T öbb kutatási terület esetében nehéz szétválasztani a kutatási eredm ényeket a fejlesztőm unkától. A reaktorfizikai kutatási és fejlesztési (K + F ) tevékenységet két részre bontottuk, egyik része itt a tudom ányos, másik része a gyakorlati eredm ények között szerepel. N e m sikerült ugyanez az ionim plantáció esetében, ezért az alapkutatási eredm ényeik is a hasznosítás leírásában szerepelnek. Az Olvasó csak m indkét eredm énytípus megismerésétől rem élhet képet a KFKI eredm ényeiről.
A lapvető nagyberendezések és szolgáltatások
N éhány nagyberendezés és szolgáltatás alapvetően meghatározta az intézet kuta
tási lehetőségeit. Részecskegyorsítókra volt szükség a magfizikai, majd az alkal
m azott magfizikai, anyagtudományi kutatásokhoz Az atom reaktor léte új kuta
tási irányok m egindulását tette lehetővé: reaktorfizikai, magfizikai, szilárdtest
fizikai, magkémiai, sugárbiológiai kutatások indulhattak. A hidegüzem ben cseppfolyósított levegő és hélium nélkül nem lehetne kísérletezni az alacsony hőm érsékletek tartományában. A nagy műszaki létesítmények nyújtotta kísérleti lehetőségek a m űszerépítés, az elektronikai kutatás-fejlesztés számára is nagy kihívást jelentettek. A nagyberendezések komoly műszaki alkotások, sikeres m űködésük létrehozóik m unkáját dicséri. Az alapvető nagyberendezések és szolgáltatások közé tartozik a számítástechnikai háttér, amelyet először központi nagy gépek, majd a hálózatba kapcsolt gépek képviseltek. Az eredm ényes kutatá
sok elengedhetetlen háttere a jó könyvtár is.
K ísérleti atom reaktor
1959. március 29-én helyezték üzembe a kísérleti atomreaktort. A kutatóreaktor hármas feladatot lát el: kísérleti kutatás, izotóptermelés, szakemberképzés.
1963-ban a reaktorban organikus kísérleti hurok épült szerves m oderátorok és hűtőközegek sugárhatás-kémiai vizsgálata céljából. Az effektív besugárzási hatás
fokot és az üzemzavar nélkül teljesített üzemórákat tekintve a hurokberendezés egy amerikai berendezés m ögött a 2. helyet foglalta el a világranglistán. 1964-ben biológiai besugárzó csatorna létesült a reaktorban. A besugárzó berendezés gon
dosan kim ért neutron- és gam m a-dózis-terét használják a saját fejlesztésű bal
eseti dózism érők hitelesítésére.
A reaktor első rekonstrukciójára 1967-ben került sor. A K F K I szakembereinek tervei szerint, saját kivitelezésben kicserélték az aktív zónát. Ebben a kiépítésben 1986- ig üzem elt a reaktor.
A M inisztertanács Tudománypolitikai Bizottsága 1979-ben hagyta jóvá a kutatóreaktor rekonstrukciójára vonatkozó előterjesztést. 1986. májusban leállt a kutatóreaktor, m egkezdődött a rekonstrukció. A bontást a KFKI szakemberei végezték, a dolgozók sugárterhelése nem haladta meg a m egengedett dózis egy- tizedét. A rekonstrukció során kicserélték a gépészeti, villamos és sugárvédelmi rendszereket. A rekonstrukció egyik célja az 1990-es évek színvonalának megfe
lelő biztonság elérése volt. E nnek érdekében a berendezésen kisebb konstruk
ciós változtatásokat hajtottak végre, m odern reaktorvédelmi rendszert építettek ki, és m inderről korszerű biztonsági jelentés készült. Jelentősen megnövelték a kihűthető hőteljesítményt. A reaktor rekonstrukció utáni újraindítását a KFPCI átalakulása körüli bizonytalanságok hátráltatták, és arra végül is csak az átalaku
lás utáni időszakban, 1992. decem ber 12-én került sor.
