(A Délmagyarország munkatársától.)
Szeged kultúrtörténetében új fejezet nyílt meg hétfőn délelőtt, vitéz Horthy Mik-lós, Magyarország kormányzója jelenlétében megnyitották a szegedi Horthy
kedd, 1940. november 12.
Miklós Tudományegyetemet. Az új egyetem megnyitásának ünnepségére már vasárnap este Szegedre érkezett Teleki Pál gróf miniszterelnök, Varga József kereskedelem- és iparügyi miniszter, a város két képviselője, valamint a fővá-ros több politikai és társadalmi vezetője. A Horthy Miklós Tudományegyetem megnyitásának napján ünnepi díszbe öltözött a magyar feltámadás városa.
A házakat fellobogózták, az utcákon ünneplő tömegek várták a kormányzó urat, Magyarország egyetlen vezérét, aki húsz esztendővel ezelőtt Szegedről indult el történelmi útján. A központi egyetem környékén díszruhás rend-őrség és katonaság állt sorfalat, és tartotta fenn a közlekedés útját az állomás felé, amerről a kormányzó úr, gépkocsijának 11 óra után meg kellett érkeznie.
Ünnepi misére szólaltak meg a harangok a fogadalmi székesegyházban reggel 9 órakor. Glattfelder Gyula dr. megyés főpásztor fényes papi segédlettel szentmi-sét pontifikált, amelyen megjelent Teleki Pál gróf miniszterelnök és Varga József kereskedelemügyi miniszter, valamint Szeged város egyházi, katonai és polgári hatóságainak valamennyi vezető férfija. A szentmise után Silley Antal altábor-nagy, Tukats Sándor dr. főispán, Pálfy József dr. polgármester és Buócz Béla dr. rendőrfőkapitány-helyettes az állomásra hajtattak, hogy a főméltóságú urat fogadjak. Tizenegy óra után gördült be a kormányzó szalonkocsija a pályaud-varra. A főméltóságú úr frissen, ruganyos léptekkel ugrott le a szalonkocsiból.
A fogadás után ellépett a tiszteletére kivezényelt díszszázad arcvonala előtt. (…)
Gyülekeznek az előkelőségek a megnyitó ülésre
Már 10 óra tájban gyülekezett az aulában az ünnepség publikuma. Díszma-gyarruhás hölgyek csoportja sugározta szét a teremben az ünnepi hangulatot, a férfi vendégek is magyaros vagy utcai fekete öltönyben jelentek meg. (…)
Az összes magyar egyetemek képviseltették magukat, legnagyobb számban természetesen a Ferenc József Tudományegyetem, amelynek tanárai közül igen sokan jelentek meg a testvéregyetem megnyitásán Bartók György dr.
rektor vezetésével. (…)
A kormányzó érkezése
Feszült várakozás csöndje fogadta az aulában a testőrgárda felsorakozását, amely jelezte, hogy megérkezett Magyarország kormányzója. A kormányzó úr gépko-csin hajtatott a központi egyetem épülete elé, s gépkocsijából kiszállva az egye-tem tanácsa, élén Szent-Györgyi Albert rektorral üdvözölte a főméltóságú urat.
Kormányzó urunk beszédével, országraszóló fényes ünnepség keretében…
Néhány perccel 11 óra után vonult be vitéz nagybányai Horthy Miklós kor-mányzó a Horthy Miklós Egyetem aulájába. Szűnni nem akaró, lelkes éljenzés és taps fogadta a kormányzót, az egyetemi énekkar megilletődötten énekelte el a Himnuszt, majd a kormányzó úr elfoglalta helyét a díszemelvényen. Az emel-vény tanácsasztala mellett Hóman Bálint dr. kultuszminiszter, Szent-Györgyi Albert dr. rektor és az egyetem tanácsa helyezkedett el.
