Megbeszélés

Keresztmetszeti, kérdőíves kutatásunk célja az evési magatartás egy széles körben alkalmazott mérőeszköze, a Three-Factor Eating Questionnaire újabb (21 tételes) változatának magyar nyelvre történő adaptálása és széleskörű pszichometriai elemzése volt, különös tekintettel a mérőeszköz faktorszerkezetének ellenőrzésére. Vizsgálatunk résztvevői egyetemi hallgatónők voltak (n=262). Egy 121 pszichológushallgatóból álló almintán kéthetes időintervallumban megismételtük az adatfelvételt.

A Háromfaktoros Evési Kérdőívet Stunkard és Messick (1985) eredetileg elhízott emberek számára fejlesztette ki az obezogén evési viselkedés felmérése céljából, úgymint a táplálkozás kognitív korlátozása, az evés gátolatlansága, valamint éhségérzet. Karlsson és munkatársai (2000) kidolgozták a kérdőív rövidített, 18 tételes változatát (TFEQ-R18), amely az eredetitől eltérően az alábbi skálákból áll: Kontrollálatlan evés, Kognitív Korlátozás és Érzelmi evés. E rövidített, 18 tételes mérőeszköz hamar elterjedtté vált a kutatásban. Karlsson és munkatársai továbbfejlesztették a rövidített kérdőívet, és három tétellel kiegészítve az Érzelmi evés skálát, 21 tételesre bővítették a mérőeszközt (TFEQ-R21; Tholin és mtsai, 2005). Mivel a faktorok tételszáma (9-6-6) e verzió esetében kiegyensúlyozottabb, a 21 tételes kérdőívet adaptáltuk magyar nyelvre.

Testtömegindex

Testképpel való elégedetlenség

Vonásszorongás

Kontrollálatlan evés

Kognitív korlátozás

Érzelmi evés

0,64

0,39

0,34

0,35

0,30

0,29

0,54 R²=13%

R²=17%

R²=24%

A különböző nyelvi adaptációk kidolgozása során a kutatók törekedtek a mérőeszköz pszichometriai elemzésére. A faktoriális szerkezet ellenőrzése többjellemzős-többtételes elemzéssel (francia változat: de Lauzon és mtsai, 2004), vagy főkomponens elemzéssel (finn változat: Anglé és mtsai, 2009) történt. A főkomponens elemzés azonban (az exploratív faktoranalízishez hasonlóan) nem alkalmas az a priori mérési modellek tesztelésére. Bár a többjellemzős-többtételes elemzés konfirmatív (azaz megerősítő) megközelítés, kevéssé korszerű, és alkalmazása során az elemzések nagy száma miatt nagyobb a valószínűsége az I.

fajú hiba elkövetésének, mint a CFA esetében, amely elemzési technika alkalmas arra, hogy tesztelje az a priori mérési modellek érvényességét (Kline, 2005). Tudomásunk szerint eddig mindössze egyetlen tanulmányban számoltak be a mérőeszköz faktorszerkezete konfirmatív faktoranalízissel történt vizsgálatának eredményeiről (Cappelleri és mtsai, 2009).

A vizsgálatok alátámasztották e kérdőív általános populáción, illetve fiatal nők populációján történő alkalmazhatóságát (de Lauzon és mtsai, 2004; de Lauzon-Guillain és mtsai, 2006; Anglé és mtsai, 2009), ezért a mérőeszköz magyar nyelvre történő adaptációját egyetemi hallgatónők mintáján végeztük el.

A pszichometriai elemzés első lépéseként a mérőeszköz faktoriális szerkezetét teszteltük.

A CFA minimális módosítással megerősítette a kérdőív hipotetikus faktorstruktúráját. Az illeszkedés azonban közepes mértékű vagy gyenge, ezért a mérőeszköz faktoriális szerkezetének tesztelése további vizsgálatokat igényel. Elképzelhető, hogy egyes tételek szövegezése átfogalmazásra, finomításra szorul. Az alternatív, azaz egyfaktoros mérési modell ellenőrzése azt mutatja, hogy az eredeti faktoriális struktúra jobban illeszkedik az adatokra, mintha három helyett csak egyetlen faktort feltételeznénk.

