és a honvédelemre fordított költségeket tekintve az Osztrák–Magyar Monarchia jelentősen elmaradt a többi európai nagyhatalomtól.3
Sorozás
1914-ben Magyarországról 95 000 újoncot hívtak be katonai szolgálatra, közülük az általános had-kötelezettség alapján besorozottak mintegy negyede, 25 000 fő került a honvédséghez. A korhatár 21 év volt, ekkor lajstromba vették a sorkötelest, és három éven belül sorozóbizottság elé kellett állnia.
A sorozás helyét az illetőség szabta meg. A községi illetőség megszerzéséhez négy év helyben lakás és a terhekhez való hozzájárulás kellett. Bajkai Istvánt például nem ismerték el soroksári illetőségűnek, ugyanis hiába volt édesanyjának háza Soroksár-péterin, mivel valamikor az 1890-es évek közepén költöztek át Pestszentlőrincről Soroksárpéterire, és „nevezett sem közvetve, sem közvetlenül a községi terhek viseléséhez hozzá nem járult, itt illetőséget nem szerzett, eredeti illetősége pedig nem volt.”[…] „ha Bajkai Istvánt Pestszentlőrincz község katonai szempontból soroztatása alkalmával ottani illetőségűnek hallgatólag elismerte, úgy odavaló illetőségű is.”4
A sorozóbizottságban helyet foglaltak a területileg illetékes főorvoson és katonai parancsnokon kívül a polgári közigazgatás vezetői is. Az alkalmasnak talál-takat 13 fős csoportokba osztották, minden 4., 8. és 13. került a honvédséghez. Mind a három hadsereg-ben két év volt a szolgálati idő, de a lovasságnál 3,
3 BALLA Tibor: A militarista birodalom mítosza. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadereje a Nagy Háború előestéjén. In: Hadtörténelmi Közlemények, 2014. 3.
szám. 628–645. o.
4 Soroksári képviselőtestületi jegyzőkönyv. (BFL V. 717/a) 1918. december 22. 77.kgy/918. és 1920. február 21.
18.kgy/1920. és 1886. évi XXII. tc.
a tengerészetnél 4 évi szolgálatra kötelezték őket.
Mivel a hadrafoghatóság időtartama 12 év volt, ezért a tényleges katonai szolgálatból való leszerelést követően a többség 10 évre tartalékos állományba került. Ha a keretet betöltötték, a fölös számú újonc 10 heti kiképzés után póttartalékos lett, amelynek időtartama 12 év volt. A tartalékos időszak alatt négy alkalommal kellett összesen 14 heti fegyvergyakor-latra jelentkezni. A középiskolát végzettek számára létezett az egyévi önkéntesség, amely elméleti és gyakorlati képzés után tartalékos tiszti rangfokozatot biztosított.
A háború előtt az állításkötelezetteknek csupán 22-29 százalékát sorozták be ténylegesen. Ausztria–
Magyarországon tehát csak minden negyedik férfi állampolgár teljesített fegyveres szolgálatot.5 18. és 40. életéve között – a tényleges és tartalékos időszakát kivéve – minden hadköteles honpolgár népfölkelőnek (Ausztriában Landsturm) minősült. A háború ideje alatt a felső korhatárt 57 évre emelték.
Mozgósításkor a bejelentett korosztályhoz tartozó tartalékosoknak és népfölkelőknek jelentkezniük kel-lett az egységüknél.6
Az 1914. július végén elrendelt teljes mozgósítás során behívták a tartalékosokat, tartalék felállítása céljából a kiképzésre váró 21 éves korosztályt, vala-mint a 33 és 42 év közötti egykori póttartalékosokat.
Utóbbiakból népfölkelő ezredeket szerveztek. A had-sereg létszáma így 3,2 millióra nőtt, és a háború alatt végig 4-5 millió körül mozgott. Ebből a frontokon 2-3 millió katona teljesített szolgálatot. Azonban a Mo-narchia hadserege a háború első másfél hónapjában hatalmas, több mint 600 ezer fős veszteséget szenve-dett (az állomány több mint fele meghalt, fogságba esett), és ezt később nem lehetett pótolni, ez volt ugyanis a legjobban kiképzett része. A háború teljes ideje alatt összesen 8-11 millió embert állítottak harcba, közülük 4 millió sebesült meg, esett el vagy került hadifogságba. Csak Magyarországról 3 millió 800 ezer embert vonultattak be.7
5 BALLA 633. o.
6 Magyarország az első világháborúban. LEXIKON A–Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000. 146. o. (309.
szócikk), 659. o., 710–711. o.
7 BALLA 641–643. o. és GALÁNTAI József: Magyaror-szág az első világháborúban. Korona, Budapest, 2001.
125–126. o.
