elkövetési helye ellenséges országban a fegyveres erőnek vagy szövetségesének hatalmi körén belül van, vagy elkövetője az e hatalmi körön kívül elkövetett

cse-lekmény miatt is katonai büntetőbíráskodás alá tartozik.

1. A Btk. 7. §-a értelmében az ott felsorolt s külföldön⁹⁵ elkövetett bűncselekmények feltétlenül és kizárólag a Btk. szerint büntetendők. A lex mitior elve tehát nem érvénye-sül, vagyis a hazai törvények alkalmazandók akkor is, ha a cselekmény az elkövetés helyén fennálló törvény szerint nem büntethető vagy enyhébben büntetendő. Ezen-kívül a bűnvádi eljárásnak a non bis in idem elve sem állja útját, mert a felelősségre vonás a szóban forgó törvényhely kifejezett rendelkezése szerint bekövetkezik akkor is,

„ha az illető személy a magyar állam területén kívül ítéltetett el – habár az ellene ott kiszabott büntetést kiállotta is, vagy ha a magyar kir. miniszter ellenjegyzése nélkül kegyelmeztetett meg.” A külföldön kiállott büntetés mindazonáltal a 7. § értelmében a „büntetés megállapításánál a lehetőségig számításba veendő.”

az illető katonai közegek által e munkák vezetésére vonatkozólag kiadott parancsok iránti engedet-lenség miatt (1912:LXVIII. tc. 9. §-ának (3) bekezdése). Az 1912:LXVIII. tc.-nek a szóban forgó rendelkezései azonban az 1922:III. tc. 20. §-ának utolsó előtti bekezdése értelmében jelenleg nem hatályosulhatnak.

95 Az uratlan, tehát idegen állam felségjoga alá nem tartozó terület is külföld.

Törvényünk azáltal, hogy a Btk. most ismertetett rendelkezését a fenti §-ban meg-határozott esetekre is kiterjesztette,⁹⁶ a külföldön elkövetett bűncselekmények feltét-lenül büntetés alá vonandó körét⁹⁷ lényegesen tágította. Erre az intézkedésre azonban szükség volt, mert hiszen katonai érdekeinket az idegen államok kellő oltalomban nem részesítik. Így az ily érdekek ellen külföldön intézett támadások megbüntetése a szóban forgó kiterjesztés nélkül a Btk. 11. §-a értelmében mindig attól függött volna, hogy a cselekmény az elkövetés helyének törvényei szerint büntetendő vagy büntethető-e, s igenlő esetben a Btk. 12. §-a alapján a külföldi enyhébb törvényt kellett volna alkal-mazni.⁹⁸ Egyébként a büntető hatalom gyakorlására vonatkozó általános nemzetközi jogi elvek is elismerik az államok az önvédelem princípiumán alapuló azon jogát, hogy bizonyos speciális érdekeik védelmére (a Btk. 7. §-ban foglalt rendelkezésnek meg-felelő) feltétlenül érvényesülő jogszabályokat alkossanak.⁹⁹ Több állam e téren tovább is megy, mint mi, mert katonai büntetőtörvényét feltétlenül alkalmazni rendeli a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyének által külföldön elkövetett minden bűncselekmény tekintetében.¹⁰⁰

2. A fenti § 1. pontja az állami érdeksérelmi elvre támaszkodik.

A katonai bűncselekményekben való bűnrészesi közreműködés, valamint a katonai bűncselekményekre való sikertelen rábírás (ld. a Ktbtk. 35. és 36. §-ait) is katonai (nem pedig közönséges) bűncselekmény. Abban az esetben tehát, ha pl. a minisztérium az Élt.

8. §-a alapján a polgári büntetőbíráskodás alá tartozó egyéneket ily cselekmények miatt

96 A jelen törvényhez fűzött miniszteri indokolásban (ld. a 7. lapon) a külföldön kiállott bünte -tés beszámítása tekintetében tévedésből a Btk. 7. §-án kívül a Btk. 13. §-ára is utalás történik, holott a 6. §-ban részletezett esetekben minden vonatkozásban, tehát a beszámítás kérdésében is kizáró-lag a Btk. 7. §-ának rendelkezései nyernek alkalmazást.

