Pestszentlőrincen az építőipar volt az első és alapvető iparág, hiszen lényegében ennek köszönhette a település fejlődésének dinamikus szakaszát az 1880-as évektől. Több téglagyár is létesült itt. A legnagyobb, az Üllői úton 1882 óta működő Budapest–Szentlőrinci és Tatai Cserép- és Téglagyár Rt. a település köz-pontjában helyezkedett el. Ezenkívül a Gyömrői út Kőbánya felőli oldalán elterülő Erzsébettelepen volt még két kisebb területű, az 1892-ben alapított István-téglagyár (más néven Újlaki Tégla- és Mészégető Rt.) és a Souheitl-féle téglagyár, amelyet 1911-től Balázs Imre vett át, és az ő nevét viselte. A Miklóstelep és a Szemeretelep között pedig az 1890-től már iparszerű termelést végző Klauber és Vajda-féle kavicsbánya terült el.5 Habár a háborús konjunktúra az ipar fel-lendülését hozta, az építőipar a háború előtti volu-menéhez képest jelentősen visszaesett.
Mivel a századforduló környéki nagy budapesti épít-kezések hívták életre a lőrinci téglagyárakat, ezért érzékenyen érintette őket, hogy „a háború egy csapás-ra megszüntette ezt az iparágat. Félbemacsapás-radtak a magán és középítkezések s megszűntek a közmunkák.
Az építés lehetőségeit pedig annyira megnehezítette és megdrágította, hogy […] még évekkel a háború befejezése után sem tud megindulni.” 6
5 Pestszentlőrinc krónikája. Múltunkról a mának. Bu-dapest, 1996. 140–141. o. Ma ezen a területen van a pestszentlőrinci temető.
6 Igaz, Budapesten már a háború előtt csökkent a megkez-dett építési engedélykérelmek száma, de még 1914-ben is 382 új lakóházat építettek, és az összes építkezés száma megközelítette az 1300-at (1911-ben ez 848 új épület és 2666 építkezés volt). A háborús években azonban az új lakóházak száma nem érte el az ötvenet, 1915-ben és 1919-ben negyven alatt maradt, a legrosszabb év pedig 1916 volt, 29 új építésű lakóházzal – és ezek az új házak
Az építkezési kedv visszaesése a háború alatt Pestszentlőrincen szintén érzékelhető volt. Míg 1912-ben 127, 1913-1914-1912-ben 146-147 építési engedélyt adtak ki, addig 1915-ben és 1916-ban egyaránt 14-et, míg 1917-ben csupán 11-et. Ezeknek is csak a fele volt magánépítkezés. Ugyanekkor viszont az iparvállalatok jelentős fejlesztésekbe kezdtek. Az engedélyek másik felét tehát ipari létesítményekre adták ki. Jelentősen bővült a Lipták-gyár, ekkor épült fel a lőszergyár, vala-mint a Kispesti Textilgyár munkáskolóniája is.
Az építőipar a háborús sokkból csak lassan tért magához. Amíg 1918-ban már 22 építkezést indí-tottak (ebből 18 magán), 1919-ben ismét csak 12-t (valamennyi magán). 1920-ban 60, 1921-ben már 74 építkezést jegyeztek, és ettől kezdve az új parcel-lázásoknak köszönhetően ismét meglódult a helyi építőipar és a település fejlődése.7
Faipar
A faiparban a háború elején a behívások miatt felére csökkent a munkások száma, és ez később sem vál-tozott, hiába vezényeltek ide hadimunkásokat, hadi-foglyokat és helyezték a gyárakat katonai felügyelet alá. A munkáshiány miatt az ágazat nem tudta kielé-gíteni a hadsereg megnövekedett igényeit. A magán-megrendelések teljes mértékben háttérbe szorul-tak, „ellenben nagy a szükséglet ládákban; sok ezzel foglalkozó asztalosüzem éjjel-nappal dolgozik”8. A legtöbb vállalat ládák, hordók, vasúti talpfák, pus-kaagyak, ágyúkeretek előállítására állt át, illetve a nagyszámú barakktábor, barakk-kórház, raktár, hadi-fogolytábor felépítéséhez, valamint vagonok, sze-kerek, repülőgépek előállításához szolgáltatott alap-anyagot. Az anyagárak és munkabérek jelentősen megemelkedtek, de ezeket át lehetett hárítani, ezért rendkívül jövedelmező volt az iparág. Fában –
ellen-is szinte kivétel nélkül földszintesek vagy egyemeletesek voltak, míg 1915 előtt jelentős hányadát tették ki az épít-kezéseknek az ötemeletes lakóházak. Az összes építkezések száma sem érte el sohasem a 700-at, itt a legrosszabb év 1919 volt, amikor 346 építési engedélyt adtak ki. Báró SZTERÉNYI József – LADÁNYI Jenő: A magyar ipar a világháborúban. Budapest, 1934. 247–248. o.
