Tisztelt gyülekezet!
Géressy László sírja mellett állva a róla való megemlékezésünket annak a meghatározásával kezdeném, hogy hol is a helye lelkészünknek Visk műve-lődés- és egyháztörténetében.
Géressy László abban a korszakban kezdte lelkészi pályáját Visken, ame-lyet a magyar egyetemes és művelődéstörténetben reformkornak nevezünk, és folytatta áldozatos munkáját az önkényuralom idején és a kiegyezés utáni korszakban. Nagy szerepe volt abban, hogy Bessenyei, Csokonai, Kazinczy, Berzsenyi, a két Kisfaludy és Vörösmarty költeményein keresztül a magyar függetlenség eszméje lelkészi és tanítói lakokon át eljussanak a viski paraszt-polgárok hajlékaiba is. Abban is sokat segített, hogy a viskiek a gazdasági és politikai reformok hívévé váljanak, és úgy Széchenyi, mint Kossuth re-formeszméi befogadókra találjanak itt, Magyarország keleti végein is. De nemcsak a nemzeti felbuzdulásnak és Visk gazdasági fellendítésének nagy szorgalmazóját kell tisztelnünk benne, hanem a hithű református papot, aki 36 évig (1834–1870) szolgálta a viski református egyházat. Igaz, hogy tevékenységének fénykora a szabadságharc utáni évekre esik, de már fiatal lelkészként is jelentős pozitív változásokat hozott gyülekezetünk életébe.
Most röviden ismerkedjünk meg életének fontosabb állomásaival:
Géressy László 200 évvel ezelőtt, 1804-ben született ősi református papi családban Beregrákoson, Géressy Imre lelkész fiaként. Felmenői között talál-juk Buzinkay Mátyás (1632) hosszúmezei és Géressy Mihály (1640) márama-rosszigeti papot. A sárospataki főiskolán folytatott tanulmányai befejezése után két évig Csepében és két évig Forgolányban lelkészkedett. Innen hívta el a viski gyülekezet. 36 évi, haláláig tartó lelkészi szolgálata mellett, mint a nagyközség lelkes polgára, fáradhatatlanul tevékenykedett Visk anyagi és kul-turális felemelkedéséért. Elsőként hirdette a különböző nyelvű és felekezetű
lakosság békés együttélésének, a szeretetnek és egymás megbecsülésének szük-ségességét. 1870-ben hunyt el. Felesége Lugossy Júlianna volt, a felsőbányai pap leánya, és a híres keletkutató, Lugossy László testvére. Viski szolgálatának negyedik évében esküdtek örök hűséget egymásnak Nagybányán.
Gyermekeik: László József (1839), Kálmán (1841), József Ferenc (1845), Johanna Júliánna (1847), János (1849), Júliánna (1852), Albert (1855), Fe-renc (1858).
Géressy László lelkésznek 5 kiskorú gyermeke halt meg az akkor még részben rosszul képzett szülésznők miatt, de volt, aki otthoni balesetben.
Felesége mindvégig hű segítője volt nemcsak a nagy család nevelésében, de lelkészi munkájában is. Amint az emlékezők látják, ez a háromszögletű emlék őrzi emlékét. Felirata egyszerű: Géressy László (1804–1870). A sír-emlék bal oldalán fehér márványkő a következő felirattal: Géressy Lászlóné Lugossy Júliánna 1814–1891.
Géressy László gyermekei apjuk szellemiségéhez méltón viselkedtek.
Kettő közülük országos hírűvé vált:
Géresi Kálmán (Visk, 1841. december 25.–Debrecen, 1921. január 23.):
jogakadémiai tanár, történész. Debrecenben és Pesten tanult, 1864-ben papi vizsgát tett, majd segédtanár lett a budapesti evangélikus református gimnáziumban. Egyetemi hallgatóként Tisza István nevelője volt. 1873-ban és 1894-ben Oroszország1873-ban (Pétervár, Moszkva) folytatott történelmi és közoktatásügyi tanulmányokat. Főiskolai tanár és könyvtári felügyelő, majd jogakadémiai tanár Debrecenben. 1896-ban tankerületi főigazga-tó. Magyar történelmi és protestáns egyháztörténeti tanulmányokat írt.
