Ha tudjuk, hogy a Taktikát H E R A K L E I O S császár 621-ben írta, akkor nem lesz nehéz megfelelni arra a kérdésre, hogy milyen népnek a hadiszokásai azok, melyeket a Taktika a tür-kök (Τούρκοι) neve alatt említ s a melyeket azután LEÓ átvisz a magyarokra? Ezt a népet jól ismerjük a VI. és VII. századi bizánczi történetírókból, kik az 552. évtől kezdve foglalkoznak a turkokkal. A G A T H I A S , T H E O P H A N E S BYZANTIOS, M E N A N D E R , E U -AGRIOS és T H E O P H Y L A K T O S S I M O K A I T E S sorban emlegetik őket mint majd a bizáncziak, m a j d a perzsák szövetségeseit abban a nagy küzdelemben, melyet ez a két nagyhatalom vívott egymással Elő-Azsia birtokáért.1) A türk birodalom magva eredetileg az
') 1. az én A m a g y a r o k r a vonatkozó népnevek a bizánczi Íróknál cz.
ért. (Budapest, Akad. É r t . a nyelv- és széptud. köréből, X X I . k. 6. sz„
1910.) 39. s k. 1.
2 8 1
I i i ) ÖAJtk'ú JENŐ.
Orcliön és a j a x a r t e s folyó közt feküdt, de m á r a VI. század második felében átlépik a Volgát s hatalmukat nyugatra a Donig s délre a Kaukázusig terjesztik ki, leigázva az itt élő nomád törzseket, t. i. az avarokat, ephthalitákat, alánokat, utigurokat és ugurokat. Sőt 575-ben érzékeny csapást mérnek magára Bizánczra is, a midőn Anagai és Bochan vezérlete alatt meg-ostromolják és be is veszik a Cherson félsziget p a r t j á n fekvő Bosporos városát, mely a Fekete-tenger északi p a r t j á n a bizán-cziak legfontosabb határerődítménye volt.1) Nem kevésbbé nagy-arányú terjeszkedést tettek kelet felé is, mely irányban birodal-muk Perzsia északi h a t á r á n végig egészen India szólóig, az Imaios hegyig terjedt. A turkok egymás közt is több törzsre voltak oszolva, melyeknek élén a törzsfőnökök állottak. Az összes törzsek fölött állott a nagy khán (χαγάνος), kinek hatalma nem lehetett valami szilárd hagyományon alapuló, hanem állandó czélja volt a hatalmasabb törzsfők vágyakozásának s kemény küzdelmek árán volt megszerezhető és megtartható.
Ezt a hódító és harczias népet a B A D L O F F által közzétett ó-török feliratok türk néven említik, s leghelyesebb lesz, ha mi is megkülönböztetésül a bizánczi források többi Toöpxoi-jaitól ezentúl így fogjuk őket nevezni. Ismerik a kínai évkönyvek is tu-kiue néven, úgyszintén az arab és a perzsa írók is turl,' néven, csakhogy a míg a kínai forrásokban ez a név eredeti ethnologiai jelentésében van használva, tehát csupán az Orchon és a .Jaxartes folyó közéből kiinduló hódító fajra vonatkozik, addig a perzsák és az arabok kiterjesztik e nevet a türköknek alávetett s velők rokon törzsekre, sőt később majdnem az összes északi nomád népekre is.'2)
A türkök tehát Justinianos uralkodása alatt jelennek meg Európában a bizánczi birodalom határa közelében. Az ő meg-jelenésük mozdítja ki helyükből a Volga környékén lakó ava-rokat, a kik tőlük vereséget szenvednek. Az avarok e vereség után két részre szakadnak. Egyik rész keletre, az India szom-szédságában lakó taugastokhoz menekül,3) a másik nyugat felé
J) Theoph. Byz. ed. B o n n . p. 484—85.
2) Marquart. Osteuropäische u n d ostasiatische Streifzüge, 46. 1.
3) Theoph. Simokattes, ed. de Boor, p. 258—9.
282
BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE. 1 09
vándorol s megalapítja a pannóniai avar birodalmat,1) mely csakhamar veszedelmes ellenségévé válik a bizáncziaknak. A tür-kök mellett ezek a pannóniai avarok játszszák a legfontosabb szerepet az összes északi nomád népek között Bizáncz történe-tében a VI. század végén és a VII. század elején. Az avarok, mint állandó ellenfelek, a türkök pedig néha mint szövetsége-sek a jierzsák ellen, néha mint ellenségek.
