Egy éjjeli kávéház szeparé szobája. Tompa rózsaszín világítás. Középen, kis kerek asztalon gazdag és duhaj vacsora rendetlensége. Pezsgős palaczkok, pezsgőhütő, gyümölcs és virág. Az asztal körül három szék; a jobb sarokban dívány. A bejárat, balról, nem ajtó csak egy behúzott nehéz sötétvörös függöny. Rajta beszűrődik az éjjeli mulatság zajgása és a cigányzene.
Néha megrázza az ablakokat a szél. Ágnes és Félix az asztalnál ülnek. Már sokat ittak és a mámor ziláltsága látszik rajtuk. Ágnes a blúza nyakát, Félix
a mellényét kigombolta.
FÉLIX: (feláll. Egyik kezében palack, másikban pohár) Azt mondom — Ide hallgass, hogy mit mon
dok. Azt mondom, hogy én egy hitvány fráter vagyok.
Egy léha disznó vagyok. Olyan vagyok mint a Singer Rudi. Mert én megmondom őszintén. Őszintén ahogy van. Mert ha én bejövök a kaszinókávéházba mind ugranak a lányok. A Gitta, meg a Lola, meg a kövér Klári. Olyan kövér mint egy hordó. Olyan mint egy disznó. Én megmondom őszintén. Mert nekem mind
egy. Mert te legjobban tetszel nekem és a Julcsához megyek a konyhába, aztán a kaszinókávéházba me
gyek és mind ugranak a lányok. Mert egy léha disznó vagyok. Most megmondom neked mert én érzem, hogy ez így van.
ÁGNES: (felhajtja poharát és Félixnek nyújtja) Nem bánom hogy v a n ! Pezsgőt! — Tölts!
FÉLIX: Én töltök neked Ágneske. Itt van Ágneske.
— De én megmondom őszintén . . . ÁGNES: M ég! — Teli!
FÉLIX: Nem lehet. Nem szabad. Az azt jelenti fulladj meg. De azért én legjobban szeretlek téged.
ÁGNES: Teli, ha mondom! — (Félix tölt, aztán isznak. Ágnes mohón, bolondul hajtja fel a poharát) M ég!
FÉLIX: Én töltök neked. Itt van. Én töltök neked Ágneske, mert téged legjobban szeretlek. De az semmi.
Az nem igazi, mert nekem mindegy. Én azt mondom, hogy jól van de nincs az jól. Itt érzem. Nekem a Gitta is jó, meg a Lola is. És én téged csak meg
sértelek, mert egy léha disznó vagyok.
ÁGNES: Igazad van. — Mindegy.
FÉLIX: Nincs igazam. Nekem nincs igazam. Mert az azért van — Most megmondom neked, hogy az mért van. Azért van mert bennem nincs komoly lélek.
Azért puskáztam el az életemet és azért megsértelek téged.
ÁGNES: Szamár vagy. Igyál! Mindegy!
FÉLIX: Igen, szamár vagyok. Én szamár vagyok és semmit sem tudok. Amerikában sem lesz belőlem már semmi és az olajos hordók közt fogok utazni a kémény mellett és a nagybátyámat zsarolom. Ez igaz.
De azt mondom, hogy egy szamárban is lehet komoly lélek. És abban van igazi szerelem. Akkor nem mindegy.
ÁGNES: Nem kell! Rablás fojtogatás! Nem kell!
FÉLIX: Azt mondom, hogy az igazi szerelem az szent csodadolog. Egy koráll palota!
ÁGNES: Cserebogár cérnára fűzve, züm-züm-züm.
— Nem vagyok cserebogár!
FÉLIX: Én azt mondom hogy te benned komoly lélek van.
ÁGNES: Züm-züm cserebogár! — Nem kell 1 — Pezsgőt! (iszik és hátrahanyatlik a széken)
FÉLIX: Én megmondom kiben van igazi komoly lélek. Józsa Miklósban van! Az egy igazi ember, az!
Az egy erős ember ha mondom neked. Ha ő azt mondja: ezt én érzem a szivemben, azt én akarom
— akkor — a krisztusát! Az meg is lesz.
