Habár Szegedy-Maszák Mihály Ottlik-monográfiájának a Hajnali háztetők helyéről alkotott elképzelése a „nagy mű ‒ kis mű” kettősség szemléletén kívül nem feltétlenül fogadható el érvényesnek, ez korántsem jelenti azt, hogy ne éppen Szegedy-Maszák egyik kulcsmondata legyen a kisregény újraolvasha-tóságának iránykijelölője. Ez a kulcsmondat Szegedy-Maszák Mihály azon megállapítása, miszerint a kisregény címét adó Hajnali háztetők című festményt
„a történet metaforájának lehet tekinteni”, mivel „a festmény (…) címe külső
70 Szabó Csanád
kényszer eredménye, s ebből azt lehet sejteni, hogy a kisregény voltaképpen úgy is olvasható, mint saját címének magyarázata.”15 A festmény narratológiai szerepének hangsúlyozása nyitotta meg az utat a képek, a képiség komolyabb, átfogóbb vizsgálata felé. Mondhatni, a Hajnali háztetők is átesett egy képi for-dulaton, amely a szöveg termékeny újraértelmezését, felfedezését vonta maga után – így fordult a figyelem fokozatosan Bébé festői genealógiája és írói funk-ciója, majd a narráció vizuális vonásai, a festői perspektíva, a szöveg mediális aspektusai (fénykép, film), szöveg és kép szembenállása felé.
Szegedy-Maszák Mihály azért gondolja a festmény címét „a történet me-taforájának”, mert arra a jelenetre16 hivatkozva, amikor az ablakpárkányon végigaraszoló Halász Péter leírja a látványt, amit persze nem láthatott, szerinte
„(…) a kisregény címe itt kap magyarázatot. A »hajnali háztetők« szinekdo-ché jellegű kifejezés: olyan részalkotót nevez meg, amelyik egész helyett áll.
Ez az egész olyan látvány, amelyik többszörös áttétellel kapcsolódik az úgy-nevezett »valóság«-hoz. Bébé, a festő elképzeli azt, amit Halász Péter, a másik festő láthatott volna a magasból, ha körülnézhetett volna. A kisregény tehát a művészet kitaláltságáról szól.”17 E szerint a címadás azt helyezi előtérbe, ami-kor egy fikció (a hajnali háztetők elképzelt látványa) a művészet révén elnyeri valóságértékét. Szegedy-Maszák erre a narratívára építi az elbeszélés további elemeinek értelmezését, mint például Bébé íróvá válását, aki azután, hogy a világ valósághű leírhatóságának utópiájával vág neki a festmény történeté-nek elmesélésétörténeté-nek,18 amint nem tudja ezt az objektivitást kimenteni a mesélés fikciógyártásából, illetve a többféleképpen egyszerre létező történetek, értelme-zések lehetőségéből, kénytelen szembesülni a tények megfoghatatlanságával.19 Szegedy-Maszák Bébé ezen dilemmáit az Iskolában felmerülő Medve kézirata és Bébé megjegyzései által implikált dilemma előzményeként aposztrofálja,20 illetve kiemeli azokat a részeket, amelyek az Iskola a határonban is előfordulnak, és a szövegváltozatokat összevetve szintén a többféle elbeszélhetőség lehető-ségét elemzi.21 Rámutat emellett olyan fontos poétikai eszközökre is, mint a regény öntükröző motívumai: a festmény, a fénykép, öntükröző történetek,
15 Szegedy-Maszák, Ottlik Géza…, i. m., 59.
16 Ottlik Géza, Hajnali háztetők = Hajnali háztetők: Minden megvan, Budapest, Európa, 1994, 96‒98.
Szembesülés a „kis művel”‒ irodalomértési alakzatok a Hajnali háztetők recepciójában 71
Wagner Bolygó Hollandija, illetve utalás szintjén említi W. S. Maugham Sör és Perec című regényét.
