a kormány, augusztus 1-én pedig a honvéd

ség kivonulván Szegedről, néma lett a nemrég még hangos város, széthullott mint kéve, minden nemzeti intézmény. Havi Mihály színtársulatának tagjai a szél­

rózsa minden irányában szétszéledtek. Megszűnt a színpadon a m a g y a r szó, a magyar dal, összetörtek a hegedűk, elnémult a tapsvihar, kialudtak a rivalda lám pásai. . . S 'következett egy hosszú, nagyon hosszú, sötét éjszaka .. .

A katonai hatóság csakhamar szervezte a polgári hatóságot, Bonyhai (Perczel) István neveztetvén ki főnöknek. Ennek pedig első dolga volt a rendőrséget újjáalakítani, melynek kötelességévé tétetett

kémke-5 Szegedi Hírlap 1849. 2. és 29. szám. Helyárak : számmal jegyzett hely 45 kr., földszint 30 kr., második hely 15 kr. p.

pénzben.

Ill dés utján kifürkészni a közhangulatot, ellesni egyesek beszélgetéseit, nyilatkozatait, egyszóval minden rend­

őri felügyelet alatt volt. Különösen az egyesületek, vendéglők, kávéházak, korcsmák s színházak feletti állandó felügyeletet gyakorolta szigorúan a rendőrség.

A hazafias érzés a telkekből nem halt ki ezen szo­

morú idő alatt sem : hamu alatt'lzzott a parázs s amint alkalom adódott rá, lángra is lobbant a nemzeti lel­

kesedés. Talán egy közintézmény se volt erre oly alkal­

mas, mint a színház, ahol egy-egy hazafias szó, haza­

fias mondás, vagy csak célzás is, sőt egy-egy arc- vagy lábmozdulat rögtön tüzet gyújtott.6

Szegény színészek s színésznők érezték első sor­

ban az abszolutizmus ökleit. Börtön, birság és taps között lebegett életük. Nem tudták, mely percben idé­

zik meg őket a policei elé, honnan legalább is birság nélkül nem tért vissza egy sem közülök.

Világos után a szegedi tanulóifjúság játszott első Ízben magyarul s 1850. junius 11-én s 493 frt 32 kr.-t adott át a nőegyletnek, mint három műkedvelői előa­

dás jövedelmét.7

A hivatásos színészek közül Latabár Endre s a Döhie-féle társulat jelent meg elsőnek 1850. végén.

De mily szegényes kilátásokkal kezdte meg működé­

sét. Hat-hat előadásra hirdetett bérletet. De bizony így is rosszul ment dolguk. Ugyanez év nyarán e társulat a nőegylethez ajánlatot nyújtott be az egylet telkén (ma Kelemen-utca, Haggenmacher-sörcsarnok) építendő nyári színkörre nézve. Ez a hely központi fekvésénél fogva kiválóan alkalmasnak mutatkozott nyári színkör céljaira, ellentétben a rókuson messze kint fekvő hét pacsirta színkör helyétől.

6 Tóth Soma, a „Szegedi dalszintársaság“ egykori tagja pl.

kitáncolta a „jaj be huncut a n ém ely et s lábaival oly figurákat csinált a közönség óriási tapsai mellett, melyek világosan beszél*

tek.“ (Molnár Gy. : Világostól —Világosig II. k. 60. old.) 7 Szmollény N. : A szegedi nőegyl. tört. 207. old.

112

A nőegylet az 1850. jul. 28-diki választmányi ülé­

sen tárgyalás alá vette a színtársulat kérelmét, hajlan­

dónak is mutatkozott a telek átengedésére, a feltéte­

lek megállapítására pedig saját kebeléből bizottságot küldött ki. Ez az akció volt kiindulási pontja az első szegedi állandó színház megépítésének, mely bárha magánvállalkozás utján s szerény keretekben is és iiiem egészen a színészet hasznára, — csakhamar meg­

valósult.

1851. nyarán Hetényi társulatát találjuk Szegeden.