Hóman kultuszminiszter egyetemnyitó beszéde az új egyetemi törvényről Hóman Bálint dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter nyitotta meg a Horthy Miklós Tudományegyetem első ülését. Bevezetőként jelentette a főméltóságú kormányzó úrnak, hogy a Horthy Miklós Tudományegyetem szervezési mun-kálatai befejeződtek, majd köszönetét fejezte ki, hogy Magyarország kormány-zója az ő dicsőséges nevével ékesített egyetem megnyitását megjelenésével meg-tisztelni kegyeskedett, ezzel újabb kifejezést adva Szeged városa iránti pártfogó megértésének. A miniszter megemlékezett beszédében elődjéről: Klebelsberg Kuno grófról, s abból az alkalomból idézte Szeged nagy pártfogójának emlékét, amikor az elhunyt miniszter szívében fogant, pompás egyetemi városban új életre kel szívének legkedvesebb gyermeke: a szegedi egyetem. A kultuszmi-niszter ezután a tudomány célját ismertette, és fejtegette a tudomány nemzet-köziségét s egyben nemzet felettiségét, hangsúlyozva, hogy a tudomány nemzet feletti jellege korántsem jelenti a nemzeti élettől való függetlenséget, avagy éppen nemzettelenséget, majd beszélt az egyetemi tanár hármas hivatásáról és háromirányú felelősségéről, amely hármas terhet is jelent számára, de ha valamelyikről megfeledkezne, nem volna többé méltó erre a címre. Rátért arra, hogy az egyetemi tanárok közül hányan tértek vissza a kolozsvári egyetem szék-helyére, s hányan gyökereztek meg itt, abban a városban, amely otthont nyújtott a száműzött egyetemnek. Majd kijelentette, hogy Szeged városa a kormányzó úr őfőméltósága apai szeretetének, mindenkori kormányai megértésének, a városi vezetők bölcsességének és a szegedi magyarság áldozatosságának eredménye-képpen két évtized alatt Magyarország egyik legkiemelkedőbb kulturális köz-pontjává, a magyar tudományosság erős várává fejlődött. (…)
A kormányzó beszéde
Nagy taps követte a kultuszminiszter beszédét, amely után vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója emelkedett fel helyéről, és elmon-dotta ünnepi beszédét. A főméltóságú úr beszéde a következőképpen hangzott:
kedd, 1940. november 12.
– A kolozsvári magyar királyi Ferenc József Tudományegyetem hazatért régi otthonába, hogy húszévi száműzetése után újra Erdély fővárosában folytassa művelődésünket gazdagító érdemes munkásságát. – Magyarország törvény-hozása ez ünnepi alkalommal, megemlékezvén Szeged szabad királyi városnak az egykor falai közé menekült egyetem fennmaradását biztosító áldozatairól, elismerésképpen Szegeden új egyetem felállítását rendelte el. – A nevemet viselő szegedi tudományegyetem megnyitásának mai örömünnepén megelé-gedéssel gondolok vissza a nemzeti újjáépítés itt átélt első sorsdöntő napjaira.
A történelem színe előtt Szegedé az a nagy érdem, hogy a nemzeti ujjászüle-tésnek ez a város volt a bölcsője. Elismeréssel emlékezem meg Szeged népének két évtizedes lelkes és lankadatlan munkájáról, nemzeti művelődésünknek hozott nagy áldozatairól is.(…)
– Amidőn ezt az új egyetemet rendeltetésének átadom, bizonyos vagyok benne, hogy méltó hajléka lesz az ezeréves magyar kultúrának. Ebben a meg-győződésben kérem egész jövő működésére a Mindenható áldását!
