Miller Jakab Ferdinánd szervező tevékenysége
B) A Múzeum törvénybe iktatása (1808)
íme, ezek voltak a nádor által jóváhagyott MiLLER-féle múzeumterv javaslatai.
Bennük valóban mindenről szó esett, amit egy ilyen nagyra hivatott intézmény szervezésénél figyelembe kellett venni. Amennyire hiányos volt a Széchényi Orszá¬
gos Könyvtár alapító oklevele, éppannyira körültekintő, rendszeres volt a Nem¬
zeti Múzeum tervezete. A rendek számára talán egy kissé túlzottan is pedáns és tudományos, de mindenesetre meggyőző. Biztosra lehetett venni, hogy a nyugat¬
európai kulturális fejlődéshez képest elmaradott és emiatt részben kisebbrendűségi érzéssel küszködő magyar nemesség semmiképpen sem fog elzárkózni ennek a mű¬
velődési intézménynek az ügye elől, megvalósítását előbb vagy utóbb elő fogja segíteni.
A múzeumjavaslat nádori előterjesztése még az 1807. évi országgyűlésen meg¬
történt, de ennek csak a legvégső időszakában, december 15-én. Ezért a vele való tüzetes foglalkozásra már nem kerülhetett sor. De bizonyos eredmények már ekkor is születtek. Nevezetesen a rendek megalkották a 24. törvénycikket, amelyben kimondták, hogy elfogadják és oltalmukba veszik SZÉCHÉNYI Ferenc nagyszerű ajándékát, a már valóságosan létező és működő Országos Könyvtárt, s úgy tekin¬
tik ezt, mint a létesítendő Nemzeti Múzeum alapját.103 Ezen kívül alapító szándé¬
kuk kifejezésére határozatikig felszólították a vármegyéket és városokat, hogy 82
. u
ff «- - i - *•
8 -o t>
- - .siF.II
i- - - = '
E . ''
-5
r
--•-•_ M i i i i i . : . «
- i. * _ = = *. c ~ -5
— - - - •
*
e . .
- " ; <!
. 6 *
í •: 4 i A i.
J5-(jJ|l§%;Ai^É!^
•majta BOBWÍ ti$it|a*M' '«ÍROM|fiK.: Ja***, ' i ^ f i f t f c S ^ ^ H ^ * í'4ÉÜ
•:SBe_ Ansi Sii-Síf«si!a A,rsi««tti£ fii'.»ícsjsia atú'Ji Jsaf-aa fe»;-»cd ÍS)«TB , « t 3 d s ^ i l | |
som Sám^S^~M^_ymí::im^m*ii^»:S^ÉíUm::i'ág.
' tg- *sgm':'f$mm^:^'f ttm:"<tí(mei0.
:pwíéi iái-taifB^í&^^iá^tfl
M—, _ ,—„-••- .- ,, Sfljii^iihíiw-^sefaa'ét^ssífcjf^toy^^B
, $,'. 22,; Ppefeéps! - f r a g * ' ;C#WIQ») &*- í 4ri^-<saCif*Mtf :«&' SBHSSS Í " ' ' « S # ^ H H |
^^BtijÍKk.'"?!*®*- eageaií; p^iAtno**,ftfcí^, ::(j»',:s|,Í^Ú«|<!s:;S)í|'"lii®íw;ij;
Mtai* tm&emqm mi mtámían.fto ím ^,'^iímshiCQmsSt^mM-líéSimmm^mÍk
\ t B o r a * Jt»fb<li4ioBtM%-BM {bí:%Si;js»í:r:í#iií í f e *; V" •'•: >^:?^:?5í*•:>:ííiíi{SSBi^í:'?
