EMLÉKPARKBAN
2016. november 19.
Gyászünnepséggel, emléktáblák avatásával és koszorúzással emlékeztek meg Kárpátalja magyar férfi lakosságának 1944. novemberi, szovjet lágerekbe tör-tént elhurcolásáról Szolyván, a deportáltak egykori gyűjtőtáborának helyén létesített emlékparkban.
A megemlékezést Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság el-nöke nyitotta meg. A megemlékező rendezvényt Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke nyitotta meg, emlékeztetve, hogy a Magyar Or-szággyűlés 2016-ot a Szovjetunióba elhurcolt politikai foglyok és kényszer-munkások emlékévének nyilvánította. A növekvő anyaországi fi gyelemnek és anyagi támogatásnak köszönhetően az emlékparkbizottság a park fejlesztésé-ben, rendezéséfejlesztésé-ben, valamint a feltárási, kutatási munkák tekintetében is jelen-tőset tudott alkotni ebben az évben. Tóth Mihály kiemelte, hogy a parkban 60 újabb gránittábla került felállításra, amelyekre az utóbbi évek kutatómun-kája által feltárt, ugyancsak a szovjet lágerekben odaveszett 3911 honfi társunk neve lett felvésve, közöttük három magyarországi község áldozatainak nevei is.
Végül sajnálattal jegyezte meg, hogy Brenzovics László parlamenti képviselő és Keskeny Ernő nagykövet közbenjárása ellenére mind a mai napig nem hagyta jóvá az ukrán parlament a magyar áldozatokat rehabilitáló határozatát.
A himnuszok elhangzása után – Fuchs Andrea ukrán és magyar nyelvű felkonferálásában üdvözölte a megjelent díszvendégeket, közöttük Keskeny Ernőt, Magyarország kijevi nagykövetét, Hennagyij Moszkalt, Kárpátalja kormányzóját, dr. Megyesy Jenőt, a magyar miniszterelnök főtanácsadóját, dr. Grezsa István kormánybiztost, Brenzovics Lászlót, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselőjét, a KMKSZ elnökét, Tilki Attilát, a Magyar Or-szággyűlés képviselőjét, Csallóközi Zoltánt, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes főtanácsadóját, a kárpátaljai magyar külképviseletek vezetőit és képviselőit, Barta Józsefet, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnökét, valamint a tanács KMKSZ-es frakciójának képviselőit és másokat az anyaországból, Felvidékről, Erdélyből.
A kegyeleti megemlékezés kezdetén Kardos Katalin a miskolci Élte-tő Lélek Irodalmi Egyesület versmondója egy ismeretlen szerzőÉlte-től a Fogoly
karácsonya c. lágerverset mondta el, majd a tiszabökényi Tisza Csillagkórus tagjai (művészeti vezető: Kovály Csilla) a lágerben íródott szomorú dalokat és imákat adtak elő.
Emlékbeszédet tartott Megyesy Jenő miniszterelnöki megbízott, aki tol-mácsolta Orbán Viktor kormányfő üdvözletét. Fontosnak nevezte, hogy az Országgyűlés 2016-ot Gulág-emlékévvé nyilvánította, mert ezáltal – az em-lékezés mellett – a fi atal nemzedékek is megérthetik, mi történt a második világháború után. Azért is fontos az emlékezés, hogy többé ne ismétlődhes-senek meg az 1944-1945-ben történtek – tette hozzá.“Az egykori gyűjtőtábor helyén létesített emlékparkban állva, az egykor elhurcoltak reménytelen, ki-szolgáltatott helyzetébe belegondolva még annyi évtized után is összeszorul az ember gyomra” – mondta a miniszterelnöki megbízott, rámutatva, hogy milyen sokan voltak azok a hozzátartozók, akiktől valakit örökre vagy akár egy évtizedre elszakítottak. Ehhez járult még az is, hogy évtizedekig nem volt szabad beszélniük a fájdalmukról az elhurcoltaknak – idézte fel. Megyesy Jenő kiemelte: csak a cselekvő magatartás, a jó ügyért való küzdelem tarthat fenn egy nemzetet vagy hazát, mert ez a közösségépítés része. Ennek tükré-ben nagy tett volt a Szolyvai Emlékpark létrehozása, a kiépítése érdekétükré-ben az elmúlt 25 évben végzett kemény munka – mondta. „Korunkban is számos kihívással kell szembenéznünk, s biztos, hogy ezzel az elkövetkező generációk is így lesznek. Ezért is kell a szolyvai emlékmű, s nemcsak hogy emlékezzünk, hanem hogy tanulságot is szerezzünk kitartásból, túlélésből, reményből, hogy a hasonló tragédiák a jövőben elkerülhetők legyenek, azoktól a magyar-ság megóvható legyen” – hangsúlyozta a miniszterelnöki megbízott.
