Beiqishen tea

Kínában az évszázadok alatt egyre bővülő, és felülbírált, módosított gyógynövénykészítmény leíratok gyűjteménye körülbelül 500 általánosan használt receptet tartalmaz, amelyből minden esetben gondosan kiválasztják a beteg egyedi sajátságainak figyelembe vételével a legmegfelelőbb készítményt, és azt az egyénre „igazítják”, vagyis bizonyos komponenseket elhagynak, vagy azok dózisát változtatják. Leginkább főzeteket alkalmaznak könnyű elkészíthetőségük miatt. Az európai orvoslás számára sok esetben nehezen értelmezhető fogalmak társulnak a készítmények hatásmechanizmusának leírásához. A kínai nyelv nem ismerése, a téves, más nyelvből történő áttétes fordítások gyakran vezetnek súlyos félreértésekhez. Ezért nemcsak a készítményt, hanem annak felhasználását is külön meg kell vizsgálni (Rapavi 2000, 2000a).

Magyarországon a teakúrákkal kapcsolatban az tapasztalható, hogy egyáltalán nem veszik figyelembe a betegek közötti fiziológiás eltéréseket. Ennek egyik oka az, hogy nem ismert a hatóanyagok esetlegesen eltérő biológiai hasznosulása a genetikai polimorfizmus miatt. Az is gondot okoz, hogy nem figyelnek az egyes komponensek esetleg kiugróan magas dózisára sem.

Ez különösen akkor válik jelentőssé, ha a fogyasztás kontrollálatlan (Jadoul 1993, Vanherweghem 1993, Buth 1993, Gartner, 1993).

A Magyarországon forgalmazott Beiqishen tea (Daxing’ anling Beiqishen Healthy Food Co, Ltd.) komponenseinek összetételére vonatkozó angol-, illetve magyarnyelvű ismertető számos pontatlanságot tartalmazott, ezért Internet-kutatást végeztünk, és a http.//www.beiqishen.com/

alatt talált leírást összehasonlítottuk az általunk vásárolt készítmény leírásával.

Az Interneten közölt adatok szerint készítményünknek az Astragalus membranaceus gyökerét, szárát, a Ganoderma lucidum (mushroom) egészét, a Lycium species (Chinese wolfberry) gyümölcsét és a Camellia sinensis levelét kellene tartalmaznia (Héthelyi 2001).

Az Astragalusnak több mint 2000 típusa ismert világszerte, melynek egyik képviselője az.

Astragalus mongolicus, (syn. A. membranaceus). A növény Kína északi részén, Yunnan és Sichuan területein őshonos. „Huang qi” a Leguminosae család tagja. Shen Nung, aki a kínai herbák gyógyászati célra való felhasználását megalapozta, az Astragalust, mint „vezető” növényt osztályozta a „Shen Nung Pen Tsao Ching” című értekezésében (a.D.100). A növény kínai neve a Huang qi lefordítva „yellow leader”, azaz „sárga vezető”. A név utal a gyökér sárga színére és a gyógyításban betöltött vezető szerepére. A növény gyökérzete a drog. Főbb hatóanyagai:

glikozidok, poliszacharidok, kolin, betain, rumatakenin, β-szitoszterol, flavonoidok, triterpénglikozidok (astragalosides I-Vll) aminosavak és nyomelemek (Shu 1986, Foster 1992, Leung 1996, Shen 1987).

Az Astragalus növényből készült gyógyhatású készítmények immunmoduláns hatása közismert.

Alkalmazzák Alzheimer-kórban, kemoterápiás kezelés után, fertőzések és megfázás, torokfájás ellenszeréül. A drog káros mellékhatása nem ismert.

A Lycium barbarum vagy kínai farkasbogyó, a Solanaceae (burgonyafélék) családba tartozik, amely Kínában mind gyógy-, mind élelmezési növényként is alkalmazható. Termése, a hosszúkás, skarlátvörös, sok magvú bogyó, a drog. Már a Tang dinasztia (i.e. 1000-1400,) idején is ismert volt. Számos betegségben alkalmazták. A piros színű bogyó kellemes ízű, hatóanyagai a poliszacharidok, β-karotin, C-vitamin, fehérje és 21-féle nyomelem. Napjainkban is kutatják hatóanyagainak kémiai jellegét, hatását és alkalmazhatóságát. Szembetegségekben, máj- és vesekárosodásban, tüdővizenyőben alkalmazzák. Kiváló vérnyomás- és vércukorszint-csökkentő hatása van, ezért hypertoniában és diabetesben sikerrel alkalmazható. Hazánkban is ismert, évelő cserje a Lycium barbarum (ördögcérna). A nálunk honos növény minden szerve kis mennyiségben tartalmaz hallucinogén hatású anyagot, hioszciamint és más atropin jellegű alkaloidot. A megbetegedés tünetei: pupillatágulat, nyálkahártya kiszáradása, szapora szívműködés, izgatottság, ritkábban légzésbénulásos halál. Ezért Magyarországon, mint mérgező növényt tarják nyílván (Haraszti 1985, Héthelyi 2001, Molnár 2002).