ÁGNES: Azért sem! — Azért sem!
119
FÉLIX: És nem akármilyen ringy-rongyot akar, ha
nem azt mondja: nekem egy szimfónia kell, nekem Ágnes kell.
ÁGNES: Nem vagyok cserebogár!
FÉLIX: De én azt mondom, hogy az egy nagy ember. És a báró úr is egy nagy ember és igaza van, hogy engem utál, mert én csak egy léha disznó vagyok, hanem ők igazi emberek.
ÁGNES: Kapuk! — Nagy tátongó kapuk. Nem akarok. — Nem . . . Nem !
FÉLIX: Nem bánom, ha kapuk. De te is egy nagy ember vagy. Egy nagy kapu. Olyan vagy mint az a művésznő aki a legnagyobb zongoraművésznő volt.
Koncertezni fogsz, azt mondom. Egyedül fogsz kon
certezni. A fenébe a triót. A fenébe a Lilit. — Trilliliü Oda fogsz ülni és elkezded. — Tam-tam-palam-pamm.
És sírni fognak. Azt mondom sírni fognak. Éljen! Éljen Dobray Ágnes. Hogyvót! — Aztán egy gróf fog jönni az öltözőbe. Nem öltöző. Ez szamárság. Egy herceg fog jönni és azt mondja, hogy megkéri a kezed. De te azt mondod: sajnálom herceg, nekem van egy koráll palotám.
ÁGNES: — Cserebogár!
FÉLIX: Nem úgy van. Jól mondta azt a báró úr, hogy az egy koráll palota. Egy szent csodadolog.
De én, én az olajos hordók közt leszek és nekem nem lesz semmim mert én elpuskáztam az életemet, mert én csak olyan vagyok mint a Singer Rudi.
ÁGNES: Én is olyan vagyok mint a Singer Rudi!
— Hívd ide Singer Rudit. — Jöjjön ide!
FÉLIX: Az nem igaz! Meg fogom pofozni a Rudit!
Mert én is szégyelem magam.
ÁGNES: Nem szégyelem magam ! FÉLIX: És én megsértelek téged.
ÁGNES: Te nem vagy kapu. Te az én barátom vagy.
FÉLIX: Én a te barátod vagyok és mi együtt ültünk a kis pádon a pajta mögött.
ÁGNES: Gyerünk oda!
FÉLIX: És én nem sértelek meg téged. Mert ide hallgass. Most ide hallgass. Mert az mondom, hogy két Félix van. Kettő. Amelyik a Singer Rudival kár
tyázik az a disznó az hozzád be sem teszi a lábát.
A küszöbre sem teszi ha mondom!
ÁGNES: Gyerünk oda!
FÉLIX: A másik az a régi. Az csak 16 éves aki kihúzott téged a Hernádból. Aki hozzád megy és azt mondja kedves Ágneske. Azt mondja, hogy az a tiz év nincs! Nincs! Az hazugság. Azt lemossa! Azt lekeféli!
ÁGNES: Gyerünk a kis padra! — Pezsgőt!
FÉLIX: Itt van Ágneske. Én töltök neked. Igazad van. Gyerünk vissza.
ÁGNES: Gyerünk vissza.
FÉLIX: Éljen. Éljen Ófalu! Ezt idd ki! Akkor vége lesz. Büdös rongyos tíz évnek vége lesz! (isznak, a cigány odakint a „Donauwellen“-t játsza)
FÉLIX: Nincsen trió és nincsen báró u r ! Semmi!
Semmi sincs! Nincsen Budapest és nincsen kaszinó- kávéház! Csak Ófalu v a n ! (csendesebben) Hallod?
Hallod mit húz a Ferkó? Nekünk húzza. — (énekli)
121
ÁGNES: (tág szemekkel mered maga elé) Wencel bácsi . . .
FÉLIX: Most gyere. — Most kimegyünk a kertbe.
Ott van a pad. (a díványra mutat) Az a kis pad.
