Második vizsgálat (a): A testmozgás összefüggései a depressziós, szorongásos

4.2.1. Mintajellemzés és az aktivitás jellemző szintje

Saját felmérésem e részében a mintát 1693 fő alkotta, 25–35 év közöttiek, átlag életkoruk 31.48 év (SD = 2.45). A vizsgálatban résztvevők 45.4%-a férfi (768 fő) és 54.6%-a nő (925 fő). A férfiak és nők átlag életkora statisztikailag szignifikáns különbséget nem mutatott (t(1691) = 1.362, p = .173, d = .07), a férfiak átlag életkora 31.57 év (SD = 2.42), míg a nők átlag életkora 31.41 év (SD = 2.48).

A személyek közül 1055-en nem végeznek testmozgást (62.3%), a testmozgást végzők aránya 37.7% (638 fő). A testmozgást végzők minimum 2 maximum 10 órában sportolnak hetente, jellemzően gyermek/serdülőkoruktól kezdve folytatnak aktív életvitelt, fizikai aktivitásuk tervezett, strukturált és repetitív (testmozgás). Testmozgásuk időtartamának heti átlaga 5.10 óra (SD = 2.20). Ezt a csoportot a későbbi elemzések során aktívnak, a testmozgást nem végzőket inaktívnak tekintettem és neveztem.

A férfiak között szignifikánsan több aktív személy található, mint a nők körében (Χ²(1)

= 30.234, p < .001, Φ = .13). A férfiak 44.8%-a (n=344) végez testmozgást, míg a nők esetében ez az arány 31.8% (n=294). A férfiak szignifikánsan több időt (óra/hét) is töltenek hetente testmozgással, mint a nők (t(1691) = 4.629, p < .001, d = .23), a férfiak hetente átlag 2.31 órában (SD = 2.86), a nők átlag 1.68 órában (SD = 2.71) végeztek testmozgást. Érdemes még megjegyezni, hogy férfiak körében az aktív (M = 31.61, SD = 2.30) és inaktív személyek (M = 31.52, SD = 2.55) átlag életkora szignifikánsan nem különbözött (t(766) = 0.481, p = .631, d = .04). Továbbá nők körében az aktivitás két csoportjának életkori átlaga bár statisztikailag szignifikáns különbséget mutatott (t(923)

= 3.640, p < .001, d = .26), csak kis különbség tapasztalható az életkor átlagának eltérésében (aktív nők: M = 30.96, SD = 2.68, inaktív nők: M = 31.62, SD = 2.35). A későbbi elemzések során az életkor kontrollálása nem volt szükséges.

4.2.2. A depressziós és szorongásos tünetek, valamint az alvásproblémák vizsgált mutatói

A nappali aluszékonyság mérése az Epworth álmossági skálával történt (ESS), értéke a mintában 0–19 közötti (M = 4.39, SD = 3.60). Az alvásminőség mérése a Pittsburgh alvásminőség mutatóval történt (PSQI), a mintában értéke terjedelme 0–18 közötti (M = 2.02, SD = 2.78). A depressziós állapot mérésére a Beck depresszió kérdőív, 13 tételes rövidített változatát használtam (BDI13), értékei 0–25 közöttiek a mintában (M = 1.88, SD

= 2.47). Normál hangulati állapotot a megkérdezettek 91.7%-a, enyhe depressziós állapotot 7.6%-uk, további 0.6%-uk közepesen súlyos és 0.1%-uk súlyos depressziós állapotot mutatott. A szorongásos állapot mérésére a Spielberger-féle vonásszorongás kérdőívet használtam (STAI-T), értéke a mintában 23–63 közötti, a személyek 6%-a tekinthető szorongásmentesnek, 86.3%-a átlagos szorongásszintet, 7.1%-uk közepesen súlyos és 0.6%-uk súlyos szorongásos állapotot mutatott.

4.2.2.1. Nemi különbségek a depressziós és szorongásos tünetek, valamint az alvásproblémák vizsgált mutatóiban

A magyar népesség adatainak korábbi elemzése során (1. vizsgálat) jelentős nemi különbségeket azonosítottam a mentális egészségproblémákban, melyek hatással voltak

felnőttek/felnőttek mintáján is vizsgáltam a nemi különbségeket a depressziós, szorongásos tünetek és alvásproblémák vizsgált mutatóiban.

Eredményeim alapján a férfiak az összes vizsgált mutatóban jobb értékkel jellemezhetők, mint a nők (13. táblázat). A férfiak kevesebb depressziós (t(1691) = -4.911, p < .001, d = 0.23 ) és szorongásos tünetet (t(1591) = -6.471, p < .001, d = 0.75) mutattak, mint a nők, továbbá körükben jobb az alvásminőség (t(1691) = -6.694, p < .001, d = 0.32) és kisebb a nappali aluszékonyság értéke (t(1691) = -6.164, p < .001, d = 0.31).

A vizsgált mutatók kategóriáinak/diagnosztikai határa feletti gyakoriságát férfiak és nők körében ld. 13. táblázat.