A Ganoderma lucidum (Ling zhi) gomba kedvező hatásait a kínai népgyógyászatban 4000 éve ismerik és alkalmazzák. Neve, a „Ling zhi” azt jelenti, a halhatatlanság növénye. A Ganoderma lucidum termőtestéből tumorgátló, immunstimuláns poli-β-D-glukánt izoláltak (Mizuno 1985).

Hänsel (1984) és Wagner (1985) szerint a növényi immunstimulánsok „aspecifikusan” fokozzák a szervezet immunmechanizmusát. A vízben oldódó glukán típusú poliglukánokra jellemzőek az 1–3, illetve 1–6 C-C kötésű, β- állású D-glukánok. Ezeknek a vegyületeknek a molekulatömege

20-500 ezer, de akár milliós nagyságrendű is lehet (Mizuno 1984, 1985). A Ganoderma lucidumot alkalmazzák krónikus sárgaságban, vesegyulladásban, hypertoniában, bronchitisben és asthmában. Lipidszintcsökkentő hatásuk igazolt (Szabó 1987).

A Beiqishen teát kereskedelmi forgalomból szereztük be. Az ismertetőben az Astragalus mongolicus (Danxing’ anling) gyökere, lágy szára, levele és virága, Glossy Ganoderma és a Chinese wolfberry gyümölcse, valamint “tea” volt feltüntetve. Az ajánlott dózis: alkalmanként 1 csomag filtertea naponta 3 alkalommal 5 perces áztatási idővel. A fogyaszthatóságra vonatkozóan korlátozó mejegyzés nem szerepelt. A készítményt “panacea”- ként ajánlották.

Mivel mi a Beiqisen teából nem tudtunk kimutatni alkaloidokat, ezért e vegyületek toxikus hatásával nem foglalkoztunk (Blázovics 2003b, 2004b). A „tea” valószínűsíthetően Camellia sinensis.

Célkitűzés

A Beiqishen tea részleges fitokémiai analízisével az volt a célunk, hogy a pontatlan angol, illetve magyar fordítás miatt megkérdőjelezhető összetételt ellenőrizzük. A redukálóképesség, protondonor-, komplexképző- és gyökfogó-tulajdonságok meghatározásával pedig a tea antioxidáns tulajdonságát kívántuk ellenőrizni, illetve összehasonlítani más ismert teakészítményekkel.

Kísérleti körülmények

A Beiqishen tea drogjainak (különböző dobozokból származó 10-10 filtertea homogenizátumából készült minta), illetve a teakeverékből készült vizes kivonat (2g homogenizátum/250 ml forró bidesztillált víz, 30 perces áztatási idő) polifenol, flavonoid és tannintartalmát a „Módszerek és anyagok” fejezet 3.9.1.1., 3.9.1.2., 3.9.1.3. pontjaiban leírtak alapján határoztuk meg. A polifenolok meghatározását a Magyar Gyógyszerkönyv (VII. Kiadás, 1992) módszerével végeztük spektrofotometriásan 750 nm-en, pirogallol standard mellett. A flavonoidtartalmat, a glikozidokat és az aglikonokat együttesen aglikon formában a German Pharmacopoeia (Deutsche Arzneibuch, DAB10, 1996) szerint határoztuk meg. A tanninokat a Magyar Gyógyszerkönyv (VII. Kiadás, 1992) szerint mértük standard bőrpúder segítségével. Az antioxidáns tulajdonságot a 3.9.1.4., 3.9.1.5. és 3.9.1.6. pontok alatt ismertetett módszerekkel vizsgáltuk. A TAS (total antioxidant status) meghatározása Randox diagnosztikus kittel történt COBAS MIRA automata laboratóriumi analizátorral. A 3.9.3. pontban leírt, saját fejlesztésű luminometriás módszerrel határoztuk meg a teakivonat gyökfogó kapacitását Berthold Lumat 9501 készülékkel. A fenolos komponensek vizsgálata vékonyréteg-kromatográfiával történt a 3.9.2.1. pont szerint. Az aromás komponenseket gázkromatográfiával határoztuk meg (3.9.2.2.), és a GC/MS tömegspektrográfiás vizsgálatokat a 3.9.2.3. pontban ismertettük (Héthelyi 2001,

Blázovics 2003b, 2004b). Az esszenciális és illóolajok azonosításához a NIST könyvtárat használtuk (Finnigan Corp. San Jose, CA).

