A KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (KFKI RMKI) 1992. jan u ár 1- jétő l az M T A önálló kutatóintézete. 1975-től ugyanezen a néven korlátozott ö n
állósággal rendelkezett a kutatóközponti szervezetben m űködő Központi Fizikai K utatóintézetben. A KFKI átalakulásakor az intézet létszáma, felépítése csak kis
m értékben változott: a m egszűnt központi műszaki szervezettől átvette a rezgés
diagnosztikai csoportot. Szervezetileg az RM K I-hoz csatolták a csillebérci cam pus egészét kiszolgáló Számítógép-hálózati K özpontot is.
Az RM KI alapító okiratban rögzített feladatai: kísérleti és elméleti tudom á
nyos alapkutatás és m űszaki fejlesztés a magfizika, részecskefizika, plazmafizika, űrfizika, anyagtudom ányok és a biofizika területén. Nagyberendezéseket, vala
m int a kutatást és a kapcsolatokat szolgáló számítógépes hálózatot üzem eltet. A KFK I-telephelyen kialakított megállapodásnak megfelelően felügyeli a telephe
lyi szám ítástechnikai hálózat üzem eltetését. Az RMKI az ISO 9001 m inőségbiz
tosítási szabvány előírásainak megfelelően dolgozik.
Az intézet igazgatója Szegő Károly, a fizikai tudom ány doktora, korábban, 1975-től az RM KI tudom ányos igazgatója volt. Általános igazgatóhelyettes Sző- kefalvi-Nagy Zoltán, a fizikai tudom ány doktora, aki 1990-től az elődintézet tudom ányos igazgatóhelyetteseként m űködött. 1993-ban alakították ki az azóta lényegében változatlan szervezeti felépítést:
- Elm életi Fizikai Főosztály (vezetője T ó th Kálmán).
- Kozm ikus Fizikai Főosztály (Varga András, 1997-től Erdős Géza).
- Magfizikai Főosztály ( Nagy Dénes Lajos).
- Plazmafizikai Főosztály (Bakos József, 1996-tól Sörlei Zsuzsa).
- Részecskefizikai Főosztály (Vesztergombi György).
- Technikai Főosztály (Zalán Péter).
- Biofizikai Ö nálló Osztály (Érdi Péter).
- Számítógép-hálózati K özpont (Zimányi Magda).
- Lokális Hálózati Ö nálló Osztály (Giese Piroska, 1999-től Földy Lajos).
- Internetalkalmazási Ö nálló Osztály (1999-től Giese Piroska).
Az akadémiai intézethálózat konszolidációja során az RMKI 1997-ben átvette az MSZKI egyik csoportját. Ugyancsak a konszolidáció következménye volt az MT-1 tokamak kutatási nagyberendezés végleges leállítása, a plazmafizikai kutatások átstrukturálása. 1999-ben Magyarország az E U R A TO M tagja lett, az RMKI aktívan részt vesz a Magyar-Euratom Fúziós Egyesülés keretében folyó európai szabályo
zott fúziós kutatásokban. A konszolidációt előkészítő felmérések szerint az RMKI az M TA második legeredményesebb intézete az élettelen természettudományok területén. A konszolidáció eredményeképp javult az intézet anyagi ellátottsága.
M ind szükségesebbé válik ugyanakkor a kutatási infrastruktúra megjavítása, a mai helyzet nehezíti az Európai U n ió V. keretprogramjában való részvételt. A kísérleti technika fokozatos elavulása egyre nehezebbé teszi a nyugati pályázato
kon való sikeres szereplést.
Nagyberendezések
Szám ítógéphálózat
A KFKI lokális hálózata az 1988-90. években épült ki mintegy 300 géppel, ez volt az országban az első nagyméretű Ethernet hálózat. 1990-ben m egkezdődött a csatlakozás a nemzetközi hálózatokhoz, először a 15 ország laboratóriumait összekötő, nagy energiájú H E P net hálózathoz. 1991-92-ben közveden bérelt vonalas öszeköttetés létesült a KFKI és a C E R N között, majd létrejött az Inter- net-csadakozás. A központi szolgáltató gépeket, a telephelyi lokális hálózatot és a külső hálózati kapcsolatokat a Számítógép-hálózati Központ működteti.
