Gát község lakóinak túlnyomó többsége református. Számukra húsvét a ka-rácsony mellett a legnagyobb ünnep. Húsvét másodnapján itt is elevenen él a locsolás szokása. Ehhez a hagyományhoz fűződő énekeket nem ismernek ugyan, de verset az idősebbek szerint már régóta mondanak a locsolódók.
Örvendetes, hogy ez a szokás még napjainkban sem csak az adományok (tojás, pénz, édesség) gyűjtését szolgálja, hanem ünnepi tiszteletadás is, és hangulatteremtő hatása sem lebecsülendő.
A lányok már az ünnepet megelőző napokon vöröshagyma héjával és vi-aszos módszerrel – újabban színes filctollal – hímestojást készítenek, s azo-kat mindig párosával ajándékozzák a locsolkodó fiúknak.
Régen húsvét hétfő kora reggelén kezdték a locsolódást, hogy a délelőtti istentiszteletre elérjenek. Délután inkább csak a legények és a felnőtt férfiak jártak. Ezt a gyakorlatot a szovjet rendszer megváltoztatta, hiszen minden vallási ünnepnap munkanap volt, a gyerekeknek az iskolában kellett tartóz-kodniuk, számukra a templomba járás is tilos volt, ezért a locsolódás inkább délután zajlott, gyakran késő estig. A nyolcvanas évek végétől lassan kezd visszaállni a régi időrend.
A múltban vízzel, szappanos vízzel, manapság kölnivel locsolódnak.
Szólnunk kell azonban arról is, hogy virtusból, kivagyiságból ma is előfor-dul a vízzel való locsolkodás, természetesen a legények mit sem tudnak en-nek az eredetéről, arról, hogy egykor termékenységvarázsló szereppel bírt.
A község északi részén elterülő ún. Major ruszin illetve ukrán lakossága vízzel locsolódik, leginkább az ünnep harmadik napján. A tartós együttélés eredményeképpen több református családot érint a görög katolikus, illetve a pravoszláv húsvét is és fordítva, ezért sokan mindkettőt megünneplik.
A verseket leggyakrabban a kisfiúk mondják, a legények és a felnőttek inkább tréfás vagy obszcén szövegeket adnak elő. A lányok illendően meg-köszönik az öntözködést, s a kisebbeket édességgel és hímessel vagy pénzzel
jutalmazzák, a nagyobbakat benn a házban sonkával, süteménnyel, borral, pálinkával tele asztal várja. A vendégek nem soká tartózkodnak egy helyen, mert sok lány várja, hogy meglocsolják.
Az itt következő verseket az 1992 húsvétja utáni napokon gyűjtöttem.
Ezek a községben legismertebb, ma is közszájon forgó mondókák. A kiseb-bek rövid négysorosokat mondanak el, gyorsan, kötelességszerűen. A na-gyobbaknak viszont illik hosszabb költeménnyel előrukkolniuk.
Példáink között találunk locsolódást és adományt nem is említő, csak köszöntő funkciójú vallási (1., 2.), csak tisztán locsoló – (7/a, 8., 9., 12.), adománykérő – (6., 13., 14., 15., 17., 18.) vagy mind a hármat tartalmazó verseket (1/c, 3., 4., 5., 7/b, 10., 11., 16.).
Sokszor a vallásos tartalmú, a feltámadás reményét kifejező köszöntőhöz csak hozzámondják az ajándékkérő szöveget (1/c, 5.), de akad olyan változat is, amelyben már szervesen kapcsolódik az adománykérés a köszöntőhöz (3.).
Ezek a versek szerkezetükben sem különböznek a magyar nyelvterületen ismert formáktól. Az első rész általában szerencsekívánat, majd ezt követi az ajándékkérés. Még a záradékban is megfigyelhető ez a sorrend: Szívemből kívánok, egy pár hímest elvárok!
A legtöbb mondókában hímest kérnek, sokszor nagyon szerényen még pénzt sem kívánnak (13/a, 13/b), egyesek viszonzásul szerelmet várnak el (6.,14.), de van olyan vers, amelyben bejelentik, hogy ajándék nélkül nem hagyják el a házat (1/c), fenyegetőznek, hogy mindent összevizeznek (10.), sőt, még drasztikusabb lépésre is készek.
A gáton gyűjtött versek azonos funkciójuk ellenére tartalmunkban, szöve-gükben és eredetükben igen változók. Találunk közöttük a már említett tartal-mi jegyekkel bíró négysorost (4.), de olyan kétsorost is, amelyben csak a tavaszra való utalás és a locsolódás szándéka jut kifejezésre (12.), egyesek iskolai hatásról tanúskodnak (13.), mások a deákos műveltséget, a virágénekek metaforáit idé-zik (15., 16.), sokuk ünnepi köszöntőből alakult át obszcén húsvéti köszöntővé.
Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a gáti locsolóversekről, egy átfo-góbb gyűjtés anyagát szükséges megvizsgálnunk a községben ismert többi jeles napi köszöntővel együtt.
1/aTávol napkeleten Jézus sírja mellett Mária Magdolna zokogva könnyezett.
Siratták a mestert, világ megváltóját,
Jöttek, hogy szent testét bébarzsamozzák.
De rémülten látják: üres a koporsó, Benne ül egy angyal, ajkán Isten így szól:
Holtak közt az élőt miért keresitek?
Feltámadott Jézus, immár örvendjetek!
Meghasadt a kárpit, megnyílt a sír szája, Kilépett belölle az élet királya.
Ezzel megmutatta, hogy lesz feltámadás, Lesz a síron túl is örökélet-bírás.
Tikteket is az Úr ebbe részeltessen, E nap ezt kívánom, vegyétek szívesen!
1/bMária Magdolna zokogva, könnyezve Siratták a Mestert, világ megváltóját, S jöttek, a szent testét bebarzsamozzák.
De bámulva látták, hogy üres a koporsó, Az angyalok ajkán isteni szó:
Holtak közt az élőt miért keresitek, Feltámadott Jézus, ímé örvendjetek!
Örülj hát, keresztény, midőn ezt elérted, Hogy a szabadulás napját elérted.
Ez az ünnep néktek olyan boldog legyen, Hogy ne érje házatokat semmi veszedelem!
1/cTávol napkeleten Jézus sírja mellett Mária Magdolna zokogva könnyeztek, Siratták a Mestert, világ megváltóját, Jöttek, hogy szent testét bébalzsamozzák.
De rémülve látták, üres a koporsó, Benne ül egy angyal, ajkán isteni szó:
Holtak közt az élőt miért keresitek?
Föltámadott Jézus, íme örvendjetek!
Virrasszon az Isten több húsvéti napot, Hímest kérek emlékül,
El se megyek anélkül!
2.Az ártatlan Jézus, de sokat szenvedett, Egy kőkoporsóba bele is tétetett.
A mennyei szentek, a mennyei karok, Virrasszon az Isten több húsvéti napot!
3.Húsvét másodnapján hirdetem köztetek:
Feltámadott Jézus, ki sokat szenvedett, Zsidók sokasága sokat üldöztetett, Végül a keresztfára feszíttetett.
De a keresztfáról szent testét levették, Drága balzsamokvā egészen bekenték.
Öröm ez minekünk az egész világon, Mert tudjuk, hogy Jézusunk fētámadt.
Jézus dijadalmán jöttem bé e házba, Van-e hímestojás készen a számomra?
Hímes vagy aranyos, vagy tiszta parasztos.
Szívemből kívánok!
Egy pár tojást elvárok!
4.Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, Harmatos rózsavíz ēre a kislányra.
Fētámadt Úrjézus, adj áldást erre a házra!
Kisleány, egy pár hímest adj a tarisnyába!
5.Felderült, fēsütött napnak sugara, Tündöklik az ege, mint két piros alma.
Én is elmennék tündérek hegyibe, Koszorút kötnék angyalok fejire.
Ó, angyalok, nyissátok meg a mennyek kapuját, Had nézzem meg Krisztus Urunk koporsóját!
Köszönöm a tojást a gazda asszonyának, Aki gondját viselte tojós tyúkjának.
Bár a kakasok is többet tojhatnának, A legények számára többet adhatnának.
6.Zöldül már a vetés, csicsereg a szarka, Én asz’ hittem, hogy a hímes tarka.
Itt is van szép kisjány, aki hímest adjon, Nézzem a szemembe, tőlem ne szaladjon.
Ha megajándékoz pár hímesével,
Úgy beszéljen velem, mint szerelmesével.
Én pedig innen már elmegyek békével, Itthagyom a házat Jézus kegyelmével.
Szívemből kívánok, Egy pár hímest ēvárok!
7/aE húsvéti locsolódás, Ez már nálunk régi szokás.
Hadd nőjjenek az apró lányok, Mint a szép kis tulipántok.
7/bE húsvéti locsolódás, Ez már nékünk régi szokás.
Nőljenek a sok szép lányok, Mint a kerti tulipánok.
Szívemből kívánok, Egy pár tojást elvárok!
8/aÉn kis kertész legény vagyok, Virágokat locsolgatok.
Asz’ hallottam a faluba, Itt is van egy piros rózsa.
Szabad meglocsolni?
8/bÉn kis kertész legény vagyok, Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam a faluba,