Kukoricavetések szegetális és ruderális flórája közötti kapcsolat a

Czimber1991 nyarán végzett felvételezéseket a Szigetközben, többek között 79 vegyszerezett és 39 nem vegyszerezett kukoricatáblán. Adataiból a fajok átlagborítási százalékait használtuk fel. Szintén 1991 nyarán felvételeztünk 29 kukoricavetés körüli ruderális mintateret Ásványráró, Dunaszentpál, GyĘrújfalu, GyĘrzámoly, Halászi, Kálnok, Püski, Vének, Zámoly és Zsejke térségében (Szabó, 1994). A kukoricavetések körüli ruderáliákból 66 faj került elĘ. A ruderális és a szegetális gyomflóra összevetését az 13.

táblázatbanközöljük.

MegfigyelhetĘ, hogy az Ambrosia artemisiifolia, Chenopodium album, Amaranthus retroflexus a ruderális és szegetális társulásokban is ott található a tíz legnagyobb átlagborítású faj között. A triazinrezisztens Ambrosia artemisiifolia (Hunyadi – Pölös, 1988) hatalmas, ágas bokrai nagy kárt okozhatnak a kukoricában. A Chenopodium album és az Amaranthus retroflexus szintén triazinrezisztensek (Hunyadi – Pölös, 1988,

Berzsenyi, 2000, Solymosi, 2002). ElĘbbi a Szigetközben 13,95 %-os átlagborítású, utóbbi az A. chlorostachys-el 13,9 százalékos részesedésĦ.

Ruderálián e három faj átlagborítása együtt 15,7102 %.

A Poa pratensis nagy dominancia értéke nem tekinthetĘ veszélyesnek a ruderáliákon. E gyepképzĘ növény a szántókon gyom, de csak a széleken figyelhetĘ meg. A tarlón ugyan megerĘsödik, de a szántás mindig megsemmisíti.

A glifozát és dalapontoleráns Elymus repens (Hunyadi – Pölös, 1988) jelentĘs borítású a ruderális területeken (4,4000%) viszont a szegetális területeken kevésbé jelentĘs (0,4400%). LegelĘkön hasznos növény, de magérlelése esetén fertĘzheti a szegetáliákat.

AzArctium lappa ruderális területeken mért borítása jelentĘs (2,6758%), ám a talajmĦvelést nem bírja. A Daucus carota szintén magas értékkel szerepel (2,6000%), de kapásokban ritkán kel ki. Utak mentén, parlagokon akadályozni kell magérlelését. A herbicid ellenálló Convolvulus arvensis a Szigetköz nem vegyszerezett tábláin az összes borítás 4,5 százalékát teszi ki, vegyszerezett táblákon 11 százalékos részesedésĦ. SĦrĦ vetésĦ kukoricával kompetícióban alulmarad. Érdekes, hogy ruderális területeken borítása csak 0,0206 %. Ez arra mutat, hogy egyéb gyomokkal sem volt versenyképes. A Panicum miliaceum részesedése szigetközi szegetális területeken 5,3 %, ruderális területeken viszont elhanyagolható (0,0034%).

Ruderális termĘhelyeken rangsorban az elsĘ az Achillea collina 11,9068 százalékos átlagborítással. Szegetális társulásokban, rangsorban a 129.

helyen áll (Czimber, 1992). E faj tehát nem szántóföldi gyom, hanem inkább rét-legelĘ növény. Jól mĦvelt területeken legfeljebb levélrózsája van meg (Ujvárosi, 1973). A talajmunkákat nem tĦri. Czimber 1990. évi

lucernavetésben, rangsorban a 32. helyen találta, 0,0250 százalékos átlagborítással.

A ruderális területeken a 66 fajból 14 (21,2 %) volt herbicid toleráns ill.

rezisztens. Ezek összes átlagborítása 19,21 %. A rangsorban elsĘ öt fajból három volt rezisztens. A 66 ruderális fajból 26 (39%) nem került elĘ a szegetális termĘterületeken.

