Irta : Dr. P E L L M Á E I A
Az Ascidiák, a zsákállatok (Tunicata) törzsébe t a r t o z ó tengeri állatok. R é -gebben (Linné 1767, Haeckel 1866) a l á g y t e s t ü e k k d (Mollusca) r o k o n álla-toknak tartották. Helyhez kötött életet élnek, sziklákhoz, kagylókhoz t a p a d v a , fiatal korukban a z o n b a n lárva állapotban szabadon úszkálnak a t e n g e r b e n . A molluscákhoz való hasonlóságukat az okozza, hogy testüket a lágy testű ekéhez hasonlóan különböző v a s t a g s á g ú köpeny (tunica) b o r í t j a . Az állat a zsákszerű köpeny alsó részével, nyúlványok segítségével tapad a talapzathoz. A köpeny-nek két — rendesen csőszerű siphoval ellátott — nyílása van, melyek közül az egyik (ingeslio nyílás) a testbe vezető, a másik (egestio nyílás) a kivezető nyílás. A köpeny a n y a g a cellulose, mely a növényi cellulosevel azonos összetételű és az állatországban csak nagyon ritkán f o r d u l elő'.
A belső szerveket rendszerint csak az át nem látszó vagy színes köpeny (tunica) eltávolítása után lelhet látni, van azonban teljesen átlátszó, viztiszta köi-penyü Aseidia, ilyen a Clavelina (1. á b r a ) . Hossza 2 5 mm.
A köpeny fala a beömlési (ingestio) és kiömlési (egestio) nyíláson betű-remiik. Az ingestio nyíláson beáramlott tengervíz a s z á j o n keresztül a bél mellső kitágult részébe, az ú. n. kopoltyúbélbe jut. Ennek f a l á t h a r á n t s o r o k b a n elhe-lyezkedő lések lyukasztják át. R a j t u k folyton mozgó szálacskák, csillangók vannak, melyek áramlást h o z n a k létre. A rések között f e n n m a r a d ó h a r á n t f a l a t véredények ágazzák b e ; itt történik a gázcsere. A víz ezután a kopoltyúréseken keresztül a kopoltyút j o b b - és baloldalt körülvelő, ú. n. peribranehiális üregbe jut. A két peribranchiális üreg hátul egyesül és a kivezető nyílás előtti térben ( á t r i u m ) találkozik, a víz tehát az atriáli® siphon keresztül távozik a testből.
A víz a bélkopoltyú falának résein átfolyhat, a vele bejutott táplálék azon-ban a finom rácsozaton megakad. A kopoltyú tehát nem csak lélekzésre, hanem táplálékfogásra is szolgál. A táplálék továbbítása az endosty! é s háti lemez segítségével történik. A bélkopoltyú hasi oldalán csillanigókkal ellátott eresz-csatorna (endostyl) húzódik végig, mely nyálkát választ ki. Ezt a csillangók
j o b b r a és b a l r a terelik dorsalis irányba, belőle nyálka f o n a l a k keletkeznek, m e -lyekre a táplálékrészecskék r á t a p a d n a k . A h á t i oldalon szintén csillangókkal ellátott h o s s z a n t i redőt, iháti lemezt (lamina dorsalis) találunk (2. á b r a ) . E n -nek csillangói a mindig v a s t a g a b b á váló n y á l k a f o n a l a t m e g r a g a d j á k és a töl-c s é r a l a k ú a n m e g s z ű k ü l ő g a r a t o n ( o e s o p h a g u s ) keresztül a bél további részébe,
a szélesebb g y o m o r b a , m a j d innen a bosszú, keskeny bélbe j u t t a t j á k . A víz a végbélnyíláson az előtérbe, o n n a n pedig a kiömlési nyíláson a s z a b a d b a jut.
A kiömlési nyílás t e h á t nem a z o n o s a végbélnyílással. A b é l c s a t o r n á t egy eddig m é g ismeretlen h i v a t á s ú mirigy ( p y l o r u s m i r i g y ) f i n o m c s a t o r n á i f o n j á k körül.
A háti redő szegélyének f o g a z o t t s á g a , v a g y s i m a volta r e n d s z e r t a n i s z e m -p o n t b ó l fontos.
