A Dsámba. Az aranybányák. Dimba. A hadi tábor. Kutátu-án-Muiigoja. Donde. Kimbolenge. Bulum-bulu. Tumba. Bihé.
F e b r . 9.. Jókor fülkerekedvén, a keletre szem-közt álló s kúp alakban magasan feltornyosodó Dsámba hegytömeghez közeiedénk, mely a körülte emelkedő magasságokon felül, mint hatalmas bástya, emelte fel kopár gránit csúcsát. Ösvényünk két ol-dalán , egyenközü hegyágak húzódtak el, melyek mintegy tisztelettel borultak a Dsámba lábaihoz. A magas fáktól árnyékozott, bár köves lejtön vidá-man kapaszkodék fel a honjához mindinkább közel-gő karaván, a különbféle utazásokon s különbféle nemzetek nyelvén tanult dalokat énekelve. j) A z , énekszó erősen visszaütödék a sziklás hegyen, s a lakatlan vidéket némi élettel tölté el.
Szünet nélkül magasabbra és magasabbra ka-paszkodánk, több hegyi patakon kelénk át, melyek kristálytiszta vize kellemesen enyhité az égető nap-sugaraktól szomjas utasokat. Ittott az erdőből ki-bukkanva nyílt felsíkra érkezénk, honnan meglepő kilátás esett a környékre. Keleten a mind közelebb és közelebb mutatkozó ős Dsámba kopár szürke
sziklacsúcsai feltűnő ellentétet képeztek az alattok elterülő buja tenyészettel, nyugaton a hámból hal-mokon elszórt, magas incendera fáktól környezett helységek mosolyogtak felénk, s az alattok elterülő síkságon a Kéve folyó szalagja húzódott el.
Jó darabot haladánk igy; déltájban a napsü-gárok az uralkodó szélcsend miatt rendkívül nagy forróságot okoztak, s nemsokára a messze távolból hallatszó tompa zúgás égi háború közelgetését hir-dette. Kettöztetett léptekkel igyekvénk a dsámbai magasságokon rakott kilombót mentői elébb elérni.
A Dsámba hegységet fedő erdőség nagyobb ré-szint az építésre alkalmas fákból áll; ilyenek: az óriási „uszámba", melynek setétzöld tojásdad leve-lei vannak ; a „bombolo" (celastrus illicifolia) fehé-res fénylő levelekkel; a „keritenda," „ongaje," „pá-ko" vagy „máko," vaskeménységü óriási sudár fák ; a „kábába" vagy cédrus, mely növésére fenyüfához, de keménységére vashoz hasonlít, s melynek tetejét kis kerek ágkoszorú koronázza; a „losa" stb. A ma-gas gallyazat alatti üres helyet többféle, részint jó-ízű erdei gyümölcsöt termő alacsonyabb fák foglal-ták el, mint a „ l u h e n g o , " 2) „ v á k u l a n k u -la," 3) stb.
A keleten mind sűrűbben felszálló fellegek nagy villámlással és mennydörgéssel csakhamar a láthatár fölött foltonkint elszórt felhőkkel egyesül-tek s a napfényt elfogták, s a keletről jövő, mind-inkább ez ösödö széllel együtt kellemes hírest okoz-tak, mely nekünk a köves lejtön felkapaszkodóknak igen kívánatos volt. De nemsokára oly erős zápor hullott reánk, hogy a közelünkben álló tárgyakat
11*
sem különböztethettük meg. Mindazáltal folytatók utunkat a sziklákról patakként omló vízen keresztül, ínig végre délutáni 3 és 4 óra közt tetőtől talpig elázva a kilombóba érkezénk.
F e b r . 10. Egész éjjel hullott vala az eső s reggel is egyre omlott, azért a karaván ki nem moz-dult helyéből. A nyugalom reám nézve nagyon is szükséges volt, mert tegnap a felkapaszkodásban nagyon megizzadtam s rá a hideg záporesötől cson-tig eláztam; ennek következtében most a láz ütött ki rajtam, miért is az ágyban maradtam Már féltem, hogy nagyobb bajom lesz; de a jól fedett singében s az erős tűz mellett ágyamban jól megizzadtam s erre a kórjelek csakhamar eltűntek. Csak nagyon bágyadtnak éreztem magamat.
Kilombónk aDsámba magasan felnyúló csúcsát megkerülve a hegy hátán volt rakva. Innen láthat-tam, hogy a roppant sziklacsúcs nem lakatlan, mint első pillanatra gondoltam , mivel a hegycsúcs hosz-szan elnyúló s lassankint alacsonyodó oromlejtő.ál-tal a környező hegyekkel van kapcsolatban, s azon oromlejtön könnyen lehet a csúcs tetejére féljutni.