Gyere. — Ez a Hernád — (kiönti a palackból a pezs
gőt a földre) Ez mind a Hernád. Most gyere.
ÁGNES: (lassan, kissé támolyogva feláll) Gyerünk a kis padra. — Én elmentem. Veled mentem. Most nem jön idegen. Senki idegen. Senki sem akar el
vinni más életbe.
FÉLIX: (Megfogja Ágnes kezét és a díványhoz vezeti) Senki Ágneske. Ide nem jöhet senki. Itt van a Her
nád. Ezen nem jöhet át senki.
ÁGNES: Tíz éven nem jöhet át senki. — Itt nincs várás és nincs hurok. Itt nem kell szégyelnem magam.
FÉLIX: Most ide leülünk. így. És most én a hato
dikba járok és te a negyedikbe jársz.
ÁGNES: (behunyja a szemét) Most vakáció van.
FÉLIX: Most vakáció van. Nagy piros baraczkok vannak és a kis gólyák tanulnak repülni.
ÁGNES: (Félix vállán a feje) Este van.
FÉLIX: Ott van a vashíd. Most jönni fog a vonat és a vadludak felrepülnek.
ÁGNES: Most már vacsora után van.
FÉLIX: Most a tornácban játszunk és nagy éjjeli pillék jönnek a lámpára.
ÁGNES: Holnap elmegyünk vadászni —
FÉLIX: A kopaszkőre megyünk, a kis tölgyesbe.
A Neró is jön.
ÁGNES: Hol van a Neró ?
FÉLIX: Itt van a kertbe. Itt ülsz mellettem a kis pádon, a kék kötőben és csak te tetszel nekem.
Senki más. — Senki más a világon.
ÁGNES: Félixke!
FÉLIX: Mert szeretlek és ez igazi. — Szép igazi.
— És te is szeretsz. — Megcsókolom a kezed és nem bánod, (megcsókolja)
ÁGNES: (ereszti magát) Nem bánom!
FÉLIX: (átkarolja és föléje hajol) Most ketten va
gyunk csak. — Messze, messze. És szeretünk. Ág- neske. Örömnek, édességnek
ÁGNES: (átkarolja Félixet) Nem bánom. Nem bánom!
FÉLIX: (átkarolja és egészen föléje fekszik) Édes
— édes.
ÁGNES: Nem bánom ! (az utolsó szavak közben veszekedő zaj közeledett kívülről)
HANGOK KÍVÜLRŐL: Nem lehet. Le van foglalva.
Ne erőszakoskodjon. — (a függöny előtt) Ne erősza
koskodjon. Nincs. Rendőrt hivatok!
(A függönyt felrántja Miklós. Utána bejön a pincér, a zene elhallgat. Félix és Ágnes mozdulatlan csókban feküdtek)
A PINCÉR: (Miklóst lökdösve) Kimenni! Kimenni innen! Nem látja, hogy uraságok vannak?! Vak bolond?
Kimenni. Rendőrt hivatok.
(Félix feláll, Ágnes feltámaszkodik.)
FÉLIX: (lassan a dulakodók felé megy) Jani kuss!
A PINCÉR: Kérem Dobray úr bocsánat. Nem tehe
tünk róla . . .
123
FÉLIX: Jani kuss !
A PINCÉR: Kérem — Két úr jött be, de ennek hiába mondtuk.
FÉLIX: (a pincér felé menve, hogy annak hátrálni kell) Kuss és mars!
A PINCÉR: (hátrálva és hajlongva) Kérem, kérem Dobray ur — bocsánat. Nem tudtam, hogy ismerőst méltóztatik . . .
FÉLIX: (mindig feléje menve) Kuss és mars!
A PINCÉR: Oh kérem Dobray úr, ezer bocsánat, ezer bocsánat — méltóztassék. (kihajlong és össze
húzza a függönyt)
(Hosszabb pausa. Odakint is elhallgat a zaj. Miklós közben Ágnesre mered, aki eltakarta az arcát.)