A kiömllési nyíláson n a g y erővel tódul ki a víz. A tengerből kiemelt Asci-d i á k a t sokszor c s a k erről lehet m e g i s m e r n i . O l y k o r t. i. annyi iAsci-degen anyag, törmelék, sőt a p r ó élő állatok f e d i k , hogy a l e g a l a p o s a b b v i z s g á l a t után sem l e h e t az állatot f e l f e d e z n i . Ha a s i p h o k be v a n n a k h ú z ó d v a — különösen kon-z e r v á l t állapotban — sokskon-zor c s a k a kon-z átmetskon-zés segít, ha meg a k a r j u k állapí-t a n i , h o g y v a n - e a állapí-törmelék a l a állapí-t állapí-t Ascidia, v a g y s e m .
1. ábra. Clavelina lepadiformis var. ris-soana (M. Edwards). i-beömlési nyílás (ingestio). e-kiömlési nyílás (egestio), g-ganglion idegközpont, en-endostyl, k-kopolytú (Kiemen), a-tunica, köpeny, v-végbélnyílás (After), mellette az ivar-szervek nyílása. — Daneben Ausfiih-rungsöffnung der Genitaldrüsen, oe-oesophagus nyelőcső, gy-gyomor (Ma-gén), ny-tapadó nyúlványok (stolo).
Cuvier. —
Mint helyhez kötött állatnak, sok tengervízre van szüksége, hogy belőle :a szükséges táplálékot és levegőt kiválaszthassa. E g y közepes n a g y s á g ú (10
•cm) Phallusia mamillátán 24 óra alatt 173 liter Víz áramlik keresztül Hecht számításai szerint. Az elhasznált vizet oly erővel löveli ki, hogy hosszú s u g á r -ban az állattól messzire jut és nem keveredik a behatoló vízzel. (3. r a j z . )
A köpenyből kivett állaton megtaláljuk a beömlési nyílásnak megfelelő s z á j -siphot és a kiömlési nyílásnak megfelelőihátsó srphot. Ezeknek: a szélén s o k As-cidián a p r ó kis piros pontok vannak (ocellus). Régebben szemeknek tartották,
;de ú j a b b a t : (Hecht) bebizonyult róluk, hogy nem érzékenyek a fény iránt, bár v a n n a k bennük érzéksejtek. Valószínűleg rudimentar szemek.
Van ezeknek az egyszerű szervezetű állatoknak más csökevényes szer-v ü k is, mely őket a legfejlettebb szerszer-vezetű állatokkal, a gerincesekkel hozza közeli rokonságba. Fejletlen korukban oilyan gerinchúruk (chorda dorsalis) van, mint amilyenből a gerincesek gerincoszlopa fejlődik. Lárva állapotban ugyanis úszásra szükséges f a r k u k van és ebben gerindhúruk, de ez a f a r k elvesztésé-vel visszafejlődik, illetőleg más szervvé alakul át. E z é r t újabban, a zsákállato-kat a gerincesekkel Chordata néven foglalják össze.
A s z á j s i p h o a kopoltyúbél előtti részbe, a s z á j b a vezet. Ezt a kopoltyú-b él tői gyűrűalakkopoltyú-ban h ú z ó d ó redő v á l a s z t j a el. Rajta s o r j á kopoltyú-b a n t a p o g a t ó k vannak elhelyezve (olykor 100 is). Minthogy ezek cirkulárisan és a b e á r a m l ó víz irá-nyára merőlegesen állanak, valószínűleg a tengervízben levő idegen testek, vagy á r t a l m a s a n y a g o k jelenlétét érzik meg. Lehet, hogy az összetett t a p o g a t ó k ezen-kívül lélekzésre is szolgálnak, ezt a z o n b a n nem t u d j u k még b i z t o s a n .
A s z á j és o e s o p h a g u s nyílás közötti rész a t a p o g a t ó koszorúig a kopol-tyúbél, tulajdonképen nyelőcső ( p h a r y n x ) . Ennek első részében nincsenek még kopolytúrések, (innen a neve, praebranchiális zóna), de még u t á n a sincsenek egy d a r a b i g az ú. n. csillángos ívig, (2. ábra.) E z e k szerint a lélekzésre szol-gáló, résekkel ellátott kopoltyú előtt két egymásután következő rész van. Egyik-nek a h a t á r a a tapogatókoszorú, a másiké a csillangós ív. (Flimmerbogen, eiliated band, oercle pericoronal). A csillangós ív redői hátul találkoznak és s z o r o s a n előttük van a csillangós szerv. (Flimmergrube, dorsalis tubercle, o r
-A
3. A be- és kiáramló vízsugár útja a Phallusia-nál (Hecht). — Ein- u.
Aus-strömung des Wassers bei Ph.
