Pirnát Antal tanulmányában18 a fennmaradt drámák alapján hat olyan jellemzőt állapított meg, melyek a magyar reneszánsz drámákra általánosságban igaz.
Ezek a következők:
Ezeknek a műveknek mindenképpen reális, elképzelhető cselekménye van.
A Szép Magyar Komédia esetén ez ott figyelhető meg, hogy nem szerepelnek benne az olasz eredetiben még jelenlévő nimfák. Ennek azonban kicsit ellent-mond, hogy Ekho tündérasszonyként van megnevezve. A tündérasszonyság ellenére a drámának nem egy teljesértékű szereplője, hiszen csak visszhang, nincsenek tényleges önálló megszólalásai, hanem mint természeti jelenség van jelen. A harmadik szín második jelenetében „Sylvanus énekelve beszél az tün-dérasszonnal, Echóval”. Echo válasza itt egyszerre útmutató irányú Sylvanus
16 idézi: Szegedi, i. m.
17 Szegedi, i. m.
18 Pirnát, i. m.
Reneszánsz dramaturgiai jellemzők és implicit instrukciórendszer Balassi Bálint… 51
számára, transzcendens igazként hisz a visszhang válaszaiban („Ki felele né-kem? / Távul az erdőben lőn ugyan valami szó, / Talám egyik tündér jár itt valamiért […]”), miközben maga a vers azzal játszik, hogy a Sylvanus által kimondott szóvégeket visszaadva dialógus jön létre az ember és a természeti jelenség közt. Echo emberfelettiként való tisztelete abban is megmutatkozik, hogy a vele beszélő felértékelődik, hiszen Echo őt válaszra érdemesnek tartja.
Briseida a második szín második jelenetében azzal dicséri Credulust Júliának, hogy Echo beszélni hajlandó a férfival („de még Echo is, noha tündérasszon, megfelel néha verseire mikor valamiről szól néki; s ezt nem szereted ám te?”).
Echo alakja ezek alapján kettős. Egyrészt nem evilági, és mégis reális, így őt a kettő határán mozgónak tekinthetjük. A nem földöntúli világ másik meg-jelenési formája Credulus szerelmének, Júliának tündérhez való hasonlítása (pl.: Actus I. scena III.: Credulus: „…láttad-é valahol az én tündérasszonyomot, az ki az én szívemet ellopta?”), vagy még a tündérvilághoz képest is felülemeli (Actus II. scena IV.: „Látd-é, minénők ennek az szemei, s mivel szebb akármely tündérasszonnál is.”) Így Júlia alakja sokkal misztikusabbá válik. Azt érde-mes megemlíteni, hogy az egész drámát végigkísérő keresztény világlátás, az Isten megemlítése nem tartozik a realitáson túlmutató dolgok közé, hiszen a XVI. században Isten jelenléte a világban evidens, így ez a valóságos világ berkein belül kezelendő.
A korszak drámáihoz hasonlóan Balassi műve is öt felvonásos. A színeket Actus, a jeleneteket Scena jelzéssel látta el. Az első szín négy felvonásból áll, amit Credulus monológja indít és Sylvanus szerelmes verse zár. Ebben a szín-ben ismerjük meg Credulust és a háttértörténetét, továbbá Licidát, Dienest és Sylvanust. Ezen kívül Júlia színre lépése is megalapozódik, mind a négy színben megemlítik a szereplők. Az első Actusban alapozódnak meg a viszonyok. A má-sodik Actusban az első megszólaló Júlia, monológjából megtudjuk kilétének titkát. Itt még nem kerül kimondásra, hogy ő Angelica, de szembetűnő a pár-huzam a két sors között. Megismerjük Briseidát és Galateát. A harmadik Actus Credulus szerelmi vallomásával indít, majd Sylvanus és Echo tündérasszony dialógusával folytatódik. Ezen a ponton már minden szereplőt ismerünk, meg-ismerjük pontosan a viszonyokat, és megtudjuk, ki hogyan kötődik a szerelmi háromszöghöz. A negyedik Actus Credulus és Sylvanus vitájával indul, ekkor állnak egymással először szemtől szembe. A szín Credulus monológjával zá-rul, illetve a rövid verssel, amit felvés a fára. Az ötödik Actus az öngyilkossági kísérlettel indul, ami a tetőpont, és ez a szín tartalmazza a megoldást is, min-denki számára boldogan fejeződik be a darab.
