botanikus
(Hidasnémeti, Abaúj-Torna m., 1880. dec. 10. – Székesfehérvár, 1959. ápr. 16. A csákvári ref. temetőben nyugszik.)
Nemesség: A hajdú nemességgel bíró család a 18. század végén költözött Debre-cenbe. Kőhalmi előnevük egyedül a Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái számára készített önéletrajzban szerepel.
Apja: Győrffy Gyula (ref., Debrecen, 1854. febr. 8. – Bp., 1934. febr. 10.). Gim-náziumi tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte. MÁV állomásfőnök lett Hidasnémetiben, Mendén, illetve Túrkevén, majd ellenőr a MÁV Aradi üzletigazgatóság számosztályán, végül főellenőr/főintéző a MÁV Kolozsvári üzletigazgatóság számosztályán; testvérei: 1. Győrffy Sándor (ref., Debrecen, 1828. júl. 30. – meghalt 3 éves kora előtt); 2. Győrffy József (ref., Debrecen, 1829. júl. – meghalt 1842 előtt); 3. Győrffy Sándor (ref., Debrecen, 1831. szept. 19. – meghalt 1876 előtt); 4. Györffy Rozália/Rózsa (ref., Debrecen, 1834. júl. 3. – Debrecen, 1877. febr. 15.); 5. Győrffy Károly (ref., Debrecen, 1837. jan. 19. – 1877-ban még élt), felesége Ranczenberger Emilia, egy debreceni kéményseprőmester leánya; 6. Győrffy Lajos (ref., Debrecen, 1839. márc. 14. – Debrecen, 1876. márc. 2.), debreceni kereskedő, felesége Kiss Rózsa; 7. Győrffy József (ref., Debrecen, 1842. márc. 21. – 1934-ben még élt) vaskereskedő Nagykárolyban, felesége Cservenyák Katalin; 8. Győrffy
Eszter (ref., Debrecen, 1844. jún. 24. – meghalt 1876 előtt); 9. Győrffy Terézia (ref., Debrecen, 1848. jún. 3. – 1877-ben még élt); 10. Győrffy Kálmán (ref., Debrecen, 1857. jan. 30. – meghalt 1876 előtt); 11. Győrffy Karolina (ref., Deb-recen – 1934-ben még élt), Sáska Ignácz kereskedő neje DebDeb-recenben (1880), Fiumében (1934).
Apai nagyapja: Györffy Sándor (ref., Debrecen, 1798. ápr. 16. – 1876-ban már nem élt) gazdálkodó civis, Debrecenben a Német utcán lakott; testvérei: 1. Györffy Zsuzsanna (ref., Debrecen, 1792. ápr. –); 2. Györffy Julianna (ref., Debrecen, 1796. márc. –); 3. Györffy Sára (ref., Debrecen, 1807. febr. – 1877-ben még élt), férje Szecsey József
Apai nagyanyja: Pongor Sára (ref.), debreceni cívis család tagja
Apai dédapa I.: Györffy István (ref.) debreceni lakos, a Piac utcán lakott Apai dédanya I.: Német Sára (ref.) debreceni lakos
Anyja: nemes sisári Süthő/Sütő/Süttő Mária (ref., Felsőméra, Abaúj m., 1859. nov.
17. – Bp., 1942. dec. 24.); testvérei: 1. Sütő Károly (ref., Felsőméra, 1857. nov. – 1865-ben már nem élt); 2. Sütő Bertalan (ref., Felsőméra, 1861. nov. – 1874-ben már nem élt); 3. Sütő Erzsébet (ref., Felsőméra, 1864. jan. 5. – 1934-ben még élt), férje Gyurkó Barna (ref., Alsóvadász, Abaúj m., 1856. szept. –), az Abaúj megyei Fulókércs ref. lelkésze (1886–1898), Gyurkó Dánielnek, a szintén abaúji Hernádszentandrás ref. lelkészének (1855–1897) fia, Kérészy Mihály alsóvadászi lelkész (1836–1876) unokája; 4. Sütő Károly (ref., Felsőméra, 1865.
dec. –); 5. Sütő/Süttő Kálmán (ref., Felsőméra, 1870. dec. – Tiszaluc, 1935), Sárospatakon tanult, ref. lelkész volt Abaújnádasdon (1894–1901), a zempléni Semjénben (1901–), végül 1935-ig az alsózempléni egyházmegyében, Tiszalu-con. Felesége: Gyarmathy Margit, aki sokgenerációs abaúji lelkészcsaládból származott; 6. Sütő Róza (ref., Felsőméra, 1873. márc. –); 7. Sütő Bertalan (ref., Felsőméra, 1874. júl. –).
