Tudjuk, hogy L E Ó a H K R A K L K I O S Taktikájának azt a részét, melyben a türkök és avarok hadiszokásainak és a velük
szem-') G. Pisi des, Bellum A v a r i c u m , v. 220—22. p. 5(j. ed. Bomi.
παρην ők σάλπιγ; και βέλη κ α: οάσγανα, πυρ και / ελών α ι καΐ διάττοντες λίθοι νόθων τε πόρνων μη / α ναι και συνθέσεις κτλ.
292
FIOLOS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE. 19
ben követendő harczmódnak leírása foglaltatik, csekély módo-sítással átveszi ós alkalmazza a magyarokra. Meg kell vizsgál-nunk tehát, hogy a mikor ezt teszi, vájjon tényleg a magyarok-nak az ő korabeli hadviselési módját tartja-e szem előtt vagy csak hanyag nemtörődömséggel írja ki azt, a mit forrásában talál. Ez a kérdés szorosan összefügg L E Ó HEHAKLEIOSIIOZ való viszonyának kérdésével, vagyis annak kutatásával, hogy milyen mórtékben és mi módon használta fel LEÓ általában véve
HE-RAKLEIOS adatait a maga munkájában. Az általános elvek isme-rete biztos útmutatásul fog szolgálni a szóbanforgó specialis esetben is.
L E Ó általános eljárásáról H E R A K L E I O S adatainak felhasználása tekintetében egészben véve helyesen ítélt V Á R I , a ki több ízben is foglalkozott ezzel a kérdéssel.1) Kimutatja, hogy ennek mun-káját jóval kevesebb változtatással vette át, mint többi forrásait, s a nélkül, hogy a szerzőt vagy m u n k á j á t világosan megne-vezné. Csak czólzásokat tesz rá s ekkor is csak nagy általános-ságban, mint oí νεώτεροι vagy váot τακτικοί-t2) említi, szemben a a oí αρχαίοι, illetve oí παλαιοί-al, a kik közül azonban egyiket-másikat (AILIANOS, ARRIANOS, ONESANDROS) már név szerint is megnevezi. Kiemeli továbbá, hogy miként a többi írókat, úgy HnRAKLEiost sem írta ki szórói-szóra, hanem hol hozzátett, hol átalakított, hol kihagyott valamit, bár nem abban a mértékben, mint a korábbi írókat illetőleg. Ezt VÁRI példákkal is illusztrálja.
') Urbicius ( Mauricius) t a k t i k o - s t r a t e g i k u s m u n k á j á n a k firenzei oodexe. (Egy. Phil. Közlöny, 1895. X I X . 820— 825. lk.)
Bölcs L e ó császárnak «a h a d i t a k t i k á r ó l » szóló m u n k á j a . K ú t f ő t a n u l -m á n y . E r t e k , a történoti t u d . köréből, X V I I . k. X. sz. (Budapest, Aka-démia, 1898.) 45. s köv. lk.
Abból, h o g y Leó m i n d i g többes s z á m b a n beszel a f i a t a l a b b tak-tikusokról, a m i k o r m i csak H e r a k l e i o s t m u t a t h a t j u k ki f o r r á s a g y a n á n t , Vári (BZ, XV, 83.) azt következtoti, h o g y Leó e m u n k á b a n egy g y ű j t e -m é n y t látott. Ezt a föltevést a z o n b a n igazolni n e -m lehet. A többes szá-m- szám-n a k p e d i g az az oka, h o g y H . m u szám-n k á j á t több ízbeszám-n kiadták k i v o szám-n a t o s a szám-n és n é m i l e g átdolgozva Leó előtt. I l y e n átdolgozás pl. a Κ. K. Müllor által a F e s t s c h r i f t f ü r Urlichs-ban (1882) kiadott töredékes t a k t i k a , m e l y a L a u r , g r . LV, 4. pp. (18 -76.-n van h a g y o m á n y o z v a . A oí μικρώ προ ημών (Leó XV, 28) kifejezés som v o n a t k o z i k II.-ra, m e r t a m i t Leó a következő p a r a g r a p h u s o k b a n (28—45) a v á r o s t r o m l á s r ó l közöl, az n e m H . - b ó l van m e r í t v e .
116 DARKÓ J E N Ő .
Nem tette a z o n b a n vizsgálat tárgyává, hogy LEÓ eltérései HE-RAKLEiostól t u d o m á n y o s szempontból milyen természetűek és értékűek, s igazolható-e belőlük, liogy kellő szakértelemmel j á r t el, miközben a csaknem 300 évvel előtte keletkezett forrását felhasználta, az ő korában is hasznavehető a n y a g n a k kiválasz-tásában, a h a s z n a v e h e t e t l e n n e k kiselejtezésében és új, a kora-beli változott viszonyoknak megfelelő a d a t o k n a k hozzáadásában.