Kiképzés
Budapestről és környékéről a császári és királyi 32.
gyalogezredbe, a magyar királyi 1., a 29. és a 30. hon-véd gyalogezredbe kellett bevonulni. De a 6., a 23., a 38. és a 44. közös gyalogezred parancsnoksága is Budapesten volt.8
A 30. gyalogezred katonái már rögtön 1914. augusz-tus 7-én hadgyakorlatot tartottak Pestszentlőrinc környékén.9 A háború időszaka alatt egy gyalogezred 4500 főt számlált, akik 3-4 zászlóaljba voltak osztva.
A frontra indult ezred egy pótzászlóaljat állított fel, ennek kötelékében történt a kiképzés. A súlyos vesz-teségek pótlására hamar felmerült az újoncok és a póttartalékosok felkészítése és mihamarabbi frontra küldése. Ők a háború elején nyolchetes oktatásban részesültek.
Pestszentlőrincen többek között a 30. honvéd gya-logezred és 38. közös gyagya-logezred pótzászlóaljai gyakorlatoztak. „A háború eleje óta állandóan közel háromezernyi katonaság van a faluban: itt képezik ki az ujoncokat, akiknek vig dalától hangos egész nap a különben máskor csöndes kis falu. Bakanóták ha-sitják a jólevegőjü tájakat…”10
A pótzászlóaljat három pótszázadra osztották, létszámuk 40-80 tiszt és 1000-1400 főnyi legény-ség volt. A 30-asoknál 1915 januárjában ezek közül két századot Kispesten 50 szálláskörletben, míg a harmadikat négy budapesti iskolában helyezték el.
Néhány újságcikk szól róluk is.
1914 karácsonyán több mint 1500 népfölkelő érkezett Lőrincre. Közülük „a szentlőrinczi falka he-lyiségeiben 240 katonát szállásoltak el, míg a lőrinczi Tattersallban 600 katonát helyeztek el”11. 1915. már-cius 15-én pedig a Kispesti Textilgyár mögötti réten
8 Dr. SAJGÓ Jenő: Egyévi önkéntes szolgálat. Budapest, 1914. 69–78. o.
9 Harmincas honvédek élete a halálmezőkön. Összeállí-totta: Paulovits Sándor. Kecskemét, 1939. 44. o.
10 Pesti Hírlap 1915. november 3. 14. o.
11 Kispest–Szentlőrincz, 1914. december 24. 2. o. és Vadász- és Verseny-Lap, 1915. január 1. 9. o.
Talán róluk emlékezik meg Wimmerth Béla is, amikor 1500 katona gyóntatásáról ír a Historia Domus 27. olda-lán. A „falka” a Budapesti Rókafalka Társaságot jelentette, amelynek a helyiségei a lövölde mellett, a mai Szarvas-csárda térnél voltak. A Tattersall, azaz a lovarda, szintén a Szarvascsárda tér környékén lehetett.
A 30. gyalogezred menetszázada útra készen Kispesten, 1917
gyakorlatoztak a katonák.12 Pestszentlőrincen 1915 nyarán a Kiskunságból sorozott 38. gyalogezred pótzászlóaljának I., II. és VIII. pótszázadát szállásolták el a lakosságnál.13
A gyalogság kiképzése naponta két részletben, 8-tól 14 óráig és 16-tól 18 óráig vagy más időbeosztás sze-rint reggel 5-től este 7-ig folyt. Ez alól a vasárnap sem volt kivétel, igaz, az istentiszteleteken részt vettek az újoncok. A harcászati oktatás, a lőkiképzés, a szuronyvívás és a terephasználat voltak a fő tantár-gyak. Az utóbbi minél jobb elsajátítása érdekében minden héten más helyszínen folyt a terepgyakor-lat. A szűkre szabott elméleti oktatás a hadsereg felépítéséről és jelzéseiről szólt.
Délelőttönként a ruházat és a szerelvény viselésére és rendeltetésére oktatták az újoncokat, valamint a katonai mozgásokat, fegyverfogást, szuronyvívást, a támadás és a védekezése alapjait gyakorolták. A kiképzés utolsó heteiben a menetgyakorlatokat tar-tották délelőtt. Délutánonként lőkiképzés volt, előbb vak- majd éleslőszerrel, álló és fekvő helyzetből.
