A helyi kormányzás politikai jelent ő ségének vázlatos áttekintése a rendszerváltás utáni Tiszavasváriban

Személyes tapasztalataim, s közösségi rálátásom alapján úgy vélem, hogy Tiszavasváriban 1990 és 2006 között Sulyok József polgármestersége idején egy olyan sajátos ötvözete alakult ki a humanista és a menedzseri-technokrata irányítási attitűdnek, amely egészen az utolsó ciklusig biztosította a város vezetését a helyi társadalom többségi támogatásáról. Az elért városfejlesztő eredmények s a többszöri helyi legitimáció a 16 éves lokális kormányzás gyakorlatát sikeresként igazolja vissza. 2006-ban Sulyok József nem indult egy újabb ciklus irányításáért, s ezen az önkormányzati választáson a függetlenként induló, s a Fidesz-KDNP szövetség külső támogatását élvező Rozgonyi Attila lett Tiszavasvári polgármestere.

Ebben az évben érettségiztem a Váci Mihály Gimnáziumban, s elevenen él bennem az a kép, ahogy a tanév végén, nyári időszakban óriási kampány vette kezdetét a városban, s szinte mindenki egy külső szakember, a francia attasé (Rozgonyi úr személye) hatalmas „berobba-násáról” beszélt az utcán, a közértben stb. Ebben az időszakban érezhető volt egyfajta eufória a helyi közösségben. Az MSZP színeiben induló Nácsa Balázs a szavazatok 27%-ával (web, 2.a) a második helyre szorult, így 2006 őszétől megszűnt Tiszavasváriban a Magyar Szocialista Párt helyi kormányzása, viszont a helyi testületben továbbra is jelentős erőként maradtak jelen a baloldali képviselők egészen a ciklus végéig. A nagy többséggel megválasz-tott új vezető irányába nagy helyi elvárások voltak, s mindeközben a helyi kormányzás feladatát egy igen sokszínű képviselőtestülettel együtt kellett végezni.

Mindeközben az országot ekkor irányító MSZP-SZDSZ koalíciós kormánnyal és a szintén kormánypárti Juhász Ferenc egyéni országgyűlési képviselővel, valamint a Fidesz-KDNP-s többségű megyei önkormányzati vezetéssel is ki kellett építeni a potenciális együttműködési viszonyokat a település érdekében. Koncepcióm szerint mindezen tényezők együttes jelen-sége, a városban meglévő strukturális problémák mélyülése s a helyi támogatottság drámai csökkenése vezetett ahhoz, hogy a sikerfaktorok vonatkozásában kevésbé vált sikeressé a 2006–2010-es önkormányzati ciklus Rozgonyi Attila polgármester úr és a helyi testület számára. 2010-ben egy igen komplex és soktényezős folyamat eredményeképp a helyi kor-mányzást a JOBBIK vette át: nagy fölénnyel megválasztott jogász végzettségű polgármes-terrel, dr. Fülöp Erik személyében, s 55%-os testületi többséggel, amelyből a szocialisták kiestek, s a Fidesz-KDNP is csupán két képviselővel jutott be két további független képviselő mellett a helyi önkormányzati testületbe (web, 2.b).

„A JOBBIK megtervezett stratégia alapján jutott el abba az állapotba, hogy képes volt megragadni a kínálkozó esélyt, amikor az adódott. A tudatos radikalizmus építése, amely

2006 óta jellemzi a pártot, lehetővé tette, hogy hatékonyan reagáljon a magyar pártrend-szerben történő változásokra. A túlzott várakozások be nem teljesülése ellenére a JOBBIK 2010-ben rendkívül jó eredményt ért el, és kifejezetten sikeres építkezési periódust zárt le. A kiugró szereplés több tényezőre vezethető vissza: ilyen stratégiai döntés például a MIÉP-pel való szakítás, a tudatos szervezetfejlesztés, a közpolitikai profil szélesítése és a napirendi vál-tozásokhoz igazodó húzótémák kiválasztása: antikommunizmus, rendpártiság, cigánybűnözés, elitellenesség, nacionalizmus, vallásosság, a neoliberalizmust elutasító gazdaságpolitika, globalizációellenesség, euroszkepticizmus” (Bíró Nagy – Róna 2011:279).

Ebbe a szemantikába szintén beleillik az a típusú megközelítés, hogy a neoliberális gazda-sági globalizáció számos hatása jelentősen károsítja a nemzetállami törekvéseket, szembe-megy az állampolgári érdekekkel, s értelmes áldozat nélküli sarcokat, állandó megszorításokat eredményez. Ha mindezeket a kérdéseket hatékonyan megragadják akár rendszerellenes radi-kális baloldalról, akár a nacionalista-populista radiradi-kális jobboldalról, s erősödik az általános elit- és pártellenes hangulat, akár az eddigi pártrendszerbeli struktúrák is módosulhatnak a jövőben, s új üstökösök jelenhetnek meg Európa politikai agórájában, s a lokalitás szintjén egyaránt (Körei 2012:296).

2010-ben a JOBBIK fölényes győzelmet könyvelhetett el Tiszavasváriban, melyet a nemzeti radikálisok több vonatkozásban „mintavárosként”, s pártjuk fővárosaként aposztro-fáltak. A JOBBIK 2009-ben tűnt fel „új erőként” pozícionálva önmagát a városban is, noha már korábban országosan 2003-tól létezett politikai mozgalomként. Megítélésem szerint Tiszavasváriban egy olyan egyedi esemény történt 2010-ben az önkormányzati választásokon, ami unikálisnak mondható az országban. Stabil testületi többséggel, meggyőző szavazati aránnyal Dr. Fülöp Eriket és csapatát választották, „bízták meg” a tiszavasváriak a helyi kormányzás irányítására.

A voksolás eredménye mögötti jelenségnek természetesen számos értelmezési és elemzési lehetősége is lehet. Az én teóriám szerint 2010-ben a helyi társadalomban felgyülemlett eddigi sérelmek, konfliktusok, meglévő helyi problémák olyannyira fölhalmozódtak, hogy a lokális közvélemény egyértelműen megnyerhető volt a nemzeti radikális politikát képviselő, azt hangsúlyozó, s a rendteremtés igényével fellépő JOBBIK számára. Az „új erő”, mint hívó szó, s mint egyfajta identitáspolitikával és radikális nemzeti szimbolikával átszőtt rendpárti attitűd egyfajta válaszként is pozícionálta magát a rendszerváltás óta eltelt időszak társadalmi, gazdasági és politikai hibáira, hiátusaira s esetleges bűneire. Sokak számára a még hatalmi pozícióban nem lévő JOBBIK reális alternatívát volt képes helyben nyújtani, az eddig

„kipróbált” politikai elittel szemben.

7. Konklúzió

Úgy vélem, írásommal sikerült látni és láttatni azt komplex a folyamatot, amelynek eredményeképp Tiszavasvári, mint egykori szocialista fellegvár, a nemzeti radikálisok helyi irányítása alá került napjainkra. Vizsgálataim eredményeképpen kijelentem, hogy egy kisváros életében, működésében és fejlődésében szervesen összekapcsolódik a helyi társadalom aktuális állapota, szociokulturális rétegzettsége, a helyi hatalom gyakorlóinak demokratizmusa, az elit részvétele a hatalomgyakorlásban, s természetesen a helyi kormány-zás szubjektív és objektív szempontok mentén történő szakmai és politikai vonatkokormány-zású realizálódása is. Mindezek komplex módon történő elemzése során lehet csak egy olyan reprezentációt kapni egy adott településről, amely által tipizálhatók, s rendszerbe helyezhetők az ott leképeződő társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok, sokrétű jelenségek is.

A logikai okfejtést talán érdekes lenne folytatni egy olyan szakmai kutatással, amelynek során sztenderdizált kérdőívek alkalmazása révén a Lalli-féle „urba identity scale”

tiszavasvári lakosok körében való tesztelése kapcsán a lokális identitásfaktorok interpretálása

hatékonyabban, s egyfajta mikrotársadalmi kiútként is jelentkezhetne. Gondolok itt a helyi identitást befolyásoló tényezőkön túl a jövőorientációkra, az általános indentifikáció, a külső megítélés és a múltbéli kötődés kérdéseire, területeire. Ezek vizsgálata úgy vélem, nagyban segítené a helyi társadalom útkeresésének és állapotának még pontosabb monitoringozását.

Személyes és szakmai véleményem is azonos, amikor azt állítom, hogy Tiszavasváriban a JOBBIK különösebb helyi nemzeti radikális előzmények és történelmi tradíciók nélkül is azért volt képes megerősödni, s óriási helyi társadalmi beágyazottságot teremteni a lokalitás szintjén, mert sikerült megszólítania az egykor gyarapodó, mára azonban a perifériára szorult kádári kisembert, vagyis a hagyományos baloldali szavazók jelentős részét. Mindehhez egy olyan új és kompetensnek mutatkozó helyi elitet tudtak megjeleníteni a nemzeti radikálisok, akikről az amúgy már szinte mindenkiben csalódott, több sebből vérző helyi társadalom elhiszi, hogy valamiféle új tartalmat, „radikális változást” lesznek képesek megvalósítani Tiszavasváriban. Természetesen egy-két ciklus kell ahhoz, hogy a JOBBIK képes legyen megmutatni mindazt a radikális és unikális helyi policy-t, mely hangoztatásával helyezte magát szembe az eddigi releváns helyi politikai erőkkel szemben. Azt is kijelenthetem megalapozottan, hogy a JOBBIK politikáját elutasító releváns jobboldali és releváns baloldali erőknek helyben nagyon mást kell csinálniuk ahhoz, hogy a helyi hatalmat bármilyen formá-ban visszaszerezzék, mert jelenleg helyben minden faktor a nemzeti radikálisoknak kedvez: a csalódott kádári kisember, az első szavazó, a tipikus rendszerellenes protest-szavazó az anti-fideszes szocialista szavazó, s a Fidesz-KDNP politikájából kiábrándult szavazó is a JOBBIK potenciális támogatója lehet 2014-ben Tiszavasváriban az önkormányzati választáson.

Szakirodalom

A. Gergely András 1993 Urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom. Akadémiai Kiadó, MTA–PTI, Budapest, 45.

Bíró Nagy András – Róna Dániel 2011 Tudatos radikalizmus. A JOBBIK útja a parlamentbe, 2003–2010. In Lánczi András szerk. Nemzet és radikalizmus. Egy új pártcsalád felemelkedése. Századvég Kiadó, Budapest, 279.

Bugovics Zoltán 2007 Társadalom, identitás és területfejlesztés. L’Harmattan Kiadó, Budapest.

Brachinger Tamás 2010 Helyi társadalom az önkormányzatban, önkormányzat a helyi társadalomban. In Kákai László szerk. Húsz évesek az önkormányzatok. Születésnap vagy halotti tor? Publikon Kiadó, Pécs, 519.

Csefkó Ferenc 1997 A helyi önkormányzati rendszer. Dialóg – Campus, Pécs – Budapest, 131.

Csepeli György 2005 Sikervakság: szociálpszichológiai akadályok a piacgazdasághoz vezető úton Kelet-Európában. In Kornai János szerk. Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 229.

G. Fodor Gábor – Kern Tamás 2009 A rendszerváltás válsága. Századvég Kiadó, Budapest, 63.

Körei László 2012 A globális kapitalizmus dimenziója és kritikai interpretációi. In N. Szabó József szerk.

Gazdasági és Társadalomtudományi Közlemények. Nyíregyházi Főiskola, Bessenyei Könyvkiadó, IV. évfolyam, 2. szám, 296.

Róbert Péter 2008 Foglalkoztatási turbulencia Magyarországon, 1992–2007. In Kolosi Tamás – Tóth István György szerk. Újratervezés. Életutak és alkalmazkodás a rendszerváltás évtizedeiben. TÁRKI, Budapest, 51.

Róbert Péter 2012 szerk. Gazdaság és morál: tiszta társadalom, tiszta gazdaság: a 2012. június 12-i Kautz Gyula Emlékkonferencia válogatott tanulmányai. Budapest – Győr.

Szabó Andrea 2013 szerk. A magyar társadalom demokráciaképe. ESS Magyarország gyorsjelentés I. MTA TK.

Táll Éva 1993 Változások és átváltozások a helyi hatalom csúcsán. MTA PTI, Budapest, 88-89.

(web, 1.): Tiszavasvári bemutatása. http://www.tiszavasvari.hu/varostortenet ; 2013.12.21.

(web, 2.a): A 2006-os önkormányzati választások eredménye Tiszavasváriban.

http://valasztas.hu/onkval2006/hu/10/10_0.html ; 2013.12.21.

(web, 2.b): A 2010-es önkormányzati választások eredménye Tiszavasváriban.

http://valasztas.hu//hu/onkval2010/471/471_0_index.html ; 2013.12.21.

Ildikó Laki

The concept of discrimination nowadays Foreword

Present summary provides a comprehensive presentation on a concept that nowadays appears with a more dynamic and diversified content; not only in disciplines but also in professional documents, politics, public life and in our everyday life as well. Discrimination is a termino-logy used regularly these days with always newer content and is interpreted differently due to the society becoming more open (Karl Popper), due to the different social values and behaviours, to the inequalities in societies and territories as well as due to the changes in societies. There is no doubt that the concept plays an emphasised role in every area of our life.

The concepts in various literature highlight not only the differences but very often the change in the content, thus enabling the researchers to apply these contents according to the given era and intellectuality. It becomes really challenging when the contexts are taken into consideration too.

The study aims to examine the concept of discrimination from the sociologist’s point of view; that does not mean that the legal and economic aspects are excluded but when examining the concept it focuses first of all on the social science and on its wider or narrower elements.

The conceptual framework of discrimination

When interpreting discrimination we can start with the definition of Smith and Mackie (2002). According to the authors „The terminology of discrimination refers to the positive or negative behaviour towards a social group and its members. Naturally people think generally of negative behaviour –, however a discrimination against one certain group means positive discrimination for others.”

On the path of discrimination prejudice, stereotype and social categorization always appear. „Prejudice is the most effective means of non rational cognition and knowledge both at social and psychological level” (Csepeli 1997).

People’s believes about other groups of people’s positive or negative characteristics formulate important grounds of prejudice.

The grouping is two-folded; on the one hand members can direct the prejudice of people, i.e. develop the feeling of being superior; on the other hand the desire will come true by oppressing others deriving from this situation (Smith and Mackie 2002).

The foreshown judgements of persons with prejudice are based very often not on direct experiences but are only prejudice heard from others. In most cases prejudice is founded on stereotypes that are relatively rigid assumptions about a person, group or their social status.

These stereotypes are based generally either on superficial characteristics or on over-generalized characteristics observed at certain members of the group (Bujdoso and Kemeny 2009).

The concept dates back a long time, it was introduced in the book of Walter Lippmann published in 1922 with the title of „Public Opinion”. Its title refers to the beforehand recorded picture in our mind that is generally hard to be changed (Marshall 1998).

Some stereotypes contain certain elements of the truth; while others serve simply as a so-called shifting mechanism (Giddens 2008).

The definition of discrimination can be set from the aspects of sociology, psychology or politics. Social science analyses the content obviously from the aspect of the society that is neither less nor more important than the economical or social aspects; the difference is rather in the human approach containing often both the principles of rationality and liberalism.

According to Sociological Encyclopaedia, discrimination in social life is an act of distinction that happens by offending the social norms and the principle of equality in the eye of law against certain groups of people, which is considered unacceptable by the majority and is approved by some sub-groups of the population.

Practitioners in social science argue for the rigid definition of discrimination, which relies on the norms, values and principles based on the consensus achieved in the society.

However, the definition of discrimination used and applied by the National Rehabilitation and Social Office corresponds to the norms of the 21st century.

According to that the definition includes every type of discrimination, exclusion or favorism that is abolishing or worsening equal opportunities or offending the principle of equal treatment.

Among the forms of discrimination both the direct and the indirect forms are to be found.

Direct discrimination is an act causing an unfavourable treatment to a person or group based on its real or assumed situation, character or feature in comparison with a non-discriminated person or group in similar situation.

Indirect discrimination is an act that is not considered as a direct unfavourable discrimination; at first sight it corresponds to the requirements of equal treatment, however places certain persons or groups into a significantly worse position in comparison with other persons or groups in a similar situation.

Early sociologists correlate discrimination with ethnocentrism that can prove the cultural phenomenon of opposition against deviation. This interpretation is also in line with the researches made about the stereotypes showing that the impression about each other within their own community has an influence on the relations among the racial and ethnic groups.

The majority of the sociological analyses deal with the ways of domination and oppression as an exhibition of the struggle for the power and privileges (Gordon 1998).

Considering Gordon’s interpretation of discrimination – from the point of view of the present study – the analysis of the content of the group stereotype must be taken into account.

According to Mackie and Hamilton the personality features appearing in the group stereotypes reflect very often the feelings that the group members evoke in others. One can look at the first group with the feeling of hate and antipathy, at the second with fear and terror and at the third with honour and adoration. Thus, the first group can be considered as

„antipathetic”, the second as „hostile”, and the third as „adorable” (Smith and Mackie 2002).

The stereotypes can contain both positive and negative characteristics, the explanation of which is of course not obvious for everybody. Perhaps, it is a more important conclusion that stereotypes may be accurate or inaccurate. What does that mean? The characteristic of a certain group can not be generalized, it is rather subjective. Like the statement that women are not good managers. The generalization is based on exaggeration and on wrong experience where the stereotype aims at the female gender and it may also be an explanation for a dogmatic society based on set social norms, where the female gender had no positive value.

The definition of discrimination in the language of psychology is closely or fully related to the previous definitions. According to psychology discrimination equals damaging, degrada-tion. Psychology’s definition is based on sociology’s definition, whereas discrimination is forcing groups of the population (mainly minorities) into a disadvantageous situation on the basis of race, religion, language, belief, origin or gender. Generally it is justified by prejudice, which virtually legitimates the discriminative behaviour. Prejudice became stronger especially in economic and political crises. Accordingly, the function of discrimination is to ensure its

own ruling situation, to cover the social inequality and to eliminate the competitiveness of the minority (Psychological Encyclopaedia 2002).

Giddens (2008) presents the content of discrimination from the social science point of view. In his opinion prejudice includes behaviours and opinions, while discrimination is the actual behaviour towards another group or person. Discrimination manifests itself in activities that deprive a person or a group of possibilities being open for others.

Csepeli (1997) considers prejudice as the tool of non-rational social and psychological learning and knowledge. He lists in his work the theories that explain rather thoroughly and professionally „when actually – the preliminary judgements become prejudice”, if the newly revealed knowledge is unable to change them – as it had been stated also by Allport in 1977.

Contrary to this, Wolf differentiates two types of prejudice, one aspect is the false picture about a situation, group or object, while the other aspect is when the reliable knowledge about a situation or group is not taken into consideration and the falsely believed information is unconditionally accepted. On the basis of the above it can be stated that the core elements of discrimination are the non-rational recognition and action.

Peter Szalai (2004) approaches the definition of discrimination from the legal point of view. The expert thinks that in order to reveal the content and legal nature of discrimination another legal category is to be determined, namely the principle of equality in the eye of law.

Today equality in the eye of law is a formal equality meaning that everybody is equal in the eye of the executive power (power of the state). From the law’s point of view, equality and prohibition of discrimination represents both sides of a coin; the right to equality is the individual’s right, while the respect of the prohibition of discrimination is the obligation of the others (Szalai 2004). The expert believes that according to the everyday, generally known and accepted definition of discrimination, it is a disadvantageous treatment that offends the principle of equality in the eye of law.

The widespread definitions of the content of discrimination – connecting of course to each other partly or fully – present obviously only the true or presumed elements of the content.

However, in practice it is more difficult to grab the contra content of the definition. In modern societies discrimination is mostly a problematic activity that is necessary to handle.

In his PhD work Sandor Szemesi (2008) thoroughly discusses the linguistic and legal interpretation of discrimination, from which it is worth emphasizing the social-linguistic thoughts. It gives an adequate, but not a full explanation why the definition and the content behind that are to be considered to be such problems.

„It is not easy to define the exact concept of the prohibition of discrimination as it is

„It is not easy to define the exact concept of the prohibition of discrimination as it is

In document Üdvözlő kötet Róbert Péter 60. születésnapjára Struktúrafordulók (Pldal 185-200)