Pedig ez a fődolog a m a g y a r o k r a vonatkozó tudósítása törté-neti értékének megítélésében. így történhetett, hogy GYOMLAY,1)
a ki éppen ebből a szempontból vette vizsgálat alá L E Ó X V I I I .
fejezetét, a r r a az eredményre jutott, hogy az ő hozzátoldásai forrásához képest nem egyebek henye ós n a i v szószaporítások-nál, s m é g a puszta átvételeknél is fölületesen és sok félre-értéssel j á r el. Ilyen k ö r ü l m é n y e k között szükséges az egész kérdést ú j r a átvizsgálnunk.
LEÓ m a g a is b e h a t ó a n és részletesen nyilatkozik arról a módszerről, melyet műve kidolgozásánál követett. Ezek a nyilat-kozatok r á n k nézve a n n á l fontosabbak, m e r t természetesen n e m k í v á n h a t u n k tőle többet, m i n t a m e n n y i r e s a j á t bevallása sze-rint vállalkozott, s m u n k á j á t nem m é r h e t j ü k m á s módszertani elvek szerint, m i n t a melyeket ő m a g a elé czélul kitűzött. így m i n d j á r t a bevezetése 5. és 6. p o n t j á b a n a következőképpen jel-lemzi e l j á r á s á t :2)
«A régebbi és az ú j a b b stratégiai ós taktikai m u n k á k a t ugyanis s z o r g a l m a s a n t a n u l m á n y o z t u k s m á s kötetlen beszédben írt t ö r t é n e t e k e t is olvastunk s belőlük azt, a mi a h á b o r ú
-ban szükséges dolgok közül a gyakorlat-ban hasznavehetőnek látszott s a melyekre nézve a 'jyakoriatban szerzett köze-pes tapasztalatból megtanultuk, hogy a mi időnkre és a mos-tani állapotra ráillenek és alkalmazhatók, kiválogattuk és
össze-') 1. i. m . 46- -68. lk.
a) cd. Migne, p. 676. : ταίς γάο άρχαίαις κα! τα!ς νεωτέραις στρατηγικα'ίς τε κα! ταχτικαΐς έμφιλοχωρήσαντες μεθόδοις, κα! ταϊς άλλαις καταλογάδην ε'ντυχόντες ϊστορίαις, κα! εϊ τι κατά χείρας έ'δοξε χρήσιμου τών εν πολεμοις αναγκαίων έκεΓθεν άναλεξάμενοι, κα! οίον εοανισάμενοι κα! διά μετρίας πείρας έπ! τών έργων αυτών άνε-μάθομεν τω καθ' ήμά; καιρώ κα! τή νΰν καταστάσει πρόσφορα τε κα! αρμόδια, Ταΰτα ήμίν κατα τδ δυνατόν σόντυμόν τε κα! άπλήν τήν ώφελειαν Ιπ! τών πραγμάτων εχο.τα προχμώου τάξιν νόμου παραοιδόαμεν κτλ.
2 9 4
BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK H I T E L E S S É G E . 117
gyűjtöttük s így ezeket a dolgokat, melyeket a gyakorlatban a lehetőség szerint gyorsan és könnyen hasznunkra fordíthatunk, mintegy kézi-szabályzat gyanánt közrebocsátjuk stb.» Majd, miután H E H A K L E I O S nyomán kijelenti, hogy n e m törődik a kife-jezés szépségével, hanem inkább a tények egyszerű és világos előadására törekszik, így f o l y t a t j a :1) «Ezért a régi görög tak-tikai műszavakat gyakran megmagyaráztuk, a latinokat pedig lefordítottuk s használtunk más, a katonai közhasználatban élő szavakat is, hogy előadásunk világosan érthető legyen, s e köz-ben csupán a nem szükséges rendelkezéseket hagytuk el a hasz-nálatban való felesleges voltuknál s fogalmazásuk homályossá-gánál fogva, hogy azoknak, a kik hadvezérek akarnak lenni, a hadba vonulások és háborúk alkalmával szükséges dolgokban legyen bő és könnyen áttekinthető tapasztalati anyaguk, a mely nem csupán elméletileg hasznos, hanem a régiek által a gyakor-latban is ki van próbálva és át van hagyományozva a mi ko-runkra, h a nem is éppen olyan tettek által, a milyenek ti rómaia-kat nagy hatalomhoz juttatták, de legalább írásban, a mi fel-újítja és feleleveníti a feledésbe ment dolgokat és újból a régi életre hívja vissza.»