97 A közönséges büntetőtörvények értelmében feltétlenül büntetés alá vonandó cselekmények: A Btk.

7. §-ában felsorolt deliktumok, tehát a felségsértés, királysértés (de ez csupán akkor, ha elkövetője ma-gyar honos), hűtlenség, lázadás, a mama-gyar állami pénztáraknál fi zetés gyanánt elfogadott fém- vagy pa-pírpénz vagy a pénzzel egyenlőnek tekintett magyarországi közhitelpapír meghamisítása, továbbá a kábelrongálás (1888:XII. tc. 10. §-a), a kivándorlási törvény megszegése (1909:II. tc. 48. §-a), a had-viselés érdekei ellen elkövetett bűncselekmények (1915:XIX. tc. 14. §-a), az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvénybe ütköző bűncselekmények (Átv. 11. §-a), a m. kir. hon-védségről szóló törvényben megállapított bűntettek, vétségek és kihágások (1921:XLIX. tc. 33. §-a és az 1922:III. tc. 15. §-a), a fi zetési eszközökkel elkövetett visszaélések (1922:XXVI. tc. 5. §-a), és vé-gül az állami tejellenőrző jeggyel elkövetett visszaélések (1925:X. tc. 15. §-a).

98 Miniszteri indokolás 6-7.

99 Szondy Viktor: Az idegen állami érdekek és a nemzetközi érdekek védelme a büntetőjogban.

Magyar Jogi Szemle 1929/6. 209–225.

100 Ld. pl. az 1902. évi norvég katonai büntető törvénykönyv 11. §-át, az 1908. évi japán katonai büntető törvénykönyv 3. §-át és az 1927. évi svájci katonai büntető törvénykönyv 9. §-át.

katonai büntetőbíráskodás alá helyezi, a külföldön polgári egyének által kifejtett szóban forgó magatartások is jelen törvény szerint büntetendők.

3. A megbeszélésünk tárgyát képező § 2. pontja a személyiség elvén (princípium per-sonalitatis) alapszik.

Az e pontban foglalt rendelkezés, mely a fegyelem biztosítása érdekében a tényle-ges katonai egyének által elkövetett valamennyi bűncselekmény tekintetében (ideértve a kihágásokat és fegyelmi kihágásokat is) kötelezővé teszi a hazai törvények kizárólagos alkalmazását, az 5. §-ban kifejezésre juttatott területiség elvének a legmesszebbmenő áttörése.

Tényleges katonai egyének: a tisztek (hasonállású egyének), továbbá a legénységi ál-lományú egyének attól a naptól fogva, melyen a tényleges szolgálattételt megkezdték (bemutattattak), a szabadságolt viszonyba való áthelyezésükig, illetőleg elbocsáttatá-sukig. A szabadságolt viszonyban lévők pedig attól a naptól fogva, melyen tényleges szolgálatukat újból megkezdték (bemutattattak), a szabadságolt viszonyba való újabb visszahelyezésük vagy elbocsátásuk időpontjáig (1921:XLIX. tc. 24. §-a). Tényleges ka-tonai egyéneknek tekintendők azok is, akik ideiglenesen ténylegesítve vannak, vagy akik a tényleges szolgálatból ideiglenesen, vagyis meghatározott időre szabadságoltattak (beleértve azokat is, akik várakozási illetménnyel, minden illetmény nélkül, szabad-ságolási díj fi zetése ellenében, vagy bármely más címen élveznek meghatározott időre szóló szabadságot).¹⁰¹

4. A fenti § 3. pontja szerves kapcsolatban van az Élt. 52. §-ával, mely szerint „a leg-főbb parancsnok oly egyéneket, akik egyébként nem állnak katonai büntetőbíráskodás alatt és ellenséges országban a mozgósított csapatok (parancsnokságok) vagy szövetsé-geseik hatalmi körén belül kerülnek kézre, a honvéd büntetőbíráskodás alá helyezhet:

1.) oly bűncselekmények miatt, melyeket e hatalmi körön belül követnek el, 2.) te-kintet nélkül az elkövetés helyére az Élt. 8. §-ában felsorolt bűncselekmények miatt.”