S zám ítógépek, h áló za to k
A kísérleti kutatások eredm ényeinek feldolgozása, az elméleti számítások, külö
nösen a reaktorfizikai, részecskefizikai, elméleti magfizikai kutatások folyamato
san nagy számítástechnikai igényt támasztottak. A KFKI ezért a kezdetektől arra törekedett, hogy nagy teljesítményű, nagy kapacitású számítógéppel rendelkez
zék. Jelentős fejlesztőmunka is folyt. A K F K I a hazai élvonalat képviselte a hálózati hardver- és szoftvereszközök fejlesztésében és a hálózatépítésben.
1960-ban a két importált szovjet U R A L I. számítógép egyike a KFKI-ba került.
Az Ural számítógép azonban nem volt képes kielégíteni a növekvő igényeket:
1964-ben heti 120 órás üzemidővel az intézeti számítási igények 16%-át végezte csak el. 1966-ban helyezték üzem be az angol gyártmányú I C T 1905 számítógé
pet. Az ország ez időben legnagyobb számítógépét az Országos Tervhivatallal közösen szerezte be a KFKI. Jelentősen hozzájárult a számítástechnikai kultúra hazai elter
jedéséhez, felhasználói voltak budapesti és vidéki egyetemek, kutatóintézetek, egyéb szervezetek. A feladatok kötegelt (batch) futtatását lehetővé tevő YKA feladatkezelő rendszert Varga László és munkatársai fejlesztették ki.
1973-tól az intézetben egymást követően több, IBM 360/370 kompatibilis gép m űködött. Ezek hozzájárultak az IBM -kultúra elterjedéséhez. A KFKI-ban he
lyezték üzem be M agyarországon az első szovjet gyártmányú E S Z - Í 0 2 0 (R -20) típusú szám ítógépet, 64 kByte memóriával, lyukkártya-perifériákkal, mágnessza
lagos és diszkegységekkel. A géphez illesztett TPA-i közvetítésével dobplotter
rel rajzolni is lehetett.
1977-ben az R -4 0 (E S Z R -Í0 4 0 ) N D K -gyártm ányú számítógép követte 1 M byte memóriával, 87 M byte, később kb. 650 M byte diszkkapacitással, 18 terminállal. A gépet 1988-ban állították le, tízéves üzem e alatt ádagosan 95%-nál magasabb műszaki megbízhatósággal dolgozott. 1986-ban állt üzem be a na
gyobb kapacitású, szovjet gyártmányú R -4 5 számítógép, ez azonban kevésbé volt megbízható. 1988-tól 1993-ig állt a felhasználók rendelkezésére az ugyancsak IBM -kom patibilis, de gyorsabb és megbízható B A S F H 6 Í típusú számítógép.
A T PA gépek m ár az IC T 1905 m ellett megjelentek a szám ítóközpontban, a kis gépek elsősorban előfeldolgozást végeztek. 1975-ben az M SZK I-ban kifej
lesztettek egy E SzR /IB M -T P A csatornaadaptert TPA gépekhez. Erre fejlesztette ki Telbisz Ferenc munkatársaival a C É D R U S (Conversational Editor and Re- m ote U ser Support) interaktív szövegszerkesztő és job-előkészítőprogramrendszert. E z volt az első ilyen mííködő rendszer a KGST-országokban. A kutatók, program ozók term inálokról m űködtethették programjaikat. Az 1986-87. években a C E D - R U S-ra alapozva készült a FILTER (File Transfer) rendszer, amely az IB M - és D EC -gépek közötti fájlátvitelt és a D ECnet-hálózatból az IBM -gépekhez való interaktív term inál-hozzáférést tette lehetővé.
1979 végétől a lokális hálózati rendszerek fejlesztése a L O C H N E S S (Local H ighspeed N etw ork System) rendszerrel indult meg, a rendszer laboratórium i mérési adatgyűjtés és folyamatirányítási célokra, TPA gépekre és CAM AC ke
retvezérlőkre készült.