FÉLIX: (lassan visszajön) Te felkeltél az ágyból — tudtam hogy te fel fogsz kelni az ágyból. Megmondtam Ágnesnek; az egy erős ember. Ágnes mondtam, vagy nem mondtam?! — Mondtam. — Te egy nagy ember vagy. Gyere ülj le. — Gyere ülj ide, mert te most beteg vagy. Álltái lent az utcán ebben a veszett időben és néztél Ágnes ablakára. Benned komoly lélek van. — Ide ülj. — Itt nem mehetsz tovább, mert ez a Hernád. Ez itt mind a Hernád. Az ott a kis pad a pajta mögött. Ott ül Ágnes — oda te nem mehetsz, mert ez itt mind a Hernád és itt tiz év van.
Itt nem mehetsz keresztül. Ide ülj.
MIKLÓS: (mozdulatlanul, meredten nézi Ágnest) ÁGNES: (görnyedten, mozdulatlanul ül és eltakarja az arcát)
MIKLÓS: (rekedten) Ágnes? Mi ez?!
FÉLIX: Ágnes nincs itt, mondom, mert ez itt a kaszinókávéház és ő otthon van a kertben. Oda te nem mehetsz. Te most a kaszinókávéházban vagy hát igyál. Itt a pohár. Én töltök neked. Én töltök neked, mert te egy nagy ember vagy. De addig nem tudsz elmenni akármilyen nagy ember vagy, mert az Ófalu és ez itt a Hernád és tíz év.
MIKLÓS: Á gnes! Itt vagyok! É n ! Miklós!
FÉLIX: Te nem vagy ott. Mondom, hogy az messzi van. Ez a Hernád és tíz év. Ezt te nem érted. Ott te nem vagy a világon. Ott a báró úr sincs. A Lili sincs.
Le vagytok mosva. Le vagytok kefélve.
MIKLÓS: Ágnes beszélj!! — ---Beszélj!!!
FÉLIX: Te neked lázad van és azért kiabálsz. Én azt tudom. De te meg fogsz gyógyulni. Mert te egy nagy ember vagy és neked van egy koráll palotád.
Nekem nincs semmim. De nekem van egy másik Félixem.
MIKLÓS: (kiegyenesedve) Bocsánat. . . Bocsánat. . . Nem tudtam . . . Ajánlom magam. — (megfordul és kifelé indul)
FÉLIX: Azt mondom, hogy te meg fogsz gyógyulni, mert te egy erős ember vagy. Egy nagy aranykapu.
Te ne félj semmitől. De az Ágnes az máma haza
ment. Azt te nem érted.
MIKLÓS: (elszédül és megkapaszkodik a függönyben) FÉLIX: Vigyázz. Te most beteg vagy. Neked le kell feküdnöd. Gyere majd a Jani hazavisz. Kocsin. Jani fog neked teát főzni, mert te egy nagy ember vagy és te meg fogsz gyógyulni. — Jani! (Miklós és Félix el)
125
ÁGNES: (egy ideig mozdulatlanul mered a füg
gönyre, aztán lassan, nehezen feltápászkodik és a szemeit törli, mintha káprázattól akarna szabadulni.
Aztán kissé támolyogva az asztalhoz megy. Fázósan körülnéz a szobában. Pezsgőt tölt a poharába, kihúzza blúzából a veronálos skatulyát és a tartalmát a pezs
gőbe tölti. A skatulya koppanva esik a padlóra. Ág
nes halkan, józanon megszólal) Hát ne maradjon hazugságban a Julcsa. (a függöny mögül belép Lublóy)
LUBLÓY: Ágnes!!
ÁGNES: (közönyösen nézi. Két tenyerébe rejtve a poharat kevergeti a Veronáit) Jó estét Lublóy.
LUBLÓY: Csakhogy megtaláltuk. Hol van Miklós ? Nem jött ide be?
ÁGNES: (szárazon) De igen.
LUBLÓY: É s ? ...
ÁGNES: És engem Félix karjai közt talált.
LUBLÓY: (összerázkódik.) Ó h ! (Pausa, erőt vesz magán, halkan) Á gnes! . . . Mit mondott neki ?
ÁGNES: (mint fent) Semmit. — Elment.
