Kortárs zenei ritmustechnikák

A kortárszene ritmusképletei általában jóval komplexebbek, mint a klasszikus zene képletei. A korábbi évszázadok zenéjére jellemző metrikus és ritmikus tulajdonságokkal szemben a kortárs zenei technikákban gyakori jelenség a lüktetés megszűnése, mely a metrikus érzet megszűnéséhez is vezet. Ha nincs állandó lüktetés, a hosszú hangokból álló ritmusok elveszítik arányaikat. A lüktetés irreálisan gyors jelenléte, folyamatos felületté történő elmosódása is kizárja a metrum jelenlétét (l. a 6.1. ábrán látható interaktív példát).

Az ametrikus struktúrák önmagukban is lehetségesek, amennyiben a zeneszerző nem metrikus súlyokban, hanem ritmikai arányokban építi fel ritmusképleteit.

7.7. ábra - Metrikus súly nélküli ritmusok Olivier Messiaen Turangalîla – Symphonie

című művéből (I. Introduction, 12. Ciffer)

Ritmus02

Jellemző az is, hogy a XX. század előtti zenék ritmuselemeiből olyan képleteket alakítanak ki, amelyek az 1:2:4 vagy 1:3 aránynál komplexebb összefüggésekre épülnek. Az összefüggések szukcesszívan és együtthangzásban is jellemzőek. Izgalmas együtthangzás például két ütés alatt három, öt vagy több hang megszólalása, mely a régebbi zenékben 1:2 vagy legföljebb 2:3 arányban volt megszokott. A 7.11. ábrához hasonló bonyolultságú ritmuskombinációk jellemzik például Brian Ferneyhough kompozícióit.

7.8. ábra - Bonyolult ritmuskombinációk

Ritmus02

7.30. hang

A komplex ritmusképletek szukcesszív vagy szimultán elhelyezése a metrum és a világos ritmikai kontúr elvesztésével jár. Ennek oka részben a lüktetés megszűnése. Az alaptempó érzetének megszűnéséhez vezethet a szimultán ritmusképletek nagyfokú sűrűsége is. A különböző időtartamú hangok egymásutánisága olyan bonyolult, élő zenész által szinte megszólaltathatatlan ritmikai alakzatokhoz vezethet, melyeket a hallgató mintegy véletlenszerű hangsorozatként vagy szabadon, deklamálva, rubato (jelentése: szabadon, a hangok idejéből ellopva) játszott hangsorozatként érzékeli.

A rubato érzet nem csak végtelenül bonyolult ritmusképletek, de hosszabb hangok ametrikus folyamatából is származhat. Többek között Kurtág György zenéjében gyakori a szabad, metrum nélküli hangzás jelenléte.

Ritmus02

Kurtág: Szálkák 2. (Sostenuto) (1:04-2.59) Kurtág: Sirató (2) – Játékok III, (8.41-9.15)

A különböző tempójú illetve különböző metrumú ritmusképletek több szólamban történő együtthangzásából jön létre a poliritmia, illetve a polimetrika. Miközben a polimetrikus szólamok magukban általában nem túl bonyolultak, együtthangzásukkor komplex ritmust vagy metrumot eredményeznek, mely struktúrájában többrétegű. A poliritmikus vagy -metrikus anyag egybecsengését a hangszín és a hangmagasság is segítheti vagy gátolhatja. A poliritmia és -metrika jellemzően a XX. századi és későbbi szerzők kedvelt eljárása.

Ha különböző ritmusképleteket játszunk le egyszerre, a ritmusok összeadódnak. Az azonos hangszínnel, hangerővel és hangmagasságon megszólaltatott szólamok összeadódása hangzásilag egy szólamot eredményez.

Ha azonban az egyes szólamok valamely zenei paraméterben eltérnek egymástól, összeadódásukat legföljebb ritmikai hasonlóságuk okozhatja. A szólamokból összeadódó ritmust nevezzük kompozit ritmusnak. (A kompozit ritmus működését a 7.14. ábrán látható interaktív példával lehet gyakorolni.)

Az azonos alaptempójú, komplex ritmusú kompozit ritmus eredménye hasonló ahhoz a ritmushoz, melynek kiinduló szólamai egyenletes ritmusúak (azaz folyamatosan pulzálnak), míg tempójuk különböző.

Interaktív példa! Az interaktív példaprogram letölthető Windows és Mac OS X plaformokra a következő linkeken: WIN,

Ritmus02

OSX.

7.9. ábra - Kompozit ritmusok

A program általános beállításai a felület felső részén találhatók: ki-be kapcsoló gomb, a BPM-ben megadott változtatható tempó, hangerő potméter, valamint a jobb felső sarokban az előre elmentett példák.