Rómer Flóris és Véghelyi Dezső hatására paleográfiával is foglalkozott. Fő művei: Hunyadi Mátyás magyar király diplomáciai összeköttetései III. Ivan Vasziljevics orosz cárral. Századok, 1879; A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára: I-IV. Budapest, 1881-1897.
Géressy Imre (1870–1873) Visken született 1844-ben. Öregedő apja mellett káplánkodott, annak halála után 4 évig volt viski lelkész. Innen Máramarosszigetre ment gimnáziumi tanárnak. Ott is halt meg, unokája, Géressy Júliánna 1995-ben, 9 évvel ezelőtt még élt Máramarosszigeten.
Özv. Kőváryné Géressy Ilona pedig tíz évig volt tanítónője a viski refor-mátus iskolának (1886–1896). Ő volt az első tanítónő Visken. Innen Alsó-zsolcára ment, ott folytatta pedagóiai munkásságát.
Most szeretném felsorolni Géressy László lelkészi tevékenységének azon főbb pontjait, amelyeket az általam ismert régi irományok
meg-örökítettek számunkra. Első, ami azonnal szembetűnik: a lelkész ada-kozókészsége. Már 1840-ben a szegény gyerekek iskoláztatására lét-rehozta az Intézeti alapot, melyre „ő maga ad először 40 forintokat”1 (havi 25 Ft.- fizetés mellett). Az alapítvány távlati célja az volt, hogy kama-taiból felszereljék az osztályokat taneszközökkel, s ha kellő összegre emelke-dik, egy új iskolát építsenek belőle. Ebben az esztendőben vált szét véglege-sen az egyházi és a városi vezetés is.
Egész lelkészi tevékenysége folyamán a templom és az iskola anyagi hely-zetének és tekintélyének megerősítésén fáradozik. Az ő ösztönzésére hatá-rozza el az egyháztanács 1842. november 14-én, hogy egy szép emeletes kő-iskolát épít 3 tanteremmel, 3 tanítói lakással és egy nagyobb ülésteremmel, mert a Hátulsó utcai iskolák a reformkor idejére igen „rozogák” lettek. A közgyűlés azonban csak egy földszintes épületet szavazott meg, melynek tervét Géressy hamarosan el is készíttette. 1844-től megkezdték kalákában a kő-, homok- és faanyag kitermelését. 1845-ben 50 köböl meszet is vásárol-tak, és a mai Kölcsey Ferenc Középiskola helyén Mózer máramarosszigeti mérnök terve szerint szándékoztak felépíteni az épületet. Ezt a Tisza 1845-ös tavaszi áradása gátolta meg, amely amellett, hogy sok házat lakhatatlanná tett, elpusztította a vetéseket is. 1846-ban az akkor már alapvető élelmiszer-nek számító krumplinak rendkívül rossz termése okozott élelmezési gon-dokat. Így csak 1848. július 1-én nyílott lehetőség az építkezés elkezdésé-re, amit akkor már a szabadságharc miatt odáztak el. De a szabadságharc bukása ellenére töretlenül folytatta a nemes ügyet, az 1850-es évek elején felépült az új református iskola, amely az akkori megye egyik legkorszerűbb tanintézménye volt.
Az abszolutizmus időszakában is szorgalmazta a viski fiatalság tovább-tanulását. Az ő ösztönzésére tanult tovább a viski református iskolából Krüzselyi Bálint, a későbbi író és jogakadémiai tanár, és saját gyermekei is.
Géressy László készítette el a már a szabadságharc idején javításra szorult templomtető renoválási tervezetét, amelyet a tanács 1859-ben elfogadott.
A tervezet előirányozta egy kőtorony építését is, de csak foltozásra tellett a pénzből. 1867-ben aztán megépítették a huszártornyot galériával és négy fiatoronnyal, valamint zsindelyezték a tetőt és újrameszelték a templomot.