Anyai nagyapja: nemes Sütő Károly (ref., Szerencs, Zemplén m., 1823. jan.
28. –). Sárospatakon tanult és ref. lelkész lett Abaúj megyében, Felsőmérán (1856–1887), egyházmegyei tanácsbíró.
Anyai nagyanyja: Demjén Julianna (ref., Mezőkeresztes, Borsod m., 1834. jan. –) Anyai dédapa I.: nemes Sütő Mihály, Szerencsen élő nemesi birtokos.
Anyai dédanya I: nemes Makláry Erzsébet
Anyai dédapa II.: Demjén András (ref.) Mezőkeresztesen élt.
Anyai dédanya II.: Mulató Sára (ref.)
Testvérei: 1. Győrffy Jolán (ref., Hidasnémeti, 1879. szept. – Bp., 1939. dec. 4.), férje dr. Éber Nándor (– 1922) MÁV titkár; 2. dr. Győrffy Gyula (ref., Karcag, Jász-Nagykun-Szolnok m., 1882. dec. – 1934-ben még élt Bp.-en, 1939-ben már nem), Kolozsváron végezte a jogi egyetemet, ott kezdte ügyvédi gyakor-latát is, ügyésze volt a kolozsvári ref. teológiának. 1919-től Bp.-en, 1925-től
Kispesten működött mint ügyvéd; 3. Győrffy Kálmán (ref., Túrkeve, Jász-Nagykun-Szolnok m., 1887. aug. – 1934); 4. Győrffy Sándor (ref., Arad, 1896.
okt. 30. – 1934-ben Hevesen élt, 1939-ben pedig Kassán), 1914 és 1919 között hat félévet végzett a kolozsvári orvosi karon; felesége 1942-től dr. Mottl Mária (Bp., 1906. dec. 22. – Graz, 1980. szept. 21.) paleontológus, barlangkutató, aki egy hugenotta származású székesfővárosi mérnök, építészeti főtanácsos leánya volt. A bp.-i tudományegyetemen doktorált paleontológiából (1932).
A Földtani Intézet geológusa: 1930–1944; a második világháború után lányával Ausztriában telepedett le, a grazi múzeum földtani, őslénytani és bányászati osztályának muzeológusa volt: 1949–1970.
Vallása: ref.
Felesége: Greisiger Irma/Győrffy Irma (evang., Szepesbéla, Szepes m., 1882. jan. 16.
– Gyöngyös, Heves m., 1947. jún. 29.), házasságkötés: Szepesbéla, 1905. aug.
25. A késmárki evang. gimnáziumi érettségi (1900. jún. 20.) után a kolozsvári egyetemen tanult, 1904-ben végzett mint botanikus. A tátrai flóra, az Euph-rasiák kutatója. 1938-ban középiskolai tanár); Apja: dr. Greisiger Mihály (evang., Tátraalja, Szepes m., 1851. dec. 25. – Szepesbéla, 1912. szept. 10.), orvos, természetbúvár, a Szepesség őstörténetének kutatója, a szepesbélai közélet aktív résztvevője. Egy ideig a poprádi Kárpátmúzeum gondnoka is volt. Gazdag régészeti, néprajzi, botanikai és denevérgyűjteménye volt, ezek egy része ma is megtalálható a poprádi és késmárki múzeumban. 1971-ben emléktáblát helyeztek el szepesbélai házán. Anyja: Lersch Helén.
