A családi adatokra a különböző szociokulturális, etnokulturális alakzatok, felekezeti-művelődési tömbök gyökereinek s kiterjedésük határainak keresése miatt fordítottunk adattárunk összeállításánál nagy gondot: szülők, nagyszülők, dédszülők, testvérek, a feleségek családja s a gyermekek. Igyekeztünk számba venni a családok nemességét, felekezeti hovatartozását, társadalmi státuszát, a települések és a régiók közötti mozgását, valamint iskolázottságát. Adattárunk emiatt a társadalomtörténeti nézőpont, a részletes családi adatok miatt különbö-zik leginkább más életrajzi adattáraktól.
A nemesség címszónál csak az apai ági család nemességére, a nemességadomá-nyozás időpontjára, a nemesi előnévre vonatkozó adatokat közöljük. Ha az anyai ági felmenők nemességére van adatunk, azt az ő címszavuknál adjuk meg.
A családtagok alapadatainál minden esetben a családtag neve, esetleges névvál-toztatása után zárójelben először a felekezeti hovatartozást adjuk meg az esetleges vallásváltoztatással. Ezt követi a születés helye megye megjelöléssel és a születés dátuma. Kötőjel után következik az elhalálozás helye és ideje. Elsősorban a férfiak esetében törekszünk a foglalkozás, a státusz megnevezésére, s a lehetőségekhez képest az életút néhány fontosabb mozzanatát is megemlítjük. A településneve-ket megye megnevezéssel, a lelkészi állásokat pedig egyházmegye megjelöléssel közöljük. A házasságkötés időpontját, helyét a női felmenőknél adjuk meg.
A felmenő családtagok sorrendjét az apával kezdjük. Ezt követi az apai nagyapa, majd az apai nagyanya. Ha van adat rá, akkor ezután jönnek az apai nagyapa szülei: apai dédapa I., illetve dédanya I. megnevezéssel. Az apai ágat az apai nagyanya szülei zárják apai dédapa II. és apai dédanya II. megnevezéssel. Az apai ágat követi az anyával indulva az anyai ág hasonló rendszerű leírása. Ehhez a szerkezethez képest természetesen lehetséges adathiány. Ha van ismeretünk az apák, anyák, nagyapák és nagyanyák testvéreire vonatkozóan, akkor azokat az apa, anya, nagyapa, nagyanya címszaván belül közöljük úgy, hogy a testvéreket születési sorrend szerint megszámozzuk.
Az egyéb családtagokat az egyetemi tanárainknak a testvéreivel kezdjük, majd a feleségükre, végül a gyermekeikre vonatkozó adatokat közöljük. A testvéreket születési sorrendben megszámozzuk. Nevük és alapadataik után igyekszünk a foglalkozásukat s életútjuk néhány fontosabb mozzanatát is megemlíteni.
A feleség alapadatai után következik a házasság időpontja és a feleség foglalko-zása. Lehetőség szerint közöljük a feleség szüleinek adatait és foglalkozását is.
A gyermekek adatai zárják a családtörténeti blokkot. Őket is születési sorrendben, számozva közöljük alapadataikkal és foglalkozásukkal együtt.
A középfokú iskolázásnak, a korábbi református kollégium típusú intézmé-nyeknek különös jelentőséget tulajdonítottunk a református művelődési tömb konstruálásában, kohéziójának erősítésében. Fontosnak tartottuk az 1850-től nyolc évre növekedett középiskolázási szakaszt is. Az életrajzi lexikonok általában kevesebb figyelmet fordítanak erre, pedig a művelődési mintázatok kialakításában komoly szerepet játszhat ez a meghatározó szocializációs időszak. Ezt lehetőség szerint a felmenők esetében is igyekeztünk dokumentálni.
Subscribál, tógátus: A korábbi időszakokkal kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet erre a két gyakran leírt oktatástörténeti fogalomra. Ezeket a fogal-makat a protestáns iskolázásban használták a Thun Leó-féle 1849 végi oktatási reform, az Entwurf előtt. Mint ismeretes, az Entwurf úgy hozta létre az érettsé-givel záródó nyolcosztályos gimnáziumot, hogy a hatosztályos középiskolához csatolta a korábban akadémiai tagozatnak számító bölcseleti évfolyamokat.
