II. Székely Imre magyar ábrándjai
II.1. C. A magyar ábrándok előzményei és hasonló stílusú kompozíciók Székely Imre életművében
Magyarok19, magyar nóták
Már a fiatal Székely magáénak érezhette a magyar műzene megteremtésének küldetését.
1844 és 46 között tízmagyarja is megjelent, melyeknek mindegyike az akkorra – talán részben miatta is – divatossá vált kétrészes formában íródott, egy lassú verbunk és egy friss csárdás párba állításával. Ezeket tekinthetjük a magyar ábrándok előfutárainak, hiszen bár jóval egyszerűbb művek, mint a későbbi ábrándok, de stílusukban igencsak hasonlóak, hiszen tudatosan magyaros hangvételben íródtak. Sikeres próbálkozások voltak, és különösen az 1846-os erdélyi turnéja után igen nagy népszerűségre tettek szert, közkézen forogtak. Erre példa egy kedves életképtöredék Erdélyből: „... honi köntösömet fel akarám venni, 's Kegyedet a zongoránál Székely Imrének némelly betanult szivélyes magyaraival fogadni...” írja Malom Louise (más helyütt Lujza, vagy Lujz)20 levelében Döbrentei Gábornak 1846. szeptember 6-án Kolozsvárról.21 Székely a táncpárokat a legáltalánosabb módon, azonos, vagy párhuzamos hangnemekbe rendezi.
Ez alól csak a különleges, az alábbi listában a harmadik,Visszaemlékezés a Szigetiekre (K303) kivétel. A 60-as évekig még öt mű jelenik meg tőle ebben a formában, és számos további darabja köthető ehhez a stílushoz. Az ehhez a műcsoporthoz tartozó darabokat a korabeli írásokmagyarokként vagy magyar nótákként emlegetik. Székely magyarjai sem kaptak egységes formai megnevezést,22 és mindegyikük külön címet viselt (zárójelekben jelöltem a műjegyzékszámon kívül a lassú-gyors táncpár hangnemeit is):
Magyarok 1844-46-ból:
– Az újonc búcsúja. Magyar nóta zongorára. (K301). (G-dúr, e-moll) – Az író fájdalma. Magyar nóta. (K302). (f-moll, f-moll)
19 A dőlt betűs írásmód magyarázatát lásd: 4. o., 21. lábjegyzet.
20 Borbereki Malom Lujza (Kolozsvár, 1821. – Kolozsvár, 1847. március 18.) költőnő.Malom Zsigmond erdélyi kormányszéki tanácsos és farczádi Simó Rozália leánya. Álneve: Arpadina.
21 Rexa Dezső: „Malom Lujz levelei Döbrentei Gáborhoz. Negyedik és befejező közlemény”. In:
Szilády Áron (szerk.): Irodalomtörténeti Közlemények. 17/4 (Budapest: MTA, 1907): 473–492. 479.
22 Bár ebben a műfajban megjelent műveinek nagy többségén az „Eredeti Magyar” műfajmegjelölést találjuk, amiből az „eredeti” szó arra utal, hogy saját témákon alapszik a mű.
10.18132/LFZE.2015.5
II.1. Székely Imre magyar ábrándjainak háttere 33 – Visszaemlékezés a Szigetiekhez. Magyar. Zongorára. (K303). (g-moll –
esz-moll, esz-moll – g-moll)
– A barátság ünneplése. eredeti Magyar. Zongorára. (K309). (G-dúr, G-dúr) – Első Találkozás. eredeti Magyar. Zongorára. (K310). (A-dúr, A-dúr) – Vallomás. eredeti Magyar. Zongorára. (K312). (Esz-dúr, c-moll)
– Gyömrői viszhangok. Eredeti Magyar. Zongorára.(K313). (B-dúr – g-moll, g-moll)
– Remény. Eredeti Magyar. Zongorára. (K314). (F-dúr, d-moll – F-dúr) – A' bús Magyar. Zongorára. (K315). (d-moll – F-dúr, d-moll)
– A' Viszontlátás örömei. eredeti Magyar. Zongorára. (K316). (D-dúr, D-dúr)
További magyarok 1850-60-ból:
– Búcsú hangok. eredeti magyar. Zongorára. (K380). (c-moll, Esz-dúr) – Falusi Vigalom. Eredeti Magyar. Zongorára. (K409). (F-dúr, F-dúr) – Borongások. Eredeti Magyar. Zongorára. (K410). (D-dúr, h-moll) – Hóni üdvözlet. eredeti Magyar. Zongorára. (K411). (a-moll, C-dúr) – Délibáb. Eredeti Magyar. Zongorára. (K413). (G-dúr, e-moll)
Külön érdekességük, hogy négy kivételével az összeset átírta vonósötösre is. Az életműben találhatunk még a magyarokhoz stílusukban és formájukban hasonló műveket. Ilyen többek között aPalotás Magyar Nóták (K409/1-2), amelyek Lavotta János szerzeményeire készült zongoraátiratok. Két Palotást dolgoz fel bennük (g-moll, G-dúr), de nem lassú-gyors formában.
Egyéb magyar ábrándok
A magyarokhoz hasonló, de már kicsit bonyolultabb szerkezetű az Atala Álmai (K60).
