Az MBWH pályázata

1. Eltérés a dokumentáció kötelezõ elõírásától

A Hatóság megállapítása szerint egyértelmûen a tartalmi érvénytelenség körébe tartozó hibának kell tekinteni, ha a beadott pályázat nem felel meg a pályázati kiírásban foglalt olyan elõírásának, amelyre nézve a pályázónak kötelezõ vál-lalást kellett tennie.

Ilyen kötelezõ vállalásnak minõsül a Dokumentáció 1.1.6.2. pontja a lefedettség tekintetében, amely azt a minimum kötelezettséget írja elõ, hogy a „B” blokkra vonatkozó pályázat nyertese köteles a „B” blokkra vonatkozó frekvencia-használati jogosultságról szóló határozat meghozatalától számított 36 (harminchat) hónapon belül a Magyar Köztársa-ság területe legalább 30%-ának lefedettségét elérni.

A pályázó lefedettségre tett vállalása tekintetében a Hatóság pótlólagos információszolgáltatást rendelt el. A pályázó 2009. február 2-án benyújtott részletes adatai azonban a minimum vállalásnál alacsonyabb területi lefedést mutatnak.

A Hatóság a számítás alapjául a KSH vonatkozó településstatisztikai adatait vette és feltételezte, hogy a Pályázó által megadott településhez tartozó teljes területen a pályázó biztosítja a kiírás szerinti lefedést. A számítás eredményeként a pályázó által megadott települések a Magyar Köztársaság területének csak 23%-os lefedését biztosítják szemben a pá-lyázó által vállalt és a pályázati kiírásban is minimum követelményként elõírt 30%-os területi lefedettségi követel-ménnyel.

Így a szolgáltatott adatok alapján egyértelmû, hogy a pályázó a Dokumentáció 1.1.6.2. pontban foglalt kötelezõen megteendõ vállalás tekintetében az Ápszr. 10. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére eltért a Dokumentációban foglaltak-tól, ezért a pályázat tartalmi érvénytelensége megállapítható.

2. Tartalmi inkonzisztencia

A Hatóság megállapítása szerint egyértelmûen a tartalmi érvénytelenség körében értékelendõ a pályázat olyan nem or-vosolható hibája, amely az által áll elõ, hogy nincs adat arra, hogy a pályázat megalapozottságát alátámasztani hivatott üzleti terv a pályázó több egymásnak ellentmondó vállalása közül melyikre vonatkozik, ezáltal megakadályozza a pályá-zat értékelésének lehetõségét.

A Dokumentáció már említett 1.1.6.2 pontja a lefedettség tekintetében azt a minimum kötelezettséget írja elõ, hogy a „B”

blokkra vonatkozó pályázat nyertese köteles a „B” blokkra vonatkozó frekvenciahasználati jogosultságról szóló határozat meghozatalától számított 36 (harminchat) hónapon belül a Magyar Köztársaság területe legalább 30%-ának lefedettségét

elérni.”. A beadott pályázat ezzel kapcsolatban tartalmazza azt a vállalást, hogy a „B blokkra vonatkozó frekvenciahaszná-lati jogosultságról szóló határozat meghozatalától számított 36 (harminchat) hónapon belül a Magyar Köztársaság terüle-te legalább 30%-ának lefedettségét elérjük”, azonban ehhez képest a pályázat más helyen a harmadik év végére már 70%-os területi lefedés elérését rögzíti. Az üzleti tervek benyújtása – mint az korábban említésre került – a (tényleges) vál-lalások megalapozottsága és összehasonlíthatósága érdekében történt, ugyanakkor a 36. hónap végére tett 30%-os vállalás és az üzleti tervben kifejtett 70%-os terv közötti összhang hiánya miatt az MWBH benyújtott üzleti terve nem alkalmas a fentiek vizsgálatára, hiszen nem tudható, hogy melyik vállalás (30 vagy 70%) megalapozottságát kívánta a pályázó az üzle-ti tervvel alátámasztani. Ennek orvoslását nem jelenthette volna az sem, ha a pályázó megnevezi, hogy a 3 éven belül mikor kívánja elérni a 30%-ot, hiszen az vagy a vállalásával nem lett volna összhangban vagy – ha a harmadik év végére teszi – akkor pedig az üzleti terv feltételezésével (70%) állt volna ellentmondásban. A fentiekbõl következõen a pályázat e tekin-tetben nem értékelhetõ, és a pályázat ezen részei az ajánlat értékelését nem teszik lehetõvé.