A Taktika is ezt a népet említi meg az összes «skytlia» és
«hún» gyűjtőnéven ismert nomádok közül mint olyanokat, a kik jobban értenek a hadviselés mesterségéhez, mint a többiek.
Kitűnik ez m á r a XI. könyv 3. fejezetének czíméből, mely így hangzik: «Hogyan kell alkalmazkodni a harczban a skythákhoz, azaz az avarokhoz és türkökhöz és a többi hozzájuk hasonló szokású b ú n népekhez.»-) Majd ezekkel a szavakkal nyitja meg a fejezet élén az ő jellemzésüket: «A skytha népeknek, azt lehet mondani, ugyanolyan életmódjuk és szervezetük van, t. i. sok fő alatt állanak és dologtalanok. De csupán a türköknek és avaroknak van köztük szervezett hadirendje, a kik erősebbek a rendezett sorokban való harczban, mint a többi skytha népek.»") A kiemelkedő helyet, melyet ez a két nép a hozzájuk hasonlók fölött a bizáncziak szemében is elfoglalt, egyes-egyedül fejlettebb hadiszervezetének köszönhette.
Nem lesz érdektelen, ha egy pillantást vetünk azokra a hasonló szokású népekre, a kik közül a türkök és avarok tűntek, s közelebbről megvizsgáljuk, hogy mi az, a mi által ki-tűntek ezek a többiek közül. A bizánczi írók sorjában megneve-zik azokat a Pontus és a Kaukázus környékén lakó nomád tör-zseket, melyeket a türkök leigáztak és adófizetőikké tettek. Ezek közül az alánok a Kaukázus déli lejtőjón e hegység és u Kaspi tenger szögletében,4) az ephthaliták vagy abdelek tőlük nyugatra
b M e n i m d e r , ed. B e n n . p. 400.
2) p. 260. Πώς δέΐ άομόζεσθαι σχύθαις, τουτέστιν άβάροις καί τούρκοι; κα λοιποί; δμοδιαίτοις αυτών ούννικοΐς έθνεσιν.
3) ρ. 261. Τά σκυθικά έθνη μιας έστιν, ώς είπέΐν, αναστροφής τε καί τάξεως, πολύαρ/ά τε καί άπράγμονα. μόνα δε τών τούρκων καί άβάρων φροντίζουν. τάξεο.ς πολεμικής, ισχυρότερα; τών άλλιον σκυθικών εθνών τά; κιτά συστάδην μάχας ποιούμενα.
*) 1)ίο Otissiiis X X X V I . 54, X X X V I I , 1 - 4 . 2 8 3
116 DARKÓ J E N Ő .
Ibéria t a r t o m á n y környékén,1) az u g u r o k a Volga alsó folyásá-nál,2) az u t i g u r o k pedig a D o n t ó l keletre laktak.3) Az ö r m é n y
S E B E O S említi, hogy 627-ben a k a z á r o k is t ü r k f e n n h a t ó s á g alá kerültek,4) a kik — a m i n t a b i z á n c z i írók n y i l a t k o z a t a i b ó l sej-teni l e h e t5) — eredetileg az u g u r o k t ó l északra l a k h a t t a k . Mindaz, a mit e n é p e k r ő l m á s f o r r á s o k a l a p j á n t u d u n k , teljesen i g a z o l j a
H E R A K L E I O S azon állítását, h o g y e népek é l e t m ó d j a ós h a d i -szokásai is a l a p j u k b a n véve megegyeznek a türkökéivel és ava-rokéival.