A műjegyzékben az ábrándoknál szerepel, mivel a mű vonósötös átiratára már ez a műfajmegjelölés került. Terjedelmét tekintve nem jelentős mértékben hosszabb, hangnemileg és formailag pedig csak egy kicsit összetettebb, mint az általában rövidebb magyarok. Nagy egységeiben ugyanúgy egy Lassú (abav), és egy gyors (cdcv + kóda) táncpárt alkot. Az ábrándokhoz képest könnyített technikai felrakás miatt, inkább a
10.18132/LFZE.2015.5
Kéry János: Székely Imre életrajza, magyar ábrándjai és műveinek jegyzéke 34 szélesebb közönségnek szól. Feltehetőleg kifejezetten Lovassy Sándor magyar zenét népszerűsíteni kívánó albumába, a Honi Lantba készült.
Még inkább a nagyközönségnek szól a két nehézségi szinten is játszható, de alapvetően egyszerű,Rákóczi induló zongoraátirata (K58), mely inkább csak tematikája miatt került a műjegyzékben az ábrándok közé. Formája a jól megszokott triós forma. A feldolgozás kis kottákkal jelöli a kicsit nehezebb felrakást, a jobban zongorázók számára.
További két nagyobb és igényesebb magyar ábrándja nem került a sorszámozott magyar ábrándok közé. Az egyik aMagyar Zeneköltők Kiállítási Albumában megjelent Eredeti Magyar Ábrándja (K64). A II.2.B.2. fejezetben részletesebben is foglalkozom majd a művel. Talán azon alapvető különbsége miatt nem kapott sorszámot, hogy saját témákra íródott, ellentétben a sorszámozott magyar ábrándokkal, melyek alapjait – egy-két kivételtől eltekintve – kizárólag idegen témák alkotják. A másik sorszám nélküli, nagyobb lélegzetű ábrándja aMásodik Magyar Rapszódia (K63). A mű alapjául szolgáló négy dal Serly Lajos szerzeménye. Székely ezen időskori műve az érett ábrándok stílusában íródott, összetett, színes és igényes kompozíció. Számomra kérdés, hogy miért nem kapott helyet a sorszámozott magyar ábrándok között, és hogy Székely miért váltott a megszokott ábránd műfajmegjelölésről rapszódiára. Arról pedig csak találgatni tudnék, hogy mi lehet az esetleges1. Rapszódiával, mert sem kottáját, sem a mű létezésére utaló egyéb utalást nem találtam, azon kívül, hogy ezt a művét másodiknak nevezi.
Idyllák
Végül meg kell említenem egy másik, nagyon jelentős, és markánsan nemzeti stílusú műcsoportot Székely életművében: 41 idylláját (más forrásokban idylljét), melyekből 39-et két sorozatba rendezett,23 és amelyekből 18-at egy kézre is átírt.24 Ugyanabból a forrásanyagból válogató, azokat feldolgozó művekről van szó, mint az ábrándok esetében, azonban általában művenként csak egy témát dolgoz fel bennük szerzőjük.
Stílusukat tekintve nevezhetnénk őket magyaros prelűdöknek, hiszen hangzásvilágukban sokszor Chopint juttathatják eszünkbe, vagy akár a későbbi Szkrjabin prelűdöket vetítik előre, gyakran különös érzékenységgel kezelt,
23 A Magyar Idyllák (K80) és a Puszta Gyendai Idyllek (K82) 24 18 Magyar Idyllák. külön jobb vagy bal kézre átírva. (K81)
10.18132/LFZE.2015.5
II.1. Székely Imre magyar ábrándjainak háttere 35 színkeverésekre törekvő, lírai megfogalmazásukban. Ez különösen a második sorozatra, aPuszta Gyendai Idyllekre (K82) igaz. Az első sorozatban még érezhetünk valamelyest könnyített technikai felrakást, vagy a darabok egyszerűségéből adódóan, vagy mert inkább a szélesebb közönségnek szánta őket, ugyanakkor aPuszta Gyendai Idyllek már az ábrándok igényes technikai és zenei fokán állnak, és valamelyest terjedelmükben is hosszabbak elődeiknél.
További magyaros hang az életműben
Természetesen további számos, az imént tárgyalt műfajhoz már szorosan nem köthető, de magyaros, vagy magyaros elemeket tartalmazó műve létezik még. A hely rövidsége miatt már csak két példát említenék. Az egyik a Tünde képek (K411). Ugyan nem egyértelműen verbunkos, magyaros, de egyrészt egy-két motívumában, bővített szekund lépésében keleties-magyaros ízt közvetít, másrészt ugyanúgy lassú-gyors a felépítése, mint amagyaroknak. Tehát ugyan inkább a nemzetközi, általános romantikus csoportba tartozik, de egy kis íz megtalálható benne a magyaros csoportból is. A másik pedig a Hymnus, Gróf Széchenyi István sírjánál (K701). Egy rövid, de sok versszakos dal, Fáy Béla azonos című versére. A mű c-mollban íródott, egyszerű zongorakísérettel, magyaros és gyászindulóra utaló elemekkel. Inkább csak témaválasztása és magyaros fordulatai miatt tartozik ide.
A sor korántsem teljes, hiszen szép számmal találhatunk még magyaros műveket, tételeket, vagy tételeken belüli magyaros betéteket, fordulatokat, elsősorban a dolgozatban részletesen fel nem dolgozott kamara-, zenekari és vokális kompozíciók között, de talán elégedjünk meg most ennyivel, és vegyük szemügyre a sorszámmal is ellátott 34 magyar ábrándot.
10.18132/LFZE.2015.5
36