Ezek szerint LEÓ czélja egészen világosan áll előttünk. Ο a régebbi hadtudományi és történeti munkákból össze akar gyűj-teni mindent, a mi csak hasznavehető és a gyakorlatban alkal-mazható az ő korában, s kritikájának alapjául, melylyel a régi anyagból a használhatót kiválasztja, éppen a saját haditapasz-talatát jelöli meg. Olyan taktikai utasításokat is ad a régiek alapján, melyek az ő korában ugyan nincsenek használatban,
') a . o. folytatólag : όθεν ταύτας παλαιάς της τακτικής πολλάκις Ελληνικός μεν έοαφηνίσαμεν λέξεις, 'Ρωμαϊχάς δέ διηρμηνεύσαμεν, και τισιν έτέραις στρατιωτική συνήθεια λεγομέναις Ιχρησάμεθα λέξεσιν, 'νεκεν τής σαφούς καταλήψεως τών ε'ντυγ/α-νόντων, μόνον τών οϋκ αναγκαίων διατάξεων έζηρημένων διά τε τδ περιττού (forto τήν έκ περιττού ?) τινα χρηστείαν κ αϊ τήν τών συγγραμμάτων άσάφειαν ίν' εχοιεν εϋσιίνοπτον οί βουλόμενοι στρατηγείν πολλήν τών κατά πολέμους κα! εκστρατείας αναγκαίων τήν πεΓραν, ου λόγο) μόνον τδ /ρήσιμον εχουσαν, αλλά δή καΐ αύτοίς εργοις παρά τών παλαιών έγγυμνααθεϊσαν, καί άχοις ημών, εί κα! μή εργοις αύτοίς, οίς τα 'Ρωμαίων Ιπΐ μέγα ήρθη δυνάμεως, παραπεμφθεϊσαν, άλλ' ουν τοΙς λόγοις, δι' ων αναλαμβάνεται καί άναμιμνήσχετα; δέ λήθη παραπεμφθέντα, καί είς τήν άρχαίαν πάλιν αποκαθίσταται τάξιν.
2 9 5
\
78 DARKÓ .TENO.
de azért nagyon jól lehetne a gyakorlatban alkalmazni, csak fel kell támasztani halottaikból. Azokat a régi tanokat azonban, melyek a változott viszonyok folytán teljesen feleslegesekké vál-lak s ma már érthetetlenek is, természetesen elhagyja. A régi tanításokat igyekszik nyelvileg is kora színvonalához közelebb hozni, azaz olyan formába önteni, mely kortársai előtt könnyen és világosan megérthető. Czélja tehát egészen gyakorlati, s azért mer erre vállalkozni, mert neki magának is vannak gyakorlati katonai tapasztalatai. Ha mindezek, a miket LEÓ a maga eljá-rásáról mond, tényleg igazaknak bizonyulnak, akkor m á r eleve sem kételkedhetünk a magyarokra vonatkozó adatainak hiteles-ségében.
Lássuk tehát forrásaival szemben követett eljárását. Már
V Á R I helyesen mutatott rá arra,1) hogy H E R A K L E I O S Taktikáján kiviil, mely mű egész munkájának úgyszólván a gerinczét ós velejét alkotja, a legerősebben hatottak rá a régi taktikusok közül ONESANDROS, továbbá A I L I A N O S és ARRIANOS, t e h á t ugyan-azok az írók, a kik felhasználásának a nyomait láttuk m á r fen-tebb2 ) H E R A K L E I O S Taktikájában is. Ha az erősen gyakorlati ér-zékű Herakleios hasznát vehette imitt-amott eme régi írók taní-tásainak, akkor Lnónál sem fogjuk a gyakorlati érzék hiányá-nak tulajdonítani, hogy ezekhez a régi írókhoz fordult tanácsért.
ANONYMOS BYZANTIOSÍ pl., a ki korra nézve jóval közelebb állott hozzá az említetteknél, L E Ó ép úgy mellőzi, mint H E R A K L E I O S ,
mert e munka minden formai és tartalmi előnyei ellenére is túlságosan elméleti jellegű s magas philosophini nézőpontból tárgyalja a taktikai elveket, aránylag szűk körben mozog s az anyag tüzetes ismertetése helyett inkább a czélszerűségről való elmélkedésekben leli kedvét. Több bizonyítékot is hozhatunk fel a mellett, hogy LEÓ az említett források adatait nem veszi át minden kritika nélkül, lianem a bevezetésben kifejtett praktikus szempontokat velük szemben is érvényesiti. így a XIV. fejezet 112. p o n t j á b a n3) H E R A K L E I O S tanítását, a ki azt ajánlja, hogy a vezér ne mutassa serege fegyverzetének a csillogását az
össze-») 1. i. i n . 5 4 — 7 5 . l k .
3) 1. f e n t e b b , 3 6 — 4 6 . l k .
3) e d . M i g n e , p . 8 8 4 .