7 Építési engedélyek nyilvántartása 1911–1924. június 20-ig. (Tomory Lajos Múzeum)
8 SZTERÉNYI – LADÁNYI. 250. o.
A lőrinci téglagyár, 1900-as évek (fent); a Rényi-féle botgyár, 1910-es évek (lent)
tétben más nyersanyagokkal – nem volt hiány, egyedül a szállítás és a munkaerőhiány jelentett gondot.9 A faipart két cég képviselte Pestszentlőrincen. Az 1908-ban alapított Pestszentlőrinczi Parkettgyár Rt.
a Gyömrői út és a Budapest–Cegléd–Szolnok-vasút-vonal között, a mai Zalán utcával szemben üzemelt.
Nem sokkal a háború előtt egyesült Neuschlosz Ödön és Marcell faipari cégével, így neve előbb Neuschlosz Ödön és Marcell és Lichtig Szentlőrinczi Parkett-gyára Rt., majd 1917-ben Neuschlosz Lichtig faipari részvénytársaságra változott.10
Ezzel egyidejűleg jelentősen megnőtt a cég értéke. Az eredetileg 300 000 korona alaptőkét több részletben 3 000 000 koronára emelték. Ebben nyilván nem kis szerepe volt annak, hogy hadianyaggyárrá nyilvání-tották, és mint hadiszállító nagy megrendeléseket kapott a hadseregtől fa alkatrészekre, hidászati ele-mekre. Sőt a katonai szállításokhoz nélkülözhetetlen szekereket is gyártottak.11
A háború ideje alatt 300 munkás dolgozott a gyár-ban – és mellettük 80-100 hadifogoly is –, akik na-ponta 8-10 vagonnyi faanyagot munkáltak meg. A gyár termelésének irányítását – hadiüzem lévén – ka-tonai mérnökök és a kereskedelemügyi minisztérium szakemberei vették át.12 A háború alatt a munkaépü-letek területét jelentősen megnövelték. 1916 és 1918 között a gyár négy alkalommal kért építési engedélyt.
Elsőként 1915-1916 fordulóján egy keretfűrészházat létesítettek, és kibővítették a lakatosműhelyt.
A másik faipari üzemet Rényi Oszkár hozta létre 1911-ben a Vasút (ma Teleki) utca és a Nefelejcs utca sarkán, a Villatelep szívében. Az üzem alapításakor Rényi még az apja nevén kezdte meg a termelést mint Rosenthal Alfréd botgyára.
1914 májusában – már mint Rényi és mint részvény-társaság – államsegélyért folyamodott a kereskede-lemügyi miniszterhez. A 30 000 korona segély fejében vállalta, hogy öt évig a „Pestszentlőrinczen létesített botimpregnáló és hajlító gyárában”13 csak magyar alapanyagból és magyar munkaerővel dolgoztat,
9 SZTERÉNYI – LADÁNYI. 249–251. o.
10 Pesti Napló, 1914. június 14. és Központi Értesítő, 1917.
november 25.
11 Pesti Napló, 1919. május 7. 4. o.
12 Pestszentlőrinc, Kispest, Pestszentimre.
Budapest, 1937. 230. o.
13 Kötelező nyilatkozat államsegély ügyében. (BFL VII.
173.) 1914. 1528 0391
cégét pedig nem viszi tőzsdére. Valószínűleg meg-kapta a segélyt, és be is tartotta a feltételeket. Ebben segítette a háború kitörése, ugyanis üzemét a botgyár-tásról a jóval jövedelmezőbb ládagyártásra állította át: lőszeresládákat szállított a csepeli lőszergyárnak, és konzerves ládákat a hadsereg számára. Az 1914 májusában vállalt 50 fő állandó munkása mellé további változó számú (50-150 fő) dolgozót vett fel a ládák előállítására, akiket azonban nem hivatalosan foglalkoztatott, munkakönyvüket nem igazolta, bizto-sításuk nem volt, és a munkabérüket is alacsonyan állapította meg.14 A gyár és az olcsó munkaerő rend-kívüli jövedelmezőségét jól mutatja, hogy Rényi Osz-kár 1915-ben két alkalommal is jegyzett 20 000 korona értékben hadikölcsönt, felesége pedig 10 000 koronát.
