A kutatás során számos helyzet indokolta a folyamatos önbírálatot, vívódást és kiútkeresést a kutatók részéről.
Az alábbiakban azokat a témákat járjuk körül, melyek leginkább fontossá váltak számunkra a folyamat során, de
63
ahogyan tanulmányunknak is, önreflexiónknak célja az érintett kérdésekről való széleskörű, közös gondolkodás és kommunikáció kezdeményezése.
Tudatos döntés eredménye az, hogy a kutatás a hátrányos helyzetű csoportokat összefoglalóan vizsgálja, anélkül, hogy ezen belül különböző kategóriákat képezne és nevezne meg. Ezt a megközelítést több kritika érte, melyek alapvetően két szempont mentén csoportosíthatók. Egyfelől felmerült, hogy milyen okból kerül kieme-lésre egy kutatócsoportból bármilyen jegy mentén a hátrányos helyzetű kutató, ha az inkluzív kutatásnak az a hangsúlyos célja, hogy pontosan ezt a megkülönböztetett pozíciót felszámolja. Az álláspont képviselői szerint mindenkire ugyanazok a kutatói normák és elvárások vonatkoznak, „éppen annyira kell vele alázattal és demok-ratikus módon viselkedni, mint bárki mással – egyszerűen mindegy, hogy ő érintett, kutatóként, kutatói sze-repben…” (kutató).
A másik, ezzel ellentétes álláspont szerint fontos lett volna a konkrét csoportok megnevezése, hiszen nem ugyanazokkal a hátrányokkal és nehézségekkel néznek szembe például fogyatékossággal élő emberek és a ci-gány származású személyek. Előzetesen mindkét nézőpont előnyei és hátrányai elemzésre kerültek. A döntés, mely egyfajta köztes megoldásként értelmezhető, a kutatás elméleti pozíciójára alapozott, melyet a fogyatékos-ságtudomány emberképe határoz meg. Ez természetesen nem vitatja, hogy minden ember egyformán értékes, sőt, a fogyatékosságot olyan értéknek tekinti, amely gazdagítja közös világunkat. Alapelv, hogy a személyt, és ne a fogyatékosságot (vagy nemet, bőrszínt, szexuális orientációt, stb.) helyezzük előtérbe, azonban maguk az érintettek is felhívják a figyelmet arra, hogy ez a szemlélet egyoldalúvá válhat. Az embert és a „megkülönbözte-tő” tulajdonságot is figyelembe kell vennünk, hogy az adekvát támogatást biztosíthassuk, és tiszteletben tartsuk a tulajdonság identitásformáló szerepét is.
A választást másfelől indokolja, hogy a különböző hátrányos helyzetű csoportok olyan életfeltételek között élnek, melyek meghatározott aspektusokat fednek fel, amelyek rejtve maradtak volna, „ha megelégedtünk vol-na a »normális« perspektívával, és ha egy tökéletes testiségből indultunk volvol-na ki, egy kérdések nélkül érvényes világban” (Waldschmidt, 2012. 14.). A fogyatékosság példáján keresztül Waldschmidt nem speciális élethelyzet-nek tekinti a hátrányos megkülönböztetést, hanem egyfajta „gyűjtőlencséélethelyzet-nek” (Brennglas), amely összegyűjti és napvilágra hozza azokat a kérdéseket, amelyek más esetben nem jelentenek akadályt. Ahhoz tehát, hogy az érin-tettek számára releváns szempontokat fel lehessen tárni, a valóságot értelemszerűen leegyszerűsítő kategóriákat meg kell nevezni. Kutatásunk során magunk is sok tapasztalattal gazdagodtunk, segítette mindezt a terve -zéstől az eredmények értékeléséig tartó reflexiós tevékenység. Számos kérdés merül fel, melyek a vizsgálódás tervezését, valamint a kutatási folyamatot magát is döntően befolyásolták.
A módszerválasztás során olyan lehetőséget kerestünk, melynek segítségével széles körben jutunk informá-cióhoz, és egyben a kutatás témája, kérdésfelvetéseink szabadon, a szakmai és közösségi hálózatokon keresztül áramolhatnak. A kérdések megosztásában végül sokan részt vettek, ahogyan azt korábban elemeztük is. Ebből fakadóan azonban mind a szakértői csoport, mind a második szakasz kitöltői között többségben vannak a fo-gyatékosságtudomány, fogyatékosság-ügy területéről érkező szakértők és érintettek, hiszen a kutatók maguk is főként ezen a terepen tevékenyek. Kérdés volt számunkra, hogy a jelen kutatást tekinthetjük-e inkluzív kutatásnak. Érintett személy közvetlenül nem került ugyan bevonásra, mégis számos ponton kaptunk segítséget, vála -szokat, inputokat. Ezért is tekintünk úgy a kutatások inkluzivitására, mint egy spektrumra.