2 9 6
BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK H I T E L E S S É G E . 117
csapás előtt, n e h o g y idő előtt t u d o m á s t vegyen az ellenség a sereg elhelyezkedéséről ós nagyságáról, s z e m b e á l l í t j a az
ONESANDROSÓ-val, a ki erre nézve éppen az ellenkezőt t a n í t j a . Bár igyekszik
O N E S A N D R O S m e r e v állításának e n y h é b b m a g y a r á z a t o t adni s őt mentegetni, azért egész h a t á r o z o t t a n a H E R A K L E I O S á l l á s p o n t j á r a helyezkedik. A h o l elavult dolgokat vesz á t AiLiANostól és A R I U A
-Nostól, ott kifejezetten m e g m o n d j a , hogy a h a s z n á l a t b ó l r é g e n k i m e n t elvekről van szó, m e l y e k e t csak é p p e n a bennük r e j l ő t a n u l s á g vagy emlékezet okáért érint egészen röviden. í g y a VI. fejezetben, m i u t á n p a r a n c s a l a k j á b a n előadta, hogyan kell felfegyverezni az ő k o r á b a n a k a t o n á k a t , a 30. ponttól kezdve ekképpen f o l y t a t j a :1) «Nem látszik előttem h a s z o n t a l a n n a k m e g -emlékezni, h a csak röviden is, a gyalogság és lovasság régi fel-fegyverez és érői, a m i n t A I L I A N O S és a többi t a k t i k u s írók leír-ták.» A VII. fejezetben a k a t o n a i gyakorlatok és vezényszavak ismertetése u t á n , melyek t e r m é s z e t e s e n egészen kora viszonyai-hoz v a n n a k szabva, megemlíti, h o g y ő u g y a n ismeri az A I L I A N O S
és t a r s a i által közölt m o z d u l a t a i t és vezényszavait is a régi m a k e d ó n p h a l a n x n a k , de csak egész röviden és m i n t e g y c u r i o s u m -k é p p e n emlé-kszi-k meg rólu-k, m e r t eze-k az ő -koráhan m á r h a s z n a v e h e t e t l e n e k és érthetetlenek.3)
A többi forrásokat, m e l y e k r e még VÁRT rámutat, m i n t a milyenek POLYAINOS, J O S E P H O S P L A V I O S és A biblia, csak egész kis m é r t é k b e n h a s z n á l t a föl s k ü l ö n b e n is i n k á b b erkölcsi t a n í -tásokat ós t ö r t é n e t i példákat m e r í t e t t belőlük, melyeknek v a j m i kevés speciálisán taktikai jellege v a n . B e h a s z n á l t azután m á s f o r r á s o k a t is, melyeket a bevezetésben b á r n e m említ, de m u n -k á j a f o l y a m á n a n n á l s ű r ű b b e n h i v a t -k o z i -k r á j u -k , ú. m. régebbi hadvezéreknek az előtte u r a l k o d ó császárokhoz intézett s a csá-szári levéltárban őrzött jelentéseit, t o v á b b á s a j á t hadvezéreinek
') p. 729. ουκ αχρηστον δε μοι δοκεΓ μνημόνευσα!, xäv έν μικρή, και της αρχαίας όπλίσεως των πεζών και των καβαλλαρίων, καθώς Αιλιανός τε και οι λοιποί των τακτικών συγγραφείς ύπηγόρευσαν.
') ρ. 7(Κ) — I. ούκ αγνοώ ότι παρα τοΓς άρχαίοις και ϊτερά τινα παραδίδοται παραγγέλματα και κινήματα γυμνασίας άλλοις τε, και Άρριανω και Αίλιανω, ωσπερ ές ενός στόματος περί αυτών όμοφωνοΰσιν. άλλ' ίνα μή ε'πί πλάτος τοσούτον παρεκ-τείνω τον λδγον, έν κεφαλαίοι μόνο> μνήμην παραθήσω εκείνων, και τοϋ λοιποϋ σιυ>-πήσομαι τδ πλήθος, τδ μεν διά τήν έν αύτοίς άσαφίαν τε και άχρηστίαν κτλ.
297
116 DARKÓ J E N Ő .
hozzá terjesztett jelentéseit és atyjának, Dasileios császárnak, a ki maga is kiváló hadvezér volt, az elbeszéléseit. így legnagyobb részben ezen források alapján irta meg — a mint maga be-vallja ') — művének a megelőző taktikáktól teljesen független részeit, t. i. a X V I I I . fejezetnek a szaraczénokról szóló pontjait, melyeket ő egész m u n k á j a legfontosabb elemének tekintett, és a XIX. fejezetet, mely a tengeri hadviselésről szól. De a többi fejezetekben is gyakran hivatkozik atyjának és kedvelt hadvezé-rének, N I K E P H O E O S PfíOKAsnak a tetteire, melyeket mintákul hoz fel bizonyos taktikai elvekjiek a végrehajtására.2) Munkájának ezen részei tanúskodnak legjobban az ő praktikus érzékéről s arról a törekvéséről, hogy a midőn egyfelől igyekezett minden tanítást összehordani, a minek csak a korabeli hadvezetés hasz-nát vehette, másfelől gondosan vigyázott arra, hogy kora köve-telményeinek eleget legyen és alkalmazkodjék a fennálló tény-leges viszonyokhoz.
De térjünk most rá a bennünket legjobban érdeklő kér-désre s nézzük meg. hogyan használta fel LEÓ általában véve a legnagyobb mértékben kiaknázott forrásának, HERAKLEiosnak az adatait.
Köztudomású, hogy csaknem az egész ÜERAKLEios-féle Tak-tikát beleillesztette munkájába. Talán a XII. könyv legutolsó fejezete, mely a vadállatokra való vadászásról szól mint a há-ború kitűnő előiskoIájáról, az egyetlen rész, melynek semmi nyomát sem találhatni LEÓnál. De az anyagnak a forrásában talált elrendezésétől sok tekintetben eltért. Először is együtte-sen tárgyalja a lovasság és gyalogság taktikáját, a melyek for-r á s á b a n még szigofor-rúan el voltak különítve egymástól. Azután HEEAKLEiosnál külön könyvekben tárgyalt dolgokat összevon egy fejezetbe, pl. a XIV. könyvben összefoglalja a HERAKLEiosnál a VII,
6 , . 1 — 1 5 , I V , 1 — 5 és X I I , 8 — 2 3 . - b a n foglalt utasításokat s ez utóbbiakat egymás közt is felforgatott sorrendben közli. Máskor viszont külön fejezetet csinál olyan részletekből, melyek forrá-sában szerényen egy-két alczím alatt húzódnak meg. így a V I I I .