gane vibratil). Velük még e g y szerv f ü g g össze, a neuralis mirigy ( N e u r a l -drüse, glandula ipofisaria). A cslliangós szervnek, csillangós ívnek és neuralis.
mirigynek szerepét sokan tanulmányozták. Az utóbbi, mint neve is mutatja, v á -ladékot választ ki é s mindig s z o r o s a n az a g y d ú c mellett fekszik. Régebben vesének és vérképző szervnek t a r t o t t á k , mai t u d á s u n k szerint a z o n b a n az a g e -rinces állatoknak és így az embernek hypophysisével homológ szerv, tehát belső-sekreciés mirigy. Három h o r m o n j a is van.
A neurális mirigy összefügg a csillangós szervvel. Erről eredetileg azt hitték, hogy érzékszerv. Szerepe a lélekzésre és táplálkozásra a l k a l m a s víz k é -miai t u l a j d o n s á g a i n a k felismerése lenne. Azonban idegek nincsenek benne. Van-nak Ascidiák, melyeknek csillangó szerve a peribranchiáJis üregbe nyílik, vagyis o d a , ahová a kopoltyún keresztül h a l a d t víz érkezik, tehát semmi értelme sem volna a szagló és ízlelő képességnek. Mikor kiderült, hogy a csillangós szerv és a neurális mirigy csatorna révén (csillangószervcsatorna, F l i m m e r g r u b e n -k a n a l ) függne-k össze egymással, a z a felfogás merült fel, hogy a csatorna a.
neurális mirigy kivezetője, a csillangós. szerv pedig a kivezető nyílás. Csakhogy először is a belső sekreciós mirigynek nincs a s z a b a d b a kivezető nyílása, m á -s o d -s z o r pedig a c -s a t o r n a c-sillangói befelé állnak, tehát a váladékot kifelé nem is s o d o r h a t j á k . Ez a m a g y a r á z a t t e h á t megdőlt. N a g y o n valószerű m a g y a r á z a -t á -t a d i a íiuus e ké-t szerv működésének. Mindenekelő-t-t -tudnunk kell, hogy az ascidia-pere megtermékenyítése a t e n g e r b e n történik és ebből a célból a kétféle ivarterméknek egyszerre kell a vízbe jutnia. Fontos továbbá, h o g y t ö b b állat egyidejűleg bocsássa a vízbe. Amint a kísérletek kimutatták, az „ i v á s " egyes f a j o k n á l korán reggel, másoknál este történik. Időösztönről (amilyet pl. a mé-heknél ismerünk) ilyen egyszerű szervezetű állatoknál nem lehet szó. Sokkal' valószínűbb, hogy valamilyen inger h a t rájuk. M i n t h o g y pedig sem fény, sem:
t 2. ábra. Az Ascidia mentula Müll.
fel-nyitott kopoltyúürege a köpeny eltávo-lítása után. (Alder és Hanckok). sz=
szájnyílás (Mund,) tapogatókkal (Ten-takel), pr=praebranchiális zóna. c = csillagos szerv. (Flimmenorgan), c s = csillangós ív (Fliinmerbogen), k = kopolytyúbél, h = h á t i lemez (Rücken-platte), e = e n d o s t y l , a e = o c s o p h a g u s , nyílás, b = b é l (Darm), t = t e s t f a l (tu-nica). — Geöfnete Kiemenhöhle der
A. mentula.
hő, sem mechanikai inger ezeket a heiyhez kötött, sőt sokszor nagy mélységekben élő állatokat nem érheti, csak úgy képzelhető el, hogy az Ascidiák m a -guk választanak ki valamilyen ható anyagot ( F o r t p f l a n z u n g s - E r r e g e r ! ) , ezt a szomszédos állatok a csillangós szerv nyílásán felveszik, a csiilangós csatorna elvezeti a neurális mirigyhez, mely a peterakást előidéző h o r m o n o k p r o d u k á -lásával reagál.
Közvetlen a neurális, mirigy s z o m s z é d s á g á b a n van az Ascidiák a g y a { g a n g l i o n ) (1. á b r a ) . Ez 2 — 3 m m nagyságú kerek, vagy ovális szerv. Belőle i d e g e k indulnak ki, melyek az egész testet behálózzák. B e n n ü k mozgató é s érző idegszálak vannak, legalább is ezt m u t a t j á k azok a mozgások, melyek m e -c h a n i k u s ingerek h a t á s á r a következnek be. Ha megérintünk e g y As-cidiát v a g y
•csak erős fény h a t á s á n a k tesszük ki azt, azonnal behúzza a siphokat. Kisebb ingerre csak az a siplho húzódik be, mely az érintés helyéhez közelebb esiik.