Az a l á n o k a t illetőleg AitRiANOstól m a r a d t fenn egy t ö r e d é k , mely részletesen előírja, h o g y a n kell a római sereget összeállí-t a n i és m i l y e n összeállí-takösszeállí-tikával kell h a r c z o l n i az alánok ellen, kikeösszeállí-t ő egyébként s k y t h á k n a k is nevez. E z t a kis töredéket kiadta Scheffer Αρριανού Ικταξις κατά Αλανών czímmel az ARRiANOs-féle Taktika u t á n (Upsala, 1664. p. 69—79.). Abból, a m i t ARRIANOS
az alánok ellen ajánl, az t ű n i k ki, hogy az alánok h a r c z m ó d j a nagyon h a s o n l a t o s volt a t ü r k ö k é h e z és avarokéhoz, mert velük szemben lényegileg u g y a n o l y a n elrendezést ós taktikát a j á n l , m i n t a m i l y e n a H E R A K L E I O S έπικάμπιος δπισίΚα τάξις-a, melyet ő éppen az avarokkal és türkökkel szemben t a r t igen czólszerü-nek (p. 267.). Kitűnik A R R I A N O S előadásából, hogy az a l á n sereg is kizárólag lovasságból áll s g y a k r a n szokott harcz k ö z b e n színleges m e g h á t r á l á s s a l ós v á r a t l a n visszafordulással élni, mely szokás H e r a k l e i o s szerint az avarok és t ü r k ö k t a k t i k á j á n a k egyik l e g f o n t o s a b b j e l l e m v o n á s a . Megjegyzi még ARRIANOS, hogy az alánok k ö n n y ű fegyverzetűek, azaz n e m viselnek sein m a g u k , sem lovaik sisakot, p a j z s o t , vagy vértet.6)
') Prokopios, t. I. p. 15. ed. B o n n . Theoph. Sím. p. 257. ed. <le Boor.
Theoph. Sím. p. 259. ed de Boor, Men. Prot. fr. δ, 21, 43.
3 ) Menander, ed. Bonn. ρ. 344—45., Agathias, ed. Dindorf V, 25, p. 392.
6 1. M a r q u a r t , Historische Glossen zu den alt-türkischen I n s c h r i f t e n , WZ KM. XII, 191.
s) T h e o p h . p. 358. ed. C. de Boor , Nikephoros Konstantinop. ed.
Bonn. p. 39.
β) V. ö. A m m i a n u s Marcellinus XXXI, 2 : iuveutus vero (sc. Alano-ruin) equitandi usu a p r i m a p u e r i t i a coalescens, incedero pcdibus existimat vilc ; et omnes multiplici disciplina prudentes sunt bellatores. Alaui . . . a r m o r u m lovitate vclocos, H u n n i s q u e p e r omnia suppares, v e r u m victu piitiores et c u l t u .
284
BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK H I T E I , E S S É G E . t > 3
Az ophthalitákról vagy abdelekről m a g a H E R A K L E I O S közöl egy liadicselt, melylyel Perozes perzsa király seregét megsem-misítették az V. század végén s a mely egészen a tőrbecsalásnak és lesvetésnek a türkök ós avarok által gyakorolt m ó d -szerein alapszik (p. 108 — 9.). Az abdelek ugyanis egy tíz láb mély és 00 láb széles árkot ástak az arczvonalban álló csapa-tuk mögött s ezt ágakkal, gyepűvel ügyesen befödve elleplezték.
H e l y e n k é n t keskeny á t j á r ó k a t is hagytak r a j t a s kétoldalt a közelben leseket helyeztek el. Az arczvonalban álló csapat az első összecsapás u l á n megszaladt s a fennhagyott á t j á r ó k o n át-kelt az árkon. Az utánuk r o h a n ó perzsák természetesen bele-hullottak az árokba, mire visszafordultak a színleg megszaladó abdelek s előjöttek a lesbe állított csapatok s közre fogva a csapdába került perzsákat csaknem az utolsó emberig felkon-czolták.
Az ugurok és utigurok hadviselési m ó d j á r ó l közvetlen t u d ó -sítás — sajnos — nem maradt r á n k ; ezek ugyanis sokkal kisebb jelentőségű szerepet játszottak, semhogy az érintkező k u l t ú r -népek behatóbb figyelemre m é l t a t h a t t á k volna őket. De kétség-kívül liarczia3 népek voltak s j ó részben éppen a folytonos rablókalandozásokban pusztultak el az utigurok, a mint AGATHIAS
megjegyzi. É l e t m ó d j u k n a k az avarokéval és türkökével való kö-zösségéből s lakhelyük szomszédosságából b á t r a n következtet-hetjük, hogy taktikájuk is hasonló volt emezekéhez. A kazárok-ról pedig azok után, a mit kazárok-róluk az arab írókból 2) t u d u n k , semmi kétségünk sein lehet az iránt, hogy hadi taktikájuk meg-egyezett a magyarokéval, illetve a türkökével és avarokéval.