3. Az üzleti terv (és ezáltal a pályázat) megalapozatlansága

A Hatóság megállapítása szerint szintén a tartalmi érvénytelenség körébe tartozik, ha az adott pályázat vagy üzleti terv olyan irracionális és/vagy megalapozatlan vállalásokat tartalmaz, amelyek ellentmondanak a Hatóság rendelkezésére ál-ló tényeknek, adatoknak, és ezáltal lehetetlenné teszik a pályázat Dokumentációban foglalt szempontrendszer szerinti értékelését. Hangsúlyozandó, hogy a tartalmi érvénytelenség éppen azt küszöböli ki, hogy a tényeknek nyilvánvalóan el-lentmondó és irracionális, megalapozatlan vállalásokkal a pályázó ne tudja megakadályozni a szerényebb, ámde a gaz-dasági racionalitásnak megfelelõ pályázó frekvenciaszerzését.

Az MBWH pályázata több ilyen megalapozatlan és/vagy irracionális vállalást is tartalmaz:

a)Szolgáltatásindítási vállalás és üzleti terv közötti ellentmondás:

Bár a pályázó a Dokumentációnak megfelelõen a rádió-távközlési szolgáltatás elindítását a vonatkozó frekvencia-használati jogosultságról szóló határozat jogerõre emelkedésétõl számított 12 (tizenkét) hónapon belül vállalja, és az üz-leti tervben az elsõ évre az üzüz-leti terv 8585 elõfizetõvel és 350 millió Ft árbevétellel számol, de nem tartalmaz semmilyen információt arra vonatkozóan, hogy az üzleti terv mikorra feltételezte a szolgáltatás indítását. Ez a tényezõ alkalmatlan-ná teszi az üzleti tervet arra, hogy a vállalás megalapozottsága annak alapján ellenõrizhetõ legyen, hiszen a vállalt elõfi-zetõi szám megalapozottsága tekintetében a Hatóság csak akkor tud állást foglalni, és ezáltal a pályázatot értékelni, ha ismeri a szolgáltatás indításától az elsõ év végéig eltelt idõszak hosszát.

b)Forgalmazott adatmennyiség irracionalitása

Az MWBH által üzleti tervében beállított, egy elõfizetõre jutó átlagosan forgalmazott adatmennyiség nagyon ala-csony az idõszak egészében. Az idõszak elejére rögzített 345 MByte érték eleve ellentmond a jelenlegi piaci racionalitá-soknak, mert a mobil szélessávú piacon már a 2008. év végén 1500 MByte felett volt az egy elõfizetõre jutó forgalom, és ebben az értékben folyamatos növekedés tapasztalható. A piacra jellemzõ 1500 Mbyte egy elõfizetõre jutó forgalmat a benyújtott üzleti terv szerint azonban csak 2018 környékén érik el az MWBH ügyfelei. Ez azt figyelembe véve még ke-vésbé reális feltételezés, hogy az MWBH által megcélzott piaci szegmensek között jelentõs szerepet szán az üzleti elõfi-zetõknek.

A tervezettnél tehát lényegesen nagyobb forgalom jelentõs többletberuházásokat (új bázisállomások és/vagy további vivõk már meglévõ bázisállomásokon, illetve pótlólagos átviteli kapacitások) igényel a hálózatban, amennyiben a szol-gáltató elfogadható minõségû szolgáltatást akar nyújtani ügyfeleinek, ugyanakkor az üzleti terv a jóval magasabb tényle-ges forgalom ellátásához szüksétényle-ges többletberuházások fedezetére még csak utalást sem tesz, ezért a hálózati beruházási tervek nem nevezhetõek megalapozottnak, amely szintén kizárja a pályázat Dokumentációban szereplõ értékelési szempontok mentén történõ értékelését.

