Ifjúsági önképző alakulatok — Zsutai János

Az 1866—67-i értesítvény önérzetesen hivatkozik arra, hogy a Felsőbb Tanulók Olvasó Egylete már negyedfél évtized óta fennáll, „jelenleg“

350 tagja van; tag lehet bármelyik felsőbb tanfolyamú diák; tagsági díj egy évre 2 frt 20 kr. Az Egylet könyvtára a következő (1867—68-i) tanév értesítvénye szerint 1200 különféle műből áll, a kötetek száma meghaladja a 2000-et. Az értesítvény hivatalosan is kiemeli az Egylet hivatásának irodalmi vonatkozását:

„célja az önképzés szélesebb alapra fektetése, s a magyar iro­

dalom pártolása".

Az ifjúsági testvér-egyesület, a Magyar Irodalmi Önképzőkör meg már a nevével is jelzi főcélját.

A most emlegetett 1866—67-i tanév értesítvényében olvassuk:

„A gymnasiumi V I-dik osztályban is alakult egy 30 tagból álló

önképezde, mely czélul tűzte ki• a zíz l é s , a s z í v é s e l m e

n e m e s í t é s é t e g y m á s m ű v e i n e k b í r á l a t a s h i ­ b á i n a k b a r á t s á g o s m e g r o v á s a á l t a l . "

1 V. ö. S. Szabó József véleményét: „A Kollégium tanárkara nem fordított gondot arra, hogy a magyar irodalmi ú. n. önképzőtársulat állandóan szaktanári vezetés alatt legyen s így sem Imre Sándor, sem Géresi nem gyakoroltak erre irányító hatást...“ Pap Károly-emlékkönyv, 1939. 455. 1.

144

Ez a kis-önképzőkör az osztályfőnök felügyelete alatt, de saját kebeléből választott elnök vezetése mellett működik, a tagok munkálatai közül a sike­

rültebbekből kéziratos hetilapot is tart fenn Remény címmel; a tagok a szavalásban is gyakorolják magukat; a kör egy szépirodalmi és egy politikai lapot járatott is. — Sőt a VI. osztály példájára, ugyanazzal a céllal és műkö­

dési móddal, az V. osztály kebelében is megalakult egy 29 tagú külön önképezde, s ez is megcsinálta a maga kéziratos hetilapját, a t. — Kulcsár Endre találóan m utat rá1 e kis önképzőkörök maguk elé tűzött

programmjának a korábbiétól, a valaha titokban működőétől való eltérésére;

íme az új programmban már nem szerepel a nemzeti szellem ápolása; a politikai veszély elmúltával a hazafiság szempontja elvesztette időszerű­

ségét, helyette az ízlés, a szív és elme nemesítése lesz céllá. így tükröződik az országos közszellem-változás egy ilyen parányi kis szellemi közösség

vízcseppjében is.

A gimnáziumi tanulók használatára külön könyvtár is létesült ekkor­

tájt. Félévenként minden tanuló 10 krajcárt fizetett e könyvtár gyarapítá­

sára, s a tanári kar minden osztály szükségletéhez mérten külön-külön szemelte ki a megszerzendő olvasnivalókat. Az 1866—67-i tanévben ez a könyvtár 342 munkából, több mint 1000 kötetből állott. Nyilvánvaló, hogy ezek a könyvek elsősorban a tanulók irodalmi nevelését szol­

gálták.

Imre Sándor irodalom-tanári működésének idejében bontakozott ki az ifjúsági önképző szervezetek keretei között egy figyelemreméltó költői tehetség, de fiatal élete nemsokára párját ritkítóan tragikus fordulattal zuhant a bűn, majd pedig a megsemmisülés mélységébe. Zsutai Jánosról van szó, egy egyszerű származású, tiszanánai születésű ifjúról, aki épúgy a miskolci református gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, s épúgy a debreceni Kollégiumban a főiskolaiakat, mint a fentebb már ismertetett Kovács Gyula. Zsutai 1840-ben született, 1852— 1860-ig Miskolcon tanult, ahol Lévay József nemcsak anyagilag segélyezte, hanem mint előbb Kovács Gyulát, őt is szeretettel irányította költői kísérletezése terén is. Zsutai verselő hajlama korán nyilatkozott, s már Miskolcon ő volt a tanuló ifjúság elismert költője. Debreceni teológus korában már nem is tudták lelkét lekötni az iskolai tanulmányok, a költészet terén azonban buzgón munkálkodott, és sikereket ért el a kollégiumi önképzőköri és a debreceni kaszinói irodalmi pályázatokon, sőt A művészet szava c. költe­

ménye Arany János Koszorú c. folyóiratában (1865. 4. sz.) jelent meg. — Lírai versei mondhatni kezdettől fogva sejtetni engedték, hogy lelke nem egészséges. Egyik költeményének címe is, refrénje is ez: „En nem fogok boldog lenni soha!“ Állandóan vissza vágyott szülőföldjére, de aligha járo- gatott haza, hiszen Szép szülőföldemen című költeménye szerint még azt sem tudta, hogy szegény édesanyja él-e még vagy már „régesrégen“