A kiilömbség tehát őzen említett n o m á d népek és a t ü r k ö k ós avarok közt abban állott, hogy ez utóbbiaknak erősehh volt a hadszervező képességük, azaz tudtak nagyobb tömegeket és biztosabban mozgatni, m i n t a többi rokon-szokású törzsek. Ezen-kívül állandósítani és megszilárdítani tudták azt a hadviselési rendszert, a mely a többieknél i n k á b b csak ideiglenes és heve-nyészett f o r m á j á b a n állott fenn. Ezzel elérték azt, hogy állan-dóan j ó l begyakorolt és kellő s z á m ú hadsereggel rendelkeztek,
») ed. Diedorf, V, 25, ρ. 392.
' ) 1. MHK. Keleti kútfők, 137—247.
m
6 4 . DARKÓ J E N Ő .
A türkök valóságos kultúrát űztek a hadi mesterségekből, a mint
H E R A K L E I O S mondja,1) s ugyanezt állítja L E Ó is a magyarokról.-) Ennek megfelelően katonáik fölszerelése és fegyverzete is jobb volt, mint a többi törzseké. Az alánoknál pl. ARRIANOS:!) szerint sem a katonák, sem a lovak teste nincsen vértezve semmivel, ellenben HERAKLEIOS1) úgy írja le az avarokat és türköket, mint a kik bőrből készült mellvértet (ζάβα) viselnek, az előkelőbbek pedig lovaik szügyét és homlokát is vassal vagy nemezzel (σιδήρφ ή κεντούκλοις) burkolják.
L á t j u k a megelőzőkből, hogy a türkök és avarok taktikája lényegében véve nem tekinthető e népek önálló találmányának, melyet ők hoztak volna magukkal és terjesztettek volna el a Kaukázus ós Don környékén leigázott törzsek között, hanem ezek a törzsek már régóta ismerték és gyakorolták ezt a tak-tikát, még mielőtt a hódító türkök a YI. század közepén köz-tük megjelentek volna. Dio CASSIUS 5) leírása szerint az albánok, kik a későbbi alánoknak felelnek meg és az iberek, a kik az abdelek elődei Ibéria tartományban, m á r Kr. e. Oö-ben Pom-peiusszal szemben úgy lépnek fel, mint lovas nép, melynek fő-fegyvere a nyíl. Már H E R O D O T O S úgy jellemzi a Fekete tengertől északra lakó skythákat, hogy mindannyian lovas nyilazók,") fél-nek a gyalogságtól, mert maguk nem tudnak gyalog harczolni,7) s a nyílon kívül fegyvereik a görbe kard, hajító dárda és szekerező,8) tehát a szekercze kivételével fegyverzetük azonos a türkökével ós avarokéval a H E R A K L E I O S leírása szerint. A taktika is, mely-lyel ezek a skythák Dareiost mindig beljebb és beljebb csalják
' ) -) 1. alább, !)8. 1.
:1) oil. Schoít'er, p. 71).
*) p . 272.
ΓΊ X X X Y i l , 2 : δρύμοι γάρ καί πριν τους τοξότας αντυν (sc. τοϋ Άρτώκους τοϋ τών Ιβήρων βασιλέως) τη σφετέρχ τέχνη χρη'σασθαι, όμύσε σρίσιν έ/ώρησε καί δι' ελαχίστου αυτούς ετρέΐ/χτο. X X X V I I , 4 : κχκ τούτου Αεί vő: τε (sc. ό Όροίσης ό τών Αλβανών βασιλεύς) τών ίππέω/ ώς καί μένων ό'ντων κατχοοονήσχς συνέμιξέ σφισι καί δι' ολίγου τραπεντχ: έξεπίτηδες άνα κράτος επεδίωξε κτλ.
") I V , 40. πάντες έ'ωσι ίπποτοξόται (sc. οί -κύθαι).
7) ΙΑ", 128. οί δε ύίκύθαι έσαράξαντες τήν ί'ππον ΰπέστρεφον, τον πεζόν φο-βεύμενοι.
Κ) ΙΑ', 70 χαί επειτεν χποβάΐαντε; ές τήν κύλικα άχινάκεα καί όϊστού; κα\
σάγαριν καί χκόντιον.