Szintén az inkluzív kutatásokról általában gondolkodva tettük fel magunknak a kérdést: kié a tudás, kinek a
„tulajdona” a kutatás maga? Úgy gondoljuk, a vizsgálódások során megszerzett tapasztalat és tudás közös: a ku-tatásban részt vevő minden egyén sajátja, és az így kialakult kisközösség közös értéke is egyben. Éppen ezért na-gyon fontos, hogy az eredmények publikációja, terjesztése során is egyenlő hozzáférést biztosítsunk minden
ku-64
Az inkluzív kutatási módszerek meta-szintű vizsgálata 2014/3. Heiszer Katalin – Katona Vanda – Sándor Anikó – Schnellbach Máté – Sikó Dóra
tatónak. Érzékeny terület a „meaningful participation”: jelentőséggel bíró részvételt az adott személyek saját közegükben, kapcsolataikban, a számukra komfortos helyzetekben élhetik meg (Carey, 2009), ahogyan tesszük ezt mindannyian, tekintet nélkül nemre, korra, hovatartozásra vagy egyéb jellemzőinkre.
Konklúziók
Tapasztalataink és információink elsősorban a fogyatékosságtudomány területéről származnak, de érvényessé-gük nem korlátozódik erre a témára feltétlenül. Úgy látjuk, hogy ez a terület magában hordozza a legtöbb, az ink-luzív kutatással kapcsolatos fenntartást, vélt akadályt, de az itt megjelenő lehetőségek várhatóan minden más területen is lehetőséget jelentenek.
Az inkluzív kutatás módszertana és szemlélete szervesen következik a nem inkluzív gyakorlatból és a 20. szá-zad emberjogi mozgalmaiból. Tetten érhető volt ez abban, hogy válasszá-zadóink közül a kutatók érezték legkevés-bé veszélynek azt, hogy a kutatás öncélúvá válik, kizárólag a többségi kutató személyes történetévé. Megjelenik ez a szemlélet akkor is, amikor kevésbé strukturált módon gyűjtünk adatokat a területről: a megkérdezett szak-emberek nagyon könnyen azonosulnak ezzel a kutatási kultúrával.
Kevéssé jellemző a kitöltők gondolkodására az akcionizmus. Miközben a kutatásba bevont és vizsgált, margi-nalizálódott csoport megerősödésének lehetőségét is a Likert-skála alacsonyabb szakaszain értékelik a kitöltők, mint más állításokat, még ennél is alacsonyabb értékeléseket kapnak azok az állítások, amelyek a többségi tár -sadalom tanulásáról, attitűdjeinek változásáról szólnak. Összefüggésben lehet ez azzal az attitűddel, amely egyes válaszadóink véleményében is megjelenik: hogy sokan az akcionizmusnak a kutatásban való megjelené-sét kimondottan károsnak tartják. Ezeknek a nézeteknek a finomodása valószínűleg része lesz az inkluzív kutatá-sok hazai elterjedésének.
Számos vívódás, kérdés kapcsolódik az inkluzív kutatásokhoz, mind a kutatók, az érintettek, és a társadalom részéről. Tanulmányunkban ezekre a dilemmákra is igyekeztünk rávilágítani: hiszünk benne, hogy a közös gon-dolkodás is hozzájárul válaszok, válaszlehetőségek megtalálásához, és persze újabb kérések felvetéséhez.
Reményeink szerint az elméleti keret és a kutatásunk ismertetésével közelebb vittük az olvasókat az inkluzív kutatás gyakorlati alkalmazásában releváns kérdésekhez, elősegítve annak szélesebb körű alkalmazását. Az ink-luzív kutatás számos nehézséget, kockázatot rejt, ám megfelelő alkalmazásával közelebb kerülhetnünk egy módszertanilag érvényesebb és életszerűbb kutatáshoz.
Szakirodalom
1. Babbie, E. (2001): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest.
2. Barnes, C. (2009): Egy évtized változásai: reflexiók az „emancipatív” fogyatékosságkutatásra. Fogya-tékosság és társadalom. 1. 12–23.
3. Bodorkós Barbara (2010): Társadalmi részvétel a fenntartható vidékfejlesztésben: a részvételi akció-kutatás lehetőségei. PhD értekezés. Szent István Egyetem, Gödöllő.
4. Carey, A. C. (2009): On the margins of citizenship. Intellectual Disability and Civil Rights in Twenti-eth-Century America. Temple University Press, Philadelphia.
5. Chambers, R. (1986): Normal professionalism, new paradigms and developments. Institute of Deve-lopment Studies Discussion Paper. University of Sussex. 227.
65
6. Chapman, R. and McNulty, N. (2004): Building Bridges? The role of research support in self-advo-cacy. British Journal of Learning Disabilities. 2. 77-85.
7. Charlton, J. (2000). Nothing about Us without Us: Disability, Oppression and Empowerment. Univer-sity of California Press, Berkeley.
8. Denzin, N. K. and Lincoln, Y. S. (2005, ed.): The Sage handbook of Qualitative Research. Sage Publi-cations. Third edition.
9. French, S. and Swain, J. (2004): Changing disability research: Participating and emancipatory rese-arch with disabled people. Physiotherapy. 1. 26-32.
10. Gordon, Th. J. (1994): The Delphi Method. URL:
http://www.gerenciamento.ufba.br/Downloads/delphi%20(1).pdf Utolsó letöltés: 2014. szeptem-ber 26.