,SLiis« piatarita Regai Ö K ^ W , , - q i s a ^ w J i S S S ; í * í í | | * & I I C 0 ; t P S;' W p í | f í ! i l s í ' Sokfafris 'fasersM-.. Öbt«o«n*».' -SOÍ^ jatíoí'-SíSíPfÍ3Í~>" ••.•.!-^í;" ;-.iVrí«3SS5í#ESi»H
. . . i«í *W»%
'««©«^*^,W«S-,:4« •0y8rarltt'.':*:jráeatera«. Á«tie0o**i;;||k-:#^w5fíW*9^1 __-,.- ... - »rt«tii Repa/áBttiSf.tf'erfÉWÉiífcfflf^ílWwéeá
A Magyar Nemzeti Múzeum felállítását kimondó 1808. évi 8. törvénycikk
— saját önkormányzatuk keretében és saját tárcájuk terhére — a hadiadóul meg¬
ajánlott összeg minden forintja után legalább 1 garast (vagyis 3 krajcárt) szavazza¬
nak meg a Nemzeti Múzeum pénzalapjának megteremtésére.104 Nyilvánvaló volt tehát, hogy a Múzeum .ügye a legközelebbi országgyűlésen újra napirendre fog kerülni.
Ez a következő országgyűlés 1808. augusztus 28-án ült össze Pozsonyban.
Itt is, mint az utóbbi évek diétáin mindig, főképpen a hadi megajánlások kérdése volt a fő téma. A rendek és a király között alkudozások folytak. Az előbbiek áldozatkészségük ellenében egy katonai akadémia felállításának engedélyezését kívánták. S amikor úgy tűnt, hogy az engedélyt ehhez megkapják, lelkesen elha¬
tározták a Nemzeti Múzeum életrehívását is. Ösztönzőleg hatott rájuk e tekintet¬
ben az előző évben megindult, egyre szélesebb körű országos felajánlási mozgalom is, amelynek során legutóbb egy dúsgazdag mágnás, GRASSALKOVICS III. Antal (1771—1841) Pest városában már telket ajándékozott a Múzeum céljára. A múzeu¬
mi törvény (8. törvénycikk) megszavazására ősszel (október 18-án) került sor.
Ebben kimondták a rendek, hogy a magyar nyelv és irodalom, valamint az anyagi kultúra ügyének előmozdítására, a Tudományos Akadémia létrejötte előtt szük¬
ségesnek tartják a Nemzeti Múzeum felállítását, s újból felszólították a törvény¬
hatóságokat a szükséges anyagi eszközök előteremtésére, a nádort pedig megbíz¬
ták a kellő intézkedések megtételével, ideértve az építkezés megindítását is.105
E törvény életbeléptével a Széchényi Országos Könyvtár — hat évvel az ala¬
pítása után — de iure megszűnt önálló intézmény lenni. Mostantól fogva csupán egyik tagozata, osztálya volt a magyar művelődés ügyét szélesebb körben szolgálni hivatott új létesítménynek, a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Tulajdonképpen a Múzeum Könyvtára (Bibliotheca Musei Nationalis) lett.
SZÉCHÉNYI ezt a kibővített intézetet nem tekinthette többé a maga alapításának;
ez már JÓZSEF nádor elhatározásának és fáradozásának eredménye volt. Mégsem tarthatta a változást károsnak, hiszen nyilvánvaló lehetett előtte, hogy az új mú¬
zeumi szervezet a Könyvtár létének, védelmének és fennmaradásának is erős biz¬
tosítékául fog szolgálni. Az Országos Könyvtárra nézve szerzett kiváltságait pedig nem félthette; úgy vélte, hogy azoknak a Múzeumon belül is sértetleneknek kell maradniok. Némi sérelmet legfeljebb amiatt érezhetett, hogy a illetékesek nem tartották szükségesnek őt a múzeumterv előkészítő tanácskozásaiba bevonni, illetve véleményét és hozzájárulását kikérni. Érzelmeinek azonban semmiféle kifejezést nem adott.
