Ifta és a M. A . E. jubileumi közgyűlésén f ö l o l v a s t a : Dr. K O C H N Á N D O R a M . A . E. főtitkára.
*
1909 őszén kis füzet látott napvilágot a Budapesti Hírlap nyomdájában.
Röpirat volt. A címe: Magyar Adria. Egy terv foglaltatott benne, vázlata egy nagy szervezkedésnek, amelynek célja lenne: a kúltúra eszközével szorosabb kapcsolatot teremteni a tengerparttal.
Akkoriban, amikor e kis röpirat megjelent, a magyarság körében számos lelkes hive volt már az Adriának, de azért az érdeklődés még mindig nem for-dult olyan általánosan a tengerpart felé, mint ahogyan történeti múltja, közgaz-dasági jelentősége és természeti szépsége megérdemelte volna. Hiányzott közöt-tünk a megértés legerősebb kapcsa: a kulturális kapocs.
Ennek a fonák helyzetnek a felismeréséből és abból a tudatból, hogy ezen az állapoton mielőbb segíteni kell, fakadtak a fentebb említett brosúra szivhez szóló, lelkes sorai és az a figyelmet érdemlő terv, hogy kulturális szervet kel-lene létesíteni az Adriának és partvidékének tudományos kutatására és az Adri-ára vonatkozó ismeretek terjesztésére.
Szabó László, a terv megpenditője Magyar Adria Bizottság néven tudo-mányos testület létesítését ajánlotta, amely testület a feladatok különfélesé-gének megfelelően szakosztályokra oszolva, végezné tudományos kutató és isme-retterjesztő munkáját. Az Adria Bizottság munkájának társadalmi alátámasztá-sára Szabó László Magyar Adria Egyesület néven nagyobb társadalmi egye-sület megalakítását ajánlotta; ennek a protektorátusa alatt működnék a Magyar Adria Bizottság és ez az egyesület teremtené elő a bizottság munkájához szük-séges anyagi eszközöket.
A terv a tenger iránt érdeklődők körében nagy figyelemmel találkozott és megértéssel karolták föl az eszmét a tudományos körök is, hiszen az uj kultú-rális szervezkedés a magyar tudománynak szélesebb terrénumon való terjeszke-dését jelentette. Annak ellenére, hogy a magyar kormánykörök részéről az uj kultúrális mozgalom nem talált kellő megértésre és következésképpen biztatásra és támogatásra sem, az előkészületek a Magyar Adria Egyesület megalakítá-sára mégis megkezdődtek, mert a szervezkedés megindítói a társadalom részé-ről megnyilvánult élénk érdeklődést, a hivatalos támogatás hijján is, elég erős alapnak tartották arra, hogy fölépíthessék rajta a magyar tengerpart meghódítá-sára hivatott kultúrális szervezetet.
A kezdő lépés, amit a szervezők a szép terv életrehivása érdekében tettek, annyira szerencsés volt, hogy az eredmény nem maradhatott el. Sikerült ugyanis a mozgalom élére megnyerni azt a férfiút, akit hivatali munkaköre a legköze-lebbi kontaktusba hozott a magyar tengerparttal.
Gonda Béla miniszteri tanácsosban a jelentős kultúrális mozgalom megta-lálta igazi vezérét, aki tudásánál, tapasztaltságánál, tekintélyénél, nagy
szer-vezőképességénél és páratlan agilitásánál fogva a leghivatottabb volt arra, hogy megvalósítsa a megpendített életrevaló tervet.
Az alakuló közgyűlés.
A vezér helyes megválasztásának megnyugtató tudata hatotta át azt az előkelő gyülekezetet, amely 1910. február 26-án a Tudományos Akadémiában megalakította a Magyar Adria Egyesületet és egyhangú lelkesedéssel járult hozzá az előkészitőbizottság javaslatához, hogy a kultúrális harcra induló kis magyar hadsereg marsall-botját Gonda Béla kezébe adják. Az alakuló közgyűlés, ame-lyen képviselve volt több kiváló reprezentánsával a magyar tudományos és köz-gazdasági élet, mindjárt vezérkart is adott a vezér mellé. Alelnökökké megvá-lasztotta : Fejérpataky Lászlót, Erődi Bélát és Kövesligethy Radót, főtitkárnak:
Szabó Lászlót, titkárnak : Tonelli Sándort; a szakosztályok megalakítására pedig elnöki minőségben id. Entz Gézát (zoológia), Filárszky Nándort (botanika), Csánky Dezsőt (történelem), Teleki Pál grófot (geográfia), Gonda Bélát (tengerészet és közgazdaság) és Feszt Aladárt (tengermelléki szakosztály) kérte föl. Ezúttal 24 tagú választmányt is alakított a közgyűlés kultúrális életünk kiválóságainak a sorából.
