Lipidperoxidáció máj- és hólyagepében

Az 1980-as évek végére egy merőben új hipotézis látott napvilágot, mely alapjában változtatta meg a koleszterinkő-képződés addigi konzervatív felfogását, vagyis azt az elképzelést, hogy a kőképződés a lipidmetabolizmus módosulásának, a májbetegségeket jellemző epekiválasztás zavarainak és az enterohepaticus körforgásban bekövetkező rendellenességeknek tulajdonítható (Canthafora 1981, Cohen 1985, Small 1970). Ez az új paradigma a hagyományos szemlélet lényeges megállapításait megtartva, fontosságot tulajdonított az epehólyagban zajló folyamatok kinetikájának, a reakciók termodinamikai sajátságainak és az epehólyag motilitásának (Admirand 1968, Fisher 1982, Friedhandler 1983, Gallinger 1984, Groen 1988, Holan 1979).

Felfigyelve Dam és munkatársai (1971) vizsgálataira, alapvető szerepet tulajdonítottak az epehólyag falában zajló biokémiai folyamatoknak, melyek eredménye a prosztaglandinok megjelenése az epében és a mucin hiperszekréciója (Carey 1988, Lee 1981, Levy 1984, Li 1986, van Berge Henegouven 1987).

Állatkísérletek alapján feltételezhető volt, hogy a palmitoil (16:0) - arachidonil (20:4) – lecitin abszorbeálódik az abnormális összetételű epéből a hólyagfal membránjába, ahol a specifikus foszfolipáz A2 epesavak és Ca²⁺ -ionokjelenlétében aktiválódik. Az enzim a lecitint lebontja és az arachidonsavat szabaddá teszi, mely a ciklooxigenáz szubsztrátjaként beindítja a prosztaglandin-bioszintézislánc működését. A szoros kapcsolat az arachidonsavkaszkád működése és a mucinkiválasztás fokozódása között bizonyítható volt azzal, hogy a mucin hiperszekréciója a ciklooxigenáz-inhibítor aszpirin jelenlétében gátlódott (Carey 1978, 1988, 1988a, LaMont 1983, LaMorte1986, Lee 1981, 1981a). Tehát e reakciók, valamint a motilitás csökkenése, a koleszterin-szuperszaturáció és a nukleáció együttesen járulnak hozzá az epekőképződéshez.

Korai kutatásaink során azt is feltételeztük, hogy a szabad gyökök az epehólyag falában a steril gyulladás során beinduló arachidonsavkaszkádban képződhetnek, vagy a bél felől érkező bakteriális eredetű fertőzés következtében a respiratory burst alatt keletkeznek (Abdel Rahman 1996, Blázovics 1998). E hipotézisünk igazolására végzett kutatásaink megerősítették a szabad

gyökök patogenetikai szerepét epekőbetegségekben (Abdel Rahman 1996, Blázovics 1997, Sípos 1997, 2001, 2001a).

Célkitűzés

Mivel kellő számú és meggyőző bizonyíték állt rendelkezésünkre abban a tekintetben, hogy a szabad gyököket, mint patogenetikai tényezőt nem lehet kizárni az epebetegségekben, és szövődményeiben, igazolni kívántuk hogy a zsírmájból is szekretálódik szabadgyök-prekurzor molekula, amely hozzájárulhat az epekőképződéshez.

Kísérleti körülmények

Állatkísérletes és humán vizsgálatokat végeztünk a kérdés eldöntésére. Etikai megfontolásból egészséges humán hólyagepéből nyert epével nem dolgoztunk.

1. Vizsgálatainkat Wistar albino patkányokon végeztük. Az állatokat két, egyenként 10-10 állatból álló csoportra osztottuk. A kontrollcsoport normál LATI tápot, a kezelt csoport LATI táphoz adott 2 % koleszterint, 20 % napraforgóolajat és 0,5 % kólsavat tartalmazó tápot fogyasztott (Blázovics 1992). A 9 napig tartó diéta után az állatokat 1g/ttkg dózisú urethannal ip. kezelve mély narkózisban megműtöttük. A laparotomiát követően a ductus choledochust kanüláltuk és 2 órán keresztül gyűjtöttük az elfolyó epét. Az állatokat végezetül dekapitáltuk és a kivérzett májból további izotóniás KCl-os mosással eltávolítottuk a maradék vért. A májból szövetnedves homogenizátumot készítettünk.

2. A cholecystectomián átesett betegek (n=19) epehólyagjából fecskendővel epeváladékot gyűjtöttünk, melyeket az állatkísérletekben kapott mintákhoz hasonlóan a legrövidebb idő alatt igyekeztünk feldolgozni.