LUBLÓY: (eltakarja a szemét. Hosszabb pausa) ÁGNES: Lublóy — — ---Isten v e le ! (kezet nyújt)
LUBLÓY: (hosszan Ágnes szemébe néz) Isten vele Ágnes! — (lassan elfordul és elmegy)
(Odakint felhangzik a Donauwellen keringő.) FÉLIX: (visszajön, a függönyhasadékban vissza
fordul) Ferkó! H é! Ide gyere. Ide állj. Úgy húzzad, hogy a körmöd rajta maradjon! (bejön) Hallod Ág- neske, mit húz a Ferkó? Hallod a Ferkó a Wencel
bácsi. — Itt volt a báró úr. Én láttam, de elbújtam, mert ő utál engem és nem tudja, hogy én most a tizenhat éves Félix vagyok, nem a huszonhat éves Félix. Az a Singer Rudi. De már elmentek. Miklós is a báró úr is. Mert ők most nincsenek, le vannak mosva. Mi most a kis pádon ülünk a pajta mögött.
— Ágneske, mért jöttél el a kis pádról? Gyerünk vissza. Gyerünk vissza a kertbe. — Mert jtt rongyos világ van, itt nem lehet egymást szeretni.
ÁGNES : (szomorúan, gyöngéden) Nem lehet Félixke.
FÉLIX: Gyerünk vissza a kis padra.
ÁGNES: (csóválja a fejéi) Onnan is elmentem.
FÉLIX: Mért mentél el ?
ÁGNES: Mert megláttak és nagyon szégyeltem magam Félixke.
FÉLIX: Hát gyerünk máshová . . . Gyerünk . . . Gyerünk a nagy tornácba. Játszunk az ólomhajókkal.
ÁGNES: Akkor te Délafrikába utazol és én Ceylonba.
FÉLIX: Én is! Veled megyek Ceylonba.
ÁGNES: Nem lehet. Sohse jöttél velem Félixke.
Egyedül voltam.
FÉLIX: De most veled megyek.
ÁGNES: Most? Az már nincs Félixke. És régen . . . Régen is egyedül kellett menni Ceylonba. Nem b a j!
(koccintásra nyajtja a poharat, melyet közbe mindig kevergetett) Isten veled Félixke!
FÉLIX: Hát én nem bánom. — Úgy is Amerikába is egyedül kell majd menni az olajos hordók közt — Szervusz Ágnes pajtás, (iszik)
127
ÁGNES: (visszaveszi a szájától a poharat) Félixke
— — Fáradt vagyok. Fáradt vagyok. Álmos vagyok.
Ha elalszom ugye haza viszel?
FÉLIX: Hazaviszlek, haza. Ne félj. Ha én velem vagy Ágneske, ne félj.
ÁGNES: Lefektetsz az ágyamba ugye?
FÉLIX: Lefektetlek Ágneske. — Be is takarlak.
ÁGNES: Na h á t! — Gyerünk! (felhajtja a vero- nálos poharat. Aztán szédülve Félixliez fut és bele
kapaszkodik. — Nehezedő nyelvvel) Félixke! Fogj!
Csókolj meg. Álmos vagyok. El — fogok — aludni.
Haza — viszel —
---FÉLIX: (felfogja karjában) Hazaviszlek Ágneske.
Hazaviszlek kis pajtás. Ha én velem vagy ne félj.
ÁGNES: Haza — Ófaluba . . . Fé—lixke— Be—ta—
karsz — vigyázol — Miklós—nak mondd — na—gyón
— szeretem. — (elalszik)
FÉLIX: (gyöngéden felkapja a két karjába) Nem baj. Nem baj kis Ágneske. Hazaviszlek szánkón, jó lesz? Csörgős fiakkerszánkón. Lefektetlek szépen.
Betakarlak. Mesélek a vadludakról. Hallod a Ferkó mit játszik? A Ferkó a Wencel bácsi. — Gyerünk kis pajtás aludni, (kiviszi Ágnest)
FÜGGÖNY. — VÉGE.
/
„ *
/