A. csúcs alatt kelet felé széles felsík van, melyet riyugotról nein láthatni, s e felsíkon D s á m b a hely-ség épült, mintegy 200 házzal. Bátor és zsivány in-dulatú lakosai, noha a Bailundo, Hámbo és Számbos tartományok határai között élnek, azon tartományok egyik fejdelmét sem uralják, hanem saját s önvá-lasztotta főnök alatt vannak, s mikép a kö-zépkor olasz condottiere-i háború idején annak szol-gálatába szegődnek, ki legjobban fizeti.
A karavánok el nem mulasztják az ily rablásra mindig kész, noha csekély számú nép főnökének ba-rátságát adományokkal megnyerni. S tehát én is 50 röf szövetet, 10 font lőport, 10 palack égettbort, 100 tűzkövet, 300 levél papirost s egy puskát kül-dék ajánkül-dékul a dsámbai főnöknek.
Délfelé, midőn az ég kissé felderült, több dsám-bai ember jött kilombónkba, részint élelmi szerek-kel. Feltünöleg magas s jó testalkotásu emberek, bő s különbíéle szinü rahájok volt. Fegyvereik: hosszú csövü puska, zagája és fa buzogány, melyek nekik valóban harcias külsőt kölcsönöztek. Mindig volt alkalmam tapasztalni, hogy Délafrikában a hegyi népek igen szép termetüek. A dsámbaiak magokvi-selete sokkal bátrabb, mondhatnám, szilajabb volt, mint azon embereké, kikkel eddig utunkon talál-koztam vala; minden teketoria és engedelemkérés nélkül a kilombón keresztül egyenest singembe jöt-tek, a hányan csak bele férjöt-tek, mi nekem a beteg ágyban fekvőnek elég terhes volt. Csakis holmi apró ajándékokkal tudtam tőlük megszabadulni.
Többi közt ä dsámbaiak módjára öltözött• egyén jőve singem ajtajához s ott megállva, portu--gal nyelven kére engedelmet a bemenetelre. A szo-kott üdvözlet után elbeszélé, hogy most a dsámbai főnök, Káindángongo, szolgálatában álló fegyveres (mukuengye), de több év előtt egy e vidéken sokáig tartózkodott fehér embernek, kit „T a l á m a -h o u s s i - n a k (azaz: mérges oroszlánynak) nevezett, rabszolgája volt s az ásványok gyiijtegetéseiben segítette.
Még Benguelában hallottam volt, hogy valami 16 év előtt bizonyos Joso Cota, Braziliából Bengu-elába száműzött „mineiro" (bányász), hosszasabb ottmulatása után, holmi európai árukkal megrakodva a hámból hegyes vidékre vette magát. Itt sokáig tartózkodott, végre megjelent a városban, de látszó-lag minden áru nélkül, csak számos rabszolga kísé-rettel. Miudazáltal a városban úriasan és dobzódva élt, s a kártyajátékban szenvedett tetemes vesztesé-geit bőven aranyporral fizette. Végre beleunván dobzódásaiba, aranyporral összevásárlott árukkal is-mét a belföldre ment, De itt, mint dsámbai látoga-tóm beszélte, nem kereskedést űzött, hanem arany-mosással foglalkozék. Iszonyú kegyetlenségeket kö-vetett el a benszülötteken, kik valamikép boszúját felingerelték, de azután bőven megadta a váltság-dijat a magával hozott árukból, melyekkel a párt-ján levő embereket is tartotta. Hogy a lakosok az aranymosásban ne háborítsák, azon helyet, melyen az aranyt találta, s mely hegyi patak hosszában nyúlt el, a tartomány főnökétől megvette s bekerittette s azután annak közepén libátáját épittette föl, sok fegyveres rabszolgája lévén.
Az aranypor-mosásban csak ketten, látogatóm s még egy más rabszolgája, .voltak neki segédül.
Ezen másik rabszolgáját egyszer részegségében agyonütötte. Erre a földnépe, mely sok kegyetlen-kedése miatt már régóta boszút forralt vala, s mely tudta hogy huzamos idő óta valami alattomos mun-kát folytat, melynek célját azonban eszével föl nem érte, boszorkányságot fogott rá. Noha bő ajándé-kozásaival lekötelezett számos pártolója volt, mégis
az elkárhoztató Ítéletet a többség véleményében nem tudta megsemmisíteni; végre a föld népétől el-csábított rabszolgái is elszöktek tőle, s ő csak gyors futással menekülhetett néhány kísérővel Benguelába.
Itt egy évnél tpvább maradt, s ottmulatása alatt is több példáját adta eszeveszett vakmerőségének, így többi közt egyszer épen az nap s azon órában, mi-dőn háza előtt egyházi processiónak kellett elmenni, nedves ruhát téríttetett ki az utcára s azután töltött fegyverrel kezében kapuja elé állt, s midőn a pro-cessio arra közeledek, agyonlövéssel fenyegeté azt, ki a szárításra kiterített ruhát elvenni vagy rá lépni iner. S a processio csakugyan megfordult s vissza-húzódott. — Olvasóim tán csodálkozva kérdik, ho-gyan lehet ily botrányt mivelt városban büntetle-nül elkövetni? De tudni kell, akkor Benguela nem íelvilágosodott lakossal telt város, hanem undok rabszolgavásárhely, s a rabszolga* kereskedők fő is-tensége az arany volt, mellyel Cota uram bőrtáskái jól meg voltak tömve. Végre a kalandor visszament Braziliába, annélkül hogy valakivel tudatta volna, hogy hol van az arany leihelye.