4. A MAGYAR NEMZETI MÜZEUM MEGSZERVEZÉSE (1808—1823) A) Általános alapvetés
A feladatok
A múzeumi törvény életbelépte után késedelem nélkül fel kellett készülni az intézet megszervezésére. Ez nyilván nem volt egyszerű feladat. Arról, hogy a nagyszabású múzeumterv rövid időn belül megvalósítható legyen, természetesen szó sem lehe¬
tett. A munkálatokat évekre kellett előirányozni s a mindenkori körülményekhez alkalmazkodva, lépésről lépésre előrevinni. Előtérben — magától értetődően — 85
egyrészt az intézeti pénzalap, másrészt a tervbe vett új tárak anyagának összegyűj¬
tése állt. Ezek egyidejű, párhuzamos gondoskodást kívántak: a felkeltett társadalmi érdeklődés állandó ébrentartását. Folyamatos propagandára volt ui. szükség ah¬
hoz, hogy a megyékből és városokból a felajánlott pénzek mielőbb befollyanak, s hogy ezeket magánadományok, esetleg alapítványok is kiegészítsék. E mellett országos viszonylatban mozgósítani kellett a régészeti, illetőleg természettudomá¬
nyi érdeklődésű tudósokat és műkedvelőket, hogy a Múzeum érdekében gyűjtő¬
munkát vállaljanak vagy esetleg már meglevő gyűjteményeiket az intézetnek át¬
engedjék. De ugyanakkor nem volt szabad megfeledkezni az összegyűlő tárgyak elhelyezésének biztosításáról: a Múzeum alkalmas és méltó otthonának megterem¬
téséről sem.
Az első sikerek
Mindezek a teendők teljes egészükben MILLERTC hárultak. JÓZSEF nádor elvárta tőle, hogy a tervnek, amelyet ő dolgozott ki, ő legyen a megvalósítója is. Külön segítőtársat e célra nem rendelt melléje, de a maga részéről minden tekintélyi és hivatalos támogatást kész volt megadni neki.
S MILLER a nádor várakozásának elismerésre méltóan megfelelt. Előrehala¬
dott életkora ellenére (1809-ben éppen 60 éves volt), rendkívül körültekintéssel és nagy ügyességgel fáradhatatlanul dolgozott az előtte álló programon, és arány¬
lag rövid idő leforgása alatt komoly sikereket ért el.
Az első, alapvető fontosságú eredmény, amely MILLER múzeumpropagan¬
dájából származott, kétségtelenül a múzeumi pénzalap (fundus pecuniarius Musei) gyors összegyűjtése volt. A vármegyék és városok garasos felajánlásából s magán¬
személyek (többnyire kisemberek) adakozásából már 1808-ban több mint 230 000 forintnyi összeg folyt be — bankjegyekben — az Országos Pénztárba. De elindult egy külön alapítványi mozgalom is, amelynek során Pest városa egymaga 10 000 forinttal járult hozzá az Alap megteremtéséhez.106 S mindez csak a kezdet volt, amelyet a következő évek közületi és magánfelajánlásai messze túlszárnyaltak.
Elkészítette MILLER a Múzeum szervezeti szabályzatát is, ezt azonban a nádor
— tekintve, hogy SZÉCHÉNYI alapítói jogait vitató elvi nyilatkozatokat is tartal¬
mazott — nem hagyta jóvá.
