Krimhilde.
Fordula hát egyet vas-homloku Detre, Neki lévén az nap gondja őriz~tre, Megszemlélte kivűl a jeles örhadat, Mely ott táboroza színes sátrak alatt.
5 És ha veszen észre csak egy szálnyi hibát, Megdorgálja, bizony, bárki apja-fiát,
Legyen tiszt, közember, idegen, vagy szittya : Kemény feddő szóval a porig leszidja.
Onnan pedig indúl a kapun befelé,
10 Melynek két bálványa egymást úgy ölelé, Mint ha két hegyi bük lombos tetejével, Össze lenne fonva bokrétás fejével.
Önegész udvarán vitte végig útja,
Hol e fő személynek márvány fürdő-kútja, is Díszes faragványú sátorai állnak; ·
Nincs különb lakhelye csupán a királynak.
Mert a főfő kunok udvarai görbe Rácsozattal veszik a királyét körbe, S ettől amazokat tér-mező választja,
20 Melyen kettő ággal foly körül
a.
Zagyva.Túl pedig e rónán, Zagyva szigetében, A királyi palánk emelkedik szépen,
Sűrü tomyozattal, recésen faragva, Ezerféle színű fából összerakva.
t53
154
25 Itt legel a ménes, a szép anya-kancák, Remekbe azokat szűlte egy-egy ország ; Partra jön a csikó, látja magát vízben ; Megriadva fut, fut - s így tesz gyakor izben.
Kétfelől az úton, kétfelől a hidon,
Jo Sátrak lengedeznek pUha zöld pázsiton, Messzünnét sereglő követek számára, Kik ott ácsorognak, Etelére várva.
De a kapu előtt, mely a várba viszen, Sírna gyepes földön, túl a folyó vizen, Js Csaba és Aladár, királyi leventék,
Fegyv~rforgatásban erejök' nevelték.
Számos ifjú van ott, idegen és szittya, Egy korosabb őket vezérli, tanítja, Vitéz Odoaker, fia Edekónak,
40 Lehetne röviden nevezni Odónak.
Nyilaz~s. lovaglás, kopja, dárdavetés, Van ezer mulatság, hősi vetélkedés;
Erejét az ifju nem szokta sajnálni : Buja fű még jobban nő, ha megkaszálni.
45 S támada nevetség az Oresztesz fián,
Időnap előtti kövér hasa mián, Melyért Odoáker fogta koplalóra, Amíg hogy fel nem bír pattanni a lóra.
Most ugyan felmászott, valami nehezen,
50 Volt is tréfa elég, volt is kacaj ezen ; Bokros lova lábát megcsapkodta Odó, fts monda kajánul : hadd lám, milyen futó ! Farkához rugott az, szűk volt neki a rét, A lovag elhányta ostorát, fegyverét,
55 Kantár helyett öllel fogódzott nyakába, Potrohát szegénynek gyötri gombos kápa.
Aztán- ríni kezde, vastag ·férfi hangon, Keresé a kengyelt lábbal a cafrangon, Vérzi a ló hasát lógó sarkantyúja,
60 Melybe anekül is hét ördög van bújva ..
Mígnem egyszer a ló, Zagyva folyam mellett, Lerázta nyakából az unalmas terhet ;
Legördült a vízbe (na~obb volt a sárja) : Így lovaglott· Róma leendő császárja.
65 Mindnyájan nevették; hanem a bölcs Detre
Szerzőjét e csínynak komolyan megfeddte;
Azután gyönyörrel a .többi játékot:
Csaba, Odó harcát soká nézte még ott.
Aladár azonban állt egymaga félre,
10 Míg Odót izzasztá ifiabb testvére;
Odamene a szász, m~fogá a k~zét,
S mutatóujját így kisérte a beszéd :
»&
lehettem ollyan, gyermek-ember lévén, Apáid honában, kincses Rajna szélén,1s Hol anyád ösének állt királyi széke, Fiatal koromban ott valék, vendége.
Akkor voltam ollyan, mint jelenleg Csaba : Kardom egy ifjú .csert k_önnyen kettészaba ; De azóta sok víz folyt le már előttem :
so Fölfelé is, meg haj ! lef~lé is nőttem«.
Aladár a kezét halkan visszavonta, Detre beszédére ő semmit se monda, Távolabb huzódott négy vagy öt lépés.5el, S nézte ,a játékot, mint előbb kevéssel.
ss Csaba pedig aztán lováról leszálla, S odavezeté azt, ahol Detre álla;
Bal karját keresztül vette a ló nyakán, Szép sörénye alatt _kézzel lapogatván.
1
155
156
Egyszersmind a jobbot nyujtotta Detrének;
oo Az. öreg, az ifjú összenevetének ! Pej lován, Odó is hamar előterme, Tette magát szörnyen, mintha neheztelne.
&Ezt ugyan - kiálta - fejemre tanítám l Mert, ha nem vigyázok, a földre terít ám;
95 Illik az, így bánni köszönet dijába?
.No csak, jótétedért ne várj jót, hiába!«
Így kötődött az, hogy nevessenek rajta, Hanem Csaba egyet jó nagyot sohajta:
»Könnyű nekem - ugymond - itthon vitézkedni,
100 Fecske paripámon a szelet kergetni.
Esztendeje múlt el, nem is egy, de három, Mióta Etelét, az atyámat, várom,
Hogy csatába vígyen, amikép igérte;
Visszajön, azt mondá, nyolc vagy kilenc hétre.
1os S ím! negyedszer nyilt ki a szép új esztendő,
Négyszer jött a gólya elébb haza, mint ő ; Ki tudja, mikor fog ismét hadba kelni!