Az Élt. most idézett rendelkezése szükségszerű folyománya annak, hogy az ellenséges országnak csapataink hatalmi körébe eső része (s ez alatt nem csupán a megszállott, hanem a hadműveleti területet is érteni kell) büntetőjogi szempontból magyar terület-nek tekintendő, melyen a ius puniendit – a katonai bíróságok útján – a magyar állam gyakorolja.¹⁰² Ennélfogva nem tehető semmi különbség az Élt. 52. §-a alapján katonai büntetőbíráskodás alá helyezett egyének és azok között, akik a magyar állam terüle-tén követik el a bűncselekményt, illetőleg itt kerülnek kézre. Ennek a különbségnek

101 Ld. a Szolg. Szab. I. rész előzetes észrevételeit és az 1930. év október hó 29-én 6332/elnökség 1930. szám alatt kelt honvédelmi miniszteri rendeletetet (Honvédségi Közlöny 1930/29.).

102 Vö. Kohler i. m. 245.

elenyésztetése végett vétetett be törvényünkbe a fenti § 3. pontja is, amely mindazon-által némi disgruenciát teremt a most említett két kategória között annyiban, hogy az Élt. 8. §-ában említett valamennyi bűncselekmény tekintetében a magyar törvények kizárólagos alkalmazását teszi kötelezővé, míg az Élt. 8. §-a alapján katonai büntetőbí-ráskodás alá helyezett, s belföldön kézre került egyének csupán az Élt. 8. §-ának 1–6.

és 9. pontjaiban megjelölt deliktumok miatt lesznek feltétlenül a magyar törvények alapján büntetendők.

5. A külföldön elkövetett cselekmények a 6. §-ban nem említett eseteiben természetesen a közönséges büntetőjog általános rendelkezései irányadók.

6. A hazai jogszabályok szerint büntetendő, de külföldön tartózkodó egyénnek a bel-földi bíróságok által való megbüntetését a kiadatás¹⁰³ intézménye teszi lehetővé. A ki-adatást nem csupán az az állam kérheti, melynek területén a cselekmény elkövettetett, hanem az is, melynek a bűntettes honosa.¹⁰⁴

A katonai bűncselekmények kiadatási vonatkozásban a politikai bűncselekmények-kel esnek egy tekintet alá, így miattuk kiadatásnak nincs helye. Oly katonai bűncselek-mények esetén azonban, melyek egyúttal valamely közönséges bűncselekmény törvé-nyes tényálladékát is kimerítik (ilyen pl. a Ktbtk. 126. §-ába ütköző deliktum) nincs akadálya annak, hogy utóbbi minősítés alapján (tehát pl. testi sértés címén) a kiadatási eljárás folyamatba tétessék. Nem minősülhet azonban kiadatási bűncselekményként (tehát lopás vagy sikkasztásként) a katonának az őt megillető, rajta levő felszerelésével és ruházatával történt szökése.¹⁰⁵

Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a kiadatás részleges engedélyezése eseté-ben is a kiadó állam határozatának a kiadatást bizonyos bűncselekmények miatt megta-gadó része a megkereső állam büntető hatalmát rendszerint nem korlátozza véglegesen.

A kiadott egyén ugyanis, amennyiben a kiadatási engedélyben részletezett cselekmé-nyek miatt ellene folyt bűnvádi eljárás jogerős befejezése, illetve a rá esetleg kiszabott büntetés letöltése vagy megkegyelmeztetése után bizonyos, a vonatkozó kiadatási szer-ződésben megjelölt idő alatt (szerződés hiányában a viszonossági gyakorlat mérvadó) az állam területét el nem hagyja, hanem ott önként visszamarad vagy oda később visszatér, a kiadatási határozatból származtatható jogait elveszti. Így minden, a még kiadatása előtt elkövetett s a kiadatása tárgyául szolgált cselekményeken felül őt terhelő bűn-cselekmény miatt (legyen az akár közönséges, akár politikai vagy katonai deliktum)

103 A kiadatási jogra vonatkozó fejtegetéseinket azért kellett ideilleszteni, mert csupán a Ktbtk. 5. és 6.

§-ai tartalmaznak a nemzetközi büntetőjog körébe tartozó rendelkezéseket.