Az Entwurf előtt Magyarországon a középiskola utáni felsőfokú/akadémiai képzés a bölcseleti évfolyamokkal kezdődött. A hazai protestáns iskolázásban az a diák, aki subscribált, aláírta, hogy az iskolai közösség (kollégium/líceum) törvényeit magára nézve kötelezőnek ismeri el. Ezzel az aktussal tógátus lett. Ez azt jelentette, hogy megkezdte bölcsészeti, tehát felsőfokú/akadémiai tanulmányait, amelyet jogi és teológiai tanulmányokkal folytathatott s esetleg egyetemi képzéssel fejez-hetett be. A latin kifejezéseket azért tartottuk meg, mert a feltételezett református felekezeti-művelődési blokk formálódása szempontjából olyan kulcsfogalmakról van szó, amelyeket egyetlen magyar kifejezéssel nem lehet pontosan visszaadni.
A felsőfokú iskolázásnál, a tudástőke felhalmozásának következő lépcsőjénél megkülönböztetjük a hazai és a külföldi tanulmányokat. Ezek külön-külön idő-rendbe vannak szedve, így a felsőfokú képzés időbeli folyamatát a két adatsor egymásra vetítése adhatja meg.
A külföldi tanulmányutaknál, az ösztöndíjaknál igyekeztünk az intézményeket, az időpontokat s a financiális forrásokat pontosan felderíteni. Ennek az időszak-nak, a külföldi tudás- és tapasztalatszerzésnek jelentősége lehet az alakzatok formálódásában is. Nem sikerült ugyan egyenletesen felderíteni, mégis igyekez-tünk rögzíteni a hazai és a külföldi mesterek nevét is (ezeket az Életút címszónál említjük).
A nyelvismereti adatsor sem lehet teljes, s nem is tudhatunk megbízhatóan különbséget tenni a nyelvismeret fokozatai között, mégis közöljük, amit meg-tudhattunk, mert ez is jelezheti, hogy egyáltalán ki milyen nyelvű, karakterű kultúrában, tudományosságban mozoghatott a magyaron kívül.
A tudományos fokozatok megszerzése nem kizárólagosan, de 1867 után fokozatosan egyre inkább előfeltétele lett az egyetemi tanári pozíciónak. Az egye-temi doktorálás után a legfontosabb az egyeAz egye-temi magántanári habilitáció volt.
A magántanári habilitációk pontos időpontjánál kétféle dátum fordulhat elő:
az egyetemi döntés, illetve a miniszteri megerősítés napja. Mi az utóbbit igye-keztünk kideríteni és rögzíteni. Ennél a címszónál tüntettük fel, ha egy, a tudo-mányban érdemeket szerzett idősebb magántanárt nyilvános rendkívüli vagy nyilvános rendes tanári címmel tüntettek ki. Ez tehát csak cím volt, ami nem járt egyetemi tanári státusszal. (Erről a különbségről az adott korszakban, de néha mai lexikonokban s a közbeszédben is megfeledkeznek.)
Az egyetemi tanári pozícióba kerülésről már a bevezetőben jeleztük, hogy annak formális szentesítője a királyi, illetve a kormányzói kinevezés volt. A pozíció betöltésének kezdőpontjaként ezért mindig ez a dátum szerepel a kinevezésben megadott pontos tanszékmegjelöléssel. Ha a tanszék tárgyköre változott, akkor ehhez mindig új legfelsőbb döntés kellett. A kinevezés, kiválasztás eljárásrendje egyébként azzal kezdődött, hogy az egyetemi testületek bizottságokat küldtek ki a megüresedett tanszékek betöltésével, új tanszékek szervezésével vagy a régiek átalakításával kapcsolatban, majd a bizottság előterjesztése alapján alakították ki álláspontjukat. A bizottságokban, a kari testületben s az egyetemi tanácsban is lehetőség volt a többségi álláspont mellett különvélemény megfogalmazására is.
A tanszékek betöltésének két alapváltozata volt. Ha egyértelműen eldönthető volt, hogy az adott területen ki a legmegfelelőbb az országban, akkor meghívhattak egy meghatározott személyt. A másik megoldás a pályázat kiírása volt. Pályá-zat esetén általában hármas jelölés lehetett. Az első, a második és a harmadik helyen is jelölhettek több pályázót. Rangsorolt jelölésüket felküldték a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, aki aztán saját döntését a király, illetve 1920 után a kormányzó elé terjesztette. A miniszter a felküldött rangsort általában figye-lembe vette, de elvileg lehetősége volt a második vagy a harmadik helyen jelöltek közül is választani. Sőt ritka esetekben a különvéleményekre is támaszkodhatott.