Hat szólamban és hangszínnel lehet kompozit ritmusokat gyártani. A szólamok egymás fölött helyezkednek el.

Több hangszín közül lehet választani. A ritmus létrehozásához azonos hangzínt is lehet választani. Ennek jelentősége akkor van, ha az egyik szólam hangereje eltér a másikétól. A hangerőt a hangszer neve alatt lehet változtatni. A hangszernevek mellett található négyzetek ki-be kapcsolásával lehet beállítani, hogy az adott helyen álló hang megszólaljon vagy ne (üresen marad). Az alaptempó beállítása határozza meg az egymást követő négyzeteken való „végigszaladás“ sebességét. Vagyis az adott program egy tizenhat hanghelyből álló loop-szekvencer, melyben hanghelyek találhatók. Bizonyos tempóban már egy szólamban is izgalmas ritmikus alakzatokat lehet felépíteni. A különböző hangszerekkel létrehozott kompozit ritmus előnye azonban az, hogy hangszínkeveredés jön létre. A tempó módosításával hangszíndallam (lassabb tempó) és folyamatos kompozit ritmus között mozoghatunk. „Lukacsos“ felületet használva (sok üres hanghely minden szólamban) pedig komplikált ritmusokat lehet létrehozni.

A felület alsó sávján be lehet állítani, hogy a tizenhat hangból álló sorozat mely szakaszát játssza le a program.

A zöld csík kezdő és végpontjának változtatásával az ismételt szakasz hosszának módosításával befolyásolható az ismétlés ideje.

Az előre elkészített példák közül a felső sorban lassabb, az alsóban gyorsabb alaplüktetésű kompozit ritmusokat lehet meghallgatni.

(A 7.12. ábra interaktív példájával modellezni lehet többek között Messiaen ütőhangszeres ellenpontjait – l.

Turangalîla – Symphonie – vagy Ligeti György kései műveinek ritmikai összetevőit – l. Etudes for piano.) Ha az egyenletes lüktetésű, de eltérő tempójú szólamok tempóaránya egész számú többszörösei egymásnak, az eredmény egy olyan ritmusképlet lesz, mely önmagában is csak egész számú ritmusarányokat fog tartalmazni.

(Feltéve, hogy a legrövidebb elem az alapritmus.) Ennél bonyolultabb, sűrűbb hangzású ritmikai hálót lehet kialakítani nem egész számú tempóarányok segítségével.

A 7.13. példa példa egyik lehetséges akusztikus realizációja Ligeti György 100 metronómra írott Poème Symphonique című kompozíciója. E darabban Ligeti egyenletes ritmusú, különböző alaptempójú ritmusokat használ. A tempók relációja sokféle, ezért a végeredmény

• sok metronóm együtthangzása esetén folyamatos, sűrű zaj,

• kevés metronóm együtthangzása esetén granulált textúra,

• néhány metronóm együtthangzása esetén furcsa, bonyolult, állandóan változó gyors ritmusképlet,

Ritmus02

• két-három metronóm együtthangzása esetén botladozó, lassú, rendezetlen ritmusképlet.

Ligeti György: Poème Symphonique pour 100 metronomes

Interaktív példa! Az interaktív példaprogram letölthető Windows és Mac OS X plaformokra a következő linkeken: WIN, OSX.

7.10. ábra - Különböző tempójú egyenletes pulzációk összeadódása

Egyenletes, de különböző tempók együtthangzását lehet gyakorolni ebben az interaktív példában. Az általános ki- és bekapcsológomb, az előre elkészített példák és a hangerő potméter használata mellett öt szólam külön beállítására (az egyes szólamok a felület közepén), külön ki- és bekapcsolására, tempó, hangszín, hangerő és panoráma (sztereó) beállítására van lehetőség. A legfontosabb paraméter a különböző hangszínek és tempók kiválasztása, megfigyelése. Ha a tempók aránya egymás egész számú többszöröse, a kialakuló kompozit ritmus ciklusa aránylag rövid, az ismételgetésnek könnyen felismerhető közös tempója lesz. Érdemes azonban olyan tempóarányokkal is próbálkozni, melyek aránya inkább irracionális: ekkor a hangzó eredmény ametrikus lesz (l. az interaktív feladat 4. példájában).

Egymáshoz közeli tempók beállítása esetén eleinte „kiterülő, elmosódó“ hang hallható a finom eltolódás következtében, majd folyamatos fáziseltolódásos hangzást lehet hallani. (Erre mutat példát a 3. beállítás.) Az egymáshoz közeli tempókat érdemes azonos hangszínnel is meghallgatni.