c)Az egy elõfizetõre esõ átlagos árbevétel (ARPU) megalapozatlansága

A szolgáltatási bevételek becslése során az üzleti terv az átlagos elõfizetõszámból és a várható ARPU-értékbõl indul ki. Az ARPU értékeket vizsgálva elmondható, hogy azok túlzottnak tekinthetõk, az üzleti tervben szereplõ 5000–6000 Ft-os sáv a jelenlegi piaci ajánlatokat figyelembe véve nem reális. (A jelenleg a piacon hozzáférhetõ mobil szélessávú ajánlatok 1000Ft/GB körüli értékre vannak beárazva – ez természetesen a gyakorlatban a csomag tényleges kihasználtságától függõen a gyakorlatban jellemzõen adott adatmennyiség esetén magasabb árbevételt jelent, de e gya-korlati magasabb érték sem mérhetõ az ajánlatban szereplõ értékhez). A piacra jellemzõ jelenlegi átlagos egy elõfizetõre jutó forgalomértékeket is figyelembe véve nem reálisak a modellbe beállított ARPU-értékek, fõleg úgy, hogy új belépõ-rõl van szó, aki ügyfeleket tömegesen csak alacsonyabb árral, vagy magasabb színvonalú szolgáltatással tud várhatóan szerezni.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a piacra újonnan belépõ várhatóan alacsonyabb árakat kell hogy alkalmazzon (ami alacsonyabb ARPU-értéket jelent), illetve amennyiben ragaszkodik az ARPU-célkitûzéséhez, úgy nem lesz képes elérni a kitûzött ügyfélszámot. A fenti irracionális vállalás szintén ellehetetleníti a pályázat értékelését, mert a reális

ARPU-ér-tékek esetén a számított bevétel 25–35%-kal csökkenne, amely kérdésessé teszi a projekt pénzügyi stabilitását, és ezáltal az egész megalapozottságát is.

d)ARPU/adatmennyiség-mutató megalapozatlansága

Ha az ARPU-ra és az adatmennyiségre vonatkozó feltételezéseket együttesen vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy az egységnyi adatmennyiségre jutó bevétel jóval magasabb árszintre utal, mint ami jelenleg a piacon elérhetõ. Ez az idõszak elején 1GB adatmennyiségre 6-7 ezer Ft-ot jelent, ami az idõszak végére 2 ezer Ft körüli értékre csökken. A fent elmon-dottak alapján a mobil szolgáltatók már jelenleg is 1000Ft/GB ár körül áraznak, ami a különbözõ csomagok elõfizetõk általi nem teljes kihasználása miatt a gyakorlatban magasabb egységbevételt jelent, de még ezt figyelembe véve is kiug-róan magasnak mondhatóak az ajánlat részeként benyújtott üzleti tervbõl következõ értékek. Olyan ár mellett, amely az ARPU- és az adatmennyiség-értékekbõl következik, az új belépõ várhatóan nem lesz képes elérni az üzleti tervben szereplõ elõfizetõszámokat, amely szintén a pályázat megalapozatlanságát mutatja, és mint ilyen annak értékelését is le-hetetlenné teszi.

e)A marketing- és reklámköltségvetés belsõ ellentmondásai:

Az üzleti terv szöveges része és a benyújtott eredménykimutatás-táblázat között ellentmondások találhatók. A szöve-ges rész a marketingköltségeket két részre osztja, nevezetesen ügyfélmegszerzési költségekre és általános marketingki-adásokra. Az ügyfélmegszerzési költségek között található a leírás szerint a készüléktámogatás, a SIM és a logisztika, valamint a különbözõ forgalmazói kedvezmények. Az általános marketing kiadások takarják a marketingkommuniká-ciós aktivitás kapcsán felmerült költségeket (reklám, PR, szponzoráció, piackutatás stb.). Az elszámolás során ezek a ka-tegóriák keverednek. A 3.2.2.14. pontban található táblázat tartalmazza egyrészt a marketingkiadások összegét, vala-mint az új ügyfélre esõ SAC- (egy elõfizetõ megszerzésének költsége) értékeket a különbözõ évekre. Az új ügyfélre esõ SAC azonban nem felel meg a korábban definiált tartalomnak, hanem az valójában a teljes marketingkiadásoknak az új ügyfelek számával elosztott értéke, ami az eredménykimutatásban két tétel (marketingköltségek, értékesítési költségek) alatt található. Az ellentmondó értelmezések mellett azonban a legnagyobb problémát az okozza, hogy az eredményki-mutatásból kiderül, hogy a készülékértékesítés veszteségére (tehát a készülékár-támogatásra) az üzleti terv nem képez fedezetet, hiszen a készülékértékesítésbõl származó bevétel megegyezik a készülékértékesítés ráfordításával (ELÁBÉ).