') I. X V I I I . k. 123. p. 976. 1. és XIX. k. I. p. 989. 1.
η I. IX, 13; 772. — XI, 25—26; 800. - XV, 38; 895. XVII, N3 ; 934.
2 9 8
BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITEI.ESS EGE.
fejezetnek egyetlen tárgya nála a katonai büntetések (περί στρα-τιωτικών επιτιμίων), melyek Herakleiosnál csak a kisebbik részét alkotják az I. könyvnek (6—8. pontok). A II. és III. könyv-ben, melyek arról szólnak, hogy milyennek kell lenni a had-vezérnek s hogyan kell haditanácsot ülni, alig találunk valamit llEBAKLKiosból, majdnem az egész anyag máshonnan, főkép ONESANDEOsból van mentve. Egyszóval LEÓ a forrásában talált tervszerű, didaktikus sorrendet alaposan felforgatja s azáltal is megnehezíti a munkájában való gyors eligazodást, hogy elhagyja a Herakleiosnál található paragraphus-czímeket, melyek a tar-talom rövid összefoglalása által megkönnyítik az egyes specialis útmutatások felkeresését. A szerkezet nem erős oldala Leó mun-kájának ; orre mutat a nála előforduló sok ismétlés, már egy-szer elmondott dolgokra való újból és újból fölbukkanó vissza-térés. Hogy csupán egy jellemző példát említsek, ugyanazt az egy tanácsot, mely a kopjákon levő zászlócskáknak a csata előtt való eltávolítására vonatkozik, ugyanazon fejezet keretében há-romszor ismétli egymásután.1) Külömben ez a tanács
HEBAIÍLEIOS-nál is kétszer fordul elő, bár külömböző könyvekben.-)
Meglátszik, hogy egyik szerző sem bízott valami nagyon vezéreinek az éberségében és emlékező tehetségébon s ezért a különösen fontos dolgokat nem mulasztják el többször egymás u t á n nyomatékosan kiemelni, hogy valahogy ki ne kerülje a hadvezér figyelmét. A gazdag ós oly különféle taktikai anyagot kifogástalanul elrendezni nem sikerült magának Herakleiosnak sem, a mint ez külÖDÖsen a VII. és XII. könyvben látszik, melyeknek dispositiója a paragraphus-számozásban való követ-kezetlenségeknél fogva nem elég világos. Annál kevésbbé sikerül-hetett ez LEÓnak, kinek anyaga m a j d n e m kétszerte oly bő, mint forrásáé. Ennek ellenére sem tagadhatunk meg bizonyos logikai rendet az ő fejezeteinek beosztásában. Kezdi a három legfon-tosabb dolognak, t. i. a taktika ós stratégia tudományának, a jó Jmdvezérnek és a haditanácsnak a logikai definitiójával s ezekre vonatkozó utasításokkal, majd időbeli egymásutánban, úgy a mint a teendők a gyakorlatban tényleg követni szokták
') 1. XII, 54, 104, 118.
η II, 9. és VII, 1(1.
299
7 8 DARKÓ .TENO.
egymást, ismerteti a szárazföldi hadsereg beoszlását, felfegyver-zését, begyakorlását, majd a katonai büntetéseket, mind csupa olyan dolgokat., melyeket még otthon, a kaszárnyákban kell el-végezni. E z u t á n kezdi tárgyalni a tulajdonképeni hadbavonulást, a sereg menetelését háborús időben, a málhavonatot, a tábor-ütést, a csata előtt, alatt és után való teendőit a hadvezérnek, itt emlékezve meg egy külön fejezetben a várostromlásról is, továbbá a váratlan támadásokat. Végül a szárazföldi hadvise-lésre vonatkozó utasításait befejezi a különféle idegen népek taktikájának és a velük szemben alkalmazandó harczmodornak ismertetésével. így tér át a tengeri csatára s legvégül a gnómák alakjában előadott általános szabályok, erkölcsi intések össze-foglalására ós a különféle katonai segédtudományok meghatáro-zására. Az általános beosztás tehát eléggé átgondolt és követ-kezetes, csupán az egyes fejezetek anyagának kiválasztásában vannak zavaró ismétlések és következetlenségek, melyeknek oka -mint m á r említettük - inkább a rendkívül gazdag anyagnak nehezen kezelhetőségében és LEÓ puedagogiai czélzatosságában, mint képességeinek fogyatékosságában rejlik.