A nagy tudást és tekintélyt reprezentáló vezérkarban, nemkülönben a ki-bontott zászló köré gyülekezett tábor lelkesedésében rejlő erkölcsi tőkével indult el útjára a Magyar Adria Egyesület. És ez a hatalmas erkölcsi erő bizto-sította, hogy az újszülött hamarosan életképes, produktív ifjúvá serdüljön anélkül, hogy kívülről megtalálta volna a támogatást, amelyet a maga elé tűzött nagy célnál fogva megérdemelt volna. A Magyar Adria Egyesületet vezérének hiva-tottsága és szervezetének szerencsés konstrukciója gyors lendülettel vitte át a fejlődés fázisain és ennek a két faktornak köszönhető, hogy a magyar kultúra erős várát megingató zivatart túlélte és a magyarság jövőjébe vetett hit erős szik-láján épülve, megingathatatlan bástyaként állja most is a nehéz harcot.
A szervezkedés.
A komoly, nemzeti feladat, amelyre a Magyar Adria Egyesület vállalko-zott, megkövetelte, hogy a magyar kultúra uj harcosa teljes vértezetben lépjen a küzdőtérre. Az alakuló ülésen megválasztott vezérkar éppen ezért csaknem egy
esztendeig fáradozott azon, hogy összegyűjtsön minden szellemi és anyagi kész-séget, amellyel a vállalt harc eredményességét biztosíthatja. Az egyesület elnöke és főtitkára több mint egy esztendőn át nem lankadó buzgalommal végezte tag-gyüjtő propagandáját, hogy megnyerjen a Magyar Adria Egyesület céljainak mindenkit, akiben szunnyadva él a tenger iránti érdeklődés. A főtitkár első je-lentésében, amelyet az 1911. évi első rendes közgyűlés elé terjesztett, sziszifuszi munkának mondja az első próbálkozásokat, amikor az ezrével szétküldött tag-sági felhívások közül alig néhányra érkezett érdeklődést és a pártfogást bizto-sító válasz. Nem csoda, hisz magyar vállalkozásról volt szó, amelynek előbb át kellett törnie a siker legnagyobb akadályán, a magyar közönyön. É s a lelkes ki-tartás győzedelmeskedett, de csak akkor, amikor a nehezen megmozditható ma-gyar közönség elé a propagandának azzal az eszközével lépett, amely most, tizenöt
TIZENÖT ÉV A MAGYAR ADRIA EGYESÜLET T Ö R T É N E T É B Ő L 41 esztendő multán is legerősebb eszköze az egyesületnek a lankadó érdeklődés fentartására.
„A T E N G E R " megindítása.
1910 december utolsó hetében megindult Gonda Béla és Szabó László szer-kesztésében a Magyar Adria Egyesület folyóirata, A Tenger, amely gazdag, ér-tékes tartalmával és pompás kiállításával egyszerre megtörte a turáni közönyt és lelkes híveket hódított a zászló alá. Az Adria Egyesület — mint annak-idején vezérének megválasztásánál — most, programja megvalósításánál is sze-rencsésen választotta meg a kezdő lépést, mert A Tenger-ben olyan hatalmas or-gánumot nyert propagandájához, hogy a folyóirat megindulásától kezdődően ro-hamosan nőtt az Adria Egyesület céljait támogatni kívánó tagok létszáma és egyre nagyobb lett az egyesület tudományos és ismeretterjesztő feladatának el-végzésére hivatottak gárdája.
Az a hét kötet, amely A Tenger teljes évfolyamait foglalja magában és a csonka évfolyamok, amelyek jelzőkövei a ránk nehezedett súlyos anyagi gondok közepette is biztosított folytonosságnak, — tanulságos annalesei egy nagy mun-kát végzett, de még többre hivatott magyar egyesületnek. Szép tervek, nemes törekvések, elismerést érdemlő eredmények mellett megtaláljuk bennük a csaló-dások, a tört remények sötétebb lapjait is, de nincs egyetlen füzete a hatalmas sorozatnak, amelyben a hitevesztettség és a lemondás keserűsége szólalna meg.
A Tenger valamennyi lapján megcsillan Gonda Béla elnöknek, a folyóirat szerkesztő-jének nemes optimizmusa, amely az egyesületet és folyóiratát éppen úgy átse-gítette a kezdet nehézségein, mint ahogyan keresztülvezette a politikai fölfordu-lás sok veszélyén és a gazdasági válság elháríthatatlannak hitt akadályain.
De más kultúrális jelentősége is van a Magyar Adria Egyesület folyóiratának, s ez az, hogy, mint első és egyetlen magyar organuma a tengerre vonatkozó ismeretek terjesztésének, alkalmat adott egy sereg kiváló magyar szakembernek bebizonyítani, hogy a magyar tudományos világ olyan gazdag ismeretekkel ren-delkezik a tengerről, hogy akármelyik, kimondottan tengeri állam tudományos köreivel fölveheti e tekintetben a versenyt. Folyóiratunknak gazdag, értékes
tar-talma hozta velünk szoros kapcsolatba a külföldi oceanográfiai és egyéb tudo-mányos egyesületeket és intézményeket, s teremtette meg azt a szinte páratla-nul álló csereviszonyt, amelyből a Magyar Adria Egyesületnek Magyarországon egyedülálló tengerészeti szakkönyvtára kialakult. Másrészt ugyancsak folyó-iratunk külföldön is méltányolt magas tudományos nívója terelte reá a külföldi oceanográfiái körök figyelmét a magyar tudományos világnak a nemzetközi ten-gerkutatásban hasznosítható értékeire, amelyeknek felismeréséből született meg a meggyőződés, hogy a magyar oceanografusokat okvetlenül bele kell kapcsolni az Adria-kutatás nemzetközi munkájába.
A lendületes munka évei.
A Tenger megindítása után félévvel, 1911 június 1-én tartott első rendes közgyűlésén Gonda Béla elnök már a kitűzött célok megvalósíthatóságának biztos tudatában fejthette ki a jól megalapozott egyesület programmját, Szabó
László főtitkár pedig örömmel jelentette, hogy az egyesület tagjainak a száma meghaladja a hatszázat. Most már biztosítva volt az Adria Egyesület eredmé-nyes működésének két legfontosabb tényezője : a tudományos készség, amelyet az egyesületbe tömörült értékes tudós gárda képviselt, másrészt a széleskörű ér-deklődés, amelyen kilehetett építeni a sikeres működéshez szükséges anyagi bázist.
Már 1911-ben, a közgyűlést megelőző időben megtörtént az első komoly lépés a külföldi kapcsolatok megteremtésére és a tengerkutató munkába való be-kapcsolódásra. 1911. húsvétján Leidenfrost Gyula az egyesület titkára résztvett az egyesület képviseletében a Rómában tartott nemzetközi halászati kongresszu-son, megismertette ott a külföldi szakkörökkel a Magyar Adria Egyesület céljait, s rámutatott arra, hogy a magyarságnak a tengerkutatásban való részvétele nem-zetközi érdek. Ezzel az első, sikeres szereplésével kezdte meg Leidenfrost Gyula értékes munkásságát, amellyel az Adria Egyesület kiépítésében és külföldi össze-köttetéseinek megteremtésében olyan kiváló munkatársa lett Gonda Béla elnök-nek. Ugyanekkor Leidenfrost Gyula az egyesület megbizásából biológiai kutatá-sokat is végzett az Adrián a fiumei tengerészeti hatóság támogatásával s ezzel előfutárja és előkészítője lett annak a nagy vállalkozásnak, amelyet két évvel később indított meg az egyesület az Adria rendszeres tudományos kutatására.
Leidenfrost Gyulával egy időben az egyesületnek egy másik tagja, Bolkay István Dalmáciában biológiai gyűjtést végzett az egyesület megbizásából.
Mialatt megtörténtek az Adria Egyesület tudományos kutatómunkájában az első lépések, azalatt tovább folyt a szervező munka is. Az 1911. évi közgyűlést követően azonnal megalakultak a szakosztályok, amelyek közül az állattani szak-osztály Entz Géza elnöklésével, a földrajzi szakszak-osztály Prinz Gyula elnöklésével, a növénytani szakosztály Filarszky Nándor elnöklésével hamarosan kidolgozta munkaprogrammját is. Az egyesület belső életének kialakulását elősegítette, hogy sikerült megfelelő egyesületi helyiséget találni, amelyben az egyre nagyobb ará-nyokat öltő adminisztráció, nemkülönben az egyesületi tagok érintkezése és könyvtári búvárkodása zavartalanul történhetett egymás mellett.
Ilyen biztató helyzetben, a nagy lendülettel megkezdett munka sikerének reményével lépett át az Adria Egyesület az 1912. évbe. Az egyesület belső élete ekkor már elevenen lüktetett. Több szakosztályban folyt a lelkes munka, s a földrajzi szakosztályban már néhány értékes előadás és vita is elhangzott, jeléül annak, hogy a magyar tudósok szívvel-lélekkel kapcsolódtak bele az Adria Egye-sület nagyjelentőségű munkaprogramjába. Ilyen körülmények között elérkezett annak az ideje, hogy a megindúlt belső tudományos munka után az egyesület megkezdje másik programpontjának a megvalósítását is, hogy kilépjen a nagy-közönség elé és nyilvános előadásokon terjessze a tengerre vonatkozó ismere-teket. Az úttörő ezen a téren is Gonda Béla elnök volt, aki 1911 végén és 1912 elején Nagyváradon, illetőleg Kassán egy-egy nyilvános előadást tartott haditen-gerészetünk fejlődéséről, s ezzel a két előadásával megindította az Adria Egye-sület vidéki propagandáját, amelynek eredménye — a vidéki közönség élénk ér-deklődése — nem késett sokáig.
Nem sokkal azután, március 1-én a fővárosi közönségnek is bemutatkozott az Adria Egyesület, a Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában rendezett előadó
es-TIZENÖT ÉV A MAGYAR ADRIA EGYESÜLET TÖRTÉNETÉBŐL 43 tén, amelyen az egyesület vendégeként Brückner Eduárd bécsi egyetemi tanár az osztrák Adria-kutató expedíció munkáját és eredményeit ismertette érdekes, tanulságos előadásban. Ez az előadó est volt a próbája annak, hogy az Adria Egyesület céljai, törekvései viszhangra találtak-e a művelt közönség körében. A próba kitűnően sikerűit, mert a hatalmas termet zsúfolásig megtöltő közönség az érdeklődésnek olyan nagy fokát jelentette, amelyet egy évi működés után ke-vés tudományos egyesület tudott ezelőtt fölmutatni.
1912 szeptemberében Gonda Béla elnöklésével megalakúlt a tengerészeti szakosztály, s ezzel belekapcsolódott az egyesület munkájába több kiváló hadi-tengerészeti iró, akik lelkes munkájukkal segítették elő az egyesületnek azt a célját, hogy a magyar közönséghez közelebb hozza haditengerészetünket, amelyet eddig alig vagy csak felületesen ismert. A haditengerészet tagjai, akik igazi ma-gyar lelkesedéssel ajánlották föl szolgálatukat az Adria Egyesület kultúrális mun-kájához, híven kitartottak az egyesület mellett mindmáig.
A tengerészeti szakosztály megalakításának és a haditengerészeti írók be-kapcsolódásának azonban messzebbmenő kedvező körülményei is lettek. Neveze-tesen, felkeltette a haditengerészet vezetőségének a figyelmét a Magyar Adria Egyesület iránt. Ebből az élénk érdeklődésből alakult ki a megbecsülhetetlen tá-mogatás, amelyben néhai Haus Antal tengernagy, az egyesület tiszteletbeli tagja részesítette az Adria Egyesületet. A páratlan jóindulat és segítőkészség, amellyel Haus Antal egyesületünk törekvéseit támogatta, tette lehetővé egyrészt az Adria-expedíciók megindítását, másrészt azt, hogy a Magyar Adria Egyesület a Szent István csatahajón elhelyezett Szent István-plakettjével megpecsételhesse a hadi-tengerészettel kötött szoros barátságát.
Haus Antal tengernagy rokonszenve és élénk érdeklődése nagy tekintélyt adott az egyesületnek s ez a tekintély még inkább növekedett akkor, amikor az elnök kezdeményezésére 1914 június havában Károly Ferenc József királyi herceg, majd trónörökös elfogadta az egyesület védnökségét és újólag vállalta amikor trónra került és királyi védnökként adott diszt és tekintélyt egyesületünknek.
A Magyar Adria Egyesület hálás kegyelettel őrzi IV. Károly király és Haus Antal tengernagy emlékét.
A két Adria-expedíció.
Az az időszak, amelyben Haus Antal tengernagy figyelő érdeklődése az Adria Egyesület felé fordult, volt egyesületünk életének legmozgalmasabb epochája.
Az 1912 november 24-én megtartott második rendes közgyűlés után kezdte egyesületünk vezetőségét mind élénkebben foglalkoztatni a tengerkutatás meg-szervezésének a gondolata. Az Adrián megindult olasz és osztrák expedíciók sikere és az a körülmény, hogy már a horvát oceánografusok is készültek bele-kapcsolódni az Adria rendszeres kutatásának nemzetközi munkájába, cselekvésre késztette a Magyar Adria Egyesületet. Helyre kellett hoznia a nagy mulasztást, amit a magyar kormány követett el azzal, hogy az Adria rendszeres kutatásá-sának megvitatására 1910 tavaszán Velencében tartott konferencián nem képvi-seltette magát. Az osztrák és olasz tengerkutatók részéről nyert biztatás, más-részt a fiatal magyar tudósgárda rátermettségének a tudata arra az elhatározásra
birta az egyesület vezetőségét, hogy a kormánytámogatás hiányában, önerejéből megszervezi a magyar Adria-expediciót, amely szóhoz juttattja a magyar tudo-mányos törekvéseket az Adrián. Gonda Béla elnökünk nagy akaratereje, párat-lan agilitása és szervezőképessége most világlott ki leginkább. Buzgó segítőtár-sával, Leiden/rost Gyulával megvalósította, ami lehetetlennek látszott: megszer-vezett egy nagyarányú tudományos expedíciót hivatalos támogatás nélkül, pusz-tán az egyesület tagjainak lelkesedésére, a magyar társadalom áldozatkészségére és a tudományos intézetek megér.tő segítségére támaszkodva. Az Adria-expedició céljaira történt gyűjtés sikere, valamint a Budapesti Hírlapnak az az elhatározása, hogy a magyar iskolahajóra üsszegyűlt több mint 33.000 korona összeget, az adományozók hozzájárulásával, a magyar tengerkutató hajó céljaira adja, újabb bizonyítéka volt a népszerűségnek, amelyet a Magyar Adria Egyesület a közön-ség körében rövid idő alatt kivívott. Ha a magyar tengerkutató hajó terve nem is valósult meg, de megvalósult a kutató expedíció.
Az Adria Egyesület két tengeri útjának értékes eredményei olyan erkölcsi tőkét jelentenek számunkra, amelyet ha a kutatómunka tárgyi kellékei el is pusz-tultak, ki kell használni arra, hogy a magyar tengerkutató-expediciók folytatásá-nak lehetőségét megteremtsük. A becsülettel vállalt és becsülettel végzett ered-ményes munka jogot ad nekünk magyaroknak arra, hogy továbbra is résztve-gyünk a nemzetközi tengerkutatásban.
Az 1913. év és az 1914. év első fele úgyszólván teljesen a két Adria-ex-pedíció jegyében folyt le az Adria Egyesületben. A Kövesligethy Radó elnökié, sével megalakult tengerkutató-bizottság úgyszólván állandóan permanenciában volt} hogy előkészíthesse, majd lebonyolíthassa a két tengerkutató expedíciót. A bi-zottság 1914 elején nyilvános előadó estéket is tartott, amelyen Kövesligethy Radó, Leiden/rost Gyula, Kormos Tivadar ismertették a tengerkutatás módsze-reit, az első magyar Adria-expedició eredményeit. Ugyanebben az időben Réthly Antal tagtársunk Fiúméban és Temesvárott tartott előadást a magyar tengerku-tatásról.
A Magyar Adria Egyesület tengerkutató expedícióin kivül két esemény ér-demel még külön említést az egyesület történetének ebből a legélénkebb korsza-kából. 1914 január 14-én Fiúméban a Szent István csatahajó vizrebocsátásának ünnepségén résztvett az egyesület elnöke Gonda Béla is, aki bemutatta az ott megjelent előkelőségeknek a Szödy Szilárd szobrászművész által készített bronz plakettet, amelyet a Magyar Adria Egyesület a Szent István csatahajónak aján-lott föl A kitüntető fogadtatás, amelyben elnökünk az ünnepségen részesült, újabb jele volt a haditengerészet részéről egyesületünk iránt megnyilvánuló érdeklődés-nek és megbecsülésérdeklődés-nek.
A másik nevezetes eseménye volt ennek az élénk időszaknak a Magyar Adria Könyvtár megindítása, amellyel kibővült az egyesület ismeretterjesztő pro-grammja és amely ujabb híveket szerzett a tengernek. A Magyar Adria Könyv-tár tiz kötete, A Tenger évfolyamai és az egyesület által kiadott oceanográfiai tanulmányok jelzőkövei a komoly, lelkes munkának, amely a Magyar Adria Egye-sületben folyt.
TIZENÖT ÉV A MAGYAR ADRIA EGYESÜLET TÖRTÉNETÉBŐL 45 A háborús évek,
A háború kitörésével lezárult az Adria Egyesület életének első — tegyük hozzá — legszebb korszaka. A megindult fejlődést megállította a háború. A tu-dományos kutatómunkát folytatni nem lehetett és a háborús események forga-tagában a szakosztályok belső munkájának élénksége is alábbhagyott. Gonda Béla széles látóköre ezekben az időkben is megtalálta az egyesület működési programját, amellyel biztosíthatta magát a nemzet létért való küzdelmében. Gonda Béla fölismerve a haditengerészet propagálásának és népszerűsítésének szükséges-ségét, ennek az ügynek a szolgálatába állította A Tengert, amelynek a háború alatt megjelent füzeteiből sohasem hiányoztak a tengeri hadi eseményeket ismer-tető cikkek. Emellett az Adria Egyesület nyilvános előadások tartásával is igye-kezett biztosítani a háborús szintérré változott Adria és a haditengerészet iránti ér-deklődést. Ezt a célt szolgálta Havass Rezső Lovcsen és Valona című érdekes fölolvasása, amelyet 1916. március 4-én tartott a Nemzeti Múzeum dísztermében és ugyanez volt a céljuk azoknak az előadásoknak is, amelyeket Kankovszky Ede és Rónay Tibor dr. sorhajóhadnagyok tartottak Budapesten és több vidéki városban, ahol egyúttal — éppen az ő lelkes propagandájukra — mindenütt megalakultak a Magyar Adria Egyesület helyi csoportjai.
A háborús évekből még egy nevezetes eseményt kell följegyeznünk egye-sületünk krónikájában. 1916 január 6-án, Vízkereszt napján lelkes magyar ün-nepség keretében történt meg a Szent István csatahajón a Magyar Adria Egye-sület Szent István plakettjének beszentelése és ugyanakkor vette át a csatahajó személyzete azt a selyemzászlót, amelyet Rákosi Jenő a Budapesti Hirlap főszer-kesztője ajándékozott a hajónak, valamint a Magyar Adria Egyesület másik érté-kes ajándékát: a Szent István életéből vett jeleneteket ábrázoló négy művészi üvegfestményt.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy a Magyar Adria Egyesület és a haditen-gerészet ünnepélyes keretek között megújították az egymással kötött kultúrális szövetséget, amely mellett hűségesen kitartottak szomorú összeomlásig és amely-nek néma őrzői közös büszkeségünkamely-nek, a Szent István csatahajónak a dalmát tenger mélyére sülyedt roncsai.
A háború után.
A 1918 október végi összeomlással kezdődik a Magyar Adria Egyesület életének harmadik időszaka, amit joggal nevezhetünk a létért való küzdelem
A 1918 október végi összeomlással kezdődik a Magyar Adria Egyesület életének harmadik időszaka, amit joggal nevezhetünk a létért való küzdelem