Eredmények

A Beiqishen filtertea drogjainak polifenoltartalma 20,77 ± 0,52 g/100g drog, tannintartalma 9,063 ± 0,783 g/100g drog és flavonoidtartalma 0,485 ± 0,036 g/100g drog. Ezek a komponensek biztosítják a tea jelentős antioxidáns kapacitását. A fitokémiai vizsgálatok szerint a Beiqishen teafőzet (2g/250ml) polifenolkoncentrációja 83,2 mg/100ml, kempferolkoncentrációja 1,99 mg/100ml és kvercetinkoncentrációja 0,75 mg/100ml volt.

Vizsgálataink szerint a készítmény frissítő hatása dominánsan a koffeintartalomnak köszönhető.

A Beiqishen teakivonat GC-kromatogramja nagy mennyiségben jelenlévő (30-36 %) komponenst mutatott λ=272 nm abszorpciós maximummal. Az MS vizsgálat a NIST könyvtár alapján koffeint azonosított (molekulasúly: 194, retenciós idő: 21 min). A koffeinkoncentráció a teakeverékben 1,08 mg/100g. A kioldódás a főzetben 75,1 %-os volt. A 28. ábrán a Beiqishen tea kloroformos kivonatának TIC kromatogramja, a koffein tömegspetruma látható.

28. ábra

A Beiqishen tea protondonor-képességét DPPH stabil gyök jelenlétében mértük, és gátlás %-ban adtuk meg. Meghatároztuk a minta 50 %-os gátlását, mely szerint: I50 = 0,10 ml teaextratum. A DPPH színkifejlődésének 50 %-os gátlását aszkorbinsav esetében I50 = 0,013 mg-nak és trolox esetében I50 = 0,018 mg-nak találtuk.

A 29. és 30. ábrákon a teafőzet koncentrációfüggő H-donor-aktivitását és redukálóképességét tüntettem fel.

29. ábra 30. ábra

A teaminta redukálóképességét a Fe(III)/Fe(II) redoxireakcióval mértük. A redukálóképességet aszkorbinsav-ekvivalensben fejeztük ki (ASE/ml). ASE/ml = 1 ml minta redukálóképessége 7,78 µmol aszkorbinsav koncentrációval egyenértékű. A „total antioxidant status” 8,7 mmol/trolox- ekvivalens volt, amely jól korrelált a kemilumineszcenciás mérések értékével.

Kemiluminometriás módszer segítségével H2O2/^.OH-mikroperoxidáz-luminol rendszerben a tea erős gyökfogó kapacitását mértünk (≈ 99 % 0,1 ml térfogat) (31. ábra).

31. ábra

A tea drogjainak illóolaj komponenseit a 6. táblázat tartalmazza. A 32. ábra a gázkromatográfiás vizsgálat eredményét mutatja.

6. táblázat

A Beiqishen tea jellegzetes illóolaj komponensei

tR min. GC % Ms képlet komponens 4,50 21,0 136 C10H16 (+) limonén 7,38 1,4 136 C10H16 β-ocimen 12,69 1,7 134 C10H14 p-cimen 16,75 3,2 148 C10H12O esztragol

17,15 2,6 150 C10H14O timol

17,42 1,1 150 C10H14O karvakrol 17,71 3,5 164 C10H12O2 eugenol

20,37 10,0 248 ismeretlen ismeretlen 21,95 16,0 264 ismeretlen ismeretlen 24,10 9,5 278 C16H22O4 dibutil- ftalát (tR = retenciós idő; Ms = molekulasúly; GC % = %-os arány)

A 32. ábrán a Beiqishen tea vízgőzdesztillációval nyert illóolajának GC/MS TIC kromatogramja látható.

32. ábra

Az alábbi táblázatokban néhány teára vonatkozó TAS-értéket (7. táblázat) és komplexképző

Hibiszkusz tea 3,50 ± 0,03 2,66 2,14 1,71

Tisztító tea 2,80 2,39 1,96 drogismereten, és egyre mélyebb hatástani elemzések alapján kell értékelni és újraértékelni a sokszor több ezer éves tapasztalatokat.

A komponensek között szinergista és antagonista hatások feltételezhetők. Számos polifenol, különösen a tanninok dózisfüggően kicsapják a fehérjéket, így penetrációjuk a mucous membránon nem valósul meg, illetve a membránkárosodás mértékétől függően gyulladásos folyamatokat generálnak (Lugasi, 2000, Sakagami 2000).

A természetes eredetű készítmények önmagukban is toxikusak lehetnek, azonban még nagyobb veszélyt jelenthet gyógyszerekkel történő interakciójuk, illetve a gyógyszerek felszívódását befolyásoló hatásuk. A koffein az apoptózis hatásos inhibitora, hatása ellentétes a fenolos antioxidásokéval. A Beiqishen teafőzet jelentős polifenol-, cserzőanyag-, illetve koffeintartalma miatt a hosszantartó kúrák alatt, vagy nagyobb mennyiségben történő fogyasztáskor egészségkárosító lehet. A készítmény illóolajtartalma minimális.

4.2. Antioxidáns terápia jelentősége a redox-homeosztázis változására állatkísérletes