E r ő s e b b ingerre mindkét sipho behúzódik, ha p e d i g fokozzuk az ingert az egész állat összehúzódik, vagy meggörbül. Keresztreflexek is v a n n a k . Ha pl. egyik sipho belső falát érintjük, a másik behúzódik, m í g az érintett nyitva marad. M í g az ocellusok nem reagálnak, a d d i g a t a p o g a t ó k a t ért erős f é n y s u g á r is kereszt-reflexeket vált ki.
Mindezeket a reflexeket védelmi berendezéseknek kell tekintenünk, m e -lyekkel ezek a helyhez kötött állatok minden küiső h a t á s r a reagálnak. É p p e n ezért, ha normális alakban a k a r j u k megtartani az állatot, konzerválás előtt' k á -bítani kell. Az egész test érzékeny, de legérzékenyebb a siiphok tája.
A siphok rendkívül sok és erős izmokkal vannak ellátva. Ezek körben és hosszanti irányban húzódnak. De a testfal is tele van izmokkal. Antagonisztiku-s a n működő izmaik azonban nincAntagonisztiku-senek.Igy a begörbült t e Antagonisztiku-s t kiegyeneAntagonisztiku-sedéAntagonisztiku-sét és a siphok nyitását a test r u g a l m a s s á g a h o z z a létre.
A zsákállatok és így az Aseidia szívműködése minden m á s állat s z í v m ű -ködésétől eltérő. Az a különös s a j á t s á g a van ugyanis, h o g y szabályos időkö-zökben felváltva, egyszer egyik, majd másik irányba ver. E g y ideig viscerális, m a j d egy ideig antiviscerális irányba. Ezt a szívműködést minden Ascidián jól lehet látni. Ha át nem látszó tunicájú, n a g y o b b Ascidiát a k a r u n k megfigyelni, alul a baloldalon egy helyen ki kell vágni a köpenyből egy d a r a b o t és a k k o r s z a b a d szemmel is tisztán l á t h a t j u k a szív működését. Egészen átlátszó Ascidián, amilyen a Ciavel'ina, a köpeny eltávolítása nélkül is megfigyelhetjük mikroszkóp a l a t t a szív működését.
A szívből véredények, tulajdonképen üreges csatornák, indulnak ki. Van e g y nagy hasi, egy nagy háti edény, a kettőt a kopoltyú erei kötik össze. A
kopoltyú belső h a r á n t és hosszanti edényeinek elrendezése rendszertani s z e m p o n t -ból fontos *) A véredények a testába is behatolnak, sőt egyes Ascidiák
(Clave-*) A hosszanti edények sokszor visszafej tőidnek és csak mint nyúlványok (papillák) láthatók a belső harántedényeken. Vannak föpapillák a hosszanti és haránt edények ta-lálkozásánál és közöttük közbenső paipillák. A főpapillák és a közbenső papillák jelen-léte vagy hiánya egyes Ascidia-fajok megkülönböztetésére szolgál,
lina) tapadó nyúlványaiba (sitolo) is folytatódnak. (1. r a j z . )
/ é r ü k színtelen; a vérplasma a környező tengervízzel isotonikus v a g y gyengén hypertonikus. A vér vegyi a n y a g a i közül k ü l ö n ö s figyelmet érdeme!
egy ritka elem, a v a n a d i u m jelenléte. E g y e s Ascidiákban, pl. a Phallusiában annyi a vanadium, hogy a vele dolgozó keze egészen sötétkék lesz. H o g y mi a szerepe a vérben, nem t u d j u k .