Közben Géressy László vezetésével a felserdülő ifjakat „gyümölcsészetre”
is oktatják a vasárnapi iskolában, ahova 15 éves korukig jártak a fiatalok. A
1 Peleskey Sándor 1925: A Viski Reformárus Egyház története. Beregszász, Kálvin Nyomda,51.
legjobb sikerrel oltó iskolásokat Héder János vármegyei alispán 1862-ben pénzjutalomban is részesítette.
1862-ben pedig, látván, hogy nagy szükség van a lakosság önművelé-sére, ennek elősegítésére Géressy László, Hánka Márton, Héder János és Wittenberger mérnök segítségével Polgári Olvasdát (Olvasókör) hoztak lét-re. Ezek után 14 különféle hírlapot járattak, a kör könyveinek száma is évről évre gyarapodott.2
Az itt felsoroltak csak ízelítő Géressy tevékenységéből, hiszen minden szabad percét arra használta, hogy az egyháza, a községe múltjának írásbeli emlékeit felkutassa.
Szerencsénkre fennmaradt írásban Géressy László néhány felszólalása, amelyből következ- tethetünk a lelkész kifejezésmódjára, stílusára is. Tud-juk, hogy a stílust befolyásolja a közlő egyénisége, lelkiállapota, a hallgató-hoz való viszonya. A stílus maga az ember. A viski új városháza alapkőleté-tele 1868. július 18-án történt ünnepélyes keretek közt azon a telken, ahol a régi „város ház” állt. Géressy László ünnepi beszédében, melyet a Mára-maros c. lap is közölt, már három felekezet és két nép összefogását kéri a község gazdasági és kulturális felemelkedése érdekében, hiszen a ruszinok és magyarok addig is békében éltek egymással. Ez a felszólalás őrzi számunkra a lelkész stílusát is:
„Kedves polgártársaim! Három vallásfelekezet létezik e város kebelében.
Kérem az Istent, hogy kösse össze ennek papjait, elöljáróit, híveit az egy Krisz-tusban való hit, szeretet és béke szent láncával; mert ha béke nincs, hiában építik ott a várost az építők, hiába őrzik az őrzők. Két nemzetiség lakja e várost: az ős mag yar és későbben letelepedett orosz testvérek, kik szinte pár századon át békében éltek egymással, s kölcsönösen megosztották az élet terheit, örömeit és bánatait. ... Az idő int, s a vallás is parancsolja, hogy a szeretet karjaival öleljük a különböző vallásu s nemzetiségü, de velünk a mel-lett ugyanazon szent korona s törvény alatt élő társainkat, mint az imádott magyar közhaza egyenjogu polgárait s honfiait. ... Orosz magyar testvé-rek! A hála s bizalom kössön titeket is e város ősi magyar lakosságához; s ne fe-lejtsétek el, hogy a hely, hol a szép templomotok áll s diszeleg, e város ingyenvaló ajándéka a ti szomszéd templomokba járó eleiteknek, akkor mikor még csak 17 családból állott a ti most megnevekedett községteknek kicsiny serege. ... Ösz-szes polgárai e városnak! Azt is tudtotokra adom, hogy e ti várostok
kül-2 Czébely Lajos, 2002: Visk története. Kárpátaljai Magyar Kulturális Ssövetség, Ungvár. 124. o.
sőképen sem oly egyszerű, sem oly igénytelen volt régen, mint jelenben. Szép épületekkel ékes városnak mondatik ez csak pár századdal is ez előtt; s hogy most oly elszaggatott, s rendetlen, azt bizonyosan a nagy árvizek okozták, melyekről fennmaradt régi leveleink oly érzékenyen panaszkodnak. ... S ha ti bennetek ez egészséges erő, összetartás, egyetértés szellemi művelődéssel, tudo-mányos ismeretre való törekvéssel párosul: a ti városotok még nagyobb szerepre van hivatva, s e vidéken a nemzeti szabadság zászlóját ti lobogtathatjátok.”3 Elhangzott a Viski Református Temetőben 2004. október 3-án
3 Beszéd, melyet a viski újvárosház alapkövének letételekor (1868. július 18.) mondott Géressy László, ref. lelkész. – Máramaros, 1868, 47. sz.