Hasonló nyomvonalakon indul el Korda Eszter is az Ecset és toll: Az Ottlik-próza vizuális narrációja című kötetében, amelynek már a címe is mutatja az új értelmezési szempontot, arról nem is beszélve, hogy Korda csak elenyésző mennyiségben foglalkozik az Iskola a határonnal, könyvének nagy része a „kis műveken” keresztül mutatja be a vizuális narrációt – ezzel is hangsúlyozódik, hogy prózapoétikailag erősen elkülönülnek a „nagy műtől”. Korda – Szegedy-Maszák gondolatmenetét folytatva – önemblémának tekinti a Hajnali háztetők című festményt mivel „a festmény integrálja a többi elemzési szempontot”:
„(…) önembléma az a magára a műre utaló metafora, amely a mű értelme-zéséhez ad kulcsot, kicsiben tükrözve azt”.22 Korda is kulcsfontosságúnak ér-telmezi az elbeszélés címét viselő festmény mélyebb elemzését, és szintén kiemeli a szöveg öntükröző technikáinak központi szerepét. A metaforikus-ság, önemblematikusmetaforikus-ság, öntükrözés előtérbe állítása mint a Hajnali háztetők prózapoétikai jellemzői azt a befogadói tapasztalatot fogalmazzák meg, hogy az elbeszélés többletjelentéssel telített, az elbeszélés többletjelentések létre-hozásában érdekelt: a műimmanens és a szövegen kívüli többféleképpen ol-vashatóság miatt megfigyelhető egyfajta önkioldó tendencia. Ez az önkioldás létrejön mind az immanens, mind az Ottlik-kultusz, azaz az Iskola a határon egyeduralma miatt meghonosodott poétika felőli értelmezés során. Korda Eszter a festmény önemblematikusságát azért gondolja kulcsnak, mert a fest-mény reprezentálja a szereplők viszonyrendszerét, Bébé narrátori szerepkörét, a festői perspektivikusságot, a nézőponthoz kötöttség hangsúlyozott szerepét és a fiktivitást elfedő fiktivitást (azaz azt, hogy Bébé festménye egy nem látott képet ábrázol, és ezt éppen egy nem látott kép – Halász Pétertől származó – leírásának címe jelöli).
Meg kell említeni továbbá Korda Eszter kötetének a jelenlegi elemzési szem-pontok szerint releváns célját: a kötet az eddig felsoroltak mellett arra törekszik, hogy Ottlik Gézát kiemelje azon irodalomtörténeti narratívából, miszerint Ottlik a Nyugat harmadik nemzedékének tagja közé sorolható:
Ottlik nyugatosságának hangsúlyozása egyrészt önlegitimációs gesztus. Azok a kezdő írók tehát, akik Ottlikot jelölik ki irodalmi elődüknek, rajta keresztül a Nyugathoz kapcsolódnak. Ottlik szerepe ezért közvetítő szerep. Emiatt mond-ja tréfás öniróniával egy interjújában, hogy »féltékenyen óvom az irodalom-történeti skatulyában a helyemet, mint „a Nyugat harmadik nemzedékéhez
22 Korda Eszter, Ecset és Toll: Az Ottlik-próza vizuális narrációja, Bp., Fekete Sas, 2005, 108.
72 Szabó Csanád
tartozó elbeszélő”«. Ottlik számára ez az értékmegőrző magatartás kifejezője:
átmenteni valami fontosat. Hogy mit? A művészet autonóm esztétikai értékét, amely erkölcsi értéket is jelent adott politikai helyzetekben.23
Korda Ottlik a Nyugat-kultuszban betöltött pozíciója mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy „az ottliki prózapoétika az újholdasok objektív lírájának epi-kai megfelelője.”24 Az Ottlikról szóló kultuszbeli és a műimmanens diskurzus más irányba mutat Ottlik megítélését illetően. Minden bizonnyal egy ilyen kultikus olvasat hagyományában jöhetett létre a „nagy mű – kis mű” megkü-lönböztetés az ottliki életműben. Ebben viszont az időbeliség is közrejátszott:
a Hajnali háztetők még nem, a Buda pedig már nem az Iskola szintje egy utó-lagos nézőpontból – de az Iskolának szüksége volt a megjelenése utáni évekre, hogy kultuszt lehessen köré építeni – a Buda eme kultusz elvárásrendszerébe ütközött posztumusz megjelenésekor.25 Ez a tény még inkább hangsúlyozza a hierarchia problémáját, és megnyitja az utat az értékítéletek kritikai felül-vizsgálatára, átrendezésére.