Szent-Györgyi rektor az egyetem hármas hivatásáról
A kormányzó beszédét áhítatos csöndben, állva hallgatta végig az ünneplő közönség, majd hosszantartó, lelkes taps viharzott fel. Az egyetemi énekkar a Magyar Hiszekegyet énekelte el, amelynek hangjai után Szent-Györgyi Albert dr., a Horthy Miklós Tudományegyetem első rektora emelkedett szólásra. – Az új egyetem első rektorának első kötelessége – mondotta –, hogy mélyen hajtsa meg az egyetem zászlaját főméltóságod előtt. Erre a zászlóra színeinkül főméltóságod családi címerének színeit, a kéket és a pirosat választottuk, hogy ezek a színek nagy patrónusunk hímzett nevével együtt késő századok után is eszményképül idézzék fiatalságunk elé annak a férfiúnak képét, aki Szegedről elindulva bátorságával, bölcsességével, önfeláldozásával, a szellemi és erkölcsi javak tiszteletével, emberi megértésével, lángoló hazaszeretetével ezt az orszá-got elesettségéből felemelte és megcsonkítottságában kiegészítette. Magyar-ország akkor lesz nagy, ha itt minden ember azon igyekszik, hogy a maga körében, legyen az a kör bármely kicsiny, oly munkás vagy vezető legyen, amilyen munkása, atyja és vezére Horthy Miklós az ő népének. Szent-Györgyi rektor köszöntötte ezután a miniszterelnököt, Hóman Bálint kultuszminisz-tert és a megjelent előkelőségeket, majd rátért arra, hogy az egyetem jogilag új egyetem ugyan, de gyökerei a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemhez nyúlnak vissza. Meghatott hangon idézte ezután Klebelsberg Kuno gróf emlé-két, és felszólította a közönséget, hogy egy pillanatnyi hallgatással áldozzon
Kormányzó urunk beszédével, országraszóló fényes ünnepség keretében…
Szeged néhai, nagy pártfogója emlékének. A közönség felállással, mélységes csöndben tisztelgett Klebelsberg Kuno gróf szelleme előtt. Az egyetem rek-tora megemlékezett ezután Szeged áldozatosságáról, amellyel a Kolozsvárról idemenekült Ferenc József Tudományegyetemet befogadta. Hajlékot emelt az egyetemnek, s ez a hajlék most már az ízig-vérig szegedi egyetem hajléka lett. Megemlítette, hogy az ifjú egyetem rövid élete alatt is a város kétféle-képpen adott kifejezést szeretetének. A város asszonyai a főispán vezetésé-vel felajánlották, hogy az egyetem zászlaját elkészítik, a polgármester pedig a város nevében készséggel vállalta el az egyetem diákotthonának berende-zését. Szent-Györgyi Albert dr. ezután rátért székfoglalójára. Az egyetemnek régi szokása, hogy a hivatalban lévő rektor értekezik az elméjéhez legközelebb álló tárgyról, ő a szívéhez legközelebb eső tárgyat választja; az egyetemről és az ifjúságról kíván értekezni. – Fejtegetésem anyagául 20 esztendős elmélke-dés és tanítói tapasztalat szolgál – mondotta a rektor –, úgy, hogy tárgyamat elég világosan látom ahhoz, hogy szavaimat rövidre foghassam. Az egye-tem feladata hármas: legősibb hivatása gyűjteni, terjeszteni és gyarapítani az emberi tudást. Második feladata kis számban nevelni a jövőnek tudósokat, akik majdan ezt a hivatást tőlünk átveszik. Újabb eredetű, de nem kevésbé magasztos az egyetemnek harmadik hivatása, nevelni a nemzet részére pol-gárokat, akik el vannak látva a szellem fegyverével. Erről a három hivatásról egyenként kívánok szólni, de hozzáteszem azt, hogy a mi egyetemünknek van még egy negyedik, külsőleges hivatása is: hogy a nagy magyar Alföld szellemi központja legyen. – Az emberiség legfőbb kincse mindaz a szép, jó és nemes, amit eddig az ember elméje és lelke teremtett. Az egyetem ezen kincsek közül a tudásnak őre, hirdetője és gyarapítója, örökét évezredektől az emberi szellem közös tárházából veszi. Így tőle joggal azt várhatjuk, hogy ellent álljon a poli-tika hullámzásainak s eszményeit az idők háborgásán keresztül sértetlenül mentse át a jövőnek. Azt várhatjuk, hogy az egyetem karain a gyűlölködést kizárva, a tudás szelíd fénye mellett csendben munkálkodjék, s éljen örök emberi eszményeinek. – De az egyetemnek a tudást nemcsak őriznie, hanem gyarapítania is kell. Ezen munkájában az egyetem szövetségese, munkatársa a világ összes más tudós testületének, tekintet nélkül nyelvre vagy ország-határokra.
