A folyamatos üzem a munkásoktól is fokozott igény-bevételt kívánt, nem csoda, ha mind jobban szapo-rodtak a balesetek. Minden évben volt egy-egy kisebb-nagyobb tűzeset. 1914-ben a kovácsműhely, 1915-ben ismét a kovácsműhely és a srapnelosztály, 1916-ban az esztergályos műhely gyulladt ki.31 A legnagyobb tűz 1917. május 17-én pusztított.
A fémöntő és a mintaraktár kapott lángra, és a tűz gyorsan terjedt az egyik épület tetejéről a másikra.
Leégett az asztalosműhely és az 1916-ban épített munkás- és tiszti étkezde egy része is. A gyári tűzőrség még a szomszédos gyárak tűzoltói segítségével sem tudta megfékezni a lángokat, a budapesti tűzoltókat kellett kihívni, akik előbb a tűz közeléből igyekezték menteni a menthetőt, így sikerült például az étkező mányok Budapest múltjából 17. Budapest, 1966. 202. o.
29 Budapesti Hírlap, 1915. május 25. Lipták Pál állítólag kilépésekor 2 millió korona végkielégítést kapott, és fon-tolgatta ebből egy új vasbeton-gyár felépítését is Lőrincen.
Népszava, 1917. február 4. 14. o.
30 Lipták és tsa. Rt., 1916. (BFL XV. 17/f.) 834 2621
31 Népszava, 1914. július 5., Kispest–Szentlőrincz, 1915.
április 3. és Pesti Napló, 1916. április 27.
Lipták-gyári étkező és hálóház, tervrajz, 1916
bútorait biztonságos helyre szállítani. Majd lokalizál-ták a tüzet, végül a munkások segítségével három és fél órás megfeszített munkával eloltották. Azonban a mintaraktár pótolhatatlan mintáival együtt teljesen leégett. A kár meghaladta a másfél millió koronát, de a tűz a termelésben nem okozott fennakadást.32 A Lipták-gyár már a háború előtt is hírhedt volt ala-csony béreiről, a rossz munkakörülményekről és a gyakori balesetekről. Amíg a háború időszakában pél-dául a parkettgyárból csupán egy olyan eset ismert, hogy valaki munka közben súlyos sérülést szenve-dett, addig a Lipták-gyárban szinte félévente történt ilyen baleset (köztük egy 13 éves és egy 16 éves fiú karját zúzta össze a gép).33 Nem voltak ritkák a ha-lálesetek sem. A háború előtt is minden évre esett munkabalesetből eredő elhalálozás, 1914 és 1918 között összesen 6 halálos baleset történt.
Különösen érdekes Lung Péter halálesete. Az 1916.
október 26-án kelt anyakönyvi bejegyzés szerint a két nappal korábban elhalt Lung Péter 51 éves görög kele-ti vallású gyári napszámos volt, aki Pestszentlőrincen, a Lipták-gyárban lakott, szülei ismeretlenek. Halá-lát szénélegmérgezés34 okozta. A bejelentő „Inft.
Pőcze Ferencz s.k.”, vagyis Pőcze Ferenc gyalogos volt.35 Lungot Wimmerth Béla plébános temette el a pestszentlőrinci temetőben,36 ebből következőleg neve felkerült a hősök szobrára is. Eddig magán a halál okán és azon kívül, hogy egy gyalogos katona jelentette be a halálesetet, semmi különös nem volt.
Igen ám, de 1917. december 27-én Lung Péter halá-lát ismételten bejegyezték. Halála időpontja tovább-ra is 1916. október 24. volt, de immár 50 éves görög katolikusként jelölték meg, aki „népfölkelő a m. kir.
21. honvéd gyalogezredben /:fm:/”, lakhelye nincs beírva, az elhalálozás helye „Pestszentlőrincz”. Ha-lálok nincs, viszont „a hazáért hősi halált halt katona halálesete bejegyezve a B. M. által közölt adatok
32 Budapesti Hírlap, 1917. május 18. 8. o.
33 Népszava, 1915. február 10. és Pesti Napló, 1916. június 29.
34 Szénmonoxid-mérgezés
35 Pestszentlőrinci halotti anyakönyv. 139/1916. (https://
familysearch.org) A szénmonoxid-mérgezést Lung munkavégzés közben szenvedhette, hiszen 1916. május 4-én ugyanez volt a halál oka Nagy Lajos Lipták-gyári napszámosnál, „aki a gázfejlesztőben dolgozott, gáz-mérgezésben meghalt.” Népszava 1916. május 5.