1992-től jelentős előrelépés történt a telephely számítástechnikai infrastruktúrá
jában. Az Emberi erőforrások fejlesztése világbanki támogatással című, az Információs Infrastruktúra-fejlesztési Program által kiírt pályázaton elnyert támogatással teljesen felújították és részben bővítették is a telephelyi hálózatot. Optikai kábelezés váltotta fel az 1980-as években kiépítettet, újabb épületeket csatlakoztattak a hálózathoz. Az intézetek új, központi szervergépet szereztek be (Sun SPARCCenter 2000). A szerveren számos szolgáltatást biztosítanak. A korábbi gopher szolgáltatást felváltot
ta a web, news-szolgáltatást működtetnek, jelentős teijedelmű az anonymous ftp- (file transfer) szolgáltatás, mely fontos külföldi ftp-szolgáltatások magyarországi tükörszervere. Számos levelezőlistát működtetnek, közte a FlZ IN FO -t, a hazai fizikusok kommunikációs fórumát. A telephelyi számítógép-felhasználók mintegy fele a szolgáltatásokat otthonról, modemen keresztül is használja. A Számítógép
hálózati Központ szerezte be és működteti a könyvtár számára az ALEPH könyvtári rendszert, melyen az on-line elérhető katalógus alapul.
nagybEiBndBzések
Részecskegyorsítók
A KFKI-ban m ár 1951-ben m egkezdték az elsősorban magfizikai célokat szolgá
ló részecskegyorsítók építését. A mai Van de Graaff-generátor elődje, az AG -4 generátor 1961-tól m íjködött, 1964-ben telepítették át EG -2 néven mai helyére, 1968-70 között jelentősen átépítették és m odernizálták. A magfizikai alapkutatá
sok m ellett fokozatosan előtérbe kerültek az alkalmazott magfizikai témák, anyagtudom ányi, biofizikai vizsgálatokhoz használták a gyorsítós analitikai tech
nikákat (Rutherford-visszaszórás, chanelling, PIXE, magreakció-analitika).
1991-ben újabb rekonstrukció kezdődött, 1993 őszén indultak újra a fizikai kí
sérletek. Az elm últ években évente 1500-2500 órában folytak mérések. 0,5-5 m egavolt gyorsítófeszültség-tartom ányban protonokat, deuteronokat, alfa-ré- szecskéket és nitrogénionokat gyorsítottak.
1985-ben készült el a N IK nehézion-gyorsító berendezés. A N IK -et 1997- ben összekapcsolták a Van de Graaff-generátorral, így zárt ciklusban lehet vizs
gálni az im planterben előállított anyag minőségét, tulajdonságait. Kevés hasonló, in situ m éréseket lehetővé tevő rendszer m űködik a világon. A N IK gyorsító- feszültsége 100-500 kilovolt tartom ányban változtatható, elvileg a hidrogén és a xenon közé eső ionok gyorsítására alkalmazható, a fizikai kísérletekhez elsősor
ban nem esgáz- és fém ionokat szolgáltatnak. Nagyenergiájú im plantációt a Van de G raaff-generátorral végeznek.
T o ka m a k
1979. jú n iu sb an avatták fel a plazmafizikai kutatás céljaira szolgáló tokam ak típusú kísérleti berendezést, m elynek fő részeit a moszkvai Kurcsatov A tom energia-intézetben és a leningrádi Jefrem ov Intézetben készítették. A berende
zést a nyolcvanas évek m ásodik felében jelentősen modernizálták. A külföldi partnerek részvételével folyt plazmafizikai vizsgálatok 1998. júniusban zárultak, ekkor az M T A Konszolidációs Bizottsága határozatának megfelelelően m egkez
dődött és 1999. m ájusra befejeződött a berendezés lebontása.
Tudományos kutatások
Az önálló RM KI kutatási témái szerves folytatásai a KFKI-ban végzett vizsgála
toknak, melyekről az Olvasó e füzet más helyén talál összefoglalót, itt csak címszavakban utalunk az előzményekre.
A kutatások jelentős része, elsősorban a kísérleti részecskefizika és az űrfizika a „big Science” körébe tartozik. M eghatározó a nemzetközi együttm űködés, a költségek megosztása. Sok ország kutatói dolgoznak együtt hosszú távú progra
m okon. Részecskegyorsítók és részecskedetektor-rendszerek építése, egy ű r
misszió előkészítése évtizedes feladat, a mérési adatok gyűjtése és feldolgozása gyakran egy újabb évtized. A jelen írásban csak az elm últ néhány évet tekintjük át, ezért a hosszú kutatási ciklusból csak kis részek esnek az írás időhatárai közé.