Eredmények

A 21. táblázatban a kontroll és az alimentáris eredetű steatosis hepatisban szenvedő állatok májának zsírsavösszetételét adtuk meg. Az adatok jelzik, hogy a diétát terhelő káros mennyiségű olajsav és linolsav (mely a napraforgóolajból származott) feldúsult a májban, míg a 20:4-es arachidonsav és a többi C22 szénatomszámú többszörösen telítetlen zsírsavak aránya szignifikánsan csökkent a beteg állatok májszövetében.

A májepe zsírsavösszetételét vizsgálva megállapítható volt, hogy kísérletes zsírmájban jelentősen több, mintegy tízszeresére nőtt az arachinsav, közel háromszorosára az eikozatriénsav és másfélszeresére a linolsav, azaz a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya (22. táblázat). A májhomogenizátumok és epeváladékok zsírsavösszetételét gázkromatográfiás technikával határoztuk meg. A lángionizációs detektorral ellátott Hewlett-Packard gázkromatográfon végzett elválasztás paramétereit a 21. és 23. táblázatok után tüntettem fel.

21. táblázat

kolonna: SP2340 silica (60 m x 0,32 mm; 0,25 μm filmvastagság), hőmérséklet: kolonna: 180 ^oC, injektor: 220 ^oC, detektor: 220 ^oC, injektor: split split ratio 1:100, karriergáz: hidrogén 1,5 cm³/min, detektorgáz: hidrogén 30,0 cm³/min, levegő: 400,0 cm³/min, nitrogén: 30,0 cm³/min

C16:0 palmitinsav 21,09 ± 2,06 19,58 ± 0,44

C16:1 palmitolajsav 0,70 ± 0,63 4,02 ± 3,35

kolonna: Carbowax 20M (25 m x 0,2 mm; 0,25 μm filmvastagság), hőmérséklet: kolonna: 180 ^oC, injektor: 280 ^oC, detektor: 205 ^oC, injektor: split split ratio 1:50, karriergáz: nitrogén 0,3 cm³/min, detektorgáz: hidrogén 30,0 cm³/min, levegő: 400,0 cm³/min, nitrogén: 30,0 cm³/min

A humán vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy mind az egyszeresen, mind a kétszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavak is kimutathatók a hólyagepében (23. táblázat).

23. táblázat

kolonna: Carbowax 20M (25 m x 0,2 mm; 0,25 μm filmvastagság), hőmérséklet: kolonna: 180 ^oC,

injektor: 280 ^oC, detektor: 205 ^oC, injektor: split split ratio 1:50, karriergáz: nitrogén 0,3 cm³/min, detektorgáz:

hidrogén 30,0 cm³/min, levegő: 400,0 cm³/min, nitrogén: 30,0 cm³/min

A 19 betegből 17 esetben fordult elő cholecystitis chronica és két esetben cholangitis, amely egyik betegnél choledocholithiasis, másiknál gangraenás cholecystitis talaján alakult ki. Egy esetben epekő nélküli dyskinesis cholecystát diagnosztizáltunk. További vizsgálatainkat a 18 epeköves betegből végeztük.

A következő 24. táblázatban a betegek epéjéből mért lipidperoxidációs termékek koncentrációi láthatók.

* (n=17) egy esetben extrém magas értéket mértünk.

Az oxidált lipidek kimutatása vékonyréteg-kromatográfiásan történt (lásd 3.6.5. fejezetet).

E lipidperoxidációs termékek igazolták, hogy az epehólyagban folytatódtak az oxidatív folyamatok, melyek az epekőbetegség kialakulásához döntő mértékben hozzájárulhattak.

A kapott eredmények alapján felmerült az a kérdés, hogyan lehetséges, hogy egy oxigénnel kevésbé ellátott szerv, az epehólyag, melynek fő antioxidáns vegyülete a bilirubin, tartalmazza a lipidperoxidációs láncreakciók termékeit. A kísérletek folytatását a 4.3.2. fejezetben tárgyalom.

(Blázovics 1997a).

Következtetések

A máj zsíros degenerációja miatt jelentősen megváltozik a májepe zsírsavösszetétele. Kísérletes zsírmájban a telítetlen és többszörösen telítetlen zsírsavak koncentrációja megnő a májepében.

Humán vizsgálatainkban a 19 epeköves beteg mindegyike túlsúlyos volt, ezért feltételezhető, hogy epéjük telítetlen zsírsavtartalma, hasonlóan a zsírmájban szenvedő patkányokhoz a májfunkciók eltérésének következménye.