1981. áprilisban indult a telefonvonalon történő kísérleti adatátvitel az RMKI PD P 11/428 gépe és a moszkvai Űrkutatási Intézet TPA-1140 számítógépe között.
1985. jú n iu sb an az RM K I-ban üzem be helyezték a moszkvai Űrkutatási Intézet és a Kozmikus Sugárzási Osztály TPA-1148 gépe közötti mííholdas adatátviteli rendszert.
Az 1988-90. években kiépült a KFKI lokális Ethernet hálózata, az első nagy
méretű Ethernet hálózat az országban, mintegy 300 géppel. Az Információs Infrastruk
túra-fejlesztési Program (IIP) X.25 hálózatához a KFKI helyi hálózata egy KFKI-gyártmányú TPA gateway gépen át csatlakozott, ezáltal lehetővé vált az elektronikus levelezés (e-mail).
A C O C O M -korlátozások 1990 utáni megszűnése lehetővé tette a nemzetközi hálózati rendszerekhez való csatlakozást, így 1990-től a H E P net (High Energy Phy- sics netw ork) 15 ország laboratórium ait összekötő D E C net hálózatához. 1991- 92-ben a KFKI RMKI és a C E R N között közvetlen bérelt vonalas összeköttetés létesült, majd az IIF program által biztosított vonalon létrejött az Internethez való csatlakozás.
A Számítógép-hálózati Központ m űködteti a központi szolgáltató gépeket, a telephelyi lokális hálózatot és a külső hálózati kapcsolatokat.
Könyvtár és kiadványok
1953-ban kezdődött m eg a K F K I Közlemények kiadása, és 1971-ben szűnt meg.
A 18 évfolyam összesen 804 cikket tartalmaz. M egszűntek a reportsorozatok is.
1972-től m indkét kiadványtípus helyett új, egységes jelzetű és számozású soro
zat indult.
1971-ben kezdődött az IN SPE C számítógépes szakirodalom-ftgyelés. (Az ország
ban elsőként a KFKI IC T 1905 gépen indult meg 1970-ben információ-vissza
keresési szolgáltatás, a Veszprémi Egyetem könyvtárának kezdeményezésére, a Chem ical Abstracts mágnesszalagos adatbázisából.) Horváth Iván készítette a feldolgozást végző BINAR program rendszert, amely átdolgozásokkal 1993-ig volt használatban, Lengyelország is átvette. 1987. májustól m űködik a nemzetközi on-line-adatbázisok lekérdezése.
1971-ben kezdődött meg a KFKI-könyvtár saját anyagának számítógépes fel
dolgozása (reportok, gyarapodási jegyzékek, katalógusok). Ugyanettől az évtől az intézet angol és orosz nyelven részletes évkönyvet jelentetett meg. A könyvtár a legnagyobb hazai fizik a i gyűjtemény, kiemelkedően gazdag a folyóirat-állománya,
1991-ben 739-féle folyóirat járt.
R észecskegyorsítók
A gyorsítóépítés sokféle m érnöki és fizikusi ism eret ötvözését igényli. Vala
m ennyi gyorsító saját tervek alapján épült. Kezdetben a gyorsítók magfizikai célokat szolgáltak, majd egyre fontosabb felhasználók lettek az alkalmazott kutatások. A gyorsítóépítésben szerzett jártasság tette lehetővé azt is, hogy kism éretű gyorsítókat tervezzenek és építsenek az aktivációs analízis és az ionim plantáció céljaira.
Az első magyarországi részecskegyorsítót Simonyi Károly vezetésével Sopronban építet
ték í9 5 í-b en . A Budapesti M űszaki Egyetem tanszékének kutatói a gyorsító el
készültekor m ár a KFKI állományába tartoztak. Az Atomfizikai Osztály m unka
társai C sillebércen több gyorsító építéséhez láttak hozzá, ők létesítették az S- 1000, K-600, K-800 és az A G -4 részecskegyorsítókat.
