Figyelembe véve azt a tényt, hogy a kéz nélküli leány témáját tárgyaló művek corpusa, beleértve a népmeséket is, több száz verziót tartalmaz Európában és másutt a világon, áttekintésünket a 16. század előtti Európában keletke-zett változatok bemutatására korlátozzuk.
A kezét elveszítő, majd csodálatos körülmények között visszaszerző le-ány népszerű alakjának több száz változata létezik a népmesékben, és mint-egy harminc átdolgozása ismert az európai- és világirodalomban a 13. és a 16. század között. A több ízben is összesített19 történetek, melyek első helyi nyelven írott változata valószínűleg Philippe de Rémi La Manekine című műve,20 mind a vérfertőző házasságot megtagadó, és emiatt igazság-talanul üldözött nő motívuma köré épülnek. A teljesség igénye nélkül, tá-jékoztatásképpen az alábbiakban bemutatjuk a La Manekine különböző átalakulásait és azon későbbi műveket, melyeknek ihletője lehetett.
Hagyományosan a Vita Offæ primi címet viselő szöveget tartják legré-gebbinek, mely a Vitæ duorum Offarum első része, s amelyet Matthieu Paris, 13. századi bencés rendi szerzetesnek tulajdonítanak. Mivel mind-két szöveg a Jean de la Celle, Saint-Albans-i apát által szerkesztett Chronica maiora-ban lelhető fel, H. Suchier arra a következtetésre jutott, hogy a Vita Offæ primi szövege a XII. század végéről származhat.21 Más tudósok azon-ban a XIII. század közepére datálják I. Offa király életét, szerzőnek pedig Matthieu Paris-t jelölik meg.22
19 H. Suchier vetette őket egybe Philippe de Rémi műveinek kritikai kiadásához írt nagy-szabású bevezetésében. Ld. i. kiad., XXIII–XCVI.
20 Vö. C.J. Harvey, „La Manekine de Philippe de Remy et ses avatars”: La fille du roy de Hongrie”, Le Moyen Français. La recherche – bilan et perspectives. Actes du colloque international, CERES, 1999, 265., Hermann Suchier, i. kiad., XXV–XXVI.
21 Hermann Suchier, i. kiad., XXVI.
22 Vö. R. Vaughan, Matthew Paris, Cambridge University Press, 1958, 42-48 és 189; Claude Roussel, „Chanson de geste et roman : remarques sur deux adaptations littéraires du conte de la Fille aux mains coupées”, Essor et fortune de la Chanson de geste dans l’Europe et l’Orient latin, t. II, Modène, Mucchi Editore, 1984, 566.
A Vita Offæ primi Geoffrey Chaucerre gyakorolt hatása vitathatatlan.
Az elsők között az Originals and Analogues of some of Chaucer’s Canterbury Tales [Chaucer néhány Canterbury-i meséjének eredetije és analógja]
(London, Chaucer Society, 1872) című többkötetes mű első részében ele-mezték részletesebben, majd több kutató is megerősítette ezt a hatást. A tör-vénytudó meséje (The Tale of the Man of Lawe), amely része a 14. századi Canterbury meséknek, szintén nagyban merít a Vita Offæ Primiből, s szá-mos motívumát felhasználja.
A törvénytudó meséje Custance (Constance) keresztény királylány törté-netét mondja el, aki Róma császárának leánya, s aki nem csupán szépségben, hanem jóságban is egyedülálló. Egzotikus elem jelenik meg a történetben, amikor Szíria szultánja menthetetlenül beleszeret a királylányba s feleségül kívánja venni. Ám Custance hithű keresztény lévén ellenzi a frigyet, mely végülis arra sarkallja a szerelmes szultánt, hogy áttérjen a keresztény hit-re. A szultán anyja úgy tesz, mintha örülne fia házasságának, ám titokban az esküvő meghiúsításán munkálkodik. Az esküvői ünnepség alatt Custance kivételével minden vendéget és frissen áttért keresztényt lemészárolnak a szultánné emberei, Custance-ot pedig tengerre bocsátják egy szegényes bárkán, hogy a hullámok visszavigyék Róma partjaira. Rengeteg szenve-dés és gyötrelem után Northumberlandben köt ki, ahol a jólelkű városbí-ró befogadja otthonába s felesége, Hermengild mellett szállásolja el. Ebben az idegen országban is csodájára járnak Custance-nak, egy fiatal lovag-ban azonlovag-ban erkölcstelen vágyakat ébreszt a leány szépsége. Az erkölcsös Custance visszautasítja a lovagot, aki dühében elvágja az alvó Hermengild torkát és Custance mellé rejti a tőrt, hogy bosszút álljon a korábbi elutasí-tásért. Ám egy isteni csoda következtében a valódi bűnös lelepleződik Alla király színe előtt, aki ennek hatására szintén úgy dönt, hogy áttér a keresz-tény hitre és nőül veszi Custance-ot. A király egész udvartartása örömmel fogadja a frigy hírét s Custance nemsokára teherbe is esik. Ám mikor világ-ra hozza fiát, a király éppen Skóciában tartózkodik, így levélben küldik meg neki a jó hírt. A király anyja, aki ellenezte Alla és Custance házasságát, ki-cseréli a leveleket s elhiteti az udvarral, hogy az újszülött valójában egy ször-nyeteg és a király elrendelte felesége kivégzését. Custance-ot újfent tengerre bocsátják, ám most vele van újszülött fia is. Miután Alla király visszatér Northumberlandbe, olyannyira úrrá lesz rajta a düh és a kétségbeesés, hogy
rögtön elrendeli anyja, a királyné kivégzését. Időközben a hullámok egészen Rómáig viszik Custance-ot és a fiát, ahol a város elöljárója menti meg őket.