Ha egészen rendkívüli módon ezen is túllépett, az mindig komoly konfliktust eredményezett az egyetemi testületekkel. A professzori kinevezéseket ezután írta alá a király, 1920 után pedig a kormányzó. Nekik is volt ugyan mérlegelési lehetőségük, de ezzel csak egészen kivételes esetben éltek. Miután a királyi, illetve a kormányzói kinevezés megjelent az akkori hivatalos közlönyben, a kinevezett tanárnak egy hónapon belül le kellett tennie az egyetemi tanács előtt a hivatalos egyetemi tanári esküt s alá kellett írnia az eskü okmányát. Ezzel vált teljessé a kinevezési procedúra.
Az egyetemi tisztségekre, a dékáni és a rektori megbízatásra évenként az egye-temi testületek választottak a professzorok közül egyetemenként meghatározott szisztéma (karok sorrendje, tanárok rangidőssége) szerint. A kialakult rendszertől
való eltérés oka lehetett betegség vagy más személyes körülmény, esetleg a tanárok közötti konfliktus. A prodékánság és prorektorság alapesetben a rektori, illetve dékáni megbízatás után a következő tanévben volt.
A nyugdíjazás, az egyetemi tanári pálya lezárásának az időpontja sokáig nem volt egyértelműen szabályozva. Korányi Frigyes, a jeles budapesti belgyógyászpro-fesszor 1908-ban még 81 évesen kérte nyugdíjazását. Ezt követően a minisztérium 70 évben határozta meg a felső korhatárt. Az egyetemi testületek támogatásával a minisztérium ezután még megadhatott egy vagy két jutalomévet, de ez a két világháború közötti időszak nehezebb költségvetési viszonyai között egyre ritkáb-ban fordult elő. Aki a felső nyugdíjkorhatár előtt elhunyt, annál a nyugdíj címszó természetesen hiányzik.
Az életút címszavánál arra törekedtünk, hogy minél részletesebben dokumen-táljuk az egész életpályát, beleértve valamennyi betöltött álláshelyet, a párhuza-mosan végzett tevékenységeket, ma úgy mondanánk, hogy mellékállásokat is.
Itt igyekeztünk felsorolni a hivatalos állami megbízatásokat, a minisztériumok mellett létrehozott szakértő testületekben, tanácsokban, bizottságokban való részvételt is, lehetőleg annak időpontjával. Akiket érintett, ott gondot fordítot-tunk a világháborús részvétel dokumentálására. Ha volt róla adafordítot-tunk, akkor bemutattuk az egyetemi tanári kinevezéssel kapcsolatos procedúra fontosabb mozzanatait (meghívás, pályázat, rangsorolás stb.) s az esetleges konfliktusokat.
Ennél a címszónál alapvetően kronológiailag haladtunk, de ezen belül igyekez-tünk kisebb-nagyobb tematikai blokkok szerint is építkezni. Gyakran előfordul az adattár egyéb címszavainál már közölt tények ismétlése abból a célból, hogy az életút olvasója a kronológiai fonál mentén haladva megérthesse a pálya egyes szakaszainak viszonylatait, s összességében teljes pályaképet kaphasson.
A társulati, társasági, egyesületi tagságokat, amelyek a tudományos életbe való pozicionálás, s a network-ök alakulása és dokumentálása szempontjából is fontosak, három csoportra tagoltuk. Külön vettük számba a hazai tudományos, művészeti társulatokat, egyesületeket, s ettől elkülönítve a külföldi és nemzetközi tudományos társaságokat. Utóbbi jelezhette az adott professzor tudományos rangját, presztízsét. Itt tüntettük fel a nemzetközi tudományos konferenciák pozícióit is. Megint más kategóriát jelent a közéleti társaságban való részvétel és a közéleti szerepvállalás.
Az egyházi tisztségeket, az egyházias szervezetekben való tagságot külön címszó alatt soroljuk fel. Ezek a világi pályán mozgó professzorok esetében is fontos mutatói lehetnek a felekezeti-művelődési tömbhöz való kötődés erejének.
A tisztségek felsorolásánál a református egyházkormányzati szinteknek megfele-lően a gyülekezetektől kezdve az egyházmegyei, majd egyházkerületi szinteken át a zsinati, illetve a konventi funkcióig haladtunk. Mindegyik kategóriánál törekedtünk a tagságok datálására, de ez nem mindig járt sikerrel.
A politikai szerepet azoknál, akik ilyet vállaltak, külön sorban tüntettük fel akkor is, ha esetleg az életút leírásánál erről már esett szó.
Összegyűjtöttük s igyekeztünk datálni a hazai és a külföldi tudományos, köz-életi, katonai, állami és civil kitüntetéseket, elismeréseket.
A jövedelemre, vagyonra, gazdasági érdekeltségre vonatkozó adataink nem tekinthetők teljesnek, de így, töredékesen is fontosnak tartottuk megőrizni ezeket az információkat.