1955-ben elkészült az í M V-os szalaggenerátor-elektrongyorsító (S-1000), amit na
gyon kem ény gamma-sugárzás előállítására használtak, az Elektromágneses H u l
lámok Osztályán pedig 1956-ban befejeződött a mikrotron típusú elektrongyorsító építése. A tém a ezzel lezárult, a tervezett magfizikai méréseket nem végezték el.
Az Atomfizikai O sztályon 1956-ban elkészült a 600 kV-os kaszkáágenerátor építésénél felhasználták azokat a kondenzátorokat, amelyeket m ég a világháború alatt vásárolt Bay Zoltán, de gyorsítóépítési terveit akkor nem tudta megvalósí
tani. 1957-ben kezdett m űködni a 200 kV-os neutrongenerátor (N G -200), m egkez
dődhettek a magfizikai kísérletek 14 M eV-os gyors neutronokkal is.
1961-ben készült el első kiépítésében a máig legnagyobb berendezés, az AG- 4 részecskegyorsító, a 4 m illió voltos feszültségű nyomás alatti Van de Graaff- generátor, amely 12 ezer órát üzem elt. A gyorsítót a III. épületből 1964-ben te
lepítettek át a gyorsító számára épített új épületbe, ettől kezdve EG -2 néven szerepel. Az 1980-as évek végéig többszöri átépítés, modernizálás m ellett to vábbi összesen közel 80 ezer üzem órát m űködött a Van de Graaff-generátor.
Kezdetben magfizikai alapkutatásokat szolgált, majd fokozatosan előtérbe kerül
tek az alkalm azott magfizikai témák, anyagtudományi, biofizikai vizsgálatokhoz használták a gyorsítós analitikai technikákat (Rutherford-visszaszórás, chanell- ing, PIXE stb.).
1964-ben a Magfizika II. Laboratórium ban épült az első az aktivációs analiti
kai célokat szolgáló neutrongenerátor ( N A - Í ). A következő évben m ár három ha
sonló, de továbbfejlesztett neutrongenerátor épült (NA -2 típus).
1986-ban lezárult az R M K I-ben a N IK nehézion-gyorsító berendezés egy éve tartó próbaüzem e. Argon, kripton, xenon és nitrogén egyszeres, argon és xenon kétszeres töltésű ionjait gyorsították a 100-500 keV, illetve a 300-860 keV tar
tom ányban. A berendezés saját tervek alapján épült. A világon csak néhány ha
sonló, korszerű gyorsító m űködik. A berendezést elsősorban a m ikroelektronika és a fém technológia új anyagainak kutatásához használják. A N IK -et később összekapcsolták a Van de Graaff-generátorral, így a rendszerben zárt ciklusban lehet vizsgálni az im pianterben előállított anyag minőségét, tulajdonságait.
H id e g ü z e m
A hideglaboratórium előkészítésében a KFKI a miskolci kriptongyárral m ű ködött együtt. 1957 végén állt üzem be az első levegő-cseppfolyósító és -szét
választó berendezés, kapacitása heti 750 liter nitrogén. 1959-ben C seppfo
lyósító Ü zem létesült, feladata cseppfolyós nitrogén (-196 °C) és cseppfolyós hélium (-269 °C) előállítása. A hélium-cseppfolyósítás megvalósításával Magyar- országon először a KFKI-ban nyílt lehetőség rendkívül alacsony (kb. 4 K) h ő m érsékleten végezhető szilárdtestfizikai, anyagtudom ányi kutatásokra.
Jelentősebb tudományos eredmények M agfizikai kutatások
Simonyi Károly vezetésével a soproni egyetemen 1951. decem ber 22-én első ízben sikerük Magyarországon mesterségesen gyorsított részecskékkel atommag-átalakítást létrehozni, a protonnal bom bázott lítium -atom m agok berillium m á alakultak.
Csillebércen a 800 kV-os kaszkádgenerátornál 1953. július 23-án ismételték meg a Sopronban végrehajtott atommag-átalakítást.
Az 1950-es évek közepén születtek az első önálló kísérleti eredmények, 1958-ban publikálták nemzetközi folyóiratban az első magfizikai eredm ényt, a jód-127 izotóp magfotoeffektusának részleteit (Keszthelyi Lajos, Erő János).