Gyermekei: 1. dr. Győrffy Katinka/Katalin (ref., 1906. máj. 25. –), 1934-ben böl-csészdoktori oklevelet szerzett édesapjánál a szegedi egyetemen. Állami leánygimn.-i tanár Kassán, majd Kolozsváron (1944); 2. dr. Győrffy Boldi-zsár (ref., Szepesbéla, 1908. szept. 1. – Pécs, 1995. nov. 23.), 1934-ben szerzett orvosi oklevelet Szegeden. Itt Purjesz Béla belgyógyászati klinikáján gya-kornok volt. Később tüdőgyógyász főorvosként dolgozott az élesdi, a mát-raházai, a gyulai, a csákvári, a dobai, végül 1962-től 1977-es nyugdíjazásáig a pécsváradi tüdőgyógyintézetben.; 3. dr. Győrffy Barna (ref., Szepesbéla, 1911. júl. 1. – Bp., 1970. aug. 5.), Szegeden szerezte 1935-ben természetrajz és vegytan szakos középiskolai tanári oklevelét. 1936-ban doktorált. Ezután a szegedi egyetem állattani intézetében gyakornok volt, illetve két évig berlini ösztöndíjas. 1939-től a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet munkatársa.
1943-ban Kolozsváron habilitált A növények fejlődési élettana című tárgyból.
1944-től a mosonmagyaróvári Növénynemesítő Int. Biológiai és Genetikai Laboratóriumának vezetője volt. Ezután 1948-tól a Növényörökléstan és Nemesítéstani Kutatóint., majd 1949-től a Földműv. Min. Agrobiológiai Intézet vezetője volt. Közben az Agrártud. Egyetem Biológiai Tanszék vezetője (1948–1951), 1954-től az MTA Genetikai Int. igazgatója, az MTA
Genetikai Biz. elnöke (1954–1970). Kossuth-díjat kapott 1949-ben, a bioló-giai tudományok doktora lett 1957-ben. 1967-ben az MTA lev. tagjává jelölték, de közvetlen politikai beavatkozás miatt az illetékes osztály nem támogatta.
Az akadémia 1990. dec. 4-i közgyűlése rehabilitálta, s 1967-től MTA-tagnak nyilvánította; 4. dr. Győrffy Zsuzsánna (ref., 1917. ápr. 26. –), vegyész, 1943.
dec. 18-án doktorált a kolozsvári egyetemen, 1944-ben díjas egyet. gyakor-nok a kolozsvári egy. szerves kémiai tanszékén; 5. Győrffy Sára (ref., 1924–), egyetemi hallgató (1944).
Középiskola: sárospataki ref. koll., I. oszt., 1891–1892; aradi kir. kat. főgimn., II–
VIII. oszt., 1892–1899; érettségi uo., 1899
Felsőfokú tanulmányok Mo.-n: kolozsvári tud. egy., természettudományi kar, 1899–1903
Oklevél: kolozsvári tud. egy., természettudományi kar, természetrajz-földrajz szakos középiskolai tanár, 1907
Nyelvismeret: német, francia, latin
Tudományos fokozatok: kolozsvári tud. egy., bölcsészdoktor, 1904; kolozsvári tud. egy., természettudományi kar, Magasabbrendű virágtalan növények alak-, alkat- és rendszertana magántanára, 1913. jan. 8.; bp.-i tud. egy., Maga-sabbrendű virágtalan növények, vagyis mohák és harasztfélék rendszertana magántanára, 1920. jan. 28.