Hadiszállítóként még a háború második felében is bí-zott a központi hatalmak sikerében. 1916-ban 80 000, 1918-ban 155 000 koronát jegyzett.15
Textilipar
Az iparág termelésére jelentősen rányomta bélye-gét a háború. 1915-ben a textilipari nyersanyagokra (gyapjú, pamut) is kiterjesztették a bejelentési kötelezettséget, ettől kezdve a készleteket csak ka-tonai célú megrendelésre lehetett felhasználni. A nyersanyaghiány következtében csökkent az alkal-mazott munkáslétszám. A férfi munkások fele, a női munkások harmada hagyta el ezt az iparágat.16 Pestszentlőrinc gazdaságában a textilipar vezető szerepet töltött be. Helyi kiépülése a XX. század első évtizedére tehető. 1900-ban a Gyömrői úton, a pestszentlőrinci vasútállomással szemben a ró-zsahegyi székhelyű Magyar–Amerikai Northrop Szövőszék és Textilgyár nyitotta meg pestszentlőrinci fióktelepét. 1901-ben Steiner Adolf a lajosmizsei vasútvonal szomszédságában, az Üllői út mellett megalapította a Magyar Szalagszövőgyárat, 1907-ben pedig Popper Károly a lajosmizsei vasútvonal pestszentlőrinci oldalán a Kispesti Textilgyárat.17
14 Népszava, 1915. május 16. 10. o
15 Budapesti Hírlap, 1915. május 15., 1916. május 20., 1918. június 30., Pesti Hírlap 1915. október 20., Kispest–
Szentlőrincz, 1915. június 5. 3. o.
16 SZTERÉNYI – LADÁNYI. 324–327. o.
17 Közgazdasági Szemle, 1900 (szeptember), 86. o., Pest-szentlőrinci Iparlajstrom 1910–1935. (BFL V. 873/d.) 1. köt. →
Mindháromban – miként alapvetően a textiliparban – elsősorban nők dolgoztak, és mindhárom erőteljesen kivette részét a hadiszállításokból, hiszen a hadsereg jelentős textíliamegrendelőnek számított (ruhák, sá-torlapok stb.).
Különösen igaz volt ez a Kispesti Textilgyár Rt.-re, amely 1915-ben 333 000 korona értékben kapott megrendelést a hadseregtől hátizsák szállítására.
1916-ban másfélmilliós alaptőkéjéhez képest több mint 100 százalékos nyereséget könyvelhetett el.
„A Kispesti Textilgyár rt. háborús tiszta nyeresége a ruházati cikkek túlzott árfölhajtását tükrözi.”18 A 100 legnagyobb beszállító közé sorolták, 11 092 000 korona értékű hadiszállítást végzett 1917 végéig, és 1 250 000 korona értékű hadikölcsönt jegyzett.19 A jelentős bevételt visszaforgatták a termelésbe, a gyárterület bővítése érdekében 27 telket vásárol-tak, új gépeket vettek, és 1915-ben kétszer is műhelyépítkezésre kértek engedélyt a községtől.
Ugyanez év áprilisában a termelés gördülékeny-sége érdekében a lakatosműhelyt és a kazánházat bővítették, alakították át, akkumulátorkamrát építettek, novemberben pedig új készáruraktárt emeltek, hogy a termelést ne akadályozza, ha a had-sereg nem tudja elszállítani időben, amit megrendelt.
1916 novemberében pedig hozzákezdtek az Andrássy (ma Fonal) utcai két munkáslakóház építéséhez.
Különböző elrendezéssel (szoba-konyhás lakások a legtöbb esetben kamrával) az emeletes épületekbe ere-detileg szintenként 12 lakást kívánt a gyár építeni, de ezt még a tervezés során megtoldották néggyel. Tehát a két épületben összesen 64 lakásba költözhettek be a gyár családos munkásai.20 A Northrop szövőgyár szintén 1916-ban kért három ízben is engedélyt építkezésre.21
A Kispesti Textilgyár alapításától Pestszentlőrincen he-lyezkedett el, az elnevezés oka, hogy akkor még (1906-ban) Pestszentlőrinc közigazgatásilag nem volt önálló, hanem Kispesthez tartozott. A gyár később, Pestszentlőrinc önálló nagyközséggé (1910), majd várossá (1936) válása után sem változtatta meg a már bejáratott nevét.
18 Budapesti Hírlap, 1916. szeptember 25. 7. o.
19 Pesti Hírlap, 1918. augusztus 18. 11. o.
20 Textilgyár, 1915. (BFL XV. 17/f.) 834 2566
21 Építési engedélyek nyilvántartása 1911–1924. június 20-ig. (Tomory Lajos Múzeum)