Nagyenergiájú kísérleti részecske- és nehézion-fizika
A kísérleti részecskefizikai kutatások a KFKI kozmikus sugárzási kutatásaiból nőttek ki. Magyarország alapítója tagja volt 1956-ban a dubnai Egyesített A tom kutató Intézetnek, később a dubnai kutatóközponton keresztül nyílt lehetőség szerpuhovi és genfi kutatásokra is. A genfi C E R N nemzetközi kutatóközpont
nak Magyarország 1992-ben lett teljes jogú tagja.
A C E R N -ben az RMKI aktív résztvevője az NA49 kísérletnek. Ionizált ólom atommagokat ütköztetnek ólom céltárgyra, a kísérletekben az anyag ötödik hal
mazállapotát, a term észetben az ősrobbanás után létezett kvark-gluon plazmát állítják elő. Ma ebben a kísérletben koncentrálják a legnagyobb energiát egyetlen részecskére. A detektorrendszer egyik fontos részét, a repülésiidő-m érő falat az RMKI munkatársai tervezték, építették és helyezték üzembe. A BU D A PEST fal (BW) spektrom éter 1995 óta sikeresen működik. A BW adataiból következteté
seket lehet levonni a kvark-gluon plazma méretére vonatkozóan. Kimutatták, hogy ólom -ólom ütközéseknél a tömegközéppontban mintegy 30 protonból álló pozitív töltéskoncentráció lép fel.
A C E R N -ben az L3 együttm űködés keretében a Z események adatait ele
mezték, a Z az elektrogyenge kölcsönhatás közvetítő részecskéje. Az adatok megerősítették, hogy az elemi részecskecsaládok száma három. A részeredm é
nyek is jó egyezésben vannak az átfogó Standard Modell jóslataival. Az egyre nagyobb energiákon végzett mérések eddigi adatai nem igazolták sem szuper
szim m etrikus részecskék jelenlétét, sem új részecskegenerációhoz tartozó in
stabil leptonok megjelenését. 1997-ben a LEP gyorsító, a világon először, 184 GeV töm egközépponti energián hozott létre elektron-pozitron ütközéseket.
A részecskefizika ma egyik legjobban igazolt elméletének, a Standard M o
dellnek még hiányzó része az elmélet által várt Higgs-bozonok kísérleti kim uta
tása. A C E R N -ben az OPAL kísérletben alsó korlátot adtak m eg a keresett részecske tömegére. A magyar kutatók az OPAL aldetektorának továbbfejleszté
sében is részt vettek.
A C E R N LEAR antiproton tárológyűrűjénél az antiprotonok lassulását és az an tiprotonok hélium ban m egfigyelhető anomálisan hosszú élettartam ú állapo
tait tanulm ányozták.
Fontos feladatokat vállaltak a C E R N -b en 2005-ben m űködésbe lépő Nagy H ad ro n -ü tk ö ztető (L H C ) részecskegyorsító kísérleteinek az előkészítéséből.
Részt vesznek az épülő m érőberendezések tervezésében és részegységeinek technikai kidolgozásában. E rőiket két készülő nagy kísérletre (ALICE, CM S) összpontosítják. Az új kísérletek a mai szintet meghaladó informatikai és detektor
technikai követelm ényeket igényelnek, az RMKI munkatársai az igen nagy se
bességű és adatforgalm ú hardver- és szoftverfeladatok megoldásán dolgoznak.
Kísérleti m agfizika
A KFKI alapításakor indult, évtizedekig nagy volum enű magfizikai kutatások az 1980-as évektől az egyre nagyobb részecskeenergiák felé tolódtak el. A klasszi
kus magfizikai kutatások helyét a nagyenergiájú nehézion-fizikai és részecske- fizikai kísérletek vették át.
K orrekt leírást adtak az erősen deform ált könnyű atom m agok tartományában megfigyelt anomális rugalmas szórásra. A hagyományos elm életek jóslataitól való jelentős eltérést m utattak ki a deuteron hullámfüggvényében, az adatokat a franciaországi Saclay-ban m érték.