Ez az idõszak egészére – 6000 Ft-os átlagos készülékár-támogatással számolva (ami egy konzervatív becslés) és az ügy-félmegtartás érdekében támogatott készülékek számát még figyelembe sem véve is – több mint 6 milliárd Ft pótlólagos ráfordítást jelent. A SIM-kártyák figyelembevételével kapcsolatban hasonló megállapítás tehetõ. Egy ilyen mértékû ráfordítás figyelembe nem vétele a pénzügyi tervben a teljes pénzügyi/üzleti terv koherenciájára is súlyosan hátrányos hatással bír, azt megalapozatlanná teszi, ami szintén megakadályozza a pályázat megfelelõ értékelését.

A fenti 1–3. pontok alá tartozó esetekben a Hatóság hangsúlyozza, hogy hiánypótlással vagy információkéréssel a fenti probléma nem orvosolható, mert a Dokumentáció 4.3.4. pontjából következõen az ilyen típusú információszolgál-tatás nem eredményezheti az üzleti terv lényeges feltételeinek módosítását, itt pedig nyilvánvalóan az üzleti terv módosí-tására lett volna szükség.

4. A kitûzött céloknak való meg nem megfelelés

A Dokumentáció bevezetõjében a Hatóság rögzítette a pályázati kiírás céljait, amelyeket a fogyasztói érdekek legtel-jesebb érvényesülésében és érvényesítésében jelölt meg a hírközlési piaci verseny élénkítésén és új mobil hálózati és virtuális szolgáltatók megjelenésén keresztül.

A pályázati eljárás – amely a frekvenciával mint állami vagyonnal történõ gazdálkodás egyik legóvatosabb és leghaté-konyabb eszköze – éppen azért lehet leginkább alkalmas a fenti célok elérésére, mert lehetõvé teszi, hogy a frekvenciát megszerezni kívánó egymással versengõ ügyfelek ajánlatai közül a Hatóság a legjobb, ámde üzletileg még racionálisan teljesíthetõ ajánlatot választhassa ki a verseny élénkítése és a fogyasztók érdekeinek legteljesebb érvényesülése érdeké-ben. Ebbõl következõen a pályázati kiírás célját az a pályázat tudja teljesíteni (azaz az a pályázat lehet alkalmas a pályá-zati kiírás megnyerésére), amelyik a benne foglalt többi pályázatnál magasabb szintû vállalásokat megalapozott és az üz-leti racionalitásnak megfelelõ üzüz-leti tervvel tudja alátámasztani. A cél teljesítésére ugyanakkor nem lehet alkalmas az a pályázat, amelynek üzleti terve nem a pályázó vállalását alapozza meg.

A fentiek alapján tehát a tartalmi érvénytelenség magában foglalja azt is, hogy a pályázat összességében nem alkalmas a kitûzött célok elérésére. Az MWBH pályázata a fenti 1–4. pontban foglaltak alapján ugyanakkor megállapíthatóan olyan tartalmi érvénytelenségekben szenved, a benne foglalt említett vállalások olyan mértékben megalapozatlanok, amelyek nem teszik lehetõvé, hogy a pályázat nyertessé nyilvánítása esetén a Hatóság azokat az Eht. 68. (4) bekezdésben foglaltak alkalmazásával kikényszerítse. Ezért az a kitûzött célok megvalósítására sem alkalmas.