Dsámbai látogatóm kész vala az általa jól is-mert helyre elvezetni, de mostani körülményeimben el nem mehetek, bár nagyon kíváncsi voltam, mert a karavánt nem várakoztathatám több napig, ma-gam pedig nem folytathattam volna utamat. Azért látogatóm szolgálatát neki adott ajándékkal más jö-vendő alkalomra foglalám le.
A mit Benguelában az e vidéken, valamely is-meretlen helyen, létező aranybányáról s azon em-berről, ki azt fölfedezte, hallottam vala, az
tökélete-tesen megegyezett azzal, miről dsárnbai látogatóm tudosita. Azért nincs kétségéül benne, hogy itt csak-ugyan arany találtatik; a hegyes vidéken utunkba esett mély vajasok földtani viszonyai is arra mutat-tak, hogy e vidéken aranyt lehetne lelni. Azért ér-demes volna, hogy értelmes bányász kutatná ki a hámbói hegyeket, munkája, hiszem, nem maradna gyümölcs nélkül.
A küldöttség, mely a Káindángongo főnöknek járó ki bandát megvitte, estve felé visszatért. Szíve-sen fogadtatott a főnöktől, ki a maga részéről is kö-vetséget küdött kilombónkba kecskével s egy kosár kukoricaliszttel, ajándékul számomra. Egyszersmind megüzente, hallgassam ki követjeit, mert fontos hírt fognak velem közleni utazásom folytatására
nézve 4).
Ez üzenet hírére azonnal több felül kiáltozák:
Olo zsángo! (a tanácsra!) Csakhamar együtt valá-nak a karaván népei, s közöttük én is helyet vevék székemen. A követek, a háromszoros „bokuetu" után a következő beszédet intézek hozzánk: „Urunk,
Ká-indángongo, a földén átutazó bihéi karavánnak igaz barátja, azért benneteket általunk arra figyelmeztet, hogy a Kutátu folyó mellett elterülő síkokon bailundó
fegyveresekből álló hadi tábor tanyázik , kik, mint tudva vagyon, a délre fekvő Hűmbe tartományokba szándékoznak rontani; de hihető, hogy megtudván . a közeledő, árukkal megrakott karaván jöttének hí-rét, helyökböl ki nem mozdulnak, s talán csak azért telepedtek le a karaván útja közelében, hogy, bízván fegyveres embereik számában, a karavánt megtá-madják. Mindezekre urunk figyelmeztet benneteket)
mint jó barátotok, ezt tartván kötelességének. „Ká-muri jó tű bángysa!" (nincs több mondani valóm!), ezzel rekeszték be szavaikat.
Megköszönvén a jó tanácsot s megajándékoz-ván őket, haza bocsátani. Azután a gyűlésen elha-tároztatok : Holnap reggel, hajnal hasadta előtt in-duljon el tíz könnyű fegyveres s mentői gyorsabban siessen az ide mintegy 10 mérföldre levő Kutátu fo-lyóhoz kikémlelés végett; azután ha majd óvatosan mindent kikémlettek, siessenek vissza a dimbai ki-lombóba, hova a karaván a holnapi napon szándé-kozik elérkezni. — Végre az éjjeli örök háromszor ismételt hangos felkiáltással kötelességök teljesíté-sére emlékeztetének.
A borult esős időben, déltájban, a hévmérö 21 R. fokot mutatott, estve felé pedig, keleti szél kere-kedvén, 18 fokra szállott le.
Febr. 11 A fejdelmeknek járó adóktól meg-menekedni akaró karavánok innét a Számbos és Bai-limdo tartományok között elterülő lakatlan erdőkön szokták útjokat folytatni, úgy hogy az elsöbbik or-szág népei jobbra, a másikéi pedig balra maradnak.
Azért korán reggel kiindulván, némileg éjszakkelet-nek tartánk. Az elébb köves de majd könélküli s íekete homokos földön gyorsan haladánk előre, s 10 óra tájban a dsámbai magasodásokon elterült foko-zatot értük el, mely e szélesség alatt Délafrikában a nyugoti tengerpartoktól keletre harmadik és utolsó magassági fokozat. Innét több száz mfldnyi távol-ságra, egész a L u p á t a hegyláncok közeléig, mint tapasztaltam, a föld szine csak észrevehetlenül ma-gasodik vagy alacsonyodik, kivevén a folyók partjai