Megvizsgáltuk a Cappelleri és munkatársai (2009) által 18 tételesre rövidített verzió (TFEQ-R18V2) faktoriális struktúrájának adatokra való illeszkedését is. A rövidített kérdőív faktorstruktúrája alátámasztást nyert ugyan a mintánkban, az illeszkedési mutatók azonban nagyon hasonlítanak a 21 tételes változat faktorszerkezetének tesztelése során kapott illeszkedési mutatókhoz. Tekintettel arra, hogy a TFEQ-R21 esetében a vizsgált mintánkban a Kognitív korlátozás skála faktorsúlyai megfelelőnek bizonyultak (a faktorsúlyok 0,52-0,85 közötti értéket vesznek fel); a skála belső konzisztenciája megfelelő (Cronbach α: 0,89); a 18 tételes változat illeszkedési mutatói nem utalnak jobb illeszkedésre; továbbá egy konstruktumot mindig érdemes háromnál több tétellel mérni, nem tartottuk célravezetőnek a 18 tételes verzió elfogadását. További érvünk, hogy mivel a korábbi 18 tételes változat Érzelmi evés skáláját a padló- és plafonhatás minimalizálása érdekében bővítették három tétellel; e tekintetben visszalépést jelentene a Kognitív korlátozás skála három tételesre történő redukálása. Emellett, mivel a kognitív korlátozás fogalma és operacionalizálása eleve igen vitatott a szakirodalomban, és a különböző – az evési stílus mérésének eltérő megközelítéseit tükröző – kérdőívekkel kapott eredmények gyakorta igen eltérnek egymástól, különösen fontos lenne, hogy e mérőeszköz kognitív korlátozást mérő skálájának tételei

magas látszat validitással bíró, jól értelmezhető tételek legyenek. A további elemzéseket ennek megfelelően a 21 tételes változattal folytattuk le.

A faktorok időbeli stabilitásának ellenőrzésére autoregresszív modelleket (Khoo és mtsai, 2006) állítottunk fel. A kéthetes intervallumban felvett adatok elemzésének eredménye szerint a Kontrollálatlan evés és a Kognitív korlátozás faktor időbeli stabilitása alátámasztást nyert.

Az Érzelmi evés faktor esetében az időbeli stabilitás kevésbé meggyőző, ugyanakkor az eredmény mindenképpen ígéretes.

A kérdőív konstruktum validitása tesztelésének további lépéseként többjellemzős-többtételes elemzést folytattunk le (Karlsson és mtsai, 2000; de Lauzon és mtsai, 2004).

Tesztelve a tételek konvergens és diszkrimináns validitását azt találtuk, hogy a Kontrollálatlan evés skála esetében a 9 tételből 5, a Kognitív korlátozás és az Érzelmi skálák esetében viszont valamennyi tétel – azaz összességében a kérdőív tételeinek 81%-a – teljesíti a skálázási előfeltételeket.

Eredményeink megerősítik a Háromfaktoros Evési Kérdőív 21 tételes verziója magyar nyelvű változatának konstruktum validitását egyetemi hallgatónők mintáján. Megjegyzendő azonban, hogy az általunk vizsgált, zömében normális súlyú egyetemista nőknél a mérőeszköz skálái közötti interkorrelációk jelentősen másképp alakulnak, mint a Karlsson és munkatársai (2000) által vizsgált elhízott személyeknél. Ez utóbbi kutatásban ugyanis a szerzők negatív irányú, mérsékelt erősségű kapcsolatot találtak a Kontrollálatlan evés skála és a Kognitív korlátozás skála között. Ezzel ellentétben az általunk vizsgált mintában igen gyenge, pozitív irányú, szignifikáns kapcsolat adódott az evési magatartás e két aspektusa között. Karlsson és munkatársai (2000) a Kontrollálatlan evés skála és az Érzelmi evés skála közötti kapcsolat esetében a jelen eredményekhez hasonlóan mérsékelt erősségű, pozitív irányú összefüggésről számoltak be. Ugyanakkor, míg az említett vizsgálatban, negatív irányú, zéró körüli, nem szignifikáns korrelációs együttható értéket kaptak a Kognitív korlátozás skála és az Érzelmi evés skála között, addig a jelen mintában gyenge, pozitív irányú, szignifikáns kapcsolat adódott e két evési magatartásra való hajlam között.

De Lauzon és munkatársai (2004) felnőttekkel és azok gyermekeivel végzett vizsgálatuk során a mi eredményeinkhez hasonló mintázatú összefüggéseket tártak fel. A Kontrollálatlan evés és a Kognitív korlátozás között a felnőtteknél e szerzők is csak igen gyenge, pozitív irányú kapcsolatot tudtak kimutatni. A fiatal mintában nem kaptak szignifikáns összefüggést az evési magatartás e két formája között. A Kontrollálatlan evés és Érzelmi evés között az elhízottaknál Karlsson és munkatársai (2000) által kimutatott, és a mi vizsgálatunkban is alátámasztott pozitív irányú kapcsolat ez esetben is markánsan megmutatkozott: az összefüggés a felnőtteknél kifejezetten erősnek, a fiataloknál pedig mérsékelt erősségűnek mutatkozott. Végül a Kognitív korlátozás és az Érzelmi evés skála között mind a felnőtteknél, mind pedig a fiatal mintában pozitív irányú, mérsékelt erősségű, illetve gyenge összefüggést kaptak de Lauzon és munkatársai (2004). Mindez arra utal, hogy az elhízottaknál máshogy

alakulnak az evési magatartások összefüggései, mint az általános populáció tagjainál, vagy az egyetemi hallgatónőknél.