36 Dr. WIMMERTH Béla: Historia Domus (kézirat). Mária Szeplőtelen Szíve Főplébánia. 35. o.
alapján”37. E két bejegyzés alapján már némi képet kaphatunk Lung Péter életéről – és haláláról. A 21.
honvéd gyalogezred állítási körzete Erdély közepe, Kolozsvár környéke volt, Lung tehát valahonnan on-nan származhatott, földműves volt, amíg otthonából el nem szólította a háború, be nem sorozták. Talán román nemzetiségű lehetett, ezért hadimunkásként – mint megbízhatatlant – a pestszentlőrinci Lipták-gyárba vezényelték, ahol el is szállásolták, és ahol a rábízott veszélyes munka végül megölte.
Nemcsak a munkakörülmények voltak azonban rosszak, a bérek is alacsonyabbak voltak, mint más gyárakban. 1916 nyarán egy szerszámlakatos órabére 72 fillér volt. Igaz, miután bírósághoz fordult, még többet is kapott (90 fillér), mint másutt. Az átlagos órabér ugyanis a kispesti és szentlőrinci iparvál-lalatoknál ekkor 75-80 fillér volt.38 Ezt követően emelkedtek a bérek, 1916 őszén egy lakatos 10-12 korona napi munkabért kapott 10 óra munka után a Lipták-gyárban.39
1917-ben már a tisztviselők is mozgolódtak, ugyanis kevesellték a fizetésüket, ahhoz képest, hogy egy hadi-szállító üzemben dolgoznak, amely nagy bevételekre tesz szert. Drágasági bérpótlékot követeltek – ami az állami tisztviselőknek járt. A kőművesek és az ácsok is bérkövetelésekkel álltak elő. A bérpanaszok kivizs-gálására 1916-tól a gyárakban panaszbizottságokat állítottak fel, a Lipták-gyárban azonban egyszerűbb módját választották a panaszok kezelésének: a hang-adókat elbocsátással, frontra küldéssel fenyegették meg. „Aki munka-bérével nincs megelégedve, aki a bánásmód ellen protestál, azt Lipták doktor úr itt-ott sajátkezűleg is figyelmezteti, hogy ezidő szerint ő a legszentebb és legmagasabb védelemben részesül. E
37 Pestszentlőrinci halotti anyakönyv. 185/1917.
38 Természetesen mielőtt a bírósághoz fordult, kérte bére felemelését a vezetőségnél, erre 64 ledolgozott nap után elbocsátották állásából. „az alperesnél [Lipták] levő foglalkoztatását megelőző időben 1 korona, illetve 90 fillér órabért is kapott az akkori munkáltatótól és tekintettel arra, hogy köztudomás szerint az utóbbi időben az ipari alkalmazottak munkabére emelkedett, ezeknél fogva a kir.
törvényszék úgy találta, hogy fölperest 90 fillér órabér megilleti.” Népszava, 1916. július 23. 9. o.
39 Népszava, 1916. október 17. 2. o. Ez még mindig el-maradt a Lipták-gyárral szemben, a vasút kispesti oldalán lévő Hofherr-Schrantz traktorgyártól, ahol 12-14 koronát kerestek a lakatosok naponta.
Munkások a lőrinci Lipták-gyár lőszerüzemében, 1916 körül
mellett gondoskodik arról is, hogy gyára öntudatos munkásai, bizalmi férfiai a gyár fojtott, füstös, egész-ségtelen levegőjéből talán kevésbé veszélytelen, de mindenesetre a tüdőnek jobb levegőt biztosító munkakörbe kerüljenek.”40 1918 februárjában már engedékenyebb volt a vezetés. A mintaasztalosok 15 százalékos béremelés-követelését megduplázták, azzal a kitétellel, hogy augusztus végéig letesznek a sztrájkról.41
A munkások másik fegyvere a bérharcban a sztrájk volt. A háború előtt gyakran bénították sztrájkok a termelést, azonban a háború idején különösen egy hadiüzemben nem nézték jó szemmel a munka-beszüntetést. Igen erőteljes érv volt, hogy az 1912.
évi LXVIII. törvénycikk is súlyosan büntette. De már 1915. szeptember elején sor került egy sztrájkra,
„amely azonban néhány óra múlva a katonai parancs-nok beavatkozása folytán az egyik munkás-bizalmi férfi letartóztatásával ért véget.”42 A későbbiekben egyre több követte.
1916 februárjában a munkaidő 12 órára emelése ellen és bérpótlékért sztrájkoltak a Lipták-gyár munkásai.
1917 áprilisában a gyár srapnelüzeme, majd májusá-ban az egész gyár állt le.43 A sztrájkhelyzet a háború előrehaladásával mind jobban elmérgesedett. 1918 nyarán már a termelés csökkenésére is erőteljesen reagált a karhatalom. A katonai parancsnok tizedelést akart elrendelni, ha nem fokozódik a termelés. Erre válaszul a dolgozók egy robbanóanyaggal megrakott vagont toltak az irodaépület elé, és a felrobbantásával fenyegetőztek.44