Kurt Gödel, a matematikai logika koronázatlan királya, a matematika nyelvén az alábbi pár sorban bizonyította istenszerű lény szükségszerű létezését.
Ezt a rövid bizonyítást még senkinek sem sikerült megcáfolnia, de filozofikus módon már bele kötöttek, miszerint, ez nem azt jelenti, hogy a matematika bizonyította volna istenszerű lény létezését. Jó, de akkor mit
bizonyított? Gödel pontosan tudta mit bizonyított, amit soha nem titkolt, és erről többször nyíltan beszélt, bár ezt a
bizonyítását soha nem publikálta.
Személy szerint megértem, hogy ez a
bizonyítás sérti egyes emberek fülét, és mivel matematikailag megcáfolni nem képesek,
ezért más úton próbálják gyengítenie ennek valódi erejét.
Az "Egyetlen igaz Isten" fogalmának pontos definícióját a Názáreti Jézus adta meg és Kurt Gödel, morva származású matematikus fordította le a prédikátum logika
pontos matematikai nyelvére. A Názáreti Jézus így definiálta az Atya Istent, amikor jött hozzá egy bölcs és így szólította meg Jézust:"Jó tanító.", amire Jézus így válaszolt: "Miért nevezel engem jónak? Senkise jó az Egy Istenen kívül."
Kurt Gödel tehát teljesen helyesen definiálja az Egyetlen Istent, mint olyan lényt, akinek csak pozitív, azaz jó tulajdonságai vannak és nincs egyetlen negatív tulajdonsága sem.
(A magyar nyelvben a JÓISTEN megnevezést használjuk, ami hasonló gondolatot jelöl.)
A matematikai formalizmust illetően:
a rendszerben vannak dolgok
(x,g)
, vannak ezek tulajdonságai
(φ,ψ,G)
és végül vannak a szuper-tulajdonságok, a tulajdonságok tulajdonságai
(P)
„pozitív tulajdonságnak lenni”, illetve olyan tulajdonságok, melyek egy tulajdonság és egy dolog rendezett párját illetik meg
(ess)
, mint esszenciális tulajdonság.
Két pozitív tulajdonság konjunkciója is pozitív tulajdonság
Egy tulajdonság és tagadása közül mindig az egyik pozitív, a másik pedig nem pozitív
A pozitív tulajdonságok szükségszerűen pozitívak
99 Azok a tulajdonságok, melyeket egy pozitív tulajdonság szükségszerűen von maga után, maguk is pozitívak
Az istenjellegűség tulajdonsága definíció szerint azonos azzal, hogy egy dolog az összes pozitív tulajdonsággal rendelkezik
Egy tulajdonság egy dolognak lényegi (esszenciális) tulajdonsága, amennyiben az illető tulajdonság a dolog összes tulajdonságát szükségszerűen maga után vonja (minden dologra vonatkozóan)
A szükségszerű létezés tulajdonsága megillet egy dolgot, amennyiben a dolog mindegyik lényegi tulajdonságára szükségszerű, hogy létezzen olyan
tulajdonságú entitás
A szükségszerű létezés tulajdonsága pozitív tulajdonság
Amely dolgok rendelkeznek az istenjellegűség tulajdonságával, azoknak az istenjellegűség tulajdonsága a lényegét alkotja.