104 Angyal 1920. i. m. 133–137.

105 Doleschall Alfréd: Kiadatás. In: Magyar jogi lexikon IV. Pallas, Budapest, 1904. 752.

a kiadatást engedélyezett állam utólagos beleegyezése nélküli is üldözhető, illetve bün-tethető.

Addig természetesen, míg a kiadott egyén katonai szolgálati kötelezettségben áll, a felelősségre vonhatásnak az a feltétele, hogy a letartóztatásból való szabadulása után az ország területén önként visszamaradjon, nem valósulhat meg.

Egyes államokkal kötött szerződéseink azonban a kiadott bűntettesek maradásának, illetve visszatérésének imént említett jogi hatályát a politikai, illetőleg katonai bűncse-lekmények tekintetében nem ismerik el, így végleg kizárják annak lehetőségét, hogy a kiadott bűntetteseket a kiadatás előtt elkövetett ily bűncselekményekért felelősségre vonhassuk.¹⁰⁶

A kiadatási eljárásra nézve fontos rendelkezéseket tartalmaz az 1927. év augusztus hó 31-én 11.822/eln. 13–1927. szám alatt kelt honvédelmi miniszteri rendelet.

106 Ld. a Franciaországgal 1855. év november hó 13-án kötött szerződés VII. cikkét, a Svédországgal és Norvégiával kötött, s az 1871:XXIV. tc.-be iktatott egyezmény III. cikkét, az Olaszországgal kö-tött, s az 1871:XXVI. tc.-be iktatott szerződés III. cikkét, a Németalfölddel kökö-tött, s az 1881:XVIII.

tc.-be iktatott egyezmény V., ill. VII. cikkeit, az Uruguay-jal kötött, s az 1896:XXX. tc.-be iktatott szerződés IX. cikkét, a Görögországgal kötött, s az 1907:XXII. tc.-be iktatott egyezmény VI. cikkét, a Paraguay-jal kötött, s az 1910:IX. tc.-be iktatott szerződés IX. cikkét, a Bulgáriával kötött, s az 1912:XXIX. tc.-be iktatott szerződés III., ill. X. cikkeit, és végül a Romániával kötött, s az 1925:V.

tc.-be iktatott egyezmény III., ill. IV. cikkeit.

I I I . F E J E Z E T A büntetések

7. § A halálbüntetést agyonlövéssel kell végrehajtani, amennyiben a jelen törvény Második Része így rendelkezik.

Kötéllel kell azonban a halálbüntetést akkor is végrehajtani, ha azt több, ré-szint kötéllel, réré-szint agyonlövéssel végrehajtandó halálbüntetéssel sújtott bűncse-lekmény miatt szabták ki.

Kötéllel végrehajtandó halálbüntetésre ítélés esetében a honvédségből (csend-őrségből) való kicsapást is ki kell mondani.

1. A katonai büntetőjog legfőbb célját, a fegyelem fenntartását sokszor csakis az elret-tentés által érheti el.¹⁰⁷ Éppen ezért a halálbüntetést, ami az elrettentés leghatékonyabb eszköze, még azok az államok is fenntartották katonai büntető törvénykönyveikben, melyek egyébként a szóban forgó büntetési nemet büntetési rendszerükből kitörölték és megengedik annak a katonai büntetőjogban való alkalmazását az olyan abolicionisták, mint Mittermaier és Carrara is.¹⁰⁸ Nem mondhatott le tehát e büntetésről a Ktbtk.

sem, azt azonban csupán a feltétlenül szükséges esetekre szorította, így a halálbüntetés alkalmazási körének megvonásánál meghajlott a humanizmus követelményei előtt.

2. Törvényünk a hagyománynak megfelelően a halálbüntetés kétféle végrehajtási módját ismeri, úgymint a kötél és agyonlövés általi végrehajtást, melyek közül az agyonlövés általi halálbüntetés az enyhébb jellegű. Ez az enyhébb jelleg egyfelől a halálbüntetésnek kísérlet (Ktbtk. 33. §-a), továbbá enyhítő körülmények (Ktbtk. 52 §-a) esetében sza-badságvesztés-büntetésre leendő átváltoztatásánál megengedett alsó határból, másfelől