A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy mennyiben j á r el
L E Ó szakszerű kritikával H E R A K L E I O S adatainak a maga korára való alkalmazásában, erre nézve még GYOMLAY ') is elismeri, hogy a bizánczi hadsereg szervezetét ós fegyverzetét illetőleg számos eltérés található közte és forrása között, a melyek nyil-ván a megváltozott viszonyok szoros szem előtt tartásából fa-kadtak. Es ezt, nem is tagadhatja senki, a ki figyelemmel hason-lítja össsze a két munkát. Ha teliát a kérdés ezen oldalát ille-tőleg meglehetősen egybehangzó felfogás uralkodik is a szak-emberek között, azért talán mégsem lesz felesleges egy jellemző példán tüzetes vizsgálat tárgyává tennünk forrásától való elté-réseit, hogy lássuk, milyen fokú volt az ő szakértelme és a korabeli katonai állapotokban való jártassága. Vegyük pl. a lovasság felvegyvérzéséről szóló részt, melyet mindkét szerző az apró részletekig beható gondossággal tárgyal,2) s vizsgáljuk meg először azokat a dolgokat, a melyeket LEÓ elhagy, s azután azokat,
b i. rn. 1G. s köv. lk.
8) H e r . I, 2 ; ρ. 19—2G. — Leó VI, 1—22 ; ρ. 721—725.
3 0 0
MOLCH L E Ó TAKTIKÁJÁNAK H I T E L E S S É G E . 7 1 »
α melyeket hozzáad forrásához képest, végül pedig, a melyeket módosított alakban vesz át.
így m i n d j á r t e fejezet bevezetésében, a hol arról van szó, hogy a vezérnek különös gondot kell fordítania éppen a tiszti-kar és az altisztek felfegyverzésére, L E Ó nem említi a H E R A K L E I O S
által kiemelt élito-csapatokat, melyeket forrása e tekintetben egy sorba helyez a tisztesekkel. Ezek a Βουκελλόφιοι ') és Φοιδερατοι,2) az előbbi a hadvezér és törzskara poggyászának őrsége, az utóbb1 a sereg válogatott lovassága, melyet rendszerint az első csata-rend közepére állítottak. LEÓ egész munkájában sehol sem em-líti ezeket a csapatokat, nyilván azért, mert az ő idejében mái-nem szerepeltek a hadsereg szervezetében. KONSTANTINOS P O R P H Y
-ROGENNETOS idejében már csak egy thema őrzi a Βοοκελλάριοι
nevet a régi Bithynia és Galatia helyén, de hogy akkor mái-mennyire elmosódott volt az emlékezet e név hajdani jelenté-sére, m u t a t j a az a hosszadalmas magyarázat, melyet ő e név-hez fűz.'1)
A fegyverek felsorolása közben L E Ó elhagyja a vért (ΖΆΒΑΊ
leírásánál a csuklyát, mely Herakleios szövegében a Scheffer kiadása szerint hol σκάπλια,') hol pedig σκλάπιαΓι) alakban
for-' ) A név mégis csak a βουχελλος, βουχέλλατος dat. baccella - kétszer-sült) szóbél ered Scheffer m i n d e n okoskodása ellenére (p. 388.), α m i n t Konst. P o r p h . de t h e m . (p. 29. ed. Bonn.) bizonyítja. Herakleios előadá-sából (I, 9 ; p. 42.) ugyanis világosan kitűnik, hogy a Ιΐυυκελλάριοι részben a törzskar, részben a vezér személyes poggyászának őrizetére szolgálnak.
Menetelés közbon egy részük m i n d j á r t az oszlop élén haladó t ö r z s k a r után csatlakozik a teherhordó lovakkal (άοεστρατα), m á s részük a testőrség (σπαθάριοι) után halad az őrizetérc bízott vezéri m á l h á v a l (αποσκευή). A m á l h a közt természetesen élelmiszerek is voltak, egyebek közt βουχελλος is, s innen származik az őrség neve. H o g y ennek az őrségnek fontos szerepe volt, az k ö n n y e n belátható, s nem csoda, h a Herakleios a n n y i r a kimagasló helyet biztosít nekik a hadsi regszervezetben. E g y é b i r á n t a βουκέλλατος szót ő is h a s z n á l j a «kétszersült» értelemben (Y, 3 ; p. 124.). Scheffer eljárása, mely-lyel ezt az eluevozést a pajzsból (lat. Imcula ?) a k a r j a magyarázni, n a g y o n is erőszakolt s m á r azért sem helyes, m e r t a ΙΙουχελλάριυι Herakleios szerint nem viseltek pajzsot.
3) ν. ö. Her. I I , 5 ; ρ. 59.
3) de t h e m . p. 29. ed. Bonn.
*) I, 2 ; p. 10. X, 1; 238.
5) V n , 6, 16; p. 166.