M egm érték a gamma-sugarak cirkuláris polarizációját a B'” (d, py) magreakció
ban (Zimányi József, Erő János, Pócs Lajos, Szentpétery Imre), kimutatták, hogy a direkt magreakció lefolyásában jelentős szerepe van a n eu tro n -p ro to n kölcsönhatás véges hatótávolságának. Az atom reaktor üzem be álltával Nagy László vezetésével maghasadási kísérletekbe kezdtek, Kiss Dezső, Zám ori Z ol
tán, Kardon Béla az (n, y) reakciókat tanulmányozta. A gyors neutronokkal ki
váltott magreakciók mérése a neutrongenerátor mellé felépített, elvileg új m eg
oldásokat hasznosító repülésiidő-spektrom éterrel folyt (Ádám András, Pállá Gabriella). Az 1960-as években a Van de Graaff-gyorsítónál könnyű magokon végbem enő (d, p) magreakciók m echanizm usát tanulm ányozták (Zimányi, Fo
dor Ilona, Szentpétery), izobár analóg rezonanciák szisztematikus keresésével foglalkoztak (Keszthelyi, Fodor Ilona).
A következő évtizedben a magfizikai kutatások m ind nagyobb részecskeenergiák felé tolódtak el. A dubnai Egyesített Atom kutató Intézet 670 MeV-es szinkro- ciklotronjánál az atom m agon belüli nukleoncsoportosulásokat vizsgáltak. A leningrádi Magfizikai Intézetben az 1 GeV energiájú protonok és deuteronok ütközését tanulm ányozta az Erő János vezette kutatócsoport. Pállá Gabriella
ném et kutatókkal együtt bebizonyította, hogy a négy nukleonátadással járó m agreakciókban deform ált magoknál igen jelentősek a kollektív gerjesztések okozta hatások. D ubnai és leningrádi kutatókkal együtt H orváth Dezső kísérleti
leg tisztázta a pionbefogás törvényszerűségeit gázkeverékekben, Kanadában pion- és m üonatom okat vizsgált. Nagyenergiájú magfizikai kísérleteket végez
tek a svájci SIS és a ném et GSi (D arm stadt) kutatóintézetben is.
Az elm életi vizsgálatok kezdetben a saját kísérletekhez kapcsolódtak, így pl. a (d, p) reakciók elm életében form ulát adtak m eg a stripping-reakció m átrixele
m ének számítására (Zim ányi József). Györgyi Géza úttörő szerepet játszott ab
ban, hogy az 1960-as évek elejétől a szim m etriákat (csoportelmélet) használták fel a jelenségek analízisére, új jelenségek felismerésére. Bencze Gyula vezette le a ma nevét viselő, ún. m inim ális csatolású egzakt integrálegyenleteket a kvan
tum m echanikai N -test-p ro b lém a tárgyalására. A néhánytest-prohlémák elméleti kezelésében igen eredm ényes kutatókat „budapesti iskola” néven em lítették: Ben
cze Gyula, Doleschall Pál, Lovas István, Révai János tartoztak ide. Zim ányi Jó zsef és Lovas István a nehézion-reakciók elm életében, Bencze Gyula a sokré- szecske-szóráselm életben ért el figyelemre m éltó eredm ényeket.
A lk a lm a zo tt m a g fízik a i kutatások
1960. novem berben Keszthelyi Lajos vezetésével sikeresen reprodukálták a Mössbauer-effektust, amelyet 1958-ban fedezett fel R. M össbauer, aki felfedezésé
ért 1961-ben fizikai N obel-díjat kapott. A magyar kutatók term észetes vas ab- szorbenssel kapott mérési adatai az elmélettel megegyeztek, de eltértek az iro
dalmi értéktől. A gamma-sugárzás visszalökés-mentes rezonanciaabszorpciója a szilárdtestfizika, az anyagtudomány, a kémia, a metallurgia, geológia, biológia napjainkban is kiterjedten alkalmazott vizsgálati módszerévé vált.