11. Harper, K. (2009): Across the Bridge: Using PhotoVoice to Study Environment and Health in a Roma-ni CommuRoma-nity. Anthropology Department Faculty Publication Series. URoma-niversity of Massachusetts – Amherst, The Sajó River Association for Environment and Community Development, Hungary.
URL: http://scholarworks.umass.edu/cgi/viewcontent.cgi?
article=1000&context=anthro_faculty_pubs Utolsó letöltés: 2014. szeptember 26.
12. Heiszer Katalin (2010): Participatív kutatás Williams szindrómás fiatalok fókuszcsoportjában. Szak-dolgozat. ELTE- BGGYK, Budapest.
13. Informed Consent for Persons with Intellectual Disabilites (é.n.):
http://www.nytransition.org/data/Informed_Consent_for_Persons_with_Intellectual_Disabiliti-es.pdf Utolsó letöltés: 2014. február 26.
14. Koenig, O. und Buchner, T. (2009): Inklusion in Forschung und Lehre am Beispiel des Seminars „Parti-zipative Forschungsmethoden mit Menschen mit Lernschwierigkeiten” an der Universität Wien.
URL:
http://www.academia.edu/920292/Inklusive_Forschung_mit_Menschen_mit_Lernschwierigkeite n_am_Beispiel_eines_inklusiven_Seminars_an_der_Universitat_Wien Utolsó letöltés: 2014. szep-tember 26.
15. McCarthy, M. (1998): Interviewing People with Learning Disabilities about Sensitive Topics: A Discus-sion of Ethical Issues. British Journal of Learning Disabilities. 4. 140–145.
16. McIntyre, A. (2008): Participatory action research. Qulitative reserch method. SAGE publications.
17. Marton Klára és Könczei György (2009): Új kutatási irányzatok a fogyatékosságtudományban. Fo-gyatékosság és társadalom. 1. 5–12.
18. Nagy Zita Éva, Könczei György és Hernádi Ilona (2009): A fogyatékosságtudomány útjai kettős törté-neti keretben, avagy első, kísérleti metszet a fogyatékosságtudományról. Fogyatékosság és társada-lom. 1. 93–107.
19. Nind, M. (2008): Conducting qualitative research with people with learning, communication and ot-her disabilities: Methodological challenges. Project Report. National Centre for Research Methods.
66
Az inkluzív kutatási módszerek meta-szintű vizsgálata 2014/3. Heiszer Katalin – Katona Vanda – Sándor Anikó – Schnellbach Máté – Sikó Dóra
URL: http://eprints.ncrm.ac.uk/491/1/MethodsReviewPaperNCRM-012.pdf Utolsó letöltés: 2014.
szeptember 26.
20. Nováky Erzsébet (2011): A participatív módszerek az interaktív jövőkutatásban. Jövőelméletek. Buda-pesti Corvinus Egyetem Jövőkutatási Tanszék. 18. URL: http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/370/1/jovoelmeletek18.pdf Utolsó letöltés: 2014. szeptember 26.
21. Stitt-Gohdes, W. L and Crews, T. B. (2004): The Delphi technique: A research strategy for career and technical education. Journal of Career and Technical Education. 2. 55–67.
22. Stalker, K. (1998): Some Ethical and Methodological Issues in Research with People with Learning Difficulties. Disability & Society. 1. 5–20.
23. Swain, J., Heyman, B. and Gillman, M. (1998): Public Research, Private Concerns: Ethical issues in the use of open-ended interviews with people who have learning difficulties. Disability & Society. 1. 21–
36.
24. Theunissen, G. (2012): Lebensweltbezogene Behindertenarbeit und Sozialraumorientierung. Eine Einführung in die Praxis. Lambertus, Freiburg.
25. Vámos Ágnes és Lénárd Sándor (2012, szerk.): Képzési program és szervezet a magyar felsőoktatás bolognai folyamatában – a BaBe-projekt. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
26. Vámos Ágnes (2012): Az akciókutatás és a tudományról való gondolkodás. In: Vámos Ágnes és Lé -nárd Sándor (2012, szerk.): Képzési program és szervezet a magyar felsőoktatás bolognai folyamatá-ban – a BaBe-projekt. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 299–324.
27. Vámos Ágnes (2013): A gyakorlat kutatása a neveléstudományban – az akciókutatás. Neveléstudo-mány. 2. 23–42. URL:
http://nevelestudomany.elte.hu/downloads/2013/nevelestudomany_2013_2_23-42.pdf Utolsó letöltés: 2014. szeptember 26.
28. Waldschmidt, A. (2012): Selbstbestimmung als Konstruktion. Alltagstheorien behinderter Frauen und Männer. VS Verlag für Sozialwissenschaften. Auflage. 2.
29. Walmsley, J. (2004): Inclusive Research in Learning Disability: the (non disabled) researcher's role.
British Journal of Learning Disabilities. 2. 65–71.
30. Walmsley, J. and Johnson, K. (2003): Inclusive research with people with learning difficulties. Jessica Kingsley, London.