? 8 l j
FIOLOS L E Ó TAKTIKÁJÁNAK H I T E L E S S É G E . 19
országukba, elpusztítva a perzsák előtt a kutakat és a takar-mányt, kerülve a nyílt csatát, de hirtelen visszafordulásokkal és meglepő éjjeli támadásokkal folyton nyugtalanítva az ellen-séget, s a melylyel végre is a perzsa sereget teljes kudárczczal visszavonulásra kényszerítik,1) ez a taktika is ugyanazokon az elveken alapszik, mint a türköké és avaroké.
A lóról való nyilazás e népeknek annyira jellemző tulaj-donsága gyanánt tűnt fel a görög írók előtt, hogy a régebbi taktikusok a ίπποτοξόται fegyvernemet más néven Σκύθαι-nak nevezik.2)
A parthusok is eredetileg a turáni síkságon tartózkodó no-mádok közé tartoztak s innen ereszkedtek le lassanként a Kaspi tengeriül délkeletre az iráni fennsík északi csücskébe. Kezdet-ben a perzsák alattvalói voltak, de később, a midőn Nagy Sándor a perzsák uralmát megdöntötte, s az ő birodalma is csakhamar a diadochok alatt bomladozni kezdett, a parthusok mind jobban előtérbe nyomultak s az Arsakidák alatt oly ha-talmas birodalmat alkottak, a mely Mesopotamiától kezdve az iráni fennsík egész északi, nagyobbik felét magában foglalta India határáig. Szembe szállnak a rómaiakkal is s igen kemény ellenfelnek bizonyulnak, a kik számos csatában alaposan szét-verik a birodalmukba bemerészkedő légiókat. A parthusok fegy-verzetét ós taktikáját kimerítően ismerteti Dio C A S S I U S 3) azon szerencsétlen hadjárat kapcsán, melyet Crassus 53- 52. ben Kr. e.
ellenük vezetett, Ε leírás szerint a parthus sereg zöme lova-sokból áll, kiknek főfegyvere a nyíl, de fel vannak szerelve dár-dákkal és görbe kardokkal is. Pajzsot nem viselnek, de azért nagy részben vértezve vannak (κατάφρακτοι). Gyalogos csak na-gyon kevés van köztük, s ezek is a leggyengébbek közül valók, s a gyalogosok is mind nyilazók. Már gyermekkoruktól fogva gyakorolják magukat a fegyverforgatásban. Kitűnő lovaik van-nak, s a hátas lovakon kívül a vezeték-lovaknak nagy sokaságát viszik magukkal, hogy a menetelés és támadás közben lovaikat
') Herod. IV, 120—136.
a) Ailianos I I , 1.3. p . 262. ed. Köchly-Rüstow : oí ok τών Ιππέων τόξυις χρώμενοι ιπποτοξόται λέγονται, υπ' ενίων δΙ Σκυθαι.
3) XL, 13—29; XXXVI, 5 ; X L I X , 28.
A K A D . B R T . A N T K L V - ΚΒ S Z É P T . K Ö R É B Ő L X X I I I . K Ö T . I , SZ 2 0
118 LIARKÓ J E N Ő .
gyakran váltogathassák. Téli és esős idő alkalmával sohasem harczolnak, mert a nedves idő meglazítja íjaikat s hátrányosan hat vissza a nyilazásra. Országuk határain kívül nem szívesen harczolnak s nem is igen bírják az idegen föld és klíma saját-ságait s azonkívül sem eleségkészletet, sem pénzt nem visznek magukkal. Taktikájuk a lesvetés, gyors megrohanás, egyszerre több oldalról való támadás. Soha az ellenség közelében tábort nem ütnek s táborukat semmiféle árokkal nem veszik körül.
A vár-ostromláshoz nem értenek. Színleges megszaladás közben nagyszerűen értik a lóhátról visszafelé való nyilazási. Nyilaik kettős hegygyel vannak ellátva, melyek közül az egyik benne marad a sebben még akkor is. ha a nyílvesszőt kihúzzák. A nyíl-hegyeket mérgezni is szokták. Taktikai mesterfogásaik közé tar-tozik. hogy ellenfeleik elől a jó utakat elzárják vagy járhatat-lanokká teszik, a kutakat betömik és a t a k a r m á n y t megsem-misítik s hamis hírekkel az ellenséget tőrbe csalják és tévútra vezetik.