A negyedik hétig kisebb, utána nagyobb csoportok-ban oktatták az újoncokat. A szakaszalakzatból rajvo-nalba fejlődtek, lőállást foglaltak el, és a díszmenettel is megismerkedtek. A menetgyakorlatok ismétlésére jó alkalmat jelentett a kivonulás a lőterekre és gyakor-lóhelyekre, illetve a visszatérés a szálláskörletbe – a helybeli gyerekek nagy örömére. „A gyerekek – fiuk és leányok, még a nagyon kicsik is egyszeri hallásra minden baka nótát megtanultak, pedig szép szám-mal voltak forgalomban. Gyakorlat után, mikor a bakák hangos énekszóval hazamentek, egy-egy cso-port gyerek mindig előttük masirozott, s ők énekelték a – primet. És ez tetszett a bakáknak is, meg a tisz-teknek is. Soha sem zavarták el őket.”14 Mivel a zö-mében Kispesten elhelyezett 30. honvéd pótzászlóalj számára kijelölt nagytétényi lőtér és érdi gyakorlótér megközelítése túl sok időbe telt, ezért később inkább a lőrinci Szemere-lövöldét és Tápiósüly–Mende tér-ségét használták.
12 Ez ma a Kispesti Hőerőmű területe, akkoriban mocsaras rész. Egyébként mind a textilgyár, mind a hőerőmű Lőrinc területén van, az elnevezés ellenére. Holttest a gyakor-lótéren. Kispest–Szentlőrincz, 1915. március 20. 5. o., Pestszentlőrinci halotti anyakönyv, 38/1915.
(https://familysearch.org)
13 Hadtörténelmi Levéltár II. 466/b. 1. doboz, 303. lap.
14 WIMMERTH: HD. 35. o.
Az ötödik héten a szakasz együtt hajtott végre vé-delmi és támadógyakorlatokat, rohamot és szurony-harcot. Ezek összekovácsolták a csapatot, egyúttal megmutatták, mennyire fontos az együttműködés. A hatodik héten már században gyakorolták az önálló harci tevékenységet, annak minden feladatával. A kiképzés hetedik hetének végére minden alakulat mozgósítható volt, a nyolcadik héten menetkész, a kilencedik héten pedig már jellemzően 300 fős menetszázadokban a front első vonalába kerültek.
A menetszázadok búcsúztatása szertartásszerűen folyt. A 30. honvéd pótzászlóalj menetalakulatai pél-dául a Ferenc József laktanyában, a kisrákosi gyakor-lótéren, vagy a kispesti Kossuth téren tettek esküt.
A frontra indulókat a helyi plébános – így a pestszentlőrinci Wimmerth Béla is – gyóntatta, ami nagy igénybe vételt jelentett. „Karácsony előtt (1914 ben) három héttel megkezdődött a harctérre indulók gyóntatása. Nap-nap után 100-150 ember délelőtt, s néha délután is. Közbe persze a híveim is, meg az iskolás gyermekek. Éppen elég volt. Mire a végére ér-tem, hát a fejem fel akarta mondani a szolgálatot.”15 A kispesti Katolikus Legényegylet az elvonulóknak imakönyvet és nemzeti színű zászlót adományozott.
Hasonló volt a helyzet a 38. közös pótzászlóaljnál is, velük Wimmerth gyakrabban találkozott, az ezred zenekara például játszott a vasárnapi miséken. 1915-ben voltak itt huszárok is kiképzésen. Wimmerth mondott számukra búcsúbeszédet, zászlajukat szin-tén ő áldotta meg.16
Később a frontot megjárt oktatók a harctéri tapasz-talatok alapján alakították át a képzést. A tananyagba bevették az ismerkedést a hadtechnikai újdonságok-kal (pl. géppuska, gáztámadás), illetve az állóháború is nagyobb hangsúlyt kapott (műszaki akadályok, fe-dezék, gyalogsági ásó használata).17
Az oktatók olyan tisztek és altisztek voltak, akik jelentős időt töltöttek már frontszolgálatban.
Pestszentlőrincen a 38. gyalogezredből többek között
15 WIMMERTH: HD. 27. o.
16 Harmincas… 300–303. o. és WIMMERTH: HD. 27–31. o.
17 KOVÁCS Vilmos: „Inkább egy vödör veríték a gya-korlótéren,/ mint egy csepp vér a harcmezőn” – Gyakor-lóterek és kiképzés a hátországban az első világháború időszakában. In: A Hadtörténeti Múzeum értesítője 12.
Budapest, 2011. 283–290. o. és Magyarázó és harctéri pél-dák a gyalogsági gyakorlati szabályzat egyes pontjaihoz.
Budapest, 1920.
A Szemere-lövölde (ma Zila Kávéház), 1910-es évek (fent); Prokopp Sándor a lövöldében, 1912 (lent)
oktató volt Sebők Mihály hadnagy önkéntes kiképző 1915 tavaszán, Kalmár Illés tizedes az önkéntes isko-lánál 1915-ben, Csillag Pál tizedes 1916-ban, valamint 1918-ban Vásárhelyi István géppuskás oktató.
Valamennyi településre, ahol katonaságot helyeztek el, állomásparancsnokot neveztek ki. Az összeom-láskor a Lőrincen állomásozó katonai alakulat (helyőrség) állomásparancsnoka mellett Rév György állomástiszt intézte az adminisztratív ügyeket.18