1961-ben új Mössbauer-sugárzó atomot találtak a ritkaföldfém ek között (ter- bium -159). Ú j eredm ényeket hoztak a vízben oldott vassókon lefagyasztott állapotban végzett vizsgálatok, megállapították, hogy a M össbauer-effektus -9 0 °C táján eltűnik, majd m egváltozott jellem zőkkel (vonalak távolsága, vastagsága) tér vissza fokozatosan. Az eredm ény nagy nemzetközi figyelmet keltett. Keszthelyi Lajos és C ser László újabb, szilárdtestfizikai kutatások céljára szolgáló laborató
rium ot hozott létre. C ser a mágneses ötvözetek fázisátalakulását, Vincze Im re pedig híg ötvözeteket tanulm ányozott. Az 1970-es évek kiemelkedő eredm énye volt a M össbauer-spektroszkópiában és az ionsugaras analitikában, hogy Dézsi István és m unkatársai m egm utatták: egyes szilicidek a szilícium kristályrácsára ,fo ly
tonosan ráépülve” (epitaxiálisan) nőnek. Ez világszerte további vizsgálatokat indított el, amelyek eredm ényeképp ma a m ikroelektronikában megfelelő m inőségű
kontaktusok készíthetők. Az 1980-as évek közepén Nagy Dénes Lajos és m u n katársai m egm utatták, hogy a radioaktív bomlás után igen römd ideig létező gerjesz
tett atomi elektronállapotok alacsony hőm érsékleten és nagy külső mágneses térben végzett M össbauer-m érésekkel m ég akkor is jellem ezhetők, ha ezek az energia- állapotok sokkal gyorsabban elbomlanak, m int az atom m ag M össbauer-nívója.
Az 1970-80-as években a Mííszaki Szakigazgatás kom plett M össbauer-labo- ratórium ot fejlesztett ki és árusított, vásárolt belőlük többek között a Szovjet
unió, Csehszlovákia és Brazília is. A laboratórium sikerrel szerepelt hazai és külföldi szakkiállításokon. Itthon 6, külföldön 21 M össbauer-m érőrendszert telepítettek.
A hazai pozitronannihilációs vizsgálatok az 1960-as évek elején Lovas István kí
sérletével kezdődtek, melyben mágneses egykristályok elektronszerkezetét ta
nulm ányozta szögkorrelációs módszerrel. Az 1970-es évek elején Ádám András, majd Dézsi István irányításával elsősorban H orváth Dezső és Kajcsos Zsolt fog
lalkozott e témával. M egterem tették a szükséges kísérleti hátteret (nagy felbon
tású szögkorrelációs berendezés, élettartam -spektrom éter), vizsgálataik közül kiem elkedik a vas-ródium fázisátmenet, az ionkristályok színcentrum ai, a bio
lógiai anyagok optikai aktivitásának tanulmányozása, majd fémüvegek szerke
zetvizsgálatával, pozitróniumkémiával foglalkoztak. Az 1980-as évek második felének legfontosabb témája a magas hőmérsékletíí szupravezetők pozitronanni
hilációs kutatása volt.
A biofizikai kutatásokat Keszthelyi Lajos indította meg: magfizikai m ódsze
rekkel (pozitronannihiláció, M össbauer-effektus) az élő anyag optikai tisztaságá
nak eredetét kutatta. A részecskegyorsítónál a karakterisztikus röntgensugárzás mérésével (PIXE) és más kifinom ult nukleáris analitikai módszerekkel biológiai m inták nyom elem -tartalm át elemzik Szőkefalvi-Nagy Zoltán vezetésével. Érdi Péter indította m eg az idegrendszerm odellek kutatását.
R észccsk efízik ai kutatások
1956-ban D ubnában, a nemzetközi intézetté alakulás idején. Faragó Péter szov
je t kutatókkal együtt a világ akkori legnagyobb részecskegyorsítójánál, a 660 MeV energiájú protonokat szolgáltató szinkrociklotronnál m egm érte a protonok relativisztiki4s tömegnövekedését - a mérési eredm ények igazolták a speciális relativi
táselméletet. Ez volt az első ilyen mérés elektronnál nehezebb részecskével.