107 Az elrettentés eszméje végigvonul az egész katonai jogon (így pl. a Szolg. Szab. I. rész 33. pontja szerint, „aki válságos pillanatokban csüggeteg szavakat ejt, aki fegyvert vagy lőszert elhány, az en-gedelmességet megtagadja, magát az ütközetből önhatalmúlag kivonni igyekszik vagy zsákmányol, az elrettentő példa gyanánt a csapat szeme láttára a csapatparancsnok, illetőleg a közbelépő elöljáró ál-tal személyesen vagy ennek parancsára haladékál-talanul felkoncoltatik”, vagy az Élt. 42. §-a értelmében az e §-ban részletezett cselekmények miatt a rögtönbíráskodás előzetes kihirdetése nélkül van helye rögtönítélő eljárásnak, „ha a megzavart fegyelem helyreállítása elrettentő példaadást tesz szükségessé.”)

108 Ld. Gábor i. m. 170–173. és Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve. Grill, Budapest, 1914. 274.

abból a körülményből tűnik ki, hogy a honvédségből (csendőrségből) való kicsapás csakis kötél általi halálbüntetésre ítélés esetében mondható ki.

Abból, hogy a kötél és az agyonlövés általi halálbüntetés ugyanazon büntetés kétféle végrehajtási módja, nem pedig két önálló büntetési nem, következik, hogy a büntetések a Btk. 20. §-ában megállapított súly szerinti sorrendje érintetlenül maradt. Az agyon-lövés általi halálbüntetés tehát mindig súlyosabb az életfogytig tartó fegyházbüntetésnél, annak ellenére, hogy az utóbbi büntetés helyett „túlnyomó” enyhítő körülmények ese-tében 15 évi (Btk. 91. §-a), rendkívül enyhítő körülmények eseese-tében pedig tízévi fegy-háznál kisebb büntetés nem állapítható meg (Btk. 92. §-a), míg az agyonlövés általi ha-lálbüntetés helyett a Btk. 91. §-a feltételeinek fennforgása esetében tízévi, a Btk. 92. §-a feltételeinek megléte esetében pedig ötévi szabadságvesztés szabható ki (Ktbtk. 52. §-a).

3. Jelen törvény a 70. § (2) bekezdés, a 73. § (3) bekezdés, a 74. §, a 75. § (1) bekez-dés, a 78., a 86. §, a 94. § (2) és (4) bekezdései, a 96. § (2) bekezbekez-dés, valamint a 103., a 105., a 108. és a 134. § esetében engedi meg a halálbüntetés alkalmazását, ezek közül azonban csupán az ellenséghez való szökésre és az ily célból alakítandó szövetkezésre irányuló felbujtásra (94. § (4) bekezdés és 96. § (2) bekezdés), tehát a katonai felfogás szerinti aljas érzületre visszavezethető bűncselekményekre állapít meg kötél általi halál-büntetést.

Kötél általi halálbüntetés alkalmazásának ezen kívül még helye van az Élt. 59. § utolsó bekezdés, az Élt. 62., illetve 63. §-ai, továbbá a halállal büntetendő bűncselekményekre irányuló nyilvános felhívás esetében, ha a felhívás eredménnyel járt (Btk. 171. §-a és Élt.

72. §-a), a Btk. 126. §-ának 1–4. pontjai (Élt. 85. §-ának 1. pontja), a Btk. 126. §-ának l–4. pontjaiban körülírt felségsértésre irányuló eredményes felhívás (Élt. 85. §-ának 4.

pontja), a Btk. 278. §-a és az 1915:XIX. tc. 2. §-ának 6. pontja esetében.

Végül halállal sújtható minden rögtönítélő eljárás alá tartozó bűncselekmény is (Kbp.

444. §-ának (2) bekezdése). Hogy mely bűncselekmények miatt, s milyen feltételek mellett van helye rögtönítélő eljárásnak, azt az Élt. 42–46. §-ai, továbbá a Kbp. 481.

§-ának (2) bekezdése mondja meg.

4. A Kbp. 416. §-ának utolsó bekezdése értelmében abban az esetben, „ha kötéllel a ha-lálbüntetést amiatt, mivel hóhér kellő időben nem kapható, vagy mert más akadály forog fenn, nem lehet végrehajtani, az illetékes parancsnok fel van hatalmazva, hogy a halál-büntetésnek ezt a nemét agyonlövésre változtassa át.”