Nyilvános rendes egy. tanár: 1914. júl. 9., kolozsvári tud. egy., matematikai és természettud. kar, általános növénytan; 1940. okt. 19., kolozsvári tud. egy., matematikai és természettud. kar, általános növénytan
Egyetemi tisztségek: szegedi tud. egy., természettudományi kar, dékán, 1924–25, 1934–35; rektor, 1929–30
Nyugdíj: 1949
Életút: Győrffy István vasúti tisztviselő családban született. A debreceni gazdál-kodó, cívis famíliából származó, nyolc középiskolát végzett apa az abaúji kicsiny Hidasnémeti vasútállomás főnökségétől a MÁV kolozsvári üzletigaz-gatósága számosztályának főellenőri/főintézői pozíciójáig emelkedett. Még Hidasnémetiben feleségül vette az abaúji Felsőméra református lelkészének leányát, s így Győrffy István anyja révén szerteágazó tiszáninneni lelkészdi-nasztiák hálózatához is kapcsolódott. Iskolaválasztásait meghatározták apja változó állomáshelyei. Az elemit a felsőmérai és a túrkevei református isko-lákban végezte. A középiskola első osztályába a sárospataki református kol-légiumba íratták be, de másodiktól már, apja aradi állomásához alkalmaz-kodva, az aradi királyi katolikus gimnáziumba járt. Gimnáziumi természetrajz tanárai [köztük Richter Aladár (1868–1927), későbbi kolozsvári professzora] szerettették meg vele a növénytant. Már ekkor intenzíven bota-nizált Aradon és környékén. Az érettségi után, 1899-ben iratkozott be
a kolozsvári tudományegyetem matematikai és természettudományi karára.
(Ekkor már apja is Kolozsváron dolgozott.) Elsőéves hallgatóként a mohák anatómiájával kezdett foglalkozni, ami egész későbbi tudományos pályájá-nak központi témája maradt. Öt éven át, 1905-ig Richter Aladár általános növénytani és Borbás Vince (1844–1905) növényrendszertani professzorok asszisztense, illetve tanársegédje volt. 1903-ban abszolutóriumot, 1904-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Az év októberében a makói állami gimná-zium helyettes, 1907-től pedig rendes tanára lett. 1905 augusztusában meghá-zasodott. Szintén botanikus évfolyamtársát, Greisiger Irmát, a szepesbélai orvos és jeles természetbúvár evangélikus leányát vette feleségül. Egyetemi hallgató korától a Kárpát-medence egészére figyelemmel levő fáradhatatlan gyűjtőmunkája ekkortól kezdve egyre inkább a Magas-Tátrára és környeze-tére koncentrálódott. 1909-ben sikerült áthelyeztetnie magát a lőcsei állami főreáliskolába, ahol 1914-ig tanított. Tudományos munkálkodását segítendő egy évre szabadságolták, de ezenkívül is lankadatlan szorgalommal végezte gyűjtései feldolgozását, publikálását. Főmunkatársa volt a Magyar Botanikai Lapoknak és a párizsi Revue Bryologique című szaklapnak. Amikor 1912-ben elindította magántanári habilitációs eljárását a kolozsvári egyetemen, 142 kisebb-nagyobb magyar, német és francia nyelvű publikációját dokumen-tálta. Hivatalos bírálói, volt professzorai, Richter Aladár, illetve Apáthy István (1863–1922), az Állattani Intézet igazgatója azt találták figyelemre méltónak, hogy egy középiskolai tanár is tud szerény eszközökkel tudomá-nyos munkát végezni, ha elkötelezett a tudomány iránt. Apáthy kiemelte Győrffy jártasságát az általános élettudományi alapelvekben, s azt, hogy bár a mohák különleges búvárának mondható, mégsem egyoldalú, mert dolgo-zatai a növénytan legkülönbözőbb köreit érintik. A minisztérium 1913 janu-árjában jóvá is hagyta Győrffy István sikeres habilitálását. 1913 őszén Richter Aladár nyugdíjba kényszerült. A megüresedett tanszékre meghívott Istvánffy Gyula (1860–1930) pedig a kar meghívását nem fogadta el, ezért 1914 január-jában pályázatot írtak ki a kolozsvári növénytani tanszékre, amelyre jelent-kezett Győrffy István is. A nyolc pályázó közül a bizottság, támaszkodva a magántanári eljárásnál született véleményekre is, Győrffyt sorolta az első helyre, aki egyébként a kar döntése alapján már 1913 szeptemberétől helyet-tesként ellátta a tanszéket. Kiemelték újra „törhetetlen akaratát és a tudomá-nyért való önzetlen lelkesedését”, valamint a mikroszkopikus vizsgálatokban való jártasságát. A kolozsvári tudományegyetem matematikai és természet-tudományi kara április 2-i ülésén elfogadta a bizottság javaslatát. Támogatta azt Jankovich Béla kultuszminiszter is, akinek június 3-i felterjesztése alapján Ferenc József Győrffyt 1914. július 9-én az általános növénytan nyilvános rendes tanárává nevezte ki a VI. fizetési osztályba. Átvette a Növénytani
Intézet, a Botanikuskert, valamint az Erdélyi Múzeum Egyesület növénytá-rának és botanikus múzeumának igazgatását. Az új botanikuskert területén levő villában (Majális utca 28.) kapott szolgálati lakást, s így állandó felügye-letet gyakorolhatott a botanikuskertre. Folyamatosan helyettesítette a Borbás Vince 1905-ös halála óta betöltetlen növényrendszertani tanszéket is. Kine-vezték a Tanárképző Intézet tanárává, az Országos Középiskolai Tanárvizs-gáló Bizottság és a gyógyszerészhallgatók elővizsgálati bizottságának tagjává.