1958-ban indult m eg a magkölcsönhatások vizsgálata a dubnai Egyesített A tom kutató Intézet (EAI) szinkrofazotronjában 9 GeV energiájú protonokkal és 7 GeV energiájú pí-mezonokkal besugárzott emulziókban. 1960-tól Bozóki György vezetésével a fotoem ulziók mellett bnborékkamra-feWételeken is tanul
m ányozták a részecskefolyamatokat, a buborékkam ra-felvételeket a dubnai EAl- ból és a genfi C E R N -b ő l kapták feldolgozásra.
A fotoem ulziók, a buborékkam ra-felvételek feldolgozása kezdetben jelentős laboránsi kapacitást igényelt. Később fokozatosan autom atizálták az elemzést, majd számítógépes vezérlésű, automatikus filmkiértékelők épültek saját fejlesztés
ben. Kidolgozták az egyik helyérzékeny részecskedetektor-típus, a sokszálas pro
porcionális kamrák gyártástechnológiáját, a 2000 x 1000 m m aktív felületet is elérő nagy kam rák a dubnai EAI-ban, a szerpuhovi gyorsítónál és a leningrádi M ag
fizikai Intézetben m űködtek.
1968-ban készült el a szovjet Nagyenergiájú Fizikai Intézet (Szerpuhov) 70 GeV energiájú protonszinkrotronja, a kísérletekbe D ubnán keresztül lehetett bekapcsolódni. A magyar kutatók itt végezték az első, ún. elektronikusrészecs- ke-fizikai kísérleteket, a számlálók adatait számítógép rögzítette, nem volt szükség felvételek készítésére. A kísérletekben a K m ezon regenerációját, a C P - sértést (a töltés és paritás szim m etriaegyüttes sérülését) vizsgálták (Kiss Dezső, Nagy Elem ér, Vesztergom bi György).
Az Európai M üon-együttm űködés (EM C) keretében a C E R N -b en vizsgál
ták a 180-280 GeV energiájú m ü o n o k mélyen rugalm atlan szórását hidrogén-, d eu tériu m - és nehéz m agokon. Felfedezték az E M C -effektust: a nukleon szer
kezete függ a nukleon „környezetétől”, azaz az izolált és a magban kötött nukle
on szerkezete eltér egymástól. Az atom m agok következetes leírásához ezért a nukleonnál m élyebb szintre, a kvark-gluon szintre van szükség (Jancsó Gábor, Nagy Elem ér, Vesztergom bi György).
A C E R N európai hibridspektrom éter-kísérletében 360 GeV-es p ro to n proton kölcsönhatásokban ritka részecskék keletkezését vizsgálták a target fragmentációs tartom ányában, m egállapították a K N O -scaling érvényesülését.
M odellt dolgoztak ki az elektron-pozitron, proton-proton kölcsönhatás és a protonon belüli kvark-divark eloszlás leírására.
Az 1980-as évek m ásodik felében bekapcsolódtak a Bajkál-tónál létesülő víz alatti neutrínó-detektorrendszer építésének előkészítésébe (Kiss Dezső).
A C E R N -ben 1989-re elkészült az ütközőnyalábos nagy elektron-pozitron gyorsítónál (LEP) az L3 detektorrendszer, s ezzel sikerült m egmémi az elektro- gyenge kölcsönhatást közvetítő Z" bozon jellemzőit. A mérési eredményekből egy
értelm űen megállapították, hogy csak háromféle neutrínó létezik a természetben.
A C E R N -b en épülő új nagy részecskegyorsító (LH C ) adatfeldolgozási és adatkezelési problém áinak megoldására masszívan parallel processzoros rend
A C E R N -b en épülő új nagy részecskegyorsító (LH C ) adatfeldolgozási és adatkezelési problém áinak megoldására masszívan parallel processzoros rend