Ezzel szemben a polgári büntetőbíróságnak a Ktbtk. alkalmazása esetében az agyon-lövés általi halálbüntetés helyett is kötéllel végrehajtandó halálbüntetést kell kiszabnia.

Az Élt. 72. §-a és 95. §-ának (2) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a polgári büntetőbíráskodás körében „a Ktbtk.-ban megállapított büntetést a közönséges bünte-tőtörvények szabályai szerint kell kiszabni és végrehajtani.”

5. A halálbüntetés végrehajtásának módozatait a Kbp. 416. §-a, 446. §-ának (3) be-kezdése és 480. §-ának (1) bebe-kezdése, továbbá a Szolg. Szab. I. rész 708. pontja tartal-mazza.

6. Ha kötéllel végrehajtandó halálbüntetésre ítélt egyén a vámőrség, illetőleg folyam-őrség tagja, a vámfolyam-őrségből, illetőleg a folyamfolyam-őrségből való kicsapást kell kimondani.¹⁰⁹

8. § Az egy évnél nem hosszabb tartamban meghatározandó börtön- és fogház-büntetést, valamint az elzárásbüntetést az elítélt egyéniségének szem előtt tartása mellett súlyosítások alkalmazásával meg kell rövidíteni.

Súlyosítások: a böjt, a kemény fekvőhely, fogház- és elzárásbüntetés esetében pedig még a magánzárka is.

E súlyosítások közül több is egybekapcsolható.

A böjt napjain az elítélt csak kenyeret és vizet kap.

A kemény fekvőhely abban áll, hogy az elítéltnek csak puszta deszkát adnak fekvőhelyül.

Magánzárkában az elítéltet a fogházi szabályokban megengedett kivételekkel éjjel és nappal másoktól elkülönítve kell őrizni.

A böjt és a kemény fekvőhely legalább egy napi megszakítással hetenként leg-feljebb kétszer, a magánzárka egy-egy havi megszakítással egyhuzamban legfel-jebb egy hónapon át alkalmazható.

Minden egyes súlyosítás minden napja külön egy-egy büntetési napnak számít.

Egyáltalában nem alkalmazható súlyosítás a rendfokozatukban elítéltetésük után is megmaradó tisztekkel (hasonló állásúakkal), valamint azokkal szemben, akiknek egészségét a súlyosítás veszélyeztetné.

1. E § megalkotását egyfelől katonai, másfelől kriminálpolitikai szempontok tették in-dokolttá. A katonai érdek ugyanis azt követeli, hogy azok az elítéltek, akik büntetésük kiállása után további katonai szolgálatra vannak kötelezve, a szolgálattól hosszú időre

109 A hadsereg kötelékéből való kitaszítást, mely a római jogban gyökeredző intézmény (ignominiosa missio), több külföldi katonai kódex is ismeri, s annak kimondását nem csupán a halálbüntetés-sel kapcsolja egybe, hanem súlyosabb szabadságvesztés-büntetésre ítélés esetében is kötelezővé teszi (ld. pl. az 1928. évi angol Army Act 44. §-ának 4. pontját és az 1928. évi francia „loi portant revision du code de justice militaire pour l’armée de terre” 192. §-át).

el ne vonassanak.¹¹⁰ Az igazságszolgáltatás érdeke pedig azt kívánja, hogy a rövid tar -tamú szabadságvesztés-büntetés – a végrehajtás enyhesége folytán előálló – káros ha-tásai elháríttassanak.¹¹¹ Ennek a kettős célnak elérését legmegfelelőbben a súlyosítások biztosítják, mert alkalmazásuk által a büntetések tartama megrövidül, végrehajtása pe-dig intenzívebbé válik.

Bár a szóban forgó rendelkezés – miként látjuk – egyrészt a katonai szolgálat mi-előbbi folytatásának lehetővé tételét célozza, mégsem szorította törvényünk annak al-kalmazását a katonai egyénekre, illetőleg azokra, akik elítéltetésük után is megmarad-nak a katonai kötelékben, hanem azt a katonai bíráskodás körében az elítélt személyi minőségére és körülményeire való tekintet nélkül kötelezővé tette, s csupán a rend-fokozatukban elítéltetésük után is megmaradó tisztek (hasonállásúak), valamint azon egyének tekintetében tett kivételt, akik egészségét a súlyosítás veszélyeztetné.