301
116 DARKÓ J E N Ő .
dúl olő. A helyes forma kétségkívül τά σκάπ)αα, mert ez nem egyéb, m i n t a latin scapulae, scapularia ( = cuculliones) átvétele, a m i n t m á r B U T G E R S I U S (SoHEFFERnél, p. 3 9 0 . ) helyesen vette észre. M e g t u d j u k HERAKLEIOS1)Ó1, hogy ez a csuklya nem volt egy d a r a b b ó l való a vérttel, h a n e m úgy volt ráerősítve, hogy bármikor k ö n n y e n le lehetett róla kapcsolni, s voltak olyan ka-tonák is, a kik csak esuklyát viseltek, vértet nem.1) H a a csuk-lyát n e m volt szükséges a fejre húzni, h á t r a lehetett ereszteni a lapoczkák közé, úgy a m i n t ez m a is szokás.2) A csuklya azonban LEÓ' idejében m á r n e m volt h a s z n á l a t b a n mint védő fegyver. Nemcsak ezen a helyen, h a n e m következetesen m i n -denütt kihagyja, a hol H E R A K L E I O S megemlékszik róla, s még csak czélzást sem tesz rá.3) E r ő s vas-sisak mellett természetesen könnyen lehetett nélkülözni, bár nem volt egészen felesleges, mert H E R A K L E I O S melegen a j á n l j a . L E Ó e l j á r á s a azonban kétség-telen bizonysága annak, hogy az ő k o r á b a n már nem látták szükségesnek a viselését.
A lovassági kopja (κοντάριον) leírásánál forrását követve hangsúlyozza ugyan, hogy r ú d j á t felül zászlócskával, középen szíjjal kell ellátni, de n e m m o n d j a meg, m i n t H E R A K L E I O S , hogy ez avar m i n t a szerint történik. Az avarokat t. i. következetesen egész m u n k á j á b a n nem említi, m i u t á n az ő korában már nem szerepelnek történeti tényező gyanánt. K ü l ö m b e n is ő sokkal büszkébb annál, semhogy bevallaná a «barbár» népektől való kölcsönzést s az ő p é l d á j u k a t állítaná oda u t á n z á s r a való min-tául a bizáncziak elé. .Tói t u d j a , hogy a magyarok hadiszokásai egészen, a bolgároké pedig m a j d n e m egészen megegyeznek a türkökével és avarokéval, de azért a világért sem állítaná be e népek helyébe olyankor, amikor H E R A K L E I O S egyenesen a j á n l j a az ő p é l d á j u k követését, a korabeli magyarokat vagy bolgá-rokat. N o m i n a sunt odiosa ! — gondolja LEÓ S egyszerűen hall-gat r ó l u k .
F o n t o s külömhség található kettejük közt a kard leírásánál.
H E R A K L E I O S ismét az avarok m i n t á j á r a görbe kardot ajánl, melyet a n y a k b a vetve kell viselni, kívül és belül egyaránt p u h a t a p i n
-*) a) 1. ugyanott.
3) XIV, 38. XV, 9.
302
BÖI,CS L E Ó TAKTIKÁJÁNAK H I T E L E S S É G E . -.17
t a t ú v á s z o n z s i n ó r o n .1) LEÓ i t t n e m c s u p á n a z a v a r p é l d a e m l í -t é s é -t h a g y j a el, h a n e m a « g ö r b e » j e l z ő -t is s a v i s e l é s m ó d j á r a n é z v e e g y e n e s e n s z e m b e h e l y e z k e d i k f o r r á s á v a l , a m i k o r a z t r e n -d e l i , h o g y a k a r -d o t a római viselet, s z e r i n t a v á l l r ó l l e c s ü n g v e k e l l h o r d o z n i . A k a r d a l a k j á r ó l ő i t t n e m m o n d s e m m i t s a m e g e l ő z ő f e j e z e t b e n i s c s a k a n n y i t , h o g y a k a r d o k l e g y e n e k é l e s e k é s h e g y e s e k ( ή κ ο ν η μ ε ν α και σ ε σ α μ ι ω μ έ ν α , 1. V, 3.). M i n d -e b b ő l a z t k ö v -e t k -e z t -e t h -e t j ü k , h o g y H E R A K L E I O S t a n á c s a a k a r d n a k a v a r m i n t a s z e r i n t v a l ó k é s z í t é s é t é s v i s e l é s é t i l l e t ő l e g n e m t a l á l t h o s s z ú i d ő n á t m e g h a l l g a t á s r a a b i z á n c z i h a d s e r e g b e n , s LEÓ i d e j é b e n m á r ú j r a v i s s z a t é r t e k a r é g i r ó m a i h a g y o m á n y h o z .