Néhány év elteltével Alla úgy dönt, hogy elmegy Rómába bűnbánatot gya-korolni, ahol újra találkozik családjával, még apósával, Róma császárával is, aki már régóta szomorkodott leánya elvesztése miatt.
A törvénytudó meséje egyszerre egy Constance típusú mese23 (egy hami-san megvádolt királynő története) és egy keresztény példabeszéd, s ezáltal többszörösen is kötődik Philippe de Rémi La Manekine című regényéhez.
A továbbiakban következzen néhány mű, melyekben egyértelműen ki-mutatható Philippe de Rémi regényének hatása. A latin nyelvűek közül a Vita Offæ Primi mellett érdemes megemlítenünk A Poitou-i herceg leá-nya, illetve az Ystoria regis Franchorum et filie in qua adulterium comitere voluit-t a 14. századból. Német nyelven a Mai und Beaflor, Der Künic ze Riuzen [Az orosz király leánya], egy Johans der Jansen Enikel Weltchronik-jába beillesztett történet, illetve Hans von Bühel Die Köningstochter von Frankreich [A francia király leánya] című költeménye mutat rokonságot a La Manekine-nel. A középangol irodalomban két példát találunk: a Constance történetét, mely szintén hatott Chaucernek A törvénytudó meséjére, illetve az Émarét. Természetesen a középkori olasz szerzőkre is hatást gyakorolt Philippe de Rémi La Manekine-je. Ennek nyomait az Historia de La Regina Oliva, a Penta Manomozza és a Novella della figlia del re di Dacia című mű-vekben lelhetjük fel, illetve szintén olasz szerző tollából származik a hasonló motívumokat feldolgozó Comœdia sine nome című latin nyelvű színdarab is. A 14. század végén illetve a 15. században keletkezett katalán nyelvű Historia del rey de Hungria és Istoria de la filya del emperador Costanti című elbeszélések szerkezeti felépítése az eredeti történet narratív struktúrájára emlékeztet, és ezek a változatok is egyértelműen Philippe de Rémi regényé-nek hatását mutatják.
Ezeken túl három ófrancia nyelvű epikus költemény mutat figyelemre méltó hasonlóságokat a regénnyel: De Alixandre, roy de Hongrie, qui voulut espouser sa fille; a La Belle Hélène de Constantinople című geszta-ének és
23 Vö. Margaret Schlauch, Chaucer’s Constance and Accused Queens, New York, Gordian Press, 1969.
a Roman du comte d’Anjou. A La Belle Hélène de Constantinople szintén to-vább módosítja és bővíti „a levágott kezű leány meséjének” állandó és vál-tozó motívumait. A Hermann Suchier24 által a La Manekine-nél korábbra datált költemény a közelmúltban végzett, a nyelvezetére és tartalmára ki-terjedő kutatások fényében úgy tűnik fel, hogy valójában néhány évtizeddel Philippe de Rémi regénye után, a 13. század végén keletkezhetett.25 A közös vonások rokonságát és párhuzamosságait, illetve a történet szerkezetében, a narratív technikákban és a vallásnak tulajdonított szerepben megnyilvánuló hasonlóságokat Claude Roussel vette alapos elemzés alá és bizonyította, a La Manekine-t és a La Belle Hélène-t összehasonlító tanulmányában.26
Jean Maillart 1316-ban írott Le Roman du comte d’Anjou című regényé-ben az igazságtalanul megvádolt és üldözött ifjú leány története ugyancsak azoknak a népmeséknek a fő motívumát idézi fel, melyekben a hősnő apja vérfertőző vágyának esik áldozatul. „Egyébként, az Istenbe vetett bizalom gyümölcsét és a sors viszontagságait bemutató műben erkölcsi szándék rejtezik”.27