1916-ban az Erdélyi Múzeum Egyesület keretében megalapította és 1919-ig szerkesztette a Botanikai Múzeumi Füzeteket. Tanszékét a magyar biológiai/
mohászati kutatások központjává tette élénk nemzetközi kapcsolatokkal.
Péterfi Márton kollégájával elindította a Bryophyta regni Hungariae exsicca-t.
Közléseit saját rajzaival illusztrálta. Tanítványaitól is megkövetelte a pontos rajzokat, a mikroszkóppal látott algák akvarelles ábrázolását. Bár 1918 kará-csonyán a román csapatok bevonultak Kolozsvárra, a Károlyi-kormány 1919 januárjában 1918. december 31-i határidővel sok tanártársával együtt kine-vezte az V. fizetési osztályba. Az impériumváltozás után társaival együtt 1919.
május 11-én megtagadta a hűségesküt a nagyszebeni román Kormányzóta-nácsra. A következő napon fegyveres erő alkalmazásával kényszerítették intézetei átadására. Június 3-án az Erdélyi Múzeum Egyesület növénytárát is át kellett adnia. 1919. október 28-án a román hatóságok kiutasították Kolozs-várról. Családjával együtt november 10-én marhavagonnal jött Budapestre, ahol egy rövid ideig vagonlakók voltak. 1919. november 29-én érkeztek fele-sége családjához Szepesbélára. Amikor a Budapestre menekült kolozsvári tanárok a szintén menekült pozsonyiakkal együtt 1920 tavaszán hallgatóik-nak pótló kurzust indítottak, akkor március közepén Győrffy is Budapestre érkezett, s prodékánként vezette a matematikai és természettudományi kart.
Az átmenetileg Budán működő kar az 1920–21-es tanévre is prodékánná választotta. Erről a tisztéről azonban 1920. december 11-én lemondott, mert a kari többség a Szegedre való településsel szemben a debreceni alternatívára szavazott, s mint a szegedi megoldás elkötelezett híve, a másik álláspontot nem volt hajlandó képviselni az egyetemi tanácsban. Végül is 1921 júniusá-ban a nemzetgyűlés a kolozsvári egyetem ideiglenes szegedi elhelyezéséről döntött. Így Győrffy István 1921. október 10-től jogfolytonosan, közel két évtizedre a szegedi Ferenc József tudományegyetem nyilvános rendes tanára lett, mint az Általános és Rendes Növénytani Intézet, Botanikus Múzeum és Botanikuskert igazgatója. Munkatársaival itt is a semmiből építette fel az intézetet, amelyet Klebelsberg Kuno miniszter és a Rockefeller Alapítvány segítségével Közép-Európa egyik legszebb, jól felszerelt modern kutatóinté-zetévé fejlesztett. Már 1921 novemberében megszerezte a területet a Fűvész-kerthez is, amelyet folyamatosan fejlesztett. Tudományos érdeklődésének
középpontjában változatlanul a Magas-Tátra moháinak kutatása állott.