Az Ascidiák kiválasztószerve a bomlási termékeket nem a s z a b a d b a b o -csátja ki, mint más állatoknál, hanem szilárd testecskék (concrementumok), vagy oldott a n y a g o k a l a k j á b a n felhalmozza a testben. E g y s z e r ű b b esetben a testüreg középső rétegében (mesenchyma) f e k v ő vesesejtekben, fejlettebb á l l a t o k -nál kis v e s e h ó l y a g o c s k á k b a n raktározzák fel. Fiatal állatban kevés ilyen hó-lyago^ska v a n , azonban s z á m u k az állat élete folyamán folyton gyarapszik. A vesehőlyagocskák belső üregében (lumen) felhalmozódott concrementumok koncentrikusan rétegezettek é s folyton n a g y o b b a k és n a g y o b b a k lesznek. A vese-hőlyagocskák falát alkotó epithel sejtekben ugyanis különböző n a g y s á g ú , ki-sebb és n a g y o b b üregecskék (vacuolák) keletkeznek. Ezekben jönnek létre a concrementumok. Mikor a vacuolák felrepednek, a concrementumok a h ó l y a g b a jutnak és a m á r ott levő concrementumokra rárakódva, növelik azokat. Az oldott a n y a g o k a t ettől a folyamattól függetlenül választják ki a hólyag f a l á t a l -kotó sejtek és bocsátják a hólyag belsejébe.
Az Ascidia alakját, színét, egyszóval egész külső h a b i t u s á t a köpeny (tu-nica vagy testa) a d j a meg. Sok állatot m á r erről m e g lehet ismerni. ( T u d n i kell azonban ezenkívül a kopoltyúrések szerkezetét, a h á t i lemez és csillangós szerv s a j á t s á g a i t , a bél fekvését, stb.) A tunica felülete v a g y sima, vagy különböző kiemelkedések vannak r a j t a . Olykor tüskék fedik s igen sokszor m i n d e n -féle törmelék borítja. A t u n i c á n a k nyúlványai vannak ( s t o l o ) , ezek az állatot L talajhoz rögzítik. A l a p a n y a g a cuticula, ebbe cellulose ( 6 0 % ) van lerakódva, de vannak b e n n e a n o r g a n i k u s anyagok (mésztestecskék) és nitrogéntartalmú vegyületek is. Olykor vékony, pergament v a g y bőrszerű m á s k o r tekintélyes v a s -tagságú porcszerü. V a s t a g s á g a 10 mm-től 4 cm-ig t e r j e d h e t Az állat színét a tunica a d j a meg, bár g y a k r a n , különösen átlátszó vagy áttetsző állatoknál, a belső testfal színe is átlátszik. A konzervált állatok legtöbbször z s u g o r o d o t -tak, szürkék homályosak, a z o n b a n az élő állatok között nagyon sok igen s z é p színű van, melyek az aquarium á l l a t t á r s a s á g á n a k s z í n p o m p á j á t nagyon növelik.
Élénk pirosak, sárgák, zöldek, kékesfehérek s vagy egész felületükön e g y s z í nűek, vagy foltosán pigmentáltak. Különösen a piros színnel tarkázottak g y a koriak. Rendkívül szépek a telepeken élő Ascidiák (Synascidiák). Ezeknek v á l tozatos színű egyénei élénken kiválnak az egyszínű alapból, olyan s z í n g a z d a g -ságot produkálnak, hogy t a r k a s á g b a n a l e g s z e b b tengeri állatokkal vetekednek.
Vannak színtiszta, átlátszó, csoportos, telepeket alkotó — virágcsokorhoz h a -sonló — Ascidiák is, ilyenek pl. a Clavellinák. Ezek l e g i n k á b b kagylóhéjakra telepszenek.
Az Ascidiák hermafroditák. Az ivarszervek szorosan egymás melllett v a n nak, de mindegyiknek külön kivezető nyílása van. A l e g ú j a b b vizsgálatok s z e -rint (Morgan) általában u g y a n a z o n állatnak még egyidejűleg kiürített
ivar-váladékai sem termékenyíthetik meg egymást. A legtöbb Ascidia a vízbe b o c s á t j a a petéket (ovipar) és ott történik a megtermékenyítés. V a n n a k azonban vivipar Ascidiák is. Ennek a jelenségnek Berill kutatásai szerint az az oka, h o g y igen nagy peték fejlödnek kis testű Ascidiákban, a peribranchiális üreg v í z á r a m l á s a pedig nem elég erős arra, hogyezeket k i s o d o r j a a vízbe, a d d i g m a r a d n a k tehát benne, míg ki nem fejlődnek, akkor pedig az úszni tudó lárvák már könnyen kiszabadulhatnak.
A peték olykor üreges sejtekkel (Sűhaumzellen) v a n n a k ellátva, ezek a vízben való lebegésre szolgálnak. A pete felszínén a m ö b o i d mozgású, kerek, Huus által pcrivitellinnek nevezett sejtek vannak. Szerepük sok vitára a d o t t okot; a jetéket tápláljék, ezáltal növekedésüket idézik elő. Főleg fehérjéket a d -nak át a; ok-nak. T o v á b b á , mint Knaben kimutatta, olyan enzymet p r o d u k á l n a k , amely a petét körülvevő choriont meglazítja és így a lárvák kiszabadulását le-hetővé teszi.
Az embryonális fejlődés, vagyis a petének lárvává való átalakulása, n a g y -ban f ü g g a hőmérséklettől. Egyes Ascidiák 7—8°-nál 96 óra alatt, viszont 16—17°-nál már 22 óra alatt fejlődnek ki. Különösen sokáig (420 óra) fejlődnek a nagy szkítartalmú peték. A jóval kisebb szíktartalmú, de ugyanolyan nagy (0.72 m m ) petékből 2 6 0 óra alatt lesz lárva, egyforma hőmérséklet mellett.
Berill 1935.)
A hosszú farokkal ellátott lárvák eleinte pozitív, m a j d negatív fototropok, úszás közben a test hossztengelye körül f o r o g n a k és másodpercenként 2 — 3 mm, (a m g y o b b a k 10—20 m m ) útat tesznek. A lárva állapot csak nagyon rövid ideig tart, néhány percig vagy néhány óráig csak, de legfeljebb 2 4 óráig. Az ascidiaiárvának t a p a d ó szerve van, melyből ragadós váladékot b o c s á t ki a ta-lapzatra. Mikor m e g t a p a d , farkát és evvel együtt gerinchúr kezdeményét el-veszti, ez hystolysissel átalakul, érzékszervei és egyéb lárvaszervei pedig visz-szafejlődnek.
Nemcsak petékkel, hanem bimbódzással is szaporodnak. így telepek ke-letkeznek. A telepeket alkotó Ascidiák két főcsoportra oszlanak: olyanokra, melyeknek egyénei csak a basalis részen vannak összenőve, de különben sza-badok. (socialis Ascidiák) és olyanokra, melyekben az egyes egyének (zooidok) a közös testába vannak beágyazva (Synascidiák). Az egyes egyének jóval ki-sebbek, mint a Monascidiák, a legkisebbek 0.5 mm nagyok, de a telep tekintélyes nagyságot, 20 cm m a g a s s á g o t , 15 cm szélességet és 10 cm v a s t a g s á -got is elérhet.
Régebben a Synascidiákat a többi Ascidiáktól teljesen eltérő szervezetű lényeknek tartották. Linné a Zoophytákhoz sorolta, míg a Monascidiákat a lágytestüekhez. Lahillc óta (1886) t u d j u k , hogy a magánosan élő és telepeket alkotó Ascidiák azonos szervezetűek, avval a különbséggel, hogy a telepeket alkotók teste két, illetőleg három részre különül. V a g y csak t h o r a x r a és a b d o -menre, vagy ezenkívül még postabdomenre. A monascidiák teste a t h o r a x n a k felel meg, ebben v a n n a k a többi szervek is. A Synascidiák kopoltyújával azonos szerkezetű kopoltyút, az abdomen pedig a gyomrot és belet tartalmazza. A postabdomenben vannak olykor az ivarszervek. A Monascidiák balső szervei a k o
-poltyúbél melletti egyik, vagy másik oldalon helyezkednek el, ami asymmetrikus elrendezésre vezet.
A Synascidia telepek különböző alakúak, mint gömb, tojás, kúp vagy bunkóalakúak é s bennük a zooidok különbözőképen vannak elhelyezve, még p e -dig vagy a felszínen, vagy mélyebbre húzódnak. Az aitraális nyílások vagy úgy, mint a szájnyílások külön-külön nyílnak a felületre, vagy pedig a
4. ábra. Cormusba beá-gyazott Synascidiák. — Sl-brarichiális sipho, e-en-dostyl, sz-atriális sipho, k-Kopoltyúrések (Kiemen-spalten), C-cormus, a-at-riura, oe-oesophagus (ga-rat), g-gyomor (Magén), testis, here, ov-ovariura, petefészek, cl-közös
klo-aka.
(Bronn.)
Az egyének elrendeződése a közös nyílás körül bizonyos szabályszerűsé-get m u t a t és ekkor rendszerek ( s y s t e m á k ) keletkeznek. Vagy körben helyeződ-nek el a kloaka körül, ezek a köralakú vagy csillagforma systemák; vannak a z o n b a n ezen kívül elliptikus, v a g y szép meanderszerű rajzolatot feltüntető, továbbá bicycíikus, á g f o r m á j ú é s végre h a l m o z o t t (Drasche) systemák is. Ez utóbbiak egyénei szabálytalanul nyílnak a közös kloakába, de közöttük indi-viduummentes cormus van.
5. ábra. Agjorma syste-ma. — Zweigförmiges S
IÍ-KIoakenöffnung.
S. ábra Csillagforma sps-temn. — Sternförmiges System. K- 6 egyed közös kloaknyílása, Kloaken-öffnung der 6 Individuen, S-száj (Mund). Botri/llus
viol. (M. Edvvards.)
Aszerint, h o g y a kloaka m i n d j á r t a felületre nyílik, vagy pedig a cormust b e á g a z ó , sokszor bonyolult hézagrendszerrel f ü g g össze, egyszerű vagy direkt és összetett, illetve indirekt rendszereket különböztetünk meg.
A cormus nem mindig vaskos, sőt inkább igen sokszor csak bekérgező-déseket alkot, köveken, kagylókon, csigákon v a g y a növényeken mint bevonat jelentkezik.
Van színtelen, üvegszerűen átlátszó és pigmentszemektől élénken meg-festett cormus. Olykor szabályos alakú mésztestecskéket (spicula) vagy csak homokszemeket tartalmaz és ezek fontos systematikai bélyegek az egyes genu-sok megkülönböztetésénél.
A bimbózás folyamata különbözőképen megy végbe, aszerint, hogy hol keletkeznek a bimbók.Egyes Ascidiáknak tapadónyúlványain (stolo) jönnek létre.
A stolok a primar testüreg tömlőszerű kitüremlései; az anyaállat hátsó végén v a n n a k és a talapzaton való t a p a d á s r a szolgálnak. Ezt a stolot egy mesenchy-matikus sövény (septum) hosszában kettéosztja, bennük vérpályák vannak, me-lyek egymással a nyúlvány v.kon végződő részén közlekednek. A stoloseptu-mokon hólyagok keletkeznek és ezekből lesz a bimbó. Ez a mesoblastikus stolonialis bimbódzás. Más Ascidiáknak a stoloija végén különálló zacskók ( k a m -rácskák) keletkeznek és ezekből lesznek a bimbók, innen a kamrácskák neve:
bimbó kamrák. Ez a mesoblastikus statoblastikus bimbódzás.
Egészen különböző ettől a z a bimbódzási f o r m a ,mikor az abdomen vagy a postabdomen harántbefűződései (strobulatio) által keletkeznek bimbók. Mint-hogy ezekbe az epicardnak nevezett, az abdomenben, illetve postabdomenben végighúzódó csőszerű szervnek nyúlványai hatolnak be, ezt a bimbózási módot epicardiális bimbódzásnak nevezzük. Végül megtörténik az is, h o g y a peribran-chiális üreg falán keletkeznek a bimbók, ez a peribranperibran-chiális bimbódzás.
Az Ascidiák a zsákállatok (Tunicata) törzsének Acopa v. Caducichordata osztályába tartoznak. A törzs ugyanis két osztályra oszlok, a Copellátákra ( f a r -kosak és Acnpákra (farknélküliek) vagy Caducichordatákra. Ez utóbbi név arra vonatkozik, hogy a chorda dorsalis kezdeményt lárvaállapotjuk után elvesztik, míg a Copelláták egész életen át megtartják. Az Ascidiákat az Acopákhoz soroljuk.
Rendszertani felosztásuk a kopoltyúbél belső szerkezetén alapszik. Az Aplousobranchiatak vagy egyszerű kopoltyújúaknál a réseket csak harántsorok választják el egymástól, mert hosszanti véredényeik nincsenek, a Phlebobranchia-ták vagy vérrel ellátott kopoltyújúak kopoltyúja hosszanti véredényekkel van tele. A Stolidobranchiaták vagy redőskopoltyújúak k o p o l t y ú j á n a k belső felüle-tén többé-kevésbbé mély hosszanti redők vannak, míg az előbbi kettőn ilyene-ket nem találunk.
