A Szigetköz természetes növényzete és ruderális társulásai 29

2.5.1. A Szigetköz természetes növényzete

A Szigetköz nagy idĘintervallumot átfogó flórakataszterét Simon és munkatársai készítették el (1986). Ezt nevezzük a Szigetköz alapflórájának, ami 767 fajból áll. EbbĘl az alapflórából készül el a fajok regisztrációja után, a Szigetköz aktuális flórája.

A Nagy-Duna menti alacsony ártéren és a mentett oldali morotvatavak mentén nádasok, sásos rétek (Molinio-Juncetea) húzódnak. A zátonyokon törpekáka-iszaptársulásokkal (Nanocyperion) találkozhatunk, sok efemer fajjal. A pionír társulások jellemzĘ fajai a Polygonum-ok és a Gramineae-k közül kerülnek ki. JellemzĘ közösségek itt az ártéri gyomtársulások is

1 2 3 4 5 6 GyĘr 6,5345 5,4208 1,5085 0,5410 0,5004 0,5436

7 8 9 10 11 12 Év 0,3895 0,4765 0,4224 0,7007 3,0802 6,7965 0,6440

(Chenopodion fluviatile). A szukcesszió további menetében a Salicetum triandrae (lassúbb áramlású szakaszokon) és a Salicetum purpureae (a gyors vízáramlású helyeken) társulások jellemzĘek.

A szigeteken, a bokorfüzesek felett megjelennek a fĦz-nyár-éger ligeterdĘk (Saliceto-Populeto-Alnetum). A Mosoni-Dunát is ez a társulás követi, vékony sávban (Zólyomi, 1937). Lombkoronaszintjüket jellemzi a Salix alba, S. fragilis, a Populus alba, P. canescens, P. nigra és az Alnus glutinosa. Cserjeszintben gyakori a Cornus sanguinea, Crataegus monogyna, Viburnum opulus, gyepszintben gyakori a Scilla vindobonensis, Ficaria verna, Galanthus nivalis, Glechoma hederacea és a Leucojum aestivum. Nyár közeledtével tömeges lesz a Rubus caesius, Solidago gigantea, Impatiens parviflora, Galium aparine.

A magas ártéri szinten, a hullámtéren kívül jelenik meg a szil-kĘris-tölgy ligeterdĘ(Ulmeto-Fraxineto-Roboretum). Jellegzetes állományai maradtak a Hédervár – Mosonmagyaróvár – Rajka szakaszon, a Mosoni-Duna partján ill. a Kisbodak melletti Pálfi-erdĘben (Rakonczay, 1996). Cserjeszintjük és gyepszintjük rendkívül fajgazdag. Különlegességei a Lilium bulbiferum, az Ophrys insectifera és az O. apifera. Fái: a Quercus robur, Fraxinus excelsior, Ulmus laevis, Acer pseudoplatanus, Populus nigra, Ulmus minor.

Cserjéi: a Coryllus avellana, Cornus sanguinea, Cornus mas, Sambucus nigra, Ligustrum vulgare, Crataegus monogyna. Gyepszintjének különlegességei még a Cephalanthera damasonium, C. longifolia, Orchis militaris, O. purpurea, Platanthera bifolia.

Magas térszinten, töredékesen maradtak meg a gyertyános- kocsányos tölgyes (Querco robori – Carpinetum) állományai. A tölgyes, itt a

Szigetközben a szukcesszió mineralogén sorozatának klimax társulása (Alexay et al., 2000).

Az égeres láperdĘk (Alnetum glutinosae) egyedei állandóan vízben állnak.

Ma már minden töredék állományuk szigorú védelem alatt áll. Két helyen (Arak, FeketeerdĘ) fordul elĘ nyíltvizĦ fĦzláp, Calamagrostio-Salicetum cinereae. FeltöltĘdĘ részeken a Thelypteridi-Alnetum, majd a teljesen feltöltĘdött területeken a Carici acutiformis-Alnetum társulások jelennek meg.

A táj vegetációja igen nagy változásokon ment át. A XIX. század ármentesítési munkálatai és a lecsapolások után az erdĘk igen nagy részét kiirtották. Ma már csak a Nagy- és a Mosoni-Duna mentén találhatunk összefüggĘ erdĘket. A magasártéren, az egykori erdĘk helyén ma jórészt szántóföldek, kisebb részt legelĘk húzódnak. A területen egyre több a kultúrerdĘ. Az erdĘk fajszerkezete nem kedvez az Ęshonos fajoknak (2.5.1.

ábra). Az erdĘtelepítéseket az elmúlt évtizedekben teljesen alárendelték a gazdasági érdekeknek. Az erdĘszerkezet rehabilitációja igen idĘ- és pénzigényes folyamatnak látszik.