Hogyan ment dolga, nem tudjuk. Csak az aug. 17-iki botrányról s ennek következményeiről vannak érte­

süléseink. E napra ugyanis, mint az uralkodó szüle­

tési napjának előestéjére díszelőadást rendelt meg Bonyhay megyefőnök s a Feleky-pár vendégjátékát ilyennek kívánta hirdetni. A színigazgató félt a közön­

ség tüntetésétől is, a megyefőnök haragjától is, s vé­

gül arra határozta el magát, hogy nem rendez díszelő­

adást. Elővette a »ITüség próbájá ét, amiben a megye­

főnök célzást látott. A közönség közé is kiszivárgott a díszelőadás iránti parancs megtagadása, mire zsú­

folásig megtöltötte a színházat s Bonyhay megjelené­

sekor éktelen lármában tört ki. Az egész nézőtér fü­

tyült, zajongott, tüntetett a megyefőnök ellen. Bony­

hay másnap magához idézte az igazgatót, lehordta s eltoloncolással fenyegette az egész társulatot. Első dolga pédig a színházból való kilakoltatás volt. A tüntetés rendezésével a belvárosi kaszinót gyanúsí­

tották s annak több tagja ellen el is rendelték a vizs­

gálatot. Azonban semmit sem lehetett a kaszinó tag­

jaira rábizonyítani.8 A felsővárosi kaszinó vette szár­

nyai alá a megszorult magyar társulatot s tágas helyi­

ségében adott menedékhelyet az előadásokra. Ettől fogVa sokáig és sokszor játszottak színészeink a felső­

városi kaszinó helyiségeiben.

8 Budapesti főispán levele Bonyhayhoz 1851. okt. 12-ről s Bonyhay válasza 1851. okt. 16 ról.

113

Négy évig, 1854-ig nem volt színészete Szegednek.

Ekkor Latabár Endre9 társulata jött Szegedre s előbb a felsővárosi kis kaszinóban, később a városházi szín­

házban, majd a hét pacsirtában10 játszott. Eleintén nem jól ment dolga a társulatnak, de amint Bonyhav István megyefőnök zaklatni kezdte a színészeket és a zsandárokkai való szétveréssel fenyegette őket, attól fogva a közönség tüntetőleg kereste a színházat, hogy a főnököt s tisztviselői karát ezzel is boszantsa. Végre is a magyar színészet győzött s a Bonyhay által párt­

fogolt német színészek csak a magyar színészek egy játékának jövedelméből utazhattak el Szegedről. Mol­

nár György ehhez a társulathoz jött a nyár folyamán s tőle ez évadról igen értékes leírást bírunk.11

Latabár 1854. nyarára Balatonfüredet kapta meg s őszre visszatér Szegedre, de decemberben Szabad­

kára távozik. 1855. husvétján Latabár Szabadkáról visszajön Szegedre s a közönség pártolása mellett ját­

szik, mígnem a mind fenyegetőbben föllépő árviz- veszedelem a polgárság figyelmét teljesen elvonta a színháztól. Csak Jánosiné (Polákovicsné) s Felekyné jutalomjátékai vonzották be a színházba ismét a kö­

zönséget. Innen Balatonfüredre ment a társulat.

1855—56. közti télen Ujfalussv Sándor társulata játszik a színházban, de súlyos viszonyok közt. A közönség apathiába sülyedt, elmaradt a színházból.

Szegény színészek nagyon sokszor üres ház előtt hir­

dették az igét. Ismét vendégjátékokhoz fordultak s különösen Bulyovszkyné vendégjátékai mentették meg a társulatot a bukástól.

9 A legkitűnőbb vidéki igazgató volt. Nagy zenei műveltsége kiváló énektanitóvá s karmesterré avatta. A proporciót megszün­

tette s fixumot adott. Igazgatása reformáló hatással volt a magyar színészetre, mely a drámát meghonosította. (Molnár Gy. : Világos­

tól—Világosig 150—151. old.)

10 A Hétpacsirtai szinkört Latabár alakíttatta át. Volt benne 22 páholy, 300 zártszék, 400 karzati ülő, 600 karzati álló és 400 földszinti állóhely. (Molnár Gy. : V ilágostól-V ilágosig 147. old.)

11 Molnár Gy. : Világostól—Világosig II. k. 142—167. old.

8