A n yag tudo m ány és szilárdtestfizika - kísérleti m agfizikai módszerekkel
A kutatások célja vékonyrétegek összetételének, hibaszerkezetének és mágneses szerkezetének tanulmányozása, kristályokban és implantált rendszerekben az atom ok körüli lokális, elektrom os és mágneses szerkezet és a dinam ikus tulaj
donságok meghatározása, az implantáció fizikai folyamatainak megismerése. A kutatások részben az RMKI Van de Graaff-iongyorsítójánál és nehézion- im planterénél, valamint M össbauer- és pozitronannihilációs laboratórium ában, részben bel- és külföldi együttm űködő partnerek eszközeinek, valamint n em zetközi nagyberendezéseknek igénybevételével folynak. Ez utóbbiak közül egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az ultranagyvákuum vékonyréteg-előállító berendezések, valamint a szinkrotron-sugárforrások.
Az ionim plantáció az „anyagmérnökség” ma m ár igen széles körben elterjedt eszköze, mellyel különböző anyagok felületének tulajdonságai előre tervezett m ódon megváltoztathatók. N ehézion-besugárzások esetében a hibák egy része
ütközési kaszkádban keletkezik. A kaszkádok kölcsönhatásának vizsgálatára m o
lekulaionokat használtak. Megállapították, hogy a molekula- és atomos im plan
táció által keltett kristályhibák mennyisége közötti különbség a várakozással ellentétben nagyobb energiákon nem tűnik el, hanem ellentétes irányba fordul.
Feltárták a jelenség magyarázatát is: az okot az ionok által keltett spontán vissza- kristályosodásban találták meg.
Roncsolt felületű szilícium m intákon tanulm ányozták protonok csatorna
irányú fékeződését, kimutatták, hogy am orf anyagokban a fékeződés 30%-kal nő az egykristályban m ért csatomairányú fékeződéshez képest. A fékeződés roncsolás- függésére elméleti leírást is adtak.
Ionsugaras analitikai m ódszereket alkalmaztak porózus anyagok szerkezeté
nek meghatározására. Felismerték, hogy porózus anyagok esetén az ion-vissza- szórásban megjelenő rezonanciacsúcs szélessége rendkívül érzékenyen reagál a porózus szerkezetre. E nnek alapján porózus szilícium esetében megállapították, hogy az ionbombázás töm örödést okoz, mely alapvetően az atom ok meglökésé- től függ, és hogy így szilicidek ionimplantációs szintézise is megvalósítható.
Algoritm ust dolgoztak ki ionsugaras analitikai m ódszerek energia- és mély
ségfelbontó képességének korrekt figyelembevételére, az eljárást m ultiréteg- szerkezetekre is általánosították.
Vékonyrétegek és m ultirétegek súroló beeséses gamma-szórási spektroszkó
piájában elsőként m utatták meg, hogy szinkrotronok mellett néhány nm -es fel
bontással végezhetők felületérzékeny mérések. Kidolgozták az új eljárás, a Möss- bauer-reflektom etria röntgenoptikai elméletét. Általános algoritm ust adtak meg a M össbauer-spektrum ok rendkívül gyors kiszámítására. Az eljárás előreszórási és súroló beesési geometriában egyaránt alkalmas m ind a hagyományos, m ind a szinkrotronsugárzásos mérések kiértékelésére. Izotópperiodikus m ultirétegen elsőként figyelték m eg szinkrotronsugárzás tiszta nukleáris reflexióját, és a fenti m ódszerrel Fe/Si m ultirétegek és néhány más vékonyréteg mágneses szerkezetét is meghatározták.
Felismerték, hogy a jövő mikroelektronikája egyik legfontosabb anyagának tanott Si/Ge rendszeren epitaxiális szilicidrétegek képződéséhez először egy Si buffer réteget kell növeszteni a kívánt szilicid rétegvastagságnak megfelelően.
Egyes kobalttal adalékok vas-szilicidekben meghatározták a beépített kobalt
atomok helyzetét. Elsőként mutatták ki, hogy átmenetifém-szilicideknél a szilíci
um felületén az oxigén jelenléte nanoméretű fémrészecskék képződését okozza.
A pozitronannihilációs spektroszkópia a nukleáris szondás anyagszerkezeti vizsgálati m ódszerek egyik széleskörűen alkalmazható eljárásává érett. A hosz- szabb élettartamú ortopozitrónium szétsugárzása 3-gamma annihiláció, m inden más pozitron- vagy pozitrónium -bom lásfolyam at 2-gamma annihiláció. K im u
tatták, hogy a 3-gam m a annihiláció észlelésére optimalizált, az R M K I-ban ki
dolgozott m érési m ódszer igen érzékeny az ortopozitrónium járulékra. Ez lehe
tőséget nyújt a m ikroporózus szerkezetek belső felületeinek vizsgálatára, a m ódszerrel zeolitok nanocsatornáiról nyernek információt.