A magyar és az ukrán nép megbékélése jegyében megemlékező beszédet tartott: Hennagyij Moszkal, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás vezetője is. Felidézte az 1944-ben vidékünkön élt magyar és német lakosság ellen elkövetett embertelenségeket, hangsúlyozva, hogy különböző népek képviselői élnek ezen a földön, akiknek közös felelősségük, hogy sohase is-métlődhessen meg hasonló, emberek ezreinek életét követelő tragédia.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, az ukrán parlament képviselője rámutatott: 72 éve, két emberöltővel ezelőtt hurcolták el a kárpátaljai magyar és német férfi akat, és az első em-beröltő alatt a kárpátaljai magyaroknak nem volt szabad beszélniük a velük történt tragédiáról. Szerinte annál nagyobb erővel törtek felszínre az emlékek 1989 után, amikor a központi szolyvai emlékhely mellett minden kárpátal-jai magyarlakta településen emlékműveket állítottak az 1944 novemberében
elhurcolt és elpusztított férfi aknak. „Mártíroknak nevezzük őket – folytatta –, mert volt választásuk, elmenekülhettek volna szülőföldjükről, vagy meg-menekülhettek volna, ha megtagadják nemzetiségüket, vallásukat. De nem tették, mert meg akartak maradni magyarnak, s ezzel a magatartásukkal ne-künk, ma élő nemzedékeknek is példát mutatnak, hogy küzdjünk nyelvi, ok-tatási jogainkért, a szülőföldünkön való megmaradásunkért” – hangsúlyoz-ta. Méltatlannak nevezte, hogy Ukrajna a mai napig nem követte meg, nem rehabilitálta állami szinten az ártatlanul elhurcolt kárpátaljai magyarokat, jóllehet a kárpátaljai magyar parlamenti képviselők mindent megtettek, hogy ez megtörténjen. Emlékeztetett arra, hogy már egy éve az ukrán parlament előtt van a megfelelő határozattervezet, de azt annak ellenére sem tűzték napirendre, hogy Keskeny Ernő, kijevi magyar nagykövettel együtt minden követ megmozgattak ennek érdekében.
Tilki Attila fi deszes országgyűlési képviselő örvendetesnek nevezte, hogy a mostani évfordulóra a szolyvai emlékparkban külön emléktáblákon örökí-tették meg azoknak az ártatlanul elpusztított férfi aknak az emlékét, akiket a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Uszka, Tiszabecs és Milota községekből hur-coltak először Szolyvára, majd onnan a Gulágra a megszálló szovjet hatóságok.
Tilki Attila fi deszes országgyűlési képviselő elmondta, hogy az akkori szovjet hatalom a jelenlegi kárpátaljaiakon kívül 23 mai magyarországi települést is a Szovjetunióhoz akart csatolni. Ezek közül három település, Milota, Uszka és Tiszabecs a szatmári térségben található, a Tisza, illetve a Batár partján.
Ők a Tiszaújlaki-hídfő miatt játszottak volna szerepet. Húsz települést pedig a beregi térségben szemeltek ki a szovjetek, ezekből a falvakból a kárpátaljai ma-gyar férfi akkal egy időben, ugyanannak a katonai akciónak a keretében depor-tálták a férfi lakosságot. Kecskési Tollas Tibornak nagyon sokat köszönhetnek az említett 23 településen élők, hisz ő akkor századosként ment interpellálni Nagy Ferenc miniszterelnökhöz, és kérte, hogy a szövetséges ellenőrző bizott-ságnak jelezzék azt, hogy itt a Trianonban megkötött szerződés módosítására törekszik suttyomban a szovjet haderő. Tilki Attila emlékeztetett arra, hogy az említett magyarországi települések mindegyikén akadtak olyan emberek, akik segédkeztek abban, hogy a falujukban élő férfi akat elszakítsák a család-juktól, illetve az otthon maradt nőkkel és gyerekekkel aláírattak egy petíci-ót, miszerint önszántukból kérik, hogy a Szovjetunióhoz csatlakozhassanak.
Egyedül a tarpaiak tagadták meg az említett petíció aláírását.
Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke köszönetet mondott a magyar kormánynak, amiért támogatta a szolyvai
emlékpark fejlesztését és azt, hogy az idei évforduló kapcsán minél többen ke-reshessék fel a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiájának emlékhelyét.
