Az előző fejezetben röviden áttekintettem az online politikai társalgások vizsgálatának fő irányát, amely magát a társalgást állítja a középpontba és ezekben keresik azokat a jegyeket, amelyek alapján az online interakciók politikai jelentőségre tehetnek szert. Célom, hogy kutatásomban ettől a megközelítéstől és a normatív szempontoktól is eltávolodjak. Ezért a társalgások helyett az azokban részt vevő egyénre helyezem a hangsúlyt, valamint személyes kapcsolathálójára, offline mikrokörnyezetére és az ezekben zajló politikai interakciókra. Első lépésben e perspektívaváltás szükségessége mellett fogok érvelni, majd a mindennapi politikai társalgások jelentőségének felvázolása után, az ebben aktív véleményvezér fogalmát fogom bemutatni.
A politikatudományi kutatások helyesen tették, hogy figyelmet szenteltek az online politikai társalgásoknak, hiszen az állampolgárok egymás közti politikai interakcióinak a jelentőségét nem igazán lehet kétségbe vonni. Nem meglepő az sem, hogy sokan foglalkoznak az állampolgárok mindennapi politikai társalgásainak vizsgálatával, és egyes szerzők a modern demokráciák legitimitásproblémáinak orvoslását is a választók nagyobb kommu-nikációs aktivitásában látják (lásd: deliberációelméletek). Az, hogy a politikáról való társalgás immár az online térben is lehetővé válik, jogosan keltette fel a kutatók érdeklődését, és jogosan feltételezik, hogy ennek a jelenségnek lehet valamiféle politikai relevanciája.
Amellett viszont már nehezebb érvelni, hogy ezt a politikai jelentőséget miért éppen magában a társalgás minőségében keresik a szerzők. Természetesen a fentebb kifejtett elméleti hatások jól megvilágítják ennek az okait, de ha ezt egy pillanatra félretesszük, akkor egyáltalán nem világos, hogy miért is várjuk el az online társalgásoktól, hogy beteljesítsék a demokratikus társalgás ideálját. Jogosan támasztunk-e olyan követelményeket az online társalgások felé, amelyeket az offline társalgásoktól sem várunk el? A mindennapi politikai társalgás kérdéseivel foglalkozó kutatók általában ezek politikai viselkedésre gyakorolt hatását állítják a középpontba, és olyan kérdéseket tesznek fel, hogy a politikáról való
beszélgetések miként hatnak a politikai részvételre (Mutz 2006), a politikai ismeretekre (Eveland 2004) vagy éppen az informált szavazásra (Tóka 2010). Több kutatás vizsgálja a mindennapi politikai interakciók karakterisztikáját is, olyan kérdéseket állítva a középpontba, hogy kik (Wyatt et al 1996) és hol (Wyatt, Katz, Kim 2000) beszélnek politikáról és mennyire tabumentesen teszik ezt (Eliasoph, 1998), de ritka, hogy egy normatív demokratikus ideálhoz mérnék a beszélgetéseket. Ezek a példák rávilágíthatnak arra, hogy nem biztos, hogy indokolt az online társalgások felé ilyen magas elvárásokkal közelíteni.
Felvethetjük azt is, hogy a társalgásokat a középpontba helyező kutatások mintha megfeledkeznének arról, hogy meglehetősen korlátozott számú állampolgár vitatkozik politikáról online. Tehát, ha a kutatások a társalgások demokratikus voltát állapítanák is meg, akkor is kérdéses, hogy ez egyáltalán milyen jelentőséggel bír. Nincsenek biztos adataink arra nézve, hogy hányan vitatkoznak rendszeresen politikáról online – különösen Magyarországra nézve – de Diana Mutz és Magdalena Wojcieszak amerikai mintájukban azt találták, hogy az internethasználók 11%-a használt a megelőző évben chatszobát vagy fórumot, és nekik mind-össze a 10%-a vett részt politikai tematikájú oldal társalgásaiban. Erősen megkérdőjelezhető, hogy ha a társalgásokban az állampolgárok ilyen kis aránya vesz részt, akkor ezek minőségé-nek mennyire lehet egyáltalán jelentősége. A szerzőpáros tanulmányának a legérdekesebb megállapítása viszont az, hogy a nem politikai környezetben online társalgást folytatók fele találkozik legalább néha politikai témákkal (Wojcieszak-Mutz 2009). Ezeken a társalgásokon már végképp nem lehet számon kérni a demokratikus vita szempontjait, mégis komoly jelentőséggel bírhatnak az ezekben részt vevő, politika iránt kevésbé elkötelezett, nagyszámú egyén politikai viselkedésére nézve.