2. A súlyosítások alkalmazásának csak abban az esetben lehet helye, ha a súlyosítás nél-küli szabadságvesztés-büntetést egy évnél nem hosszabb tartamban kellene megállapí-tani. Az ítélőbíróságnak tehát az ítélet indokolásában mindig meg kell mondania, mily tartamú (súlyosítás nélküli) szabadságvesztés-büntetést tartott megállapítandónak és mennyiben találta ezt a súlyosítások alkalmazásával megrövidítendőnek.¹¹²

3. A fenti § (1) bekezdésében megjelölt büntetések alatt nem a törvényben megállapí-tott, hanem a bíró által a konkrét esetben kiszabandó büntetéseket kell érteni. Ennél-fogva az in thesi fegyházzal (sőt, ha fi atalkorú által elkövetett, s a 49. § (2) bekezdésében vagy az Élt. 87. §-ában megjelölt deliktumok közé nem tartozó közönséges bűncselek-ményről van szó, még a halállal) büntetendő cselekmény fennforgása esetén is alkalma-zandók súlyosítások, ha a bíróság a Btk. 66., 72. vagy 92. §-ai (illetőleg a Ktbtk. 43. §-a) alapján egy évnél nem hosszabb tartamú börtön vagy fogházbüntetést (a fi atalkorúak közönséges bűncselekményeinél csupán az utóbbi büntetési nem jöhet tekintetbe) lát a vádlott bűnösségével arányban állónak.

4. A súlyosítások alkalmazásával a börtön hat hónál rövidebb tartamban is kiszabható.¹¹³ 5. A súlyosbításoktól a büntetés feltételes felfüggesztése esetében sem lehet eltekinteni.

110 A súlyosabb bűncselekmények elkövetői, tehát a hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetésre ítélt egyének rendszerint – erkölcsi érdemtelenség okából – közigazgatási úton elbocsáttatnak a had-sereg kötelékéből (ld. a l6. §-hoz fűzött 2. jegyzetet is).

111 Vámbéry Rusztem: Büntetőpolitikai követelések. Politzer, Budapest, 1900. 17. és Gábor i. m. 37.

112 Miniszteri indokolás 9.

113 Uo.

6. Ha a vádlottat a bíróság csupán pénzbüntetésre ítéli, úgy – a fenti szakaszban megjelölt korlátok közt és feltételek mellett – a pénzbüntetést (behajthatatlansága esetére) helyet-tesítő szabadságvesztés-büntetést is súlyosítások alkalmazása által meg kell rövidíteni.

Ha a bíróság a pénzbüntetést akár fő-, akár mellékbüntetésül egy évnél nem hosz-szabb tartamú börtön- vagy fogházbüntetés, illetve az elzárásbüntetés mellett állapítja meg, a most említett szabadságvesztés-büntetések még abban az esetben is súlyosítan-dók, ha azok és a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés-büntetés együttes tartama az egy évet meghaladja.¹¹⁴ Ellenben a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés-bün-tetés csakis akkor rövidíthető meg, ha a súlyosítás nélküli szabadságvesztés-bünszabadságvesztés-bün-tetések együttes tartama az egy évet nem haladja meg.

7. Különböző jogerős ítéletekkel megállapított több szabadságvesztés-büntetés összbün-tetésbe foglalása, illetőleg egyesítése esetében a súlyosítások alkalmazása ki van zárva, ha az összbüntetés, illetőleg egyesített büntetés súlyosítás nélküli tartama az egy évet meghaladja.

Ha az összbüntetés, illetőleg az egyesített büntetés börtönben állapíttatik meg, a ma-gánzárka súlyosításként még akkor sem alkalmazható, ha az összesítendő büntetések

Ha az összbüntetés, illetőleg az egyesített büntetés börtönben állapíttatik meg, a ma-gánzárka súlyosításként még akkor sem alkalmazható, ha az összesítendő büntetések

In document SCHULTHEISZ EMIL KATONAI BÜNTETŐJOGI ÉRTEKEZÉSEI (Pldal 57-85)