A parthus taktika tehát, mely már a skythákéval meglepően pontos egyezéseket mutat, minden fontosabh részletében teljesen azonos a türk-avar taktikával. Néhány részlet hiányzik ugyan abból a jellemzésből, melyet H E R A K L E I O S a türkökről és avarok-ról ad, mint pl. a kettős és mérgezett nyílhegy, a harcznak az esős időjárásban, továbbá szokatlan terepen és eltérő éghajlati viszonyok közt való kerülése, a várostromlásban való járatlan-ság, de ezek nem alapvető fontosságúak. A leglényegesebb kü-lömbség a két taktika közt az, hogy a parthusok közt van né-hány, bár kevés számú gyalogos is, holott a türkök és -avarok mind csupa lovasok s a gyalogharczhoz egyáltalán nem értenek.
Ezt azonban megmagyarázza az a körülmény, hogy a parthusok már évszázadok óta szoros érintkezésben állottak a perzsákkal, kiknek seregében voltak gyalogosok is.1) A perzsa befolyásra kell visszavezetnünk ezt az eredeti alapelvtől való eltérést, valamint azt is, hogy a parthusok már a rómaiakkal való összecsapásuk idejében sokat levetkőztek nomád szokásaikból, a mennyiben sok jól épített városuk van, fővárosuk éppen a Tigris keleti partján fekvő h a t a l m a s Ktesiphon. Ilyen erős kultúrhatás
mel-b Herod. VII, 84.
2 8 8
BÖLCS L E Ó TAKTIKÁJÁNAK H I T E L E S S É G E . 117
lett, mely nyelvükben is kifejezésre jutott, valóban csodálnunk kell, hogy hadi taktikájukon aránylag ily kevéssé érzik meg a perzsa befolyás.
A húnok fegyverzetéről ós taktikájáról AM.UIANUS M A R C R L -LINITS ') tájékoztat bennünket. Szerinte ruhájuk vászonból vagy erdei menyétnek a bőréből készül. Fejükön meggörbített bőr-kucsmát viselnek, lábszáraikat kecskebőrbe burkolják s annyira formátlan csizmákat viselnek, hogy gyalog nem is tudnának benne biztosan mozogni és harczolni. Ezért állandóan lovaikon tartózkodnak, mintha oda lennének szegezve. Lovon ülve adnak és vesznek, isznak ós esznek, alusznak és tanácskoznak. Nem állanak valamely főhatalomnak a szigorú fegyelme alatt, h a n e m előkelőbb embereiknek hevenyészett vezetése mellett nekirohan-nak mindennek, a mi eléjük akad. Mindig ingerülten támadnekirohan-nak, ékalakú csapatokban (cuneatim) indulnak liarczba s vadul kiabál-nak. Veszedelmesen könnyen és gyorsan mozognak; bár hir-telen és gyorsan szétszóródnak, azért mégis nagy orőt t u d n a k kifejteni s sokfelé szétosztott hadirendben nagy pusztítást tudnak véghez vinni. Rendkívüli gyorsaságuknál fogva észre sem lehet venni őket, a midőn az ellenséges táborra rátörnek. Távolról hajító dárdákkal, nyilakkal, melyeknek hegyét csodálatos módon összeillesztett, de különálló hegyezett csontokból csinálják, kö-zelről pedig karddal harczolnak és pedig a nélkül, hogy magu-kat csak a legcsekélyebb mértékben is kímélnék. Mialatt az ellen-ség a kapott sebeket szemléli, összefont kötelekből hurkot vet-nek rá, hogy a szabad mozgásban akadályozzák.
A mint látjuk, alapjában véve ez a taktika is teljesen össze-vág a türkökével és avarokéval. Különösen fontos a húnok ék-alakú csatarendje, melyet H E R A K L E I O S is megemlít az avaroknál és türköknél s a mely, bár a többi «skytha» népekkel foglal-kozó írók nem szólnak róluk, mégis a görög taktikusok szerint e népek legjellemzőbb hadi szokásai közé tartozott, a mint később látni fogjuk. A részletekben természetesen itt is talál-hatók csekélyebb jelentőségű eltérések. Általában azt a benyo-mást merítjük AMMJANUS előadásából, hogy a húnok fölszerelése nem volt olyan jó és praktikus, mint az avaroké és türköké.
XXXI, 2.
69
6 8 DARKÓ J U N O .