Konttinen és munkatársai (2009) a National Cardiovascular Risk Factor Study keretében, mintegy 5000 fős mintán (férfiak és nők egyaránt) vizsgálták az evési magatartások összefüggéseinek alakulását. Azt találták, hogy a normális súlyú résztvevőknél a kognitív korlátozás nem mutat szignifikáns kapcsolatot a kontrollálatlan evéssel. A kognitív korlátozás azonban gyenge, pozitív irányú kapcsolatot mutatott az érzelmi evéssel, a BMI-vel és a derékkörfogattal. Az elhízottaknál ezzel szemben azt kapták, hogy a kognitív korlátozás a kontrollálatlan evésre való alacsonyabb hajlammal jár együtt. Az összefüggés a férfiak esetében gyenge, a nőknél pedig mérsékelt erősségű volt. A kognitív korlátozás emellett az elhízott nők esetében negatív irányú kapcsolatot mutatott az érzelmi evéssel és a BMI-vel. Az étrendi korlátozás derékkörfogattal való negatív irányú kapcsolata mindkét nem esetében megmutatkozott. Hangsúlyozandó, hogy az összefüggések ezúttal is igen gyengék, azonban mindenképpen szembetűnő az evési magatartások mintázatának fent vázolt eltérése a két tápláltsági állapot kategória tagjai között.

Konttinen és munkatársai (2009) a táplálékbevitel kognitív korlátozása és a tápláltsági állapot alakulása közötti kapcsolatokat elemezve úgy értelmezték az eredményeiket, hogy a normális súlyúak körében megfigyelt pozitív irányú kapcsolat alátámasztja a korlátozás elméletet (Herman és Polivy, 1980), azaz a normális súlyúaknál a magas kognitív korlátozás a súlykontrollal kapcsolatos problémák indikátora lehet. Az elhízottaknál kapott negatív irányú összefüggést ezzel szemben az elhízottak sikeresebb súlykontrollálásának jeleként interpretálták (Konttinen és mtsai, 2009).

Ugyanezen kutatásban (Konttinen és mtsai, 2009) a kontrollálatlan evés és az érzelmi evés a diétázói státustól, illetve a nemtől függetlenül pozitív irányú kapcsolatot mutatott a tápláltsági állapot objektív mutatóival (BMI, derékkörfogat). Az eredmények megerősítik e magatartások maladaptív voltának feltételezését, ugyanis alátámasztják azt az elképzelést, miszerint eme evési viselkedések súlygyarapodással járnak együtt, ezáltal a túlsúly kialakulására veszélyeztetik az egyéneket.

Az evési magatartások lehetséges magyarázó változóit vizsgálva azt találtuk, hogy a magasabb testtömegindex az érzelmi evésre való nagyobb hajlammal jár együtt. Számos kutatásban demonstrálták, hogy az elhízottak hajlamosak az evés érzelemszabályozási stratégiaként történő alkalmazására (Buckroyd és Rother, 2007). Az elhízás pszichoszomatikus elmélete szerint ennek hátterében az áll, hogy az elhízott emberek képtelenek különbséget tenni az éhség és a szorongás között, vagy azért, mert fiatalkorukban megtanulták összekapcsolni őket; vagy pedig azért, mert soha nem tanulták meg elkülöníteni, megkülönböztetni őket (Greeno és Wing, 1994). Feltételezhető tehát, hogy a magasabb testtömegindex eleve sérülékennyé teszi az embereket az érzelmi evésre. Az is elképzelhető azonban, hogy az érzelmi evés játszik oki szerepet a testtömegindex alakulásában. Keskitalo

és munkatársai (2008) a már említett ikerkutatásukban azt találták, hogy az érzelmi evés genetikailag determinált kapcsolatot mutatott az édes és zsíros ételek kedvelésével (r=0,31).

De Lauzon és munkatársai (2004) is kimutatták, hogy az érzelmi evés a magas kalóriatartalmú ételek, különösen édességek, nassolnivalók preferenciájával jár együtt. A magas szénhidráttartalmú ételek kedvelésének hátterében a genetikai tényezők mellett az a neurokémiai mechanizmus is szerepet játszhat, hogy a szénhidrátbevitel megemeli a hangulatszabályozásban központi szerepet betöltő szerotonin szintet (Wurtman és Wurtman, 1995). Elképzelhető, hogy az evés érzelemszabályozási stratégiaként történő alkalmazása fokozott kalóriabevitelt eredményez, ami pozitív energiamérleghez vezet, ez pedig hosszú távon súlygyarapodást idéz elő. A fentiek mellett természetesen cirkuláris oksági viszony is elképzelhető az evési magatartás eme formája és a tápláltsági állapot alakulása között. A mechanizmus feltárására a longitudinális kutatások lennének alkalmasak.