A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ 1986-ban elvégezte a tíz jelentĘs kárral fenyegetĘ gyomnövény elterjedésének országos felmérését (Tóth et al., 1988). Szegetális társulásban az elsĘ ötven között került elĘ a tízbĘl: a Panicum miliaceum, Ambrosia artemisiifolia, Avena fatua, Datura stramonium, Abutilon theophrasti és a Sorgum halepense. Ruderáliákon elĘkerült: az Ambrosia artemisiifolia, Avena fatua, Datura stramonium és a Galium aparine. Egyik élĘhelyen sem volt az elsĘ ötven között: az Alopecurus myosuroides, Apera spica-venti és a Xanthium italicum.

A gyomnövényeket Ujvárosi (1973) életforma rendszere szerint csoportosítottuk (14. táblázat). Ruderális fajok közül a geophyton tarackosak, rizómásak, szaporítógyökeresek összesen 15 fajjal képviseltetik magukat. A therophyta egyévesek közül 21 fajt találtunk. Ezek közül 15 faj a T4-es életforma, a tavasszal csírázó nyárutói egyévesek közé tartozik. Két hemitherophyta került elĘ. Szegetális társulásban geophyta volt 23 faj , hemikryptophyta 14, therophyta 68 (ebbĘl 50 faj a T4-es életformába tartozott), hemitherophyta 3 faj (Czimber, 1992).

Összehasonlítottuk a ruderális és a vegyszerezett ill. nem vegyszerezett szegetális élĘhelyek gyomnövényeinek életformák szerinti megoszlását.

Ruderáliák és a vegyszerezett táblák esetében a khí-négyzet próba (Izsák et al., 1982) azt mutatta, szabadságfok 11-nél, az Į: = 0,05 értéket írva elĘ,

hogy a táblázatból kapott khí-négyzet = 19,675, nagyobb, mint a 14,00 számított érték. Ruderáliák és nem vegyszerezett táblák összehasonlításakor szignifikáns összefüggésre bukkantunk. Szabadságfok 11-nél, Į: = 0,05 értéknél, a táblázatból kapott khí-négyzet = 19, 675, kisebb, mint a 20, 970 számított érték. Vegyszerezés hiánya esetén ezt az összefüggést a talajok gyommagkészletével ill. a ruderáliákról való esetleges visszatelepüléssel magyarázhatjuk. Ezzel szemben ismert tény, hogy Brenchley ésWarrington (cit. Hunyadi, 1988, pp. 269) búzatáblákon kisebb mértékĦnek találta a külsĘ magfertĘzést, mint a táblán belüli magképzést.

Ruderálián a G1 életforma nagy arányát az Achillea collina elszaporodása okozta. A T4 életforma nagy értékét a három fĘ károsító dominanciája magyarázza (Ambrosia artemisiifolia, Chenopodium album, Amaranthus retroflexus). Károsító hatásuk kiemelkedĘ pl. az Amaranthus retroflexus 75 százalékos térfoglalása, közel 60 százalékos terméskiesést okozhat (Czimber et al., 1979).

A ruderális gyomok W- indikátorértékek szerinti csoportosítását az 4.4.1.

ábrán látjuk. A tág ökológiai valenciájú (W 3-4-5), mérsékelten száraz ill.

üde vízháztartású élĘhelyeket kedvelĘ fajok száma 38 darab, vagyis eléri az összes fajszám 60 százalékát. A vízigényes, mérsékelten vizes ill. vizes élĘhelyeket kedvelĘk szintén jelen vannak, 8 fajjal (12,5%). A ruderális gyomflóra borítási értékeinek megoszlását láthatjuk grafikus ábrázolásban, W- indikátorértékek szerinti csoportosításban az 4.4.2. ábrán. Jól megfigyelhetĘ a jellegzetes kettĘs emelkedésĦ görbe (Czimber, 1992), ami jelzi a tág valenciájú és vízigényes gyomok együttes jelenlétét a termĘhelyen. A kettĘs emelkedésĦ görbe egyben jelzi a talajvízszint normál

állapotát, ami nem meglepĘ, hiszen a felvételezések egy évvel a Duna elterelése elĘtt (1991) készültek.

4.4.1. ábra: Kukoricatáblákat övezĘ ruderáliák növényfajainak W- indikátorszám (Simon, 2000) szerinti csoportosítása (1991)

4.4.2. ábra: Kukoricatáblákat övezĘ ruderáliák gyomnövényeinek borítási értékei (%) W- indikátorszámok (Simon, 2000) szerinti csoportosításban (1991)

4.4.2. A ruderális vegetáció változása a FelsĘ-Szigetközben 1991 és 1999