E r r e vall az, hogy ö n e m említi a ζάβα-t, a bőrből készült mellvértet, mely n e m a z o n o s í t h a t ó s e m a menyétbőrből készült r u h á v a l , s e m a kecskebőr-lábszárvédővel, h a n e m a p á n c z é l n a k felelt m e g , melyet a r u h a fölött viseltek, a m i n t H E R A K L E I O S ' )
e l ő a d á s á b ó l kitűnik. H o g y efféle v é d e l m i felszerelésük a h ó n o k -nak c s a k u g y a n n e m volt, azt sejteti AMMIANUS azon megjegy-zése is, m e l y szerint az alánok fegyverzete m i n d e n b e n meg-egyezik a hunokéval. Az alánokról p e d i g AnRiANosból t u d j u k , hogy s e m m i f é l e vértet n e m viseltek. A h ú n o k r u h á z a t a k ü l ö m -ben is h e b e h u r g y á n a k ós f o r m á t l a n n a k t ű n i k fel a fenti leírás szerint, a türköké és avaroké a z o n b a n a n n y i r a m i n t a s z e r ű , p r a k -tikus és jól szabott volt, hogy H E R A K L E I O S n e m győzi eléggé a j á n l a n i u t á n z á s r a való például a b i z á n c z i lovasságnak.-) Ugyanez áll egész hadifelszerelésükre nézve is. Szegényességre vall a h ú i i o k n á l az is, hogy nyílvesszőik h e g y é t érez helyett csontból készítették. Viszont a h ú n o k h u r o k v e t é s e olyan adat, melynek n i n c s n y o m a a t ü r k ö k és avarok t a k t i k á j á b a n . De ez is i n k á b b a h a r e z m o d o r primitívségére vall.
E o n t o s külömbség továbbá a h ú n o k és a t ü r k ö k , v a l a m i n t avarok között, hogy az előbbiek n e m á l l a n a k egy főnek az u r a l m a alatt, h a n e m szét v a n n a k tagolva a p r ó b b törzsek szerint s ezért m i n d e n t hevenyészve és vérmes n e k i l e n d ü l é s s e l csinálnak. Tud-juk, h o g y Attilának sikerült a h ú n törzseket egyesíteni s egy h a t a l m a s b i r o d a l m a t alapítani, de h o g y ez csak kivétel volt a szabály alól, m u t a t j a az is, hogy h a l á l a u t á n rögtön szétbom-lott e l e m e i r e az ő b i r o d a l m a s m e g s e m m i s ü l t egész életének műve. Az avarokról és türkökről p e d i g n y o m a t é k k a l emeli ki H e r a k l e i o s , hogy ők az egyedüliek az összes «skythák» közül, a kik egy fő alatt á l l a n a k , s ez a fő felettük félelmetes hatal-m a t gyakorol.3) Tényleg úgy is áll a dolog, hogy h a n e m is t u d t a k ezeréves b i r o d a l m a t a l a p í t a n i , m i n t a magyarok, azért mégis j ó v a l tovább t a r t o t t á k m a g u k a t s szerepeltek j e l e n t ő s t ö r t é n e t i tényezők g y a n á n t , m i n t a h ú n o k .
M i n d e z e n n é p e k n é l t e h á t r á a k a d u n k egy közös eredetű
tak-p. 2-2—23.
2) p. 19—26.
a) p. 261.
290
BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK H I T E L E S S É G E . 1 09
tikának az alapsajátságaira. Ez alaptaktika kiterjedése úgy idő-ben, m i n t térben egyaránt nagy. Időben yisszamehetünk vele, a mennyire a történeti források megengedik, egészen a Kr. e.
