SmoUíUb À S Ze^C ni

SmoUíUb À S Z e ^ C n i

színészei történen.

AZ ELSŐ ÖNÁLLÓ SZEGEDI SZÍNHÁZ (1 856- 1883).

(A z e r e d e t i k é p „ S z m o j l é n y N. b i r t o k á b a n . )

A S Z E G E D I M A G Y A R N E M Z E T I S Z Í N É S Z E T

SZÁZÉVES TÖRTÉNETE

I R T A

, S Z M O L L É N Y N Á N D O R

A DUGONICS TÁRSASÁG TUDOMÁNY- MŰVELŐ OSZTÁLYÁNAK REND. TAGJA

B U D A P E S T , 1906.

Í ^ Á T h l Jr f ÓF^ B I Z O M A N Y A .

Szeged, 1906. Endrényi Lajos könyvnyomtató műhelyéből.

Nagyságos

D & K E L E M E N B É L A

o rs zá g g y ű lé s i ké p v ise lő u rnák, m int a m a g y a r n e m ze ti s z in -

^ & m ű v é s ze t a la p itó ja $

K E L E M E N L Á S Z L Ó d é d u n o k á já n a k ,

h a za fia s tis ztele tte l a já n lja

A S Z E R Z Ő .

Leszállt a függöny. A játéknak vége, Elmúlt a legutolsó felvonás.

A színésznek szétoszlik közönsége, Homályba vész a büszke ragyogás.

Mi balgaság volt vágyni hirre, névre ! Helyét a szinen majd átveszi m ás, Tilinkó hangja rezdül át a p u s z tá n ...

Ha elhangzott, ki gondol rá még aztán ? Ki gondoljon ránk, mondjátok meg nékem, Ha egymást önmagunk feledjük el'?

Akik sírokban porladoznak régen, Támadjanak szivünkben újra fel ! S te, csöndes álmodó a síri mélyben, Akinek lelke itt lebeg közel,

Szeretve s m egbocsátva... ó fogadd hát Emlékezetünk laurusz-ága lombját !

(M artos F e ren c : Komlóssy Ida színésznő sírjánál.)

I S K O L A I S Z Í N H Á Z A K .

a) Jezsuiták szinjátékai.

Az iskolai színjátszásokat Németországból ti je­

zsuiták hozták be, kik 1561. január 1-én engedélyt kaptak Magyarországon letelepedni.

Megelőzőleg is találkozunk vallásos előadások nyomaival, az u. n. karácsonyi mysteriumokkal1 és pünkösdi játékokkal, melyek napjainkig fönmaradtak, de ezek távolról sem befolyásolták a színészet s színi irodalom fejlődését. Pozsonyban már 1440-ben volt húsvéti iskolai szinielőadás,2 majd a bártfai, szin­

tén XV. századbeli színi előadásokról tesznek Íróink említést, hol is a Megváltó életét, szenvedéseit s halálát mulaták be a tanulók tanáraik vezetése mel­

lett. Sőt 1560-ból ismerjük Szegedi Lőrinc »Teo- phaniá«-ját, melyet németből fordított magyarra.3 A magyar történeti életből pedig »Balassa, Menyhért árui­

tatása« maradt ránk ismeretlen szerzőtől.

1 Kovács János : Karácsonyi myszteriumok. (Szegedi Hiradó 1879. évf. dec. 19., 20. és 25-iki számok.)

2 Dr. Vali Béla : A magyar szinészet története. Bpest 1887. 6. old.

3 Dr. Vali B. : u. ott 9. old.

I.

8

A jezsuiták letelepedésüktől, egész 1773-ig, a rend­

nek eltörléséig irányították a nevelés-oktatást Magyar- országon. Eszközeik közül nem utolsó helyen szere­

pelnek a nyilvános vitatkozások s a többnyire klasz- szikus és vallásos, majd nemzeti tárgyú iskolai szini- előadások.

1561. szeptember 1-én megnyitják Nagyszombat­

ban a kollégiumot, mely után iskoláikkal gyorsan há­

lózzák be az egész országot, különösen az északi és nyugoti megyéket, — Magyarország akkori legvédet- tebb helyeit, — de sőt 1578-ban Erdélