A magyar irodalm i oktatás anyaga és évfolyam ai

A nyilvánossági jog megnyerésének idejétől kezdve négy tanéven át, 1853—54-től 1856—57-ig a magyar irodalom története a debreceni refor­

mátus gimnáziumban a VI. és V II. osztály tantárgya volt, a V III. osztály

113

8 Zsigmond F. : A debreceni Kollégium és a magyar irodalom.

pedig a növendékek irodalmi ismereteit betetőzte a „szép“ fogalmának elméleti körvonalozásával és költészeti-művészeti példák útján való meg­

világításával. Nem tudjuk, vájjon Szegedi Sándor tanár a rendelkezésére álló heti 2 órán milyen módszerrel és milyen eredménnyel magyarázta tanítványainak, és kérte tőlük számon azokat az esztétikai alapismereteket, amelyek a Purgstaller-féle tankönyvecskében össze vannak állítva. Ez a vázlatszerű kis tankönyv a tanár egyénisége szerint bizonyulhatott jónak vagy rossznak. Avatatlan tanár kezében alig volt egyéb, lélek nélküli skatu­

lyázásnál, viszont ügyes vezetés esetén az élénkebb eszű növendékek bizo­

nyára szivesen eljátszogattak a „szép“ huszonhatféle fajtájának névbillentyű­

zetén, találgatva, hogy a „szép“ rész-fogalmaira (kellemes, kecses, fönséges, megillető, „szenves“ , naív, stb.), melyek a legmegfelelőbb példák azokban a görög, latin vagy modern irodalmi munkákban, melyekkel már az iskolá­

ban vagy iskolán kívül megismerkedtek volt. A többi művészet közül talán az építészetet (görög, román, gót stílus) lehetett szemléltető eszközök segít­

ségével, gyümölcsözően tanítani, m ert a tanulóknak ezen a téren is voltak némi ismeretei. — Nem nyúlik ugyan vissza ezekig az évekig az említendő két ember debreceni tanuló-kora, de minthogy később nem szerepel önálló tantárgyként az esztétika, itt hadd jegyezzük meg, hogy a debreceni Kollégium volt növendékei közül, egymástól körülbelül egy évtizednyi időtávolságban, ketten is írtak rendszeres esztétikát: Baráth Ferenc (1872) és Bihari Péter (1885); terjedelem tekintetében ez az utóbbi még ma is ritkítja párját.

A V I. és V II. osztálynak volt tananyaga a magyar irodalom története, Toldy Ferenc munkája — helyesebben: munkái — alapján. 1851-ben jelent meg példatárral ellátott kétkötetes magyar irodalomtörténete, de ez csak a mohácsi csatáig terjedő időt, az „ó- és középkor“-t ölelte fel, vagyis a VI. osztály tananyagát; az 1852-i második kiadás 1606-ig nyújtja ki a tár­

gyalás időbeli keretét. 1853-ban kiadott Toldy egy füzetet az újkori magyar irodalom történetéből, de ez töredék maradt, a következő évben csak költészetünknek, azaz a szoros értelemben vett költői, főként verses irodalomnak kétkötetes ismertetése jelent meg tőle, s ennek anyaga is csak Kisfaludy Sándorig terjedt. A Toldy első helyen említett munkájának tartalma középiskolai használatra egyrészt túlságosan terjedelmes és stílusa miatt nehezen megtanulható volt, másrészt azonban még a VI. osztály tananyaga sem telt ki belőle, m ert ez nem a mohácsi csatáig, hanem Bes­

senyei írói felléptéig, vagy a debreceni református gimnázium első értesít- vénye szerint a X V III. század közepéig terjedt; a V II. osztályban pedig irodalmunk további történetét kellett tanulni, mint „legújabb“ kort 1848-ig, sőt az esztendők haladtával a tanár természetesen az 1848 utáni nevezetesebb irodalmi jelenségekre is igyekezett — ha óvatosan is — sort keríteni. Hiába múlt felül Toldy mindenkit szaktudásban, a fogalmazás­

módja mindig elárulta, hogy nem anyanyelve a magyar; aztán a református tanár itt-ott egyéb tekintetben sem juthatott Toldyval tökéletes

egyet-114

értésre. Ez a magyarázata annak, hogy a nyomtatott, hivatalos tankönyv mellett a debreceni értesítvénynek már az első évfolyamában is meg van említve a tankönyv-pótlék: V II. osztály. „Kézikönyv részint Toldy Magyar nemzeti irodalom története, részint kézirat.“

A református irodalom-tanárok mindnyájan így tettek akkortájt.

Híressé lett az Arany János kéziratos kézikönyve, melynek alapján a nagy­

kőrösi gimnáziumban tanította a magyar irodalom történetét; nyomtatás­

ban félévszázad múlva Pap Károly adta ki. Arany János, egyik nagykőrösi tanártársával, Szilágyi Sándorral magyar irodalmi olvasókönyvet is szer­

kesztett, s ebben a könyvben a gondosan összeválogatott olvasmányokon kívül Arany János munkájaként elméleti magyarázó fejezetek is voltak műfaji csoportosításban, majd pedig az általános esztétikai elvek vázlatos, de kerek egészet adó rendszerezésében. Ennek a kéziratos olvasókönyvnek első kötetét, mely az elbeszélő műfaj körébe tartozó irodalmi szemelvénye­

ket és a reájuk vonatkozó elméleti fejezeteket tartalmazta, 1855-ben a szerkesztők felküldték a Helytartó Tanácshoz, kérve az iskolai használatra való engedélyezését. Az engedélyt nem nyerték meg, sőt a nagybecsű kéz­

iratos példányt sem kapták vissza, s így ez a maga korában minden való­

színűség szerint legkitűnőbb magyar irodalmi chrestomathia — sajnos — elveszett.1 Hiába folyamodott Arany és Szilágyi ahhoz a kegyes ravasz­

sághoz, hogy munkájukat az osztrák Mozart János tankönyve nyomán készültnek vallották az előszóban, a Helytartó Tanács bizonyára észrevette, hogy a magyar olvasókönyv kelleténél eredetibb. Ha az engedélyt meg­

kapta volna, bizonyosan ez az olvasókönyv lett volna a debreceni Kollé­

giumban is a hivatalos gimnáziumi kézikönyv. Lehet, hogy az értesítvény- ben említett „kézirat“ közvetett úton több-kevesebb szállal hozzá is kap­

csolódott a nagykőrösi országos hírű költő-tanár Toldy nyomán járó, de eredeti részleteket is tartalmazó kézirati szövegéhez.

Az egyházkerület — mint fentebb elmondottuk — kénytelen volt engedelmeskedni az osztrák tantervnek, s a magyar irodalmat a bölcsészeti tagozat többi szaktárgyával együtt áttenni a gimnáziumi oktatás kere­

tébe, — de érezte, hogy ez a változás voltaképen hűtlenség a tanszék- alapító Récsei János emléke iránt, és hogy a magyar irodalomnak, ennek az elsőrendűen lélek-nevelő, világnézet-adó, nemzeti jellegű tanulmány­

tárgynak a főiskolai oktatás köréből sem volna szabad hiányoznia. Csak a teológiai fakultás területén volt szabad intézkedési joga, ezért az 1856-i egyházkerületi gyűlés, átérezvén annak fontosságát,

„ hogy a tanítói és lelkészt hivatalra készülő' ifjak a magyar iro­

dalomban mind felsőbb és teljesebb képzettséget “ ,

azt határozta, hogy még az 1856—57. tanév folyamán a magyar irodalom is felvétessék a teológiai tantárgyak közé. ü g y is történt. Lugossy József

Lásd: Pap Károly említett kiadványát; bevezetés I I — 16. 1.

8*

115

professzor a másodéves teológus-diákok számára magyar nyelvészeti elő­

adásokat tartott két féléven á t . . . Balogh Ferenc nagy lelkesedéssel számol be kollégium-történetében az egyházkerületi határozatról,1 de ennek a határozatnak a mi irodalmi szempontunkból nincs jelentősége. Tehát a magyar irodalomtörténet tudományát az egyházkerület nem tudta kiemelni a középiskola keretéből.

A nyolcosztályúvá lett gimnázium életének hatodik évében (1858—59) a „Szépészet“ mint külön tantárgy megszűnt, beleolvadt a szónoklat- és költészettanba (V—VI. osztály), a magyar irodalomtörténet pedig a V I—

V II. osztályokból előlépett a V II. és a V III. osztályba, s azóta mindmáig így van. 1860 tavaszán jött át a hódmezővásárhelyi tekintélyes pártikula- gimnázium igazgatója, Imre Sándor, a debreceni Kollégiumba gimnáziumi tanárnak a görög-latin tanszékre, 1862-ben pedig megkezdte magyar irodalomtörténettanári működését.

60. Szegedi Sándor