A hullámtér és a Mosoni-Dunát övezĘ területek botanikai feltárásában a legtöbb munkát Alexay, Czimber, Gondola, Kárpáti, Kevey, Simon és munkatársai, Terpó, Werner ésZólyomi végezték el.

2.5.2. A Szigetköz ruderális társulásai

Krippelová (1981) munkájában Kassa környékének ruderális növényszövetkezeteit térképezte fel. Dél-Szlovákia ruderális gyomnövényei nagyfokú hasonlóságot mutatnak a hazaiakkal, így megkísérelhetjük az elĘbb említett munka nyomán az általunk vizsgált terület fontosabb

növénytársulásainak beazonosítását. Leírása szerint a ruderáliák a Convolvulo – Chenopodiea Krippelová, 1978. osztályba (Abteilung) tartoznak, ami megfeleltethetĘ a divízió fogalmának (Jakucs, 1981, Weber, 1960). Ezen belül négy asszociációcsoportot ír le (osztály) Bidentetea tripartiti Tx., Lohm., Prsg. In Tx. 1950, Chenopodietea Br. – l. 1951 em.

Lohm., J. et R. Tx. 1961 ex Matuszkiewicz 1962, Artemisietea Lohm., Prsg.

Et Tx. In Tx. 1950 és Plantaginetea Tx. et Prsg. In Tx. 1950 néven. A Bidentetea osztályon belül egy rendet (asszociáció sorozat), egy csoportot (asszociációcsoport) és egy társulást (asszociáció) ismertet. A Chenopodetalia osztályon belül két rendet írt le (Sisymbrietalia J. Tx. 1961 ex Matuszkiewicz 1962 em. Görs 1966. és a Onopordetalia Br. – Bl. et Tx.

1943 em. Görs 1966). ElĘbbi rend öt, utóbbi két társulást foglal magába.

Ezek egyike lehet a szigetközi ruderáliákon a Malvetum neglectae Felföldy 1942. Az Artemisietea Lohm., Prsg. et Tx. in Tx. 1950 osztályban két rend különül el (Galio – Alliarietalia Oberd. et Görs 1969, Artemisietalia Lohm., in Tx. 1947), két-két társulással. A Plantaginetea osztály egy rendet (Plantaginetalia Tx. et Prsg. in Tx. 1950) és nyolc társulást foglal magába.

Szigetközi ruderáliákon a Polygonetum avicularis Gams 1927 em. Jehlik in Hejny et al. 1979 társulás is jelen van. Krippelová (1981) munkájában összesen 20 asszociációt ismertet. A Borhidi – Sánta, 1999 által leírt Artemisietea vulgaris Lohm. et al. in R.Tx. 1950 osztály szintén jelen van a Szigetközben. Jellegzetes társulásosztálya ez a parlagoknak, utak mentének és a vasúti töltéseknek. Karakterfajai az Artemisia vulgaris, Carduus acanthoides, Elymus repens, Dipsacus laciniatus, Melandrium album. Az Agropyretalia repentis Oberd. et al. 1967 rend a Convolvulo-Agropyrion repentis Görs 1966 csoporttal ill. a Convolvulo-Agropyretum repentis

1960

Felföldy 1943 társulással képviselteti magát. Ez a rend félruderális, félszáraz gyepekre jellemzĘ. Sok benne a rét-legelĘ faj. Ezen kívül elĘfordul az Artemisio – Agropyrion intermedii Muell. et Görs 1969 csoport is. E csoport a száraz termĘhelyek félruderális növénytársulásait foglalja magába.

JellemzĘ fajai az Artemisia fajok vagy pl. a Coronilla varia. Utóbbi csoporton belül jellegzetes az Agropyretum repentis Felföldy 1942 társulás.

A taposott termĘhelyek jellegzetes osztálya a Polygono arenastri – Poëtea annuae Rivas-Martinez 1975 corr. Rivas-Martinez et al. 1991. Jellegzetesek az utak szélén, keréknyomok közötti pásztákban. Az ide tartozó társulások monodominánsak, fajszegények. Jelzik a talajtömörödést, a csökkent vízkapacitást. Szigetközi ruderáliákon elĘfordulnak a Lolio-Plantaginetum majoris Beger 1930, a Poëtum annuae Felföldy 1942 valamint a Polygonetum arenastri Felföldy 1942 corr. Borhidi 1996 társulások.

2.5.1. ábra: A szigetközi erdĘk faösszetételének arányváltozásai (Rakonczay, 1996 nyomán)

%

Ęshonos erdĘk

akác és fenyĘ

nemes nyár