Ha egy entitás, a, istenjellegű, de az istenjellegűség tulajdonsága nem alkotja lényegét, akkor van olyan tulajdonsága, melyet az istenjellegűség nem von szükségszerűen maga után. (Df. 2) szerint
Legyen ez a tulajdonság F. Ekkor G(a) és F(a), de van olyan entitás is – legyen a neve b –, amelyre lehetséges G(b) és lehetséges ~F(b)
Azonban a istenjellegű, azaz az összes pozitív tulajdonsággal rendelkezik [(Df. 1) szerint]
Ekkor, ha ~F pozitív tulajdonság, akkor a rendelkezik ~F-fel és F-fel is Másrészt lehetséges, hogy b istenjellegű, azaz, lehetséges, hogy az összes pozitív tulajdonsággal rendelkezik [(Df. 1) szerint]
Viszont a pozitív tulajdonságok szükségszerűen pozitív tulajdonságok [(Ax. 3) szerint]
Tehát ha F pozitív tulajdonság, akkor abban a lehetséges világban is pozitív tulajdonság, amelyben b istenjellegű
Ebben az esetben azonban b ebben a lehetséges világban istenjellegűsége folytán rendelkezik F-fel és feltevésünk értelmében rendelkezik ~F-fel is Mindkét ágon ellentmondásra jutottunk, következésképpen az istenjellegű entitásnak nincs olyan tulajdonsága, melyet istenjellegűsége ne vonna szükségszerűen maga után.
Ha létezik az istenjellegűség tulajdonságával rendelkező lény, akkor
szükségszerű, hogy létezik ilyen lény. Mivel a szükségszerű létezés pozitív tulajdonság [(Ax. 5) szerint], ezért az istenjellegűség tulajdonságával rendelkező lény rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. (Df. 1) és (Df. 3) szerint. Ekkor azonban az istenjellegű lény szükségszerű létezésének alapján felírhatjuk (Df. 3) jobb
100 oldalát, majd ebben a formulában mindkét tulajdonság helyére G-t behelyettesítve kapjuk azt az alesetet, hogy ha egy entitásnak az istenjellegűség lényegi
tulajdonsága, akkor szükségszerűen létezik olyan entitás, amely az
istenjellegűség tulajdonságával rendelkezik. Ebből és (Th. 1)-ből leválasztással kapjuk (Th. 2)-t
Ha lehetséges, hogy létezik olyan lény, amely az istenjellegűség tulajdonságával rendelkezik, akkor lehetséges, hogy szükségszerű, hogy létezik ilyen lény
(Th. 2)-ből, Lemmon-szabállyal
Ha lehetséges, hogy szükségszerűen létezik olyan lény, amely az istenjellegűség tulajdonságával rendelkezik, akkor szükségszerű, hogy létezik ilyen lény
S5 karakterisztikus formulasémájának alkalmazása a formulára
Lehetséges, hogy létezik olyan lény, amely az istenjellegűség tulajdonságával rendelkezik
A pozitív tulajdonságok – és ezek között az istenjellegűség tulajdonsága, mivel (Ax. 1) értelmében az a tulajdonság is pozitív – nem szükségszerűen üres tulajdonságok.
Tegyük fel, hogy van ellenpélda, F, amely pozitív, de szükségszerűen üres tulajdonság
Ekkor azonban (Ax. 4) szerint tetszőleges tulajdonság – például az önazonosság és annak tagadása, az önmagától való különbözőség is – pozitív tulajdonság lesz, mivel a pozitív, szükségszerűen üres F tulajdonság mindegyik tulajdonságot szükségszerűen maga után vonja
Ez pedig (Ax. 2) szerint nem lehetséges
Szükségszerű, hogy létezik olyan lény, amely az istenjellegűség tulajdonságával rendelkezik
(Th. 4)-ből és (Th. 5)-ből, leválasztási szabállyal
101 Az Élet fájának különböző ábrázolásai a héber kabbalában
Moses ben Jacob Cordovero (1522–1570)
This is an earlier version that is still favoured by Hermetic Kabbalists, and is described in R. Moses Cordovero's Pardes Rimonim.
It is sometimes called "The Tree of Emanation"
This version appears as a diagram in R. Moses Cordovero's Pardes Rimonim, and is the preferred form in modern Jewish Kabbalah.
It is sometimes called the "Safed" Tree
after R. Isaac Luria who described it, or "The Tree of Return".
102 Athanasius Kircher (1602–1680)
Tree of Life published in the 17th c. by the Jesuit priest Athanasius Kircher
Gaon Vilna (1720 – 1797)
Az Élet fájának ábrázolása, Gra verzió
103