Kivétel nélkül minden évben arra kért szabadságidőt miniszterétől július-augusztusra, hogy a Magas-Tátrában és tágabb környezetében gyűjthessen, kutathasson. Segítőtársa volt ebben a munkában felesége, s több gyermeke is (ketten nála is doktoráltak). A gyűjtött növénytani, állattani, ásvány- és földtani anyagokat szegedi intézeteknek, a Magyar Nemzeti Múzeum növény- és állattárának és a Pázmány Péter Tudományegyetem intézeteinek ajándékozta pontos dokumentációval. A mohákkal legnagyobb részben rendszertani, de különösen összehasonlító alaktani és szövettani irányban foglalkozott. Kapcsolatba került külföldi kutatókkal, akik rendszeresen hivatkoztak közleményeire. Több külföldi tudományos társaság tagjává választotta, s 15 növényfaj viseli a nevét. Tanszéke és intézete a virágtalan növények kutatásának magyarországi székhelyévé vált. Több tanítványa az algák szakértője lett. Győrffy István kryptogamkutató iskolája számára külön folyóiratot indított 1926-ban Folia Cryptogamica címmel. Emellett azonban közlemények sorában foglalkozott a virágos növények köréből is az általa felfedezett újabb termőhelyek, alakok vagy alaktani érdekességek ismertetésével. Sok növényökológiai, fenológiai és növényföldrajzi adatot örökített meg részletes, saját rajzaival illusztrált közleményeiben. Figyelme kiterjedt a népies növénynevekre és a népies gyógyszerekre is. Munkássága, eredményei alapján már 1921-ben, majd 1928-ban is ajánlották az MTA levelező tagjának. Végül 1940 áprilisában lett az akadémia tagja. Mint egye-temi tanár, sok diákot vezetett be a tudományos munkába. Tizenkilencen írtak nála doktori értekezést. Intézetében a tanítványok által írt szakcikkek száma is jelentős (116). Szegeden is tanított a Középiskolai Tanárképző Inté-zetben, sőt 1925-től elnökhelyettesként működött. Tagja volt az Országos Tanárvizsgáló Bizottságnak is. Kétszer töltött be dékáni tisztet, az 1929–30-as tanévben pedig rektor volt. Közéleti szerepvállalása is sokrétű volt. Szegeden cserkészparancsnok, sőt 1925-től a Magyar Cserkészszövetség Déli Kerületé-nek elnöke, s ebben a minőségében Teleki Pál munkatársa volt. Legjelentő-sebb a különböző Kárpát- és Turista egyesületekben való részvétele. Ugyanis tudományos céllal, de négy évtizeden át mint alpinista is rendszeresen járta a Kárpátokat Erdélyben és Kárpátalján, s kiváltképpen a Magas-Tátrát, amelynek két csúcsát ő mászta meg először. Egyháztársadalmi szerepvállalá-sát mutatja, hogy tagja volt a szegedi református egyházközség iskolaszéké-nek. Észak-Erdély visszacsatolása után 1940-ben vállalta, hogy otthagyja a jól felszerelt szegedi tudományos műhelyt s elölről kezdi az építkezést a műsze-rektől megfosztott kolozsvári egyetemi intézetben. Az 1940. október 19-i kolozsvári professzori kinevezések között ő volt azon két professzor egyike, akik a Trianon előttiekből visszatértek Kolozsvárra. A minisztérium
segítségével sikerült a laboratóriumokat újra felszerelni (az algológiának két laboratóriumot is berendeztek). A kutatások a második kolozsvári korszak-ban is elsősorkorszak-ban a virágtalan növények flórájára, rendszertanára, anatómi-ájára, ökológiájára és fejlődés-rendellenességeire vonatkoztak. Hiába fordult azonban Győrffy 1941 májusában miniszteréhez, hogy a tudományos műhely elkészült, színes képekkel illusztrált dolgozatainak megjelentetését támogas-sák. Az elkészült dolgozatoknak már csak kis részét sikerült a Folia Crypto-gamica 1942. évi füzetében megjelentetni. Második kolozsvári korszaka leg-végén, mivel elégedetlen volt azzal, ahogy mind az egyetem, mind az MTA megcsonkította publikációs jegyzékét, saját költségén megjelentette teljes munkásságának bibliográfiáját, rövid életrajz kíséretében. Az 1944. szep-tember 