A M a g y a r Nemzeti Múzeum t u l a j d o n á b a n levő Ascidiagyüjtemény k ü -lönböző forrásokból származik. Javarészét adriai Ascidiák alkotják. Ezek egy-részt a M a g y a r Adria Egyesület által 1913—14-ben a N a j a d e hajóval rendezett I. és II. Adriai Expeditió gyűjtéséből, majd az ennek folytatásaképen dr. Kolos-v á r y Gábor múzeumi őr, egyetemi m a g á n t a n á r által kezdeményezett III. Adriai Kutatóút gyűjtéséből kerültek a Múzeum birtokába. Ez utóbbi több kisebb útat foglal m a g á b a n : 1937 őszén Rovigno és környékén (Kolosváry, G e b h a r d t ) ,
1938 tavaszán Splitben (Kolosváry), 1939 nyarán Rovignoban (Kolosváry), végre 1939 őszén Rovigno és környékén ( P e l l ) . A gyűjtött Ascidiák s z á m a : 7 5 állat és 4 3 telep.
M é g az Adriából s z á r m a z n a k Ascidiák a következő g y ű j t ő k t ő l : G a r á d y Halo-cynthia papillosa k á b í t á s nélkül rögzítve, kiállítási célokra alkalmatlan. A vizs-gálat s z e m p o n t j á b ó l m é g f o n t o s a b b a Synascidiák előzetes k á b í t á s a , kinyúlt
*) Ennek az anyagnak feldolgozásaiképen megjelentek: Dr. Sziits, A.: Planktologiai megfigyeléseik az I. és II. Adria Expeditión. Acta Soc. Hung. Maré Expl. Causa Const.
1915. — Szalániczy, K.: Az Adria fenéktalaja. Debrecen^ 1929. — Dr. Kolosváry, G.: A Magyar Adria Egyesület „Najade" expeditiója által az Adrián gyűjtött tüsikésbörű álla-tok. A Tenger, 1936. — Dr. Pax, F.: Die Knustenanemonen der ung. Termi ni ah rten. A Tenger, 1937. — Dr. Pell, M.: Az Adria Hydromedusái. A Tenger, 1938. — Pr. Pell, M.:
Az Adria Salpái. A Tenger, 1939.
A következő dolgozatok a III. Adriai Kutatóét eredményeit foglalják maigutaban:
Dr. Kolosváry, G.: Adriai állattani kutatóútam eddigi eredményei. Debreceni Szemle1. 1937.
— Über die Variadon, der Art Antedon rosacea. Zool. Anz. 1938. — Faunistische Neuig-keiten meiner zoologischen Andriareisen 1937—38. — Az adriai tengeri makkok életmód-járól. A Tenger 1938. — ü b e r die Variatoilitát der Cirri-pedieni Unterart. Zool. Anz. 1939.
— Az isztriai Rovigno szigetvilága. I. és II. Debr. Szemle. 1939. — A függélyes tájak tagozódása áz Adriában. Debr. Szemle 1939. — Az árapály mint élettér és nevezetesebb állattársaságai. A Tenger 1939. — Die Cirripedien des Unig. Nat. Mus. XXglI. Annales Mus. Nat. Hung. 1939. — ü b e r Fundortsamgaben adriatischer B-alanera. Boll. Mus. Zool.
Anat. comp. 1938. — Biologische Angaiben zu den Ansiedlungsveiihaltnissen der Acasten in Hircinia. Zool. Anz. 1940. — Les Balánides de l'Adriatique. Btil. Alens. Soc. Lin.
Lyon, 1940.
A meghatározott f a j o k száma 25. Ezek a következők:
Aplousobranchiaták: (egyszerű kopoltyújúak) Clavelina lepadiformis v. Ris>-soana, Milne Edw. Polycitor adriaticus Drasche, Polycitor cristallinus
Renier, Polycitor mucosus Drasche, Cystodites d u r u s Drasche, Cystodites delledhiaje var. cretacea Drasche, Amaroucium conicum Olivi, Amaroucium mediterraneum Hrtmr., Parascidia sp.
Phlebobranchiaták (vérrel ellátott k o p o l t y ú j ú a k ) : Rhopalea sp., Ascidiella aspersa f. s c a b r a Müller és f. eristata Risso, Ascklia q u a d r a t a Traustedit, Ascidia virginea 0 . F. Müller, Ascidia malaca Traust., Ascidia oblonga
Phlebobranchiaták (vérrel ellátott k o p o l t y ú j ú a k ) : Rhopalea sp., Ascidiella aspersa f. s c a b r a Müller és f. eristata Risso, Ascklia q u a d r a t a Traustedit, Ascidia virginea 0 . F. Müller, Ascidia malaca Traust., Ascidia oblonga