Mert méltán pihen az, aki megérdemli.«
Sohse búsulj, szolgám!« monda neki Detre,
110 »Nem fog atyád ülni puha kerevetre l Visszafordul ismét, Honória végett, Hogy kivíja karddal a szép feleséget.
Mert a testvérhúga római császárnak
Gyűrüjét küldötte Etele királynak ;
115 Gyűrüjét, szerelmét, szíve gerjedelmét, Férjeül ohajtván hunok fejedelmét.
Az.tán meg is kérte a lányt feleségül, (Csaba ezt nem hallá arcpirulás nélkül), S egybe pedig kérte a nagy ország felét :
1 20 Megilleti ennyi hozomány Etelét.
Nem adá a császár; tudom megsiratja, Lesz a gyászruhának kelete, divatja,
Sok szűz marad otthon ez egy mátka végett, Akkor, a násznéppel, elvisz atyád téged.
1 25 Akkor válik el, hogy Csaba már nem gyermek,
Sőt beillik harcon embernyi embernek : ' Apja pedig aztán az első leánnyal,
Megajándékozza gyönge Delilánnal,«
Alig ejté az ki szép. Delilán nevet
1 Jo Paripára pattan Csaba, mint egy evet ;
Lova lódul könnyen, sarkalá, hogy menjen Az öreg embertől szégyenlette szörnyen.
Ha valaki már most nem is tudja talán, Megmondom ki volt .a szűzi szép Delilán
135 Nagy király leánya, káspi tengeren túl, Honnan reggelente a nap utnak indúl.
Ott lakott egy néptörzs, a neve korozmán,
(Köriilbelől annyi, mint török vagy ozmán), A király e népnek volt hatalmas kánja:
1 40 A leány e kánnak szerelmes leánya.
Onnan hozta egykor Etele Csabának, Megszerette a lányt kedves kis fiának, Ríka sátorában szépen fölnevelte, Ríka után gondját viseli Krimhilde.
1 45 S az összekelésből már nem múlna semmi, De Csabának, harcon, próbát .kell még tenni ; Akkor ölelheti gyenge testét lánynak:
Ez volt a szokása szittyai pogánynak.
Detre pedig, a szász, ment, fel az udvarba,
1so Krimhild asszonysághoz, a derék sátorba, Szép ruhás leventék őrzik a nagy sátort, Visszarántják egymást, úgy adnak sikátort.
157
Nem silány hajlék ez, minden ember tudja,
Szellős tág folyosó környöskörül futja,
155 Sírna gyallott fáit messze földről hozták, Tornyait és kúpját meg is aranyozták.
'Nagy terembe lépni, mely derűlt, világos, Tizenkét sorjával benne karcsu ágas Felfelé kigyódzik, mint valamely inda,
160 Kivirágzik feljül a hosszu gerenda.
Merevűl a pallót fedi puha szőnyeg, Tenyérnyi parasztja sincsen ott a földnek, Sajnálná az ember megtaposni lábbal,
Ráborulna inkább fényes homlokával.
165 Tiszta mint a pohár, minden szöge-zugja ; Fala, hogy fából van, szépen elhazudja, A barna diófa habzik, .mint a márvány, Közte kecskerágó van elhintve sárgán.
A szőke juharnak, piros tiszafának,
110 Gyenge fonadéki összesímWának, Vizben a nehéz tölgy feketére ázott,
Belőle a mester nagy gonddal cifrázott.1
tMert a vad nem sejti, amely tür megejti, Farka elvágását kígyó sem felejti ;
1 75 Férjednek is ára meglett nem sokára, Jó testvéreidet híttad lakomára.
S alájöve Gunter csak nehány ezerrel, Mind a három király Gernot és Gizelher, Alá a vad Hágen, így ohajtád régen,
1 so Megörűlt a szíved ennyi szép vendégen.
1 Itt megszakad a kézirat; de ugyanez ének további folytatásából még a következő tiz versszak maradt fenn. Ai·any Ldszló jegyzete.
158
Könnyű összeveszni, galibát szerezni, Lappangó parázsból nagy tüzet élesztni;
Bor a szót kihozta, szó a kardot húzta, Sok vitéz embernek halálát okozta.
1 s5
Ot1:
esének el mind egy erős felházban Kunok fegyverétől lovagok tíz százan, S kilencezer szolga, széllyel mindenfelé : Egy se ment ezekből Rajna vize mellé.1
Kettő vala már csak : Gunter, a testvéred
100 És a szömyü Hágen, ki megölte férjed ; Foglyúl adta isten őket a kezedbe: · Senkire se bíztad, jut-e még eszedbe ? Lefejezéd őket hosszu véres karddal, :Hurcolád a két főt gyenge női karral,
195 Fehér könyökidről hanem elég, elég!
Az a kard, az a kéz vajjon megvan-e még?
Mert avval a kézzel könnyű lesz ölelned A királyt, . ha majdan nyugszol teste mellett ; .Ölelned ... elölnöd ... mit mondok?- Valóban
200 Kevés a különbség ebben a két szóban !«
Felelt a királyné : »Mi módon tehetném ? Ily nagy gonoszságra hogyan vetemedném ?«
Felelt vissza Detre: »Minden fejedelmek Mint egy kőfal, állnak a te fiad mellett.
205 Ardarik, . a tüzes gepida, vezér lesz, Wa1amir, a jámbor, in tudom, hogy érez, Most a hívet játsza, de ha kell a résen;
Én tudom, első lesz a kenyértörésen.
A többi? a többi felelek azokról
-210 Ámbár még kevesen tudnak e dologról, Mert, noha legtöbben megvan az indúlat, Nem áll benne a szó, - mint a rosta, hullat.«
159
160