniségének, életviszonyainak és az eset ösz-szes többi körülményeinek fi gyelembevételével kedvező hatást vár.

A felfüggesztés kiterjed a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre is; el-lenben nem terjed ki az ítélet egyéb rendelkezéseire. A hivatalvesztésnek, a politikai jogok gyakorlata felfüggesztésének, a szakképzettséget kívánó foglalkozás gyakor-lásától eltiltásnak és a lefokozásnak hatálya a felfüggesztő ítélet jogerőre emelke-désének napjától kezdődik.

A felfüggesztő ítéletben kiutasítást nem lehet kimondani.

26. § A büntetést felfüggeszteni nem lehet, ha:

1. A bíróság azt oly cselekmény vagy cselekménynek kísérlete miatt szabta ki,