15-én megjelent füzet 676 kisebb-nagyobb publikáció adatait tartal-mazta. A későbbiekben még megjelent néhány írása, de tudományos pályája lényegében úgy zárult le, hogy befejezéshez közel álló nagy monográfiái kéziratban maradtak: így például a hazánk területéről összegyűjtött és ismer-tetett mohák felsorolása és leírása, a Bryologia Hungarica, a mohák rendelle-nességeivel foglalkozó Handbuch der Moosteratologie 10 000 eredeti rajzzal és Magyarország mohászati kézikönyve. A szovjet csapatok közeledése elle-nére, az egyetem kérésére a minisztérium engedélyezte az egyetem helyben-maradását, de az értékesebb műszereket 14 teherautóval elszállíttatta. A szál-lítmánnyal tartott Győrffy István is feleségével, három Kolozsváron élő gyermekével és két munkatársával. A szállítmánnyal december elejére a keszthelyi Festetich-kastélyig jutottak. Innen Mosonmagyaróvárra mentek, ahol fia, Győrffy Barnabás a Növénynemesítő Intézet Genetikai Laborjának vezetője volt. Később valószínűleg Salzburgig jutottak. Helyzetük bizonyta-lan volt. Kolozsváron 1945 januárjában Győrffy István is rajta volt a román prefektusnak azon a listáján, amely 29 olyan professzor nevét tartalmazta, akiket „antidemokratikus, sovén vagy fasiszta magatartásuk miatt az egye-temről eltávolítottnak nyilvánított”. A közzétett lista inkább csak a visszaté-réstől való elriasztást szolgálta, nem volt alapja és jogérvénye sem. Végül is a Budapesten működő igazolóbizottság igazolta Győrffy professzort, s egye-temi tanári státusza megtartásával egy VKM rendelettel 1947. április 10-én szolgálatra a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárába osztották be. Tekin-tettel azonban betegségére, megengedték, hogy szolgálati helyétől távol, orvos fiánál, a tudományos munkát is végző, publikáló Győrffy Boldizsár tüdőgyógyásznál éljen, aki ekkor a mátraházai tüdőgyógyintézet főorvosa volt. Felesége 1947 júniusában itt halt meg a gyöngyösi kórházban. Győrffy professzor 1948. január 26-án még megtartotta akadémiai székfoglalóját (A lombos és máj-mohák filogenetikai kapcsolatáról), az akadémia pártállami átszervezésekor azonban, 1949. október 31-én tanácskozó taggá minősítették
át, s ugyanekkor mint egyetemi tanárt is nyugdíjazták. A magyar tudomány átalakítását levezényelő Magyar Tudományos Tanács káderezése során ugyanis – elsősorban Jávorka Sándor véleménye alapján – „összeférhetetlen és bogaras embernek” minősítették, akinek „jelenlegi munkássága már nem reprezentál tudományos értéket”. Így aztán hiába kérte tudományos pótlék további engedélyezését: „Mivel én nemcsak animális életet élek, hanem az internacionális botanikai irodalomnak aktív művelője vagyok”. A tudo-mányos minősítés rendszerének 1952-es, szovjet mintára történő átszervezé-sekor is eredménytelenül kérte tudományos fokozata megadását. A július 31-én kelt levél szerint „kérésére a Tudományos Minősítő Bizottság az Ön eddigi munkássága alapján tudományos fokozat odaítélésére irányuló kérel-mét nem tartotta teljesíthetőnek”. Ezt a levelet már Gyulára címezték, mert együtt költözött a Gyula város határában működő tüdőgyógyintézetbe áthelyezett Boldizsár fia családjával. 1956-ban innen is továbbköltöztek a csákvári TBC gyógyintézetbe. Győrffy professzor innen került be a székes-fehérvári kórházba, ahol 1959. április 16-án meghalt. A csákvári református temetőben temették el. Tudományos hagyatékát a család a Magyar Termé-szettudományi Múzeum Növénytárában helyezte el.
MTA tagság: levelező tag: 1940. ápr. 26.; tanácskozó tag: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.
Tudományos, művészeti társulat, egyesület: M. Természettudományi Társ. vál. tag
Tudományos, művészeti társulat, egyesület: M. Természettudományi Társ. vál. tag