E lm életi f i z i k a
A z elm életi fizikai kutatások az általános relativitáselmélet és asztrofizika, a magfizika, a részecskefizika és a két utóbbi határterületének számító relativisz- tikus nehézion-ütközések fizikája kérdéseinek megoldására irányulnak.
Az általános relativitáselmélet igen fontos, a tapasztalat által eddig nem iga
zolt jóslata a gravitációs hullám ok létezése. Az előkészületben levő nagy n em zetközi kísérletek számára fontos információ, hogy sikerült kiszámítani egy for
gó fekete lyuk körül keringő kozm ikus test gravitációs sugárzása által elvitt energiát és im pulzusm om entum ot. Ú j, egzakt megoldást adtak m eg az erre vonatkozó E instein-M axw ell egyenletekre. Általános matematikai algoritm ust közöltek a relativitáselmélet diszkrét Regge-féle m odelljeinek kiszámítására.
Az erős kölcsönhatások elm életének vetélytárs nélküli jelöltje a kvantum - színdinamika. A hatékony számítási m ódszerek eredm ényeinek ellenőrzéséhez hiányzó egzakt adatokat realisztikus és m egoldható elméleti m odellek szolgáltat
ják. Jelentős előrehaladást értek el a kvarkbezárás megértésében, magyarázatában (G ribov-m odell). Jóslatot adtak m eg a keresett Higgs-részecske tömegére. Kí
sérleti vizsgálatokhoz kapcsolódva keresik a részecskefizika sikeres Standard M odelljének korlátait.
Az ún. alacsony dim enziós m odellek fontos „laboratórium i” vizsgálati tere
pül szolgálnak a „reális” négydim enziós kvantum térelm életek részleteinek m eg
értéséhez. A kétdim enziós szigm a-m odellben elért eredm ények a kvantum - színdinam ikában diszkrét tér-idő közelítést használó eljárások, a kétdim enziós konform -térelm életek szimmetriatulajdonságaival kapcsolatos eredm ények az összes alapvető kölcsönhatást - rem énység szerint - egyesítő húrelm élet szem pontjából fontosak.
Az elm életi várakozások szerint a nagyenergiás nehézion-ütközésekben egy kritikus energiasűrűség felett különleges halmazállapot, kvarkanyag jö n létre.
Olyan m odellt dolgoztak ki, amely egyfelől tud az egész jelenségkör elméleti hátteréül szolgáló kvantum színdinam ika alapvető fontosságú következm ényé
ről, a kvarkbezárásról, másfelől kiértékelhető jóslatot tesz a létrejövő hadron- anyag összetételéről. A modell szám ított eredm ényei összhangban vannak a mérési eredm ényekkel, ez arra utal, hogy a C E R N -ben az ólom -ólom ütközé
sekben esetleg m ár sikerült kvarkanyagot létrehozni. A nehézion-ütközések vég
állapotában igen sok pion jelenik meg. Olyan különleges, koherens sokpion- állapot megvalósulásának lehetőségét m utatták ki, amelyet analógiák alapján
„pion-lézer” névvel lehet jellem ezni.
Az alacsonyabb energiákon lezajló nukleáris folyamatok vizsgálata során a magreakciók mechanizmusa és a kvantitatív leírást is lehetővé tevő realisztikus modellek megismerése a feladat. A nukleáris folyamatok kvantummechanikai tárgyalására korábban kidolgozott speciális módszerüket sokcsatornás esetre álta
lánosították. Kimutatták, hogy az 1936-ban deuteronmag-reakciók leírására meg
alkotott Philips-O ppenheim er modell szerinti folyamat valószínűsége olyan kicsi, hogy a gyakorlati megfigyelhetőség szempontjából nemlétezőnek tekinthető.
Ű tfizika
Az űrfizikai kutatások is az 1950-es évek elején indult kozmikus sugárzási kuta
tásokból nőttek ki. 1966-tól a szocialista országok Interkozmosz együttm űködé
se biztosította a lehetőségeket, majd fokozatosan kiépültek a kapcsolatok és az együttm űködés jogi keretei az Európai Űrügynökséggel (ESA) és az amerikai NASA-val is. Az RMKI űrkutatóinak eddigi legnagyobb vállalkozása és egyben legnagyobb sikere a Halley-üstökös tanulmányozására indított VEGA űrszondák megépítésében és eredm ényeinek értelmezésében való részvétel volt.