') Ε helyet eredeti szövegében így kell olvasnunk : «σπαθία περιτραχήλια στρογγυλά, κατά τό τών Άβάρων σχήμα, εν τάξει κροσσιών λινώιν έξωθεν και έσωθεν αραιών.» V á r i (BZ. XV, 52.) és Soheffer (ρ. 21.) a σπαθία után i n t e r p u n c t i ó t tesznek β utóbbi a περιτραχήλια-t collaria-nak fordítja. Utána indulva Sala-mon Percncz is (A m a g y a r haditörténetbez a vezérek korában, 70. 1.) félreérti e helyet s «kerek gallérok»-ról beszél, contaminálva e nyilatkozatot Leó egy m á s i k megjegyzésével, hol περιτραχήλια csakugyan valami
gallér-félét jolent (V, 4·: διά τους μή έχοντα; περιτραχήλια άλυσίδωτα σιδηρά, Ινδεδυμίνα έσωθεν από ερίου κα'ι έξωθεν λινοΰ νευρικά τά άπό κενδοόκλων γινόμενα, κα'ι αυτά άντ'ι λωρικίων το!ς μή έχουσι σιδηρά). De éppen az a körülmény, hogy L e ó azon a helyon, α hol a k a r d r ó l van szó, sőt az ogész VI. fejezetben sehol sem szól gallérról, m u t a t j a , hogy Herakleios fentebbi mondatában a περι-τραχήλια-t ő sem fogta fel «gallér« értelemben. H a Herakleios c s a k u g y a n gallért értott volna ezon, a k k o r Leó bizonyára nem mulasztotta volna ol ezt a r u h a d a r a b o t a maga részéről is ajánlani, hiszen ő is ismeri s a meg-előző fejezetben említi is ezt, az igaz, hogy n e m Herakleios n y o m á n · Hiszen t u d j u k , hogy ő ismétlésektől nem riad vissza. Sőt éppen az a mód, a hogyan Leó a Herakleios szóban forgó helyére reflektál, m u t a t j a , h o g y ő is úgy értelmezi ezt a m o n d a t o t , m i n t n melyben a kard viselésének a m i k é n t j e van előírva. Az ő szavai szerint u g y a n i s : εχειν δέ κα'ι σπαθία άπο-κριμάμενα τών ώμων αυτών κατά τήν 'Ρωμαϊκήν τάξιν (VI, 2.), a hol forrásával szemben nyomatékosan hangsúlyozza, hogy római (és n e m avar) viselet szerint, azaz a vállon (ós n e m a nyakban) kell viselni a kardot. Különben az ε'ν τάξει κροσσιών λινών kifejezés is m u t a t j a , hogy itt csak kardkötőről lehet szó, m e r t annak n e m volna semmi értelme, hogy a gallért vászon-zsinóron függesztve viseljék. A στρογγυλά jolző is egészen felesleges lenne, ha a περιτραχήλια itt gallért jelentene, mert hiszen az önként érti tődik, hogy a gallér kerek. A H e r a k l e i o s stílusával pedig n e m fér össze a houyo jelző alkalmazása. A σπαθία mellett ez a jelző m á r nem felesleges, m e r t nemcsak görbe kardok voltak, h a n e m egyenesek is, s a régi r ó m a i k a r d éppon egyenes volt.
A K A D . F U T . A N Y E L V - KB B Z F P T . K Ö K F B Ó L . X X I I I K Ö T . I . BZ. 2 1
102 DARKÓ J E N Ő .
A vasból készült kézvédők ajánlásánál LEÓ megint elhagyja a Βουκελλάριοι nevét, mint a kikkel kapcsolatban H E R A K L E I O S
ezt a védő fegyvert említi, s helyettük csak általánosságban «vala-kik »-et mond.
Ott, a hol arról van szó, hogy az összes fiatalabb rómaia-kat 40 éves korukig kényszeríteni kell, hogy ijat és tegzet hord-janak, LEÓ elhagyja forrása ezen megszorítását: «az idegen nem-zetiségek kivételével» (δίχα τών εθνικών). Az εθνικοί-οη H E R A K L E I O S
azokat a nem-római, ill. nem-bizánczi csapatokat érti, a melyek-nem voltak a hadsereg állandó alkotórészei, mint a Φοιδεράτοι és Όπτιμ,άτοι, hanem esetről-esetre verbuváltattak, s ha elegendő számban voltak, külön csapatokban állították fel, kiilömben pe-dig a rendes hadsereg csapattesteinek pótlására használták fel őket. LEÓ következetesen hallgat róluk egész munkájában,1) a mi azt bizonyítja, hogy az ő idejében m á r nem szerepeltek az έθνικοί külön csapatban.
A lovak mellének és nyakának takarásánál LEÓ újból ki-hagyja a H E R A K L E I O S által ajánlott avar mintát, úgyszintén a ruházatnál is, hol forrása nyomatékosan hangoztatja, hogy a zostarionnak kifogástalannak és az avarok mintájára szabottnak kell lennie. Az egész fegyverzetet és vértet is takaró felsőköpeny (suba) leírásánál nem említi a γουνία ήγουν νοβερονίκια (1. νευρικά?) kifejezést, a mely — úgy látszik -— erősen vulgaris hangzása miatt nem tetszett neki, de lényegében ugyanazt mondja ez
A lovak mellének és nyakának takarásánál LEÓ újból ki-hagyja a H E R A K L E I O S által ajánlott avar mintát, úgyszintén a ruházatnál is, hol forrása nyomatékosan hangoztatja, hogy a zostarionnak kifogástalannak és az avarok mintájára szabottnak kell lennie. Az egész fegyverzetet és vértet is takaró felsőköpeny (suba) leírásánál nem említi a γουνία ήγουν νοβερονίκια (1. νευρικά?) kifejezést, a mely — úgy látszik -— erősen vulgaris hangzása miatt nem tetszett neki, de lényegében ugyanazt mondja ez