V I . századig, azaz H E R O D O T O S skytháiig; a területet illetőleg, h a csak azt veszsziik figyelembe, a melyen e népek állandóan, meg-szakítás nélkül laktak, olyan földdarabot nyerünk, melynek nyugati h a t á r a körülbelül a Dnyeszternél van, déli határa a Fekete-tenger északi partvidékén, a Kaukázuson, a Kaspi-tenger déli partvidékén, majd az iráni fensík északi részén és az I m a u s hegységen végighúzódó vonal, keleti h a t á r a körülbelül Kína falainál van. Az északi h a t á r nem h a t á r o z h a t ó meg ilyen 2>ontosan; kb. az 50—55. szélességi fok. E n n e k az óriási terü-letnek a középpontja úgy geographiailag, mint históriailag a t u r á n i síkság, azaz az Oxus és Jaxartes folyók környékén el-terülő pusztaság. I n n e n indulnak ki a legerősebb «skytha» tör-zsek, ú. m. a parthusok dó! felé, a húnok, avarok és türkök n y u g a t felé. Itt kell keresnünk a kiindulópontját is az e népekre ós a hozzájuk hasonlókra annyira jellemzetes és közös kának, melyet éppen ezért összefoglaló néven turáni takti-kának nevezhetünk.1) A turáni taktika élesen és h a t á r o z o t t a n külömbözik az összes többi velük érintkező, de más k u l t ú r á j ú népek taktikájától, m i n t a milyenek a görögök, rómaiak és per-zsák, bizáncziak és arabok, germánok ós szlávok. Az ő specialis nomád életviszonyaikból, a szóles rónákon való kalandozásaik-ból és a harczczai való állandó foglalkozásukkalandozásaik-ból s a r j a d t s úgy tekinthető, mint e népeknek önálló alkotása.
Most m á r az a kérdés, hogy milyen helyet foglal el a tür-kök ós avarok taktikája az egyetemes t u r á n i taktika történeté-b e n ? A primitiv turáni taktikát talán legtisztátörténeté-btörténeté-ban látjuk a liánoknál, kiknél a szervezet is meglehetősen laza, a fegyverek ós felszerelés is kissé fogyatékos, s a nagy tömegek fegyelme-zettsége is csak addig tart, a míg van egy erős egyéniség, a ki őket vas kézzel összetartja. Már jóval fejlettebb a parthusok
') F é l r e é r t é s e k elkerülése végett megjegyzem, h o g y a 'turáni* név itt nem jelent fajbeli, még kevósbbé nyelvbeli rokonságot, h a n e m tisztán bizonyos müvolődésbeli közösseget, a m i n t ez a hadi t a k t i k á b a n és az ezzel szorosan összefüggő dolgokban tényleg jelentkezik.
291
102 DARKÓ J E N Ő .
taktikája, a kiknek nem csupán támadó fegyvereik tökéletesebbek (nyilaik vasból vannak s nagyon rafíinált szerkezetűek!1, hanem van teljes vértezetük is, a mi a húnoknál egészen hiányzott.
Azután a lovasság mellett m á r van egy kis gyalogos csapatuk is. Mindezek a módosítások n á l u k kétségkívül perzsa befolyásra vezethetők vissza, mely néppel ők hosszú időn át érintkeztek és keveredtek is. A türkök és avarok taktikája körülbelül a közé-pen áll a h ű n és a parllms taktika között, a mennyiben átveszik ők is a peizsa eredetű vértezetet, de viszont megmaradnak a régi t u r á n i taktika azon elvi! mellett, hogy kizárólag lovasságot alkotnak. Fegyverzetük és felszerelésük, valamint fegyelmezett-ségük mindeneseire jobb, mint a húnoké. A parthusok felett pedig az az előnyük van, hogy nemcsak a saját területükön és a megszokott éghajlat alatt, hanem más vidékeken is sikerrel tudják alkalmazni taktikájukat s már értenek a várostromláshoz is. A türkök 575-ben beveszik a Clierson félsziget p a r t j á n fekvő Bosporus várát, az avarok pedig OSG-ban egyenesen Konstanti-nápolyt ostromolják meg, mely alkalommal a legkülönfélébb ostrom-technikai eszközöket használják.')
A türkök és az avarok hadi taktikája tehát úgy jelenik meg előttünk, m i n t a turáni taktika legfejlettebb, legtökéletesebb tor-mája a Kr. u. VII. századig. Ez a két nép a hagyományos tak-tikát idegen hatások elfogadásával is, de saját leleményéből is tovább építi, szilárdabbá és ellenállóbbá teszi s t u d j a alkalmazni
A türkök és az avarok hadi taktikája tehát úgy jelenik meg előttünk, m i n t a turáni taktika legfejlettebb, legtökéletesebb tor-mája a Kr. u. VII. századig. Ez a két nép a hagyományos tak-tikát idegen hatások elfogadásával is, de saját leleményéből is tovább építi, szilárdabbá és ellenállóbbá teszi s t u d j a alkalmazni