Mindezek alapján célként fogalmazhatjuk meg, hogy a politikai társalgások politikai jelentőségének vizsgálatát ne a társalgások minőségének értékelésére szűkítsük le, valamint azt is, hogy a társalgások lehetséges hatását az abban résztvevők körén túlra is kiterjesszük.
Ezzel a perspektívaváltással figyelmünket a társalgásban részt vevő egyénre és a rá gyakorolt hatásokra fordítjuk, valamint az ő személyes kapcsolathálójára, ahol ezek a hatások meg-jelenhetnek.
Még mielőtt azonban tovább lépnénk ebbe az irányba ismételten meg kell jegyezni, hogy azok a megközelítések, melyekkel szemben dolgozatom meghatározza magát, saját elméleti keretükben relevánsnak bizonyultak és számos olyan eredményt tudnak felmutatni, amely az én kérdésfeltevésem számára is jól használható. A politikai viselkedés szempontjából is fontos szerepe van a reflexivitásnak, a nagyobb önleleplezésnek és az érvelési kényszernek. A Sunstein által vizsgált homogenizálódás és ennek következményei – akár az extremizálódás, akár az autonóm vélemény fenntartás szempontjából értékeljük is –, fontos szerepet töltenek be az egyén politikai attitűdjeinek formálódásában. Ezért is tartottam fontosnak a dolgozat első részét ezen megfigyelések bemutatásának szentelni. Viszont a normatív megközelítések túlsúlya a téma számos fontos aspektusát elrejtheti, ezért indokoltnak tűnik más nézőpontok bevonása is az online társalgások vizsgálatába.
3.1 A véleményvezérek és a mindennapi politikai társalgás környezete
A modern társadalomtudományi gondolkodásban a kommunikáció közösséget alkotó, fenn-tartó és formáló szerepe gyakorlatilag axiómának számít. A politikáról való társalgásoknak is fontos szerepe van egy közösség, a politikáról való közös jelentéseinek létrehozásában. Az informális, önmagán túlmutató céllal nem rendelkező, spontán politikáról való beszélgetések (Kim-Kim 2008) során nem csupán a politikai események közös tapasztalati alapon álló perspektivikus feldolgozása történik meg, hanem az interakció során magához a politikához is viszonyulnak a felek. Így egy, a politikai kommunikáció által átszőtt hálózatban olyan közös politikai jelentés-együttes (diskurzus) jön létre, melynek segítségével a közösség tagjai
hasonlóan strukturálják a politikai jelenségeket. Ez nem jelent feltétlenül politikai homo-genitást, nézetközösséget, hanem inkább egyfajta közös politikai nyelvet és relevancia-struktúrát, a politikára vonatkozó közös magától értetődőségek világát, amelyen keresztül az egyes politikai eseményekhez az adott közösség tagjai viszonyulnak.
Ennek a jelentésegyüttesnek az integráltsága és racionalitásfoka természetesen függ a benne megnyilvánuló politikai beszélgetések gyakoriságától is. A politikai társalgások hatására ugyanis a politikához való szubjektív viszonyulás reflektálatlan tartományai is inter-szubjektív reflexió alá kerülnek és a közös értelemegyüttes részévé válhatnak. A politikai társalgások gyakorisága pozitív összefüggést mutat a politikai ismeretszinttel (Eveland 2004) és az informált választás valószínűségével is (Tóka 2010). Persze az is felvethető, hogy kik és hol beszélgetnek politikáról, mekkora kiterjedésű az a környezet, amelynek a politikához való viszonyát a politikai társalgások integrálják. A politika sok szituációban tabutémának számít a társalgások során (Eliasoph 1998), így a kommunikációs szituációk csak kisebb részében jelennek meg politikai társalgások is. A legtöbb kutatás arra a megállapításra jut, hogy csak a közelebbi kapcsolatainkban, otthon és barátok körében beszélünk rendszeresen politikáról, míg nyilvános helyeken inkább más témák (szórakozás, sport) dominálják a beszélgetéseket, és a politikai témák kerülése a jellemző (Wyett et al 2000). Tehát a szűkebb mikrokörnyezet az, ahol a politikához való viszonyulás integráltabb egységet alkot.
Ezek a hálózatok azonban a politikai tájékozottság, felkészültség, érdeklődés és a személyiségjellemzők alapján nem homogén tömböket takarnak. A közösségnek lehetnek olyan tagjai, akiknek a véleménye nagyobb súllyal esnek latba a politikai társalgások során, mint másoké. Ezeket a személyeket a szakirodalom és a köznyelv is véleményvezéreknek nevezi.
A véleményvezérek fogalmát Paul Lazarsfeld és Elihu Katz a kommunikáció kétlépcsős folyamatáról szóló elmélete kapcsolta be a társadalomtudományi gondolkodásba. A szerzők azt állították, hogy a média hatása a társadalom tagjaira nem olyan közvetlen, mint azt addig sokan gondolták, hanem közvetetten, a véleményvezéreken keresztül jut el a szélesebb réte-gekhez. A kisszámú, magas médiafogyasztással rendelkező véleményvezér interpretálásában jutnak el a médiából áramló információk a többséghez (Katz-Lazarsfeld 1955). A gondolat számos területre megtermékenyítően hatott, bár a politikatudományi kutatások nem mutattak túl nagy érdeklődést a téma iránt, annak ellenére sem, hogy Lazarsfeld először éppen egy politikai viselkedéssel kapcsolatos vizsgálatában fogalmazta meg a később jelenségek nagyobb körére általánosított elméletét (Lazarsfeld et al 1944).
A fentiekben bemutatott mindennapi környezet biztosítja azt a terepet, amelynek talaján a véleményvezérek kifejthetik hatásukat. Az elmélet szerint a politikai véleményvezérek erőteljesebb médiafogyasztók, jobban követik a politikai élet eseményeit és ezeket közvetítik a politikában kevésbé járatos, kevésbé érdeklődő választópolgárok felé. A közös politikai
„magától értetődőségek” talaján a véleményvezér képes azon a nyelven megszólalni, ami a közösség sajátja, amelyen a politikát értelmezik, amelyen a politikához viszonyulnak, és amelyre a tömegmédia nem lehet képes. Politikai álláspontját olyan érvekkel tudja alátámasz-tani, amely illeszkedik a közösség relevanciastruktúrájához, ezáltal hatása erősebb lehet, mint a direkt politikai kommunikációnak, melynek érvkészlete egy általános választót, vagy választói réteget szólít meg.
A véleményvezérek hatását politikai szereplők is felismerték, és a 2004-es amerikai elnökválasztáson Bush, 2008-ban pedig Obama használta sikeresen a véleményvezéreket a kampány során (Nisbet – Kotcher 2009).
De kik is azok a véleményvezérek? Katz három dimenziót különböztet meg a vélemény-vezérekkel kapcsolatban. Az első a „ki?” kérdésre felel, amely a véleményvezér személyiség-jegyeit és egyéni attribútumait állítja a középpontba. A második a „mit tud?” kérdésre keresi a választ, és a véleményvezér tudásszintjére, ismereteire vonatkozik. A „kit tud elérni?”
kérdés-re adott válasz alkotja a harmadik dimenziót, amely a véleményvezér „hatókörét” vizsgálja (Katz 1957). Ezen dimenziók kombinációja teszi lehetővé, hogy a véleményvezérek ne csak felhívják a környezetük figyelmet bizonyos témákra, hanem orientálják is az ezekhez való viszonyulást, akár meggyőzés, ajánlás útján, akár tudatlanul szerepmodellként (Nisber-Kotcher 2009)
Lazarsfeldék lényeges megállapítása, hogy a véleményvezér pozíciója nem státuszfüggő, minden osztályban és foglalkozásban megtalálhatóak, hasonló státuszjegyekkel rendelkeznek, mint azok, akikre hatással vannak. Saját státuszcsoportjukban viszont a véleményvezérek informáltabbnak számítanak, mint a nem véleményvezérek. A véleményvezérek kutatásában egyre elterjedtebb network-szemlélet inkább a kapcsolathálózati pozíció szerepét emeli ki.
Egyrészt arra helyeznek nagy hangsúlyt, hogy az egyén mennyire rendelkezik központi pozícióval saját hálózatában, másrészt pedig arra, hogy mennyire rendelkezik kapcsolatokkal a saját csoporton kívülről. Burt szerint az outgroup kapcsolódásoknak azért van jelentősége, mert így olyan információkhoz juthat az adott személy, amelyhez saját hálózatának többi tagja nem (Burt 1999), és ez értékes erőforrást jelenthet a számára.
3.2 Véleményvezérek az Interneten
A korábbiakban azt tűztem ki célul, hogy az online társalgások politikai jelentőségét ne magában a társalgásban, és ne is csak a résztvevőkre gyakorolt hatásában keressem, hanem azt a környezetet is vegyem figyelembe, ahol ezek a hatások megnyilatkoznak. Ehhez felvázoltam az egyén politikai kommunikációjának környezetét, valamint a véleményvezér szerepét, aki otthonosan lép fel ebben a környezetben és képes befolyásolni annak tagjainak politikai viselkedését. Ezek segítségével lehetőségünk nyílhat az online társalgások politikai viselkedésre gyakorolt hatásának újragondolására. Dolgozatom legfontosabb hipotézise, hogy az online társalgásokban a teljes társadalomhoz viszonyítva felülreprezentáltak a vélemény-vezérek, akiknek online térben szerzett tapasztalatai saját mikrokörnyezeteikre is hatással vannak.
A kommunikáció kétlépcsős folyamatának elmélete azt állítja, hogy a mediatizált térben zajló politikai események az erőteljesebb médiafogyasztásnak kitett véleményvezéreken ke-resztül jutnak el a társadalom szélesebb rétegeihez. Az internethasználat tömegessé válásával viszont felvethető a kérdés, hogy nem bővíthető-e a modell egy köztes lépcsőfokkal? A véleményvezérek nem csak passzív fogyasztói a politikai tömegkommunikációnak, hanem lehetőségük nyílik a szerzett információk megvitatására online térben is. A harmadik lépcsőben, a saját környezetük offline színtereire a véleményvezér már az online társalgások tapasztalataival a háta mögött léphet ki.
A felvázolt modell folyamatjellegének finomítására még vissza fogunk térni, de először érdemes áttekinteni, hogy mit is jelent ebben a perspektívában az online társalgások tapasztalata.
Online társalgások során, az abban résztvevő egyén társadalmi kockázatok nélkül fejtheti ki saját álláspontját a médiából szerzett információkról. Ezáltal álláspontja világos meg-fogalmazására nem hétköznapi beszédhelyzetben kényszerül rá először. Kifejtett álláspontját kihívások érhetik a társalgás során, így folyamatosan rákényszerül megvédeni azt. Számos érvvel és ellenérvvel találkozik, melynek hatására saját érvelési repertoárja is jelentősen bővül. Emellett informáltsága is nő, új információkat szerezhet és más megközelítéseket, nézőpontokat ismerhet meg, mint amelyekkel saját környezetében találkozhat. A nagyobb informáltság és a folyamatos érvelési kényszer miatt saját álláspontja határozottabb és biztosabb lábakon álló lesz.
Ezt a gondolatmenetet kutatási eredmények is megerősítik: az online társalgásokban való részvétel fontos motivációja az ismeretszerzés, más nézőpontok megismerése és a saját
álláspont önmaguk számára is világosabbá tétele, a reflexió (Stromer-Galley 2003; Witschge 2008). A társalgások hatására az érvelési repertoár szignifikánsan nő, pro-és kontra érveket is jobban ismernek a résztvevők (Price 2006).
Ezek alapján az a kérdés is felvethető, hogy az online politikai társalgásokban való részvétel hatást gyakorol-e az egyén politikai álláspontjára. A legtöbb kutatás arra a követ-keztetésre jut, hogy a vélemény irányának megváltozása ritka, viszont az álláspontok határozottabb, szofisztikáltabb és informáltabb pozícióba mozdulnak el a társalgások hatására (Min 2007; Price 2006; Witschge 2008). Price azonban egy másik nagyon érdekes hatásra is felhívja a figyelmet a ritka véleményváltozásokkal kapcsolatban. Kutatásában úgy találja, hogy az online csoportnak a vita utáni véleményre közvetett hatása van. A csoport hatása az egyéni kifejezésre hat a vitában, és az egyéni kifejezés közvetíti a véleményváltozást. Ez azt jelenti, hogy a csoport által közvetített vélemény saját véleményként kifejezve válik az egyén véleményévé (Price 2006).
Mindezek alapján az online társalgásokra úgy is tekinthetünk, mint a véleményvezérek edzőterére. Itt végzik el saját álláspontjuk tisztázását, a lehetséges ellenérvek megismerését és az arra adható válaszok tesztelését. Az online tér tétnélküli, kockázatmentes társalgásai olyan tapasztalatokkal gazdagíthatják az abban részt vevő egyént, amelyek segítségével offline környezetében még erőteljesebb hatást tud kiváltani. Világos, átgondolt állásponttal, alapos érvkészlettel és magasabb információs szinttel léphet be az offline mindennapi politikai beszélgetések nyilvánosságába.
A fentiekben elnagyoltan kifejtett gondolatot mindenképpen szükséges finomítani.
Egyrészt a kommunikáció kétlépcsős modelljében a folyamatjelleg világos volt: a médiából szerzett információkról beszélnek a véleményvezérek szélesebb környezetükben. Az itt felvázolt harmadik lépcsőfokot a folyamat közepére helyeztük, de természetesen ez a valóság-ban nem szükségszerűen van így. Az egyes lépcsőfokok összekeveredhetnek, lehetséges, hogy offline környezetben előbb beszélget valaki egy témáról, mint online. Viszont az egyes politikai események és témák nem önmagukban állnak, hanem nagyobb összefüggésekbe, témarendszerekbe ágyazódnak be, ezért maga az a tény, hogy valaki rendszeresen részt vesz online társalgásokban, már elérhetővé teszi azokat a tapasztalatokat, amelyeket fentebb részleteztünk.
Másrészt az edzőtér hasonlat valamiféle szándékosságot sugall, mégpedig azt, hogy a véleményvezérek tudatosan azért vesznek részt az online társalgásokban, hogy hatékonyabban tudják befolyásolni környezetüket. Azonban – mint a későbbiek során látni fogjuk – maga a véleményvezér státusz sem feltétlenül tudatos, könnyen elképzelhető olyan szituáció, hogy valakinek egyáltalán nem áll szándékában a mások befolyásolása, mégis erős hatással van környezetének politikai viselkedésére. Nem szükséges ezért, hogy az offline véleményvezérek azzal a szándékkal társalogjanak online politikáról, hogy ezzel nagyobb hatást legyenek képesek kiváltani, tehetik ezt pusztán azért is, mert informáltabbak szeretnének lenni, saját álláspontjukat még jobban meg akarják alapozni, vagy csak mert egyszerűen szeretnek politikáról beszélgetni. Ez nem cáfolja a feltételezésünket, hogy az online aktív vélemény-vezérek erősebb hatással tudják befolyásolni környezetüket annak köszönhetően, hogy online is társalognak politikáról.
Mindezek alapján az online társalgások jelentőségével kapcsolatban az alapállításom:
azáltal, hogy a kommunikáció kétlépcsős folyamata bővíthető egy harmadik lépcsőfokkal, a kisszámú, magas politikai érdeklődéssel rendelkező véleményvezér még erősebben tudja be-folyásolni környezetének nagyszámú, politikai iránt kevésbé érdeklődő, politikai döntéseinek meghozatalakor véleménykövetőnek számító tagjait.
Kutatásunk hipotézisei ebből adódóan a következők:
H1: A teljes társadalomhoz viszonyítva az online társalgásokban jelentősen felülrepre-zentált a véleményvezérek aránya.
H2: Az online társalgásokban való részvétel szignifikánsan növeli az offline vélemény-befolyásolás esélyeit.
H3: A véleményvezérek motivációja, hogy részt vegyenek online társalgásokban, különbözik a nem véleményvezérekétől. A véleményvezérek inkább információt szeretnének szerezni és új érveket megismerni az online társalgások hatására.
A dolgozatomban a hipotézisek elemzéséhez kísérletet teszek egy véleményvezér tipológia kialakítására is.
3.3 Módszer
A hipotézisek tesztelésére a legalkalmasabb módszer egy országos reprezentatív minta lenne, ahol a kérdések között szerepelne egy blokk, amely az online társalgásokban való részvétellel kapcsolatos. Ezáltal összehasonlíthatóak lennének az online társalgásokban részt vevő egyének az azokban részt nem vevőkkel. Azt is meg lehetne nézni, hogy a véleményvezérek mekkora része beszélget politikáról online és össze lehetne hasonlítani őket azokkal a véle-ményvezérekkel, akik nem beszélgetnek online. Jelen kutatás keretében ilyen vizsgálatot nem áll módomban megvalósítani, ezért a vizsgálatom célja inkább csak felhívni a figyelmet a téma fontosságára és esetleges későbbi szerepeltetésére politikai viselkedést vizsgáló nagy-mintás kutatásokban (pl.: DKMKA projekt).
Kutatásomban 500, online politikai társalgásokban részt vevő egyén töltötte ki kérdő-ívemet 2013. március 1. és március 12. között. A kérdőívet az index.hu, az origo.hu politikai fórumain, a mandiner.hu, a hvg.hu, a mno.hu, a nol.hu, a magyararhirlap.hu, a nepszava.hu kommentfelületein, valamint pártvezetők (Orbán Viktor, Mesterházy Attila, Vona Gábor, Schiffer András, Gyurcsány Ferenc) és az Együtt 2014 Facebook oldalainak komment-felületén osztottam meg. A minta ezért természetesen nem reprezentatív az online politikai társalgásokat folytatók populációjára, de igyekeztem kiküszöbölni számos torzító körülményt.
Először is, bár a kérdőív közzétételének helyei önkényesen kerültek kijelölésre, törekedtem arra, hogy meglehetősen nagy felhasználói aktivitású oldalakat válasszak ki és az oldalak politikai beállítottsága alapján is a kiegyensúlyozottságot tartottam szem előtt. Az adott oldalakon emellett törekedtem arra is, hogy a felhasználók minél nagyobb részéhez jusson el a felhívás, azáltal, hogy több alkalommal és különböző időpontokban (reggel, délelőtt, késő délután, este) helyeztem el minél több cikk és bejegyzés alatt valamint topikban. Mindezek ellenére is óvatosan kell bánni a következtetések levonásával, de talán bizonyos össze-függésekről így is képet kaphatunk.
A kérdőív két nagyobb részből tevődött össze (lásd: Melléklet). Az első rész (1.-9.) az online társalgásokkal kapcsolatos kérdéseket tartalmazza, míg a második, általánosabb blokkban szerepelnek többek között a médiafogyasztással, mindennapi politikai társalgá-sokkal és véleményvezérekkel kapcsolatos kérdések (10.-19.). Ez utóbbi blokk kérdései – a 14. kérdést leszámítva – szó szerinti átvétele a TÁRKI által lekérdezett 2009-es választás-kutatás megfelelő kérdéseinek, mely a Demokrácia Kutatások Magyar Központja Közhasznú Alapítvány megbízásából készült. Erre azért volt szükség, hogy az általam mért adatokat össze tudjam hasonlítani egy nagymintás országosan reprezentatív kutatás adataival.
Az adatbázisból adatredukciós módszerekkel létrehoztam magyarázó változókat, amelye-ket elemzésemben használni fogok. Létrehoztam egy, a mindennapi politikai társalgásokat mérő főkomponenst (polbesz PC), egy online aktivitást mérő főkomponenst (Onlaktív PC), valamint ez utóbbiban szereplő változókból két faktort is készítettem: egy közösségi oldal
aktivitást mérő faktort (FB aktív) és egy kommentelési aktivitást (komment aktív) mérő faktort. Egy médiahasználat főkomponens (médiahasználat PC) is született, amelyből kihagytam a rosszul illeszkedő internetes informálódás változót, amely változón gyakorlatilag a minta egészére magas érték volt jellemző.
Az online társalgásokkal kapcsolatban különböző állítások szerepeltek a kérdőív 9.
kérdésblokkjában. Azokból az állításokból, amelyek az információszerzésre és az érvekre vonatkoztak egy újabb főkomponenst hoztam létre, amelyben a magas érték azt jelöli, hogy a válaszadó egyetért azokkal az állításokkal, hogy az online társalgások hatására információkkal
kérdésblokkjában. Azokból az állításokból, amelyek az információszerzésre és az érvekre vonatkoztak egy újabb főkomponenst hoztam létre, amelyben a magas érték azt jelöli, hogy a válaszadó egyetért azokkal az állításokkal, hogy az online társalgások hatására információkkal