52 Ungvári Sára
A címek általában műfajmegjelölést tartalmaznak, ez pontosan illik a Szép Magyar Komédiára is. Szenczi Molnár Albert szótára szerint a komédia „mely-ben bizonyos személyek, ez világon mindenféle rendeknek erkölcsököt, szoká-sokot, mint egy tükörben elő mutattyák”.19 Ez a definíció Pirnát20 szerint Aelius Donatus Terentius-kommentárján alapul, amely nagyban befolyásolta a hu-manista poétikát, az általa megadott latin komédia-definíció pedig Cicerótól származik, így közvetve tőle ered a magyar komédia-felfogás is. A XVI. szá-zadi elgondolás szerint a komédia lényege, hogy jól végződik. Pintér Márta Zsuzsanna21 szerint így lehetséges, hogy több jezsuita passió is a „comoedia”
nevet viseli. Hogy a Szép Magyar Komédia a mai értelemben vett komédiaként is olvasható, vitatott, több különböző értelmezése létezik. Kőszeghy22 szerint egy vidám, gyakran nevetséges vígjáték, Pirnát23 szerint a humanista felfogás szerinti jó befejezésen van a hangsúly, a mai komédia-értelmezést nem em-líti, Amadeo Di Francesco pedig egy manierista, nem evilági zárást támogat, hogy a befejezés már ember számára nem elérhető helyen történik, hanem egy mesevilágban, ezáltal tragikus jelleget tulajdonít neki.
A magyar reneszánsz drámákat további jellemzője, hogy van prológusuk és argumentumuk, az eseményeket röviden leíró summájuk, illetve gyakran a művet záró epilógusuk. A Szép Magyar Komédia elején szereplő prológusban megfogalmazódik Balassi szerelemfilozófiája. Amadeo Di Francesco szerint
„jelentős hasonlóságok fedezhetők fel Balassi irodalmi programja és Baldesar Castiglione Cortegianója, illetve Pietro Bembo Prose della volgarlingua című művének egyes részei között. Valószínűleg reminiszcenciákról, emlékezetré-tegekről és fokozatosan felgyülemlett irodalmi hordalékról van szó.”24 Az első két mondatról továbbá azt állítja, hogy biztosan fordítás, Castelletti I torti amo-rosi című komédiájából. A prológust követi az argumentum, az összefoglaló:
„Ez komédia miről vagyon, annak az summája”. A darab epilógusa pedig Dienes rövid kiszólása a közönségnek, amit Castelletti darabzáró soraival ellentétben Balassi elválaszt a darab többi részétől.25
19 idézi: Pirnát, i. m., 532.
20 idézi: Pirnát, i. m.
21 Pintér Márta Zuzsanna, „Szerzetes játékok” avagy költött komédiák, Új Forrás, 36 (2004), 88−97.
22 idézi: Latzkovics, i. m.
23 Pirnát, i. m.
24 Amadeo Di Francesco, Átírás és újraírás: olasz művek a reneszánsz és barokk kori magyar irodalomból, Létünk, 38 (2008), 41−53.
25 Szegedi Eszter, i. m.
Reneszánsz dramaturgiai jellemzők és implicit instrukciórendszer Balassi Bálint… 53
A korabeli drámák prózai művek. Ez valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy nincsenek kardalok, így nem kell feltétlen a verses formához ragaszkodni.
Ugyan míg az Amarilli verses, Balassi műve már prózai, ez alól kivételt képez Sylvanus két verse, illetve Credulus egy monológja, mely prózai az elején, majd verses befejezése van.
A magyar reneszánsz drámákból továbbá hiányzik az interludium, azaz a közjáték, amely Pavis leírása szerint „tágabb értelemben véve minden olyan közbeékelt szöveg vagy pantomimjáték, mely a színpadi cselekményt meg-szakítja.”26 Ez Balassi művéből is hiányzik.