13. táblázat. A depresszió és vonásszorongás kategóriáinak, illetve az alvásminőség (PSQI≥5) és nappali aluszékonyság (ESS≥8) diagnosztikai határ feletti gyakorisága férfiak és nők körében

Férfiak % (n=768)

Nők % (n=925) Depresszió

- enyhe 6.4 8.6

- közepesen súlyos 0.1 1.0

- súlyos 0.0 0.2

Szorongás

- szorongásmentes 7.9 4.2

- átlagos 88.0 84.8

- közepesen súlyos 3.8 10.0

- súlyos 0.3 0.9

PSQI ≥ 5 10.8 19.5

ESS ≥ 8 8.6 16.6

Az alvásminőség 7 mért komponense esetében is a férfiak rendre jobb értékeket mutattak, az egyes komponensek által mért problémák előfordulási gyakorisága jelentősen kisebb volt a férfiak körében (14. táblázat).

14. táblázat. Az egyes alvásminőség komponensek által mért alvásproblémák szubjektív észlelt alvásminőség 14.4 24.3

alváslátencia 14.8 22.4

alvásidőtartam 12.6 19.4 alváshatékonyság 30.3 40.3

alvás alatti zavarok 28.9 42.5

altatóhasználat 2.6 5.3

nappali diszfunkciók 27.4 38.8

A férfiak szubjektív észlelt alvásminősége szignifikánsan jobb volt, mint a nőké, rövidebb idő szükséges az elalváshoz, optimálisabb az alvás időtartama, alvásuk hatékonyabb, kevesebb tényező zavarja éjszakai alvásukat, kisebb arányban jellemző a vényre felírt, vagy vény nélkül kapható alvást segítő szerek használata és kevesebb nappali diszfunkciót mutattak (4. ábra).

**p<.001, ^*p=.003, d=Cohen d, 1k: szubjektív észlelt alvásminőség, 2k: alváslátencia, 3k:alvásidőtartam, 4k:alváshatékonyság, 5k:alvás alatti zavarok, 6k:altatóhasználat, 7k:nappali diszfunkciók, hibasáv: standard hiba

4. ábra. Az alvásminőség egyes komponenseinek különbsége nemek között

0,0

A fenti eredmények alapján a vizsgált mentális egészségproblémák férfiak és nők között jelentős különbséget mutattak, ezért a testmozgás szerepét a nemi különbségeket figyelembe véve vizsgáltam, feltételezve, hogy a testmozgás eltérő összefüggést mutathat a vizsgált változókkal férfiak és nők körében.

4.2.3. A testmozgás összefüggéseinek vizsgálata a depressziós, szorongásos tünetekkel és alvásproblémákkal

Férfiak körében az alvásproblémák (PSQI, ESS), valamint a depressziós és szorongásos tünetek (BDI13, STAI-T) statisztikailag szignifikáns különbséget az aktív és inaktív csoport között nem mutattak (15. táblázat).

Nők körében viszont az alvásminőség (PSQI) és a depresszió (BDI13) értéke statisztikailag szignifikánsan különbözött az aktív és inaktív csoportok között (15.

táblázat). A PSQI diagnosztikai határa felett az aktív nők 13.6%-a, míg az inaktív nők 22.2%-a található. A depresszió esetében az inaktív nők 9.5%-a enyhe depressziós állapotot mutatott, az aktív nőknél ennek aránya 6.8% volt; az inaktív nők 1.3%-a, az aktív nőknek 1%-a szenvedett közepesen súlyos/súlyos depresszióban. Továbbá az alvásminőség 7 komponense közül 5 – kivétel az alvás alatti zavarok és nappali diszfunkciók – jobb értéket mutatott az aktív nők körében. Eredményeim alapján az aktív nők jobbnak ítélik alvásuk minőségét, rövidebb idő szükséges az elalvásukhoz, optimálisabb az alvásidejük, alvásuk hatékonyabb és kevésbé jellemzi őket altatószer használata (15. táblázat). A nappali aluszékonyság és vonásszorongás esetében statisztikailag szignifikáns különbséget nem találtam a két csoport között, bár e mutatók esetében is az aktív nők pozitívabb képet mutattak inaktív társaikhoz képest (15. táblázat).

Fontos még megjegyezni, hogy a nők aktivitástól függetlenül is rosszabb értékeket mutatnak, mint a férfiak, azaz az aktív nők rendre rosszabb mutatókkal bírnak, mint az aktív férfiak.

15. táblázat. Alvásminőség, nappali aluszékonyság, depressziós és szorongásos tünetek különbsége aktív és inaktív férfiak és nők között

Inaktív férfi M: átlag, SD: szórás, t: t-érték, p: szignifikanciaszint, d: Cohen's hatásnagyság, PSQI: Pittsburgh alvásminőség mutató, 1k: szubjektív észlelt alvásminőség, 2k: alváslátencia, 3k: alvásidőtartam, 4k: alváshatékonyság, 5k: alvás alatti zavarok, 6k: altatóhasználat, 7k: nappali diszfunkciók, ESS: Epworth álmossági skála, nappali aluszékonyság, BDI: Beck depresszió kérdőív, STAI-T: Spielberger-féle vonásszorongás

4.3. Második vizsgálat (b): A testmozgás időtartamának és típusának összefüggései a