– De a tudományos kutatással az egyetem nemcsak a nagy emberi szel-lemi közösség iránt rója le kötelességét, a kutatás lelkes művelése szükséges ahhoz is, hogy az egyetem megfelelhessen mindennapi feladatának. Jó tanítás csak ott folyhat, ahol él a kutatás szelleme, az igazságok lelkes, pártatlan sze-retete. De tudományos kutatómunkánkkal hazafias kötelességünket is telje-sítjük, mert hiszen éppen a tudomány, a kultúra az egyetlen terep, amelyen
kedd, 1940. november 12.
a versenyt a nagy nemzetekkel egy kis nemzet is felveheti, megcsillogtatván nevét az emberi történetben. Az egyetem második feladatáról, a tudóskép-zésről e helyen nem kívánok részletesen szólni, inkább rátérek harmadik fel-adatára, a szellem fegyverével vértezett hasznos honpolgárok nevelésére. Ez nem tartozik az egyetem ősi hivatásai közé, de az új korban az egyetem meg-nyitotta kapuit az ifjúság nagy tömegei előtt, ifjak előtt, akik nem tudósok, de a közélet hasznos polgárai akarnak lenni. Ugyanakkor az egyetem, amely azelőtt anyagilag független volt, elfogadta az állam támogatását. Szent-Györgyi Albert dr. ezután azt fejtegette a továbbiakban, hogy az egyetem ezelőtt csak tudósokat képzett és magas tudományt hirdetett. Az ifjúság tömege azonban ma már nem akar tudós lenni. Középút azonban nincsen a nevelés terén, s az egyetem előbb-utóbb kénytelen lesz előadásait két csoportba osztani. – Határozottan állítom – mondotta, hogy az egyetemnek alkalmazkodnia kell hallgatósága és az élet igényeihez. Egész közoktatásunknak, úgy a középfokú, mint a magas oktatásnak egyik alapvető hibája, hogy a tanítást a tananyag, nem pedig a hallgató szemszögéből ítéli meg. Itt egy másik alapvető kérdésre, az egyetem tanítói és nevelői hivatására tért át, és megrajzolta a közéleti ember ideálját. Szent-Györgyi Albert dr. így folytatta nagykoncepciójú székfoglalóját:
Kritika a középiskolai oktatásról
– Az egyetemnek sokoldalú feladatai teljesítésénél nagy nehézségekkel kell küzdenie. Egyik nagy nehézsége, hogy a középiskola nem adja meg neki a szük-séges támogatást és száraz, túltömött anyagával elfeledkezik a jellem és a szel-lem kifejlesztéséről s padjainkba gyakran küld önálló gondolkodásra képtelen, fásult, görnyedt hátú 18 esztendős aggastyánokat, akik az egyetemet csak lép-csőnek tekintik egy nyugdíjas állás elnyerésére, melyet legszívesebben a nyug-díjon kezdenének, és akiket rémület tölt el, ha az ember tőluk önálló gondol-kodást követel. Úgyszintén nem végzi el a középiskola számunkra a szükséges kiválogatást, s nem tudná elvégezni még akkor sem, ha szigorát fokozná, mert az élet és az iskola méretei nem azonosak. Egy színjeles érettségi bizonyítvány nekünk nem ad felvilágosítást arra, hogy gazdája kiválóság avagy értéktelen magoló. Kívánatos lenne, hogy padjainkba csakis azok kerüljenek, akikben megvan az adottság a szellemi pályára, tekintet nélkül a szülők anyagi vagy társadalmi helyzetére, mint ahogy nemzeti érdek lenne az is, hogy azok, akik-ben a képesség megvan, csakugyan padjainkba is kerüljenek. Másik nehézség az egyetemeknek túlzsúfoltsága, a hallgatóság és tanszemélyzet aránytalansága.
Ennek következménye, hogy a katedra lépcsője tanár és hallgató között gyakran
Kormányzó urunk beszédével, országraszóló fényes ünnepség keretében…
áthidalhatatlan távolságot jelent. Pedig nevelői és tanítói hivatásunkat csak úgy teljesíthetjük igazán, ha a tanár tanítványának nemcsak cenzora, de barátja, munkatársa és idősebb testvére. – Őszintén remélem, hogy ez az ifjú egyetem meg fog birkózni tudni feladataival, és hogy Szeged barátságos levegőjében meglesz a bensőségteljes, meghitt viszony tanárok és tanítványok között, mert csak ily közösség mellett remélhetjük, hogy eleget tehetünk annak a feladatunk-nak is, hogy ifjúságunkba oltsuk azt az izzó hazaszeretetet, amely nem a jel-szavak hangoztatásából, a mások gyűlöletéből vagy eltiprásából áll, de abból, hogy a hazaért a legnagyobb áldozat is csekély legyen, hogy a hazáért ne csak meghalni, de ami annál sokkal nehezebb, élni is tudjunk. – Feladataink súlyo-sak, felelősségünk nagy, erőink csekélyek, így kérjük Isten segedelmét, hogy hazánknak békét, nekünk pedig erőt adjon a munkához, s evvel a kérésünkkel együtt egy másik fohászt is küldjünk az Egek Urához, hogy a mi patrónusunkat, Magyarország kormányzóját, vitéz nagybányai Horthy Miklóst sokáig éltesse.