A kutatás fő irányai ma a Föld magnetoszférájának, a Nap és a Föld fizikai kapcsolatainak, a napszél és a nem mágneses égitestek, valamint a napszél és a Jupiter, illetve Szaturnusz bolygó kölcsönhatásának vizsgálata. Egyaránt részt vesznek a kutatások elvégzéséhez szükséges kísérleti eszközök létrehozásában (elsősorban fedélzeti digitális adatgyűjtő eszközök és földi ellenőrző rendszerek készítésében) és a kutatási eredm ények elméleti értelmezésében.
A Nap kutatására 1995. decem ber 2-án felbocsátott S O H O űrszondán a részben az RM KI-ban épített L IO N detektor az energikus részecskéket méri.
Az Ullysses űrszonda adatai alapján a helioszféra mágneses terét vizsgálták. Ez volt az első űrszonda, mely kilépett a bolygók keringési síkjából, az ekliptikából, és így lehetővé vált a N ap sarki tartományainak vizsgálata is. Meglepetést keltett, hogy a helioszferikus mágneses tér erőssége a pólusok felé haladva, m inden korábbi várakozással ellentétben, nem növekszik. Jelentős módosításra szorul
nak tehát a napkoronát leíró modellek. Meghatározták a kétféle mágneses po- laritású tartom ányt elválasztó hullámos áramlepel alakját.
A Föld környezetének vizsgálatára indult az ESA CLUSTER elnevezésű prog
ramja, melynek keretében 4 azonos műszerezettségű szonda egyidejűleg, a tér 4
különböző pontján gyűjt adatokat - hasonlóra még nem volt példa az űrkutatás
ban. A C L U ST E R -holdak fedélzetére az RMKI több m űszer építésében vállalt szerepet, a fellövés 1996. jú n iu s 4-én a rakéta meghibásodása miatt kudarcba ful
ladt. Az újraépített C LU STER-szondákat 2000 nyarán sikeresen a tervezett pályá
ra állították. A földi magnetoszféra kozmikus eredetű porszemcsékre gyakorolt hatásának vizsgálatával kimutatták, hogy a magnetoszférának sok paramétertől függő, „árnyékoló” hatása van.
A napszél- és a bolygóeredetű plazmák kölcsönhatását vizsgálva a Vénusz esetében megállapították, hogy a kölcsönhatási tartom ányban jelentős energia- és im pulzuscsere történik a kétféle eredetű plazma között. A Vénusz és a Mars bolygók ionoszférája napszéllel való kölcsönhatásának modellezése nyom án új típusú ütközésm entes csatolási m echanizm ust találtak az ionszféra és a napszél
plazma között.
A Mars magnetoszférája és a napszél közötti kölcsönhatást az 1989-ben a Fobosz program ban gyűjtött plazmaadatok alapján vizsgálták. Megállapították, hogy a kölcsönhatás folyamán a Mars körül kialakuló fejhullám szerkezete ha
sonlít a Földéhez és a Vénuszéhoz. Tisztázták, hogy a sokfajta, látszólag különálló egyedi határfelület egy összetett plazmaréteg megnyilvánulása, ez a Mars „nappali m ellénye”. Magyarázatot találtak a napszél sebességének a fejhullám előtti térség
ben való csökkenésére. H árom m űszert építettek az orosz Mars-96 űrszonda fe
délzetére, de a szondát nem sikerült a tervezett pályára állítani, megsemmisült.
1997. október 15-én a NASA sikeresen fellőtte a 17 ország, köztük M a
gyarország együttm űködésében készített Cassini űrszondát. Ez a tudom ányos célú űrkutatás eddigi legnagyobb szabású vállalkozása, célja 2004 és 2008 között a Szaturnusz bolygó környezetének vizsgálata és leszállóegység eljuttatása a T i
tán holdra. Az RM KI m unkatársai a mágneses térerősséget és a plazmarészecs
kék eloszlását m érő m űszerek létrehozásában vettek részt a földi fejlesztést és a kalibrálást támogató berendezések elkészítésével, a NASA díjjal ismerte el tevé
kenységüket. A folyamatos adatgyűjtés 2000-ben, a Jupiter megközelítése idején
kenységüket. A folyamatos adatgyűjtés 2000-ben, a Jupiter megközelítése idején