10

1 A gymn. önképzőkör története. A debr. ev. ref. főgymn. értés. 1894—95.

Zsigmond F. : A debreceni Kollégium és a magyar irodalom, 1 4

sírhant fedi. Nem volt szilárd vallásos hite, kétségei ily szörnyű vers­

szakot is leírattak vele:

„Szeretni és sosem remélni

Egy egész hosszú életen ! . . .

Örömtelen, bolyongva élni

E fö ld ö n !... és a mennybe' ? A más világon?... én a zt sem hiszem!

Nem akarok szeretni, nem !"

Sikereit többnyire balladaszerű költeményeivel aratta. Egyik pályadíj­

nyertes „balladá“ -jában Debrecen törökvilág-korabeli vértanú-főbírájának, Vígkedvű Mihálynak hősi halálát énekli meg. Balassáné virága c. „ro­

m á n cb a a történelmi valósággal épen nem egyező módon szerepelteti Balassa Bálint feleségét, Dobó Krisztinát, akire Zsutai költeménye szerint szörnyű csapásként sújt le az Esztergom ostromakor elesett férjének halála;

pedig Dobó Krisztina három évvel korábban halt meg, s akkor már másnak volt a felesége! — Legjobban érezte magát Zsutai a Magyar Irodalmi önképző Társaságban; diáktársa és életírója, Csiky Kálmán azt mondja róla:

„ mint bíráló éleselmű, mint humoros darabok (főleg P á z m á n l o v a g s A t u d ó s m a c s k á i a) szavalója páratlan s bizo­

nyára feledhetetlen mindenki előtt, ki valaha őt “ .

. . . De szerencsétlen természete egyre inkább elnyomta jobb hajlamait.

Teológus-éveinek elvégzése után kollégiumi szokás szerint tanítóságot vállalt Debrecen egyik külvárosi elemi iskolájában, s mindjobban bele­

merült az iszákos ember életmódjába. 1867 elején egy kocsmai összeszólal- kozás közben zsebkésével halálosan megsebesített egy olyan embert, akit nem is ismert. Szörnyű tette után önként jelentkezett a bűnügyi hatóságnál.

Nyolcévi fegyházbüntetést kapott, ebből két évet Debrecenben, másfél évet a munkácsi börtönben ki is töltött. 1870 nyarán kegyelmi úton sza­

baddá lett, s Pesten napidíjas irnoki állásban éldegélt. A hivatalos igazság­

szolgáltatás hiába mentette fel a további bűnhödés alól, a saját lelkiismere­

tétől nem tudott felmentést kapni; 1871 tavaszán a Lánc-hídról a Dunába ugrott; holtteste sohasem került elő. Élt harminc és fél esztendőt.. . Ki tudná megmondani, vájjon e jobbsorsra érdemes tehetség erkölcsi tönkre- jutásában a beteg idegzet szomorú örökségén kívül nem volt-e része a debreceni végzett diák átmeneti, bizonytalan helyzetének is, mely a fő­

iskolai nevelés ébresztette igények és a teljes igénytelenséget követelő, sanyarú, ideiglenes, külvárosi helyettes-tanítói állás között olyan ellentétre eszméltette rá Zsutait, aki mint költő is a dicsőség türelmetlen váromá­

nyosa lehetett, — hogy elvesztette lelki egyensúlyát, s rásodródott arra az útra, melynek állomásai: alkohol, emberölés, fegyház, öngyilkosság...

146

A Kollégium Magyar Irodalmi önképző Társulatát mély részvéttel töltötte el az egykori tagtárs megrendítő sorsa, és elhatározta, hogy az elhúnyt költő verseit összegyűjti és kinyomatja. M indjárt a következő év folyamán, 1872-ben meg is jelent egy 190 lap terjedelmű verses kötet Zsutai János költeményei címen, mint „a debreceni református főiskolai felsőbb tanuló ifjúság önképző társu latáén ak kiadványa. A kötet 1—20.

lapjain Zsutai életrajzát írta meg Csiky Kálmán.

77. Szana Tamás