Üdvözlő beszédek
A nagy tapssal fogadott beszéd után a kolozsvári Ferenc József Tudomány-egyetem tanárainak képviseletében Buza László dr. jogi kari dékán mondott üdvözlő beszédet. Hangoztatta, hogy a kolozsvári és a szegedi egyetemnek egy a lelke, és a kolozsvári egyetem tanárai mindig hálával gondolnak Sze-gedre, és kérte, hogy Szegeden is mindig szeretettel gondoljanak Erdélyre.
Pálfy József dr. polgármester a város közönsége nevében mondott üdvözlő szavakat. Bejelentette, hogy Szeged város lakossága teljes mértékben értékelve Szent-Györgyi rektor szép gondolatát, az ifjúság iránti szeretettől indíttatva, 5090 pengővel hozzájárul a központi egyetemen létesítendő diákklub beren-dezéseinek költségeihez. Az összes többi egyetemek és magasabb fokú oktatás képviseletében Wendl Aladár, a József nádor műszaki egyetem tanára mondott üdvözlőbeszédet, majd Strausz Gyula53 negyedéves magyar–német szakos hallgató megkapóan szép, szárnyaló beszédet mondott az ifjúság nevében.
Végül Szent-Györgyi rektor néhány meleg zárószóval befejezte az ünnepséget.
A közönség a Szózat elhangzása után percekig kitörő lelkesedéssel ünnepelte Magyarország kormányzóját, aki szeretetteljes mosollyal fogadta a tüntető lelkesedést, majd a rektor felkérésére a tanácsasztalhoz lépett, és beírta nevét az egyetem aranykönyvének első lapjára: Horthy, 11 / XI 940. A második
53 Magyarosított nevén Nyikos Gyula (1919–2003) a Szegedi Egyetemi Ifjúság elnöke, 1945 után az USA-ba távozott, New Yorkban főiskolai tanár volt, német nyelvet és irodalmat tanított.
csütörtök, 1940. november 14.
oldalra Teleki Pál gróf neve került. A megnyitó ünnepség után a kormányzó úr és kísérete azonnal a pályaudvarra hajtatott. Az egyetem épülete előtt vára-kozó gépkocsijáig az egyetem tanácsa kísérte el Magyarország kormányzóját.
A kint várakozó tömeg leírhatatlan, szűnni nem akaró lelkesedéssel ünnepelte a kormányzót. Teleki Pál gróf miniszterelnök, Varga József miniszterek és a Szegeden maradt előkelőségek a Hóman Bálint miniszter által adott ebéden vettek részt a Tisza-Szálló nagytermében. Az előkelőségek a Lél-motorossal 3 óra 40 perckor visszatértek a fővárosba. Itt említjük meg, hogy az egyetem megnyitó ünnepségéről a rádió jól sikerült helyszíni közvetítést adott.
Az egyetemi ifjúság lampionos felvonulása
Hétfőn este 8 óra tájban a Turul Szövetség bajtársi egyesületeibe tömörült egyetemi ifjúság lampionos felvonulást rendezett a város utcáin. Az ifjak, akik-hez a szegedi munkásifjúság küldöttsége is csatlakozott, fél 9 tájban a központi egyetem elé vonult, ahol Szent-Györgyi Albert rektor, az egyetemi tanács tagjai és Szily Kálmán államtitkár fogadták őket. Az ifjúság szónokai: Teehy János, Fodor József és Rónai István rövid beszédekben kifejezést adtak az egyetem megnyitása feletti örömüknek, és biztosították ragaszkodásukról az egyetem vezetőségét. A beszédekre Szily államtitkár és Szent-Györgyi rektor válaszolt.
csütörtök, 1940. november 14.