Emlékeztetett arra, hogy a 20. században a kárpátaljai magyarság feje fölött ide-oda húzogatták a határokat, miközben a kárpátaljai magyarok törvénytisztelő polgárai voltak minden államnak, amelyben éltek. „S bár különböző jelzőket aggatnak ránk, mi törvénytisztelő állampolgárai vagyunk ennek az országnak (Ukrajnának), s ezek is kívánunk maradni. Emellett azért elvárjuk, hogy a joga-inkat, amelyet ennek az országnak az alkotmánya számunkra biztosít, betartsák, hogy anyanyelvünkön beszélhessünk, tanulhassunk, és ezt a nyelvet – büszkén felvállalva – utódainknak is továbbadhassuk” – mutatott rá a politikus.
Dupka György, a Szolyvai Emlékparkbizottság titkára a zarándokhely továbbfejlesztésével kapcsolatos terveket ismertetve elmondta, hogy a levél-tári kutatásoknak köszönhetően további áldozatok neve is előkerül. Tehát ezt a munkát folytatni kell. A következő években elhelyezésre kerülnek majd azok a márványtáblák, melyek a Csonka-Bereg további falvaiból, a mai Szlo-vákiához tartozó Bodrog-közi, Ung-menti településekről elhurcolt áldozatok nevét örökíti meg. A mostani emléktáblákra azoknak a ruszin-ukrán nemze-tiségű egykori magyar honvédeknek és zsidó munkaszolgálatosoknak a nevét is felvésették, akiket 1944-ben hurcoltak el a Gulágra a szovjet katonai ha-tóságok. A fekete márványtáblákon több mint 3909 név olvasható 395 kár-pátaljai településről. Ezzel közel tízezerre bővült azoknak az áldozatoknak a száma, akiknek a nevét a szolyvai emlékparkban eddig megörökítették.
Az Emlékfal hátsó oldalfelületén közel tizenöt pannó magyar, német és ukrán nyelven, korabeli dokumentumok, archív felvételek és fotók révén örö-kíti meg az 1944 novemberétől végrehajtott erőszakos szovjetizálás áldozata-inak tragédiáját, a népirtásnak is nevezhető legfontosabb eseményeket.
Az emlékünnepségen ökumenikus szertartás keretében v. Pocsai Vin-ce református lelkész, Levcsenkó Róbert görögkatolikus esperes-helyettes, Megyesy László püspöki titkár Gulybán Tibor, Felsőzsolca görögkatolikus parókusa felavatta, illetve felszentelte és megáldotta az emlékpark újabb 60 emléktábláját.
Ugyancsak felavatták és felszentelték a málenkij robotosok történelmi tanösvényét.
A megemlékezés, amelyen közel ezren vettek részt Kárpátaljáról és Ma-gyarországról, koszorúzással és gyertyagyújtással zárult.
Az eddigi hagyományt követve Tokár Károly egykori bányász vezetésé-vel Aknaszlatináról kerékpáros zarándokok érkeztek az emlékünnepségre,
akik minden évben megteszik Szolyváig a hosszú utat, így emlékezve a szovjet megszállók által elpusztított elődeikre.
A mostani évfordulóra a Szolyvai Emlékparkban külön emléktáblákon örökítették meg azoknak az ártatlanul elpusztított férfi aknak az emlékét, akiket Uszka, Tiszabecs és Milota községekből hurcoltak el először Szolyvára, majd onnan a Gulágra a megszálló szovjet hatóságok.
A rendezvényen nagy számban jelen volt három szatmári település, Mi-lota, Tiszabecs és Uszka lakossága, ahonnan a málenkij robotnak áldozatul esett férfi ak neve ugyancsak felkerült az újonnan felállított márványtáblákra.
Bár a három település lakossága akkor sem haladta meg összesen a háromezer főt, ennek ellenére Tiszabecsről 220 embert, Uszkáról 50 embert, Milotáról 180 embert hurcoltak el, akik közül alig néhányan tértek haza. Az említett anyaországi településekről Szalay Kont, református esperes, Pálinkás Gyula és Dajka Csaba, református lelkészek, valamint Bunna Istvánné és Lőrincz Gusztáv, polgármesterek vezetésével érkezettek az emlékünnepséget követő-en a falvaikból elhurcolt áldozatoknak emléket állító márványtáblák előtt külön is emlékeztek.
45. sz. felvétel. Útban a Szolyvai Emlékpark felé, hagyományos koszorúzás a honfoglalás kori vitéz emlékoszlopánál (Paszika).