Vizsgálatunk során alátámasztást nyert a szorongásnak a maladaptív evési magatartásokban játszott szerepe. Eredményeink arra utalnak, hogy a magasabb vonásjellegű szorongással bíró hallgatónők hajlamosabbak az evés érzelemszabályozási stratégiakánt történő alkalmazására és a kontrollálatlan evésre. Az érzelmi evés fent leírt, súlygyarapodásra veszélyeztető szerepe, és a kontrollálatlan evés egyes evészavarokban (bulimia nervosa, falási zavar) játszott szerepe miatt különösen fontos lenne ezt a szempontot figyelembe venni a táplálkozással kapcsolatos intervenciók megtervezése során.

Feltételezésünkkel összhangban azt találtuk, hogy a testtel való elégedetlenség, konkrétabban a test méretével, illetve a külső megjelenéssel való általános elégedetlenség előrejelzi az étrendi korlátozásra irányuló törekvéseket. Hangsúlyozandó, hogy a TFEQ-R21 kognitív korlátozás skálája nem a merev, önsanyargató diétát, hanem a tudatos evést (pl. a hizlaló ételek fogyasztásának vagy tartalékolásának kerülése; az egyszerre elfogyasztott ételmennyiség adagjának csökkentése) méri, amely adaptív evési magatartásnak tekinthető, mert elősegíti a súlygyarapodás elkerülését a toxikus környezetben.

Azon túl, hogy eredményeink alátámasztották a Háromfaktoros Evési Kérdőív 21 tételes változatának konstruktum validitását, támogatva e kérdőív alkalmazásának széles körű bevezetését hazánkban is az evési magatartás egyes aspektusainak felmérésére, az eredményekből származó felismerések értékes támpontokat adhatnak az intervenciós programok kidolgozásához. Például a testképpel kapcsolatos elégedetlenség és az étrendi korlátozás számottevő erősségű kapcsolatának kimutatása ebben a túlnyomó többségben normális súlyú fiatal nőből álló mintán, aláhúzza a táplálkozással kapcsolatos edukáció fontosságát. Kiemelt jelentősége lehet ebben az egészséges étrend összetevőivel és magatartásbeli komponenseivel kapcsolatos ismeretátadás, hogy az étrendi kontroll ne csapjon át merev, önsanyargató diétázásba, mert ez evészavarok (anorexia nervosa, bulimia nervosa) kialakulásához vezethet. Az elhízás terápiás vonatkozásai kapcsán az egészséges táplálkozási magatartással kapcsolatos edukáció azért különösen fontos, mert a

súlycsökkenésre törekvő elhízottaknál a túlzott étrendi megszorításokat az étrendi kontroll időleges feladása követheti, ami akár falásrohamba is kifuthat, további megbotlásra, illetve visszahízásra veszélyeztetve a személyeket (Cooper és Fairburn, 2001).

További példa lehet az eredmények hasznosítására a már meglévő táplálkozási edukációs programok kiegészítése stresszkezelési elemekkel, abból a célból, hogy csökkenjen az evés érzelemszabályozásban betöltött szerepe. A terápiás gyakorlatban már létezik olyan kognitív viselkedésterápiás protokoll, amelyben ez explicit és központi hangsúlyt kap (Buckroyd és Rother, 2007).

Vizsgálatunk legfőbb korlátja a hozzáférhetőségi mintavételi mód mellett a kutatás keresztmetszeti természete, ami nem teszi lehetővé az oksági viszonyok irányára vonatkozó következtetések levonását. A 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív adaptálási munkálatai során az eredeti és visszafordított változatot nem a mérőeszköz kidolgozója vetette össze, így elképzelhető, hogy előfordulnak jelentésbeli eltolódások az eredeti és a magyar nyelvű kérdőív között. Kutatásunk további korlátját képezi, hogy az antropometriai adatokat önbeszámolóval nyertük, így a testtömegindex validitása sérülhet. Emellett a vizsgált minta egyetemi populációból került ki, így az eredmények általánosíthatósága korlátozott.

Tekintettel arra, hogy e kérdőívet eredetileg speciálisan az elhízottak populációjára fejlesztették ki, érdemes lenne elhízottak nagyobb mintáján tesztelni a mérőeszköz konstruktum validitását és az evési magatartások korrelátumait. Továbbá, mivel a korlátozás elmélet mindeddig csak laboratóriumi körülmények között nyert alátámasztást, és egyelőre nem bizonyított a kontrollálatlan evésre való hajlam súlygyarapodásban játszott szerepe, érdemes lenne longitudinális vizsgálatokat véghez vinni az evési magatartás és a tápláltsági állapot összefüggéseinek és időbeli alakulásának feltárása céljából.