Széles körben megkezdődött a régészeti és természeti muzeális anyag begyűj¬
tése is. Ez persze lassúbb folyamat volt és bizonytalanabb értékű eredményekkel járt. Jószándékú, de szakértelemmel nem rendelkező gyűjtők — a Protocollum patriophilorum tanúsága szerint — rengeteg különféle tárgyat (római téglákat és cseréptárgyakat, antik és középkori fegyvereket, használati tárgyakat, érmeket és ékszereket, illetőleg ásványokat, kövületeket, csigákat és mindenféle természeti érdekességeket) juttattak el MiLLERhez, de a legtöbbször minden velük kapcsolatos megbízható információ nélkül. Nagyobb rendszerezett gyűjtemények (herbáriu¬
mok, mineráliák) csak elvétve fordultak elő a szerzemények között, de ezek is többnyire laikus műkedvelés eredményei voltak.107
A régiségtárnak sokáig csak egyetlen komoly értéke volt: a SzÉCHÉNYi-féle éremgyűjtemény, amely mintegy 2700 darab különféle, jórészt magyarországi érmét foglalt magában s becsértéke meghaladta az 50 000 forintot. A gróf ezt tulajdonképpen a Könyvtár tartozékának szánta s éppen ezért maga gondoskodott feldolgoztatásáról is. Három kötetre terjedő nyomtatott katalógusát — a tudós 86
SCHÖNWISNER István munkáját — már a Múzeum életrehívása előtt, 1807-ben kezdte kiadatni s 1810-ig be is fejezte.108
Ugyancsak a Múzeum létrejöttét megelőzően, 1808-ban vetette meg SZÉCHɬ
NYI Ferencné szül. FESTETICS Júlia grófnő a természeti tár alapját saját gazdag ásványgyűjteményének ajándékozásával. Ezt a következő évben (1809) egy másik becses ajándék, JÓZSEF nádornak közel 2500 darabot kitevő ásvány-kollekciója egészítette ki.109 A tár szakszerűbb kiépítésére azonban csak később, a tízes évek folyamán került sor.
Az újra induló könyvtári munka
Bármily sok gonddal és teendővel járt is a múzeumi gyűjtőmunka, MILLER nem hanyagolta el a Könyvtárral való foglalkozást sem. Nemcsak azért, mivel ő maga is kiváltképpen könyvtáros volt, hanem azért sem, mert tisztában volt vele, hogy a téka, mint a szellemi javak tára lesz a Nemzeti Múzeum elsőrendű, leg¬
fontosabb gyűjteménye. Mindenekelőtt — a kutatás előmozdítása érdekében — az állomány újrarendezését végeztette el s egyidejűleg napirendre tűzte a
SZÉCHÉ-NYi-féle nyomtatott katalógusok folytatását. A kéziratok katalógusán ő maga dolgozott, a térkép-, metszet- és címerkatalógus összeállításával 1806 nyaráig
GRUBER scriptort foglalkoztatta; akkor azonban ez a kiváló, könyvtárosi készült¬
séggel is rendelkező munkatárs — főnökével összekülönbözve s fizetését is keve-selve — lemondott állásáról. Munkája ezzel elakadt, mert a SZÉCHÉNYI által 1806 november elején kinevezett új scriptor, STRÁZSAY József okleveles ügyvéd más, valóban fontosabb feladatot kapott, a könyvek katalógusa III. pótkötetének elkészítését.110 Mindezen munkálatok előmozdítására MiLLERnek még azt is sike¬
rült kieszközölnie a nádortól, hogy a Könyvtár háromtagú személyzetét — rend¬
kívüli módon — egy negyedikkel szaporítsa: HALICZKY András egyetemi tanár fiának, HALICZKY Antalnak személyében egy második íródeákot (cancellistát) is kinevezzen.
A gyarapítótevékenységre MILLER még nem fordított különösebb gondot:
jóformán csak a kötelespéldányok és az ajándékok átvételére szorítkozott.
A külföldre is kiterjedő, nagyobb arányú aktív szerzeményezést továbbra is
SZÉCHÉNYI végeztette Cenken úgy, ahogy az alapítóoklevélben magát erre elkö¬
telezte.
A kialakuló múzeumi tárak elhelyezése
E széles körű, egyre fokozódó gyűjtő-szervező tevékenység mellett hamarosan gon-doskodni kellett az összegyűlő muzeális tárgyak megfelelő elhelyezéséről is, külö¬
nös tekintettel az idáig Cenken őrzött éremgyűjtemény közelgő átvételére. A múze¬
umpalota felépítése egyelőre nem kerülhetett napirendre. Okvetlen találni kellett tehát valamely ideiglenes megoldást. Miller úgy vélte, hogy ez legegyszerűbben az egyetemi épületben való terjeszkedéssel érhető el. A nádor — miután 1809 ja¬
nuárjában a helyszínen szemlét tartott — el is határozta, hogy további termeket igényel a Múzeum számára. Eljárásának eredményeként sikerült az Egyetem II.
emeletén a természeti tárnak, III. emeletén pedig a régiségtárnak helyet biztosítani.
A Könyvtár továbbra is az I. emeleten maradt, s ugyanitt jelöltek ki helyet az érem¬
tár számára is.111
87
Az 1809-i háborús válság Kihelyezés Nagyváradra
A múzeumszervezés 1809. évi lendületes munkája azonban alig három-négy hónap¬
ig folyhatott zavartalanul. Tavasszal ui. a Habsburg-birodalom ismét — immár negyedszer — hadiállapotba került Franciaországgal. Május 13-án NAPÓLEON
seregei újból elfoglalták Bécset és Magyarországba készültek benyomulni. Május végén JÓZSEF nádor már szükségesnek látta felszólítani MILLERÍ: tegye meg az előkészületeket a Könyvtár és a Múzeum legértékesebb anyagának valamely tiszán¬
túli erődített városba való elszállítására. A Pestről való távozásra azonban csak június 17-én került sor, miután Győrnél a franciák szétszórták a magyar nemesi felkelő sereget. Miller 6000 forint útielőleggel, 24 ládára való rakománnyal megint Temesvár felé indult. Amikor azonban útközben olyan értesüléseket szerzett, hogy Temesvárt elözönlötték a menekülők, elhatározta, hogy Nagyváradon keres mene¬
déket, ott, ahol évtizedeken át tanárkodott s ahol — sok befolyásos ismerőse, barátja révén — a legnagyobb segítőkészséggel számolhatott. Nem is csalódott.
Gróf RHÉDEY Lajos (1763—1831) Bihar megye királyi adminisztrátora, a hazai kulturális törekvések lelkes támogatója a legnagyobb megértéssel fogadta az érke¬
zőt és a Múzeum kincseinek biztos helyen, a megyei levéltárban adott helyet.112
Ez a váradi kihelyezés több mint nyolc hónapig tartott, mert — bár az udvar a franciákkal már október I4-én megkötötte a bécsi békét — az utak rossz állapota miatt tavasz előtt nem lehetett a visszautazást lebonyolítani. így MILLER csak 1810.
március 4-én érkezhetett vissza szállítmányával a fővárosba.113
Pesten a háborús hónapokban a Könyvtár és a Múzeum látogatottsága a leg¬
alacsonyabb fokra süllyedt. Az itthon maradt tisztviselők (STRÁZSAY József ad¬
junktus és HALICZKY Antal íródeák) azonban ennek ellenére is nyitva tartották az intézetet és — ami a legfontosabb — szerencsésen megvédelmezték a katonaság fenyegető igénybevételétől.114
MILLER Nagyváradon éppenúgy nem maradt tétlen, mint ahogy nem volt az 1805-ben Temesvárott sem. Akkor a Múzeum tervét dolgozta ki, most a kialakuló¬
ban levő Múzeumi Pénzalap és a múzeumi gyűjtemények gyarapítása érdekében fejtett ki széleskörű és eredményes agitációt. Az előbbi számára nem kevesebb, mint 87 000 forint felajánlást sikerült jegyeztetnie. Emellett átkutatta a váradi káp¬
talan és a kir. akadémia könyvtárát, úgyszintén Bihar megye levéltárát, számos oklevelet lemásolt s jegyzéket készített azokról a könyvekről és kéziratokról, ame¬
lyeket a Könyvtár számára JÓZSEF nádorral megszereztetni kívánt.115
Mindezt Pestre való visszaérkezése után büszkén jelentette a nádornak és újságolta SzÉCHÉNYinek, majd újult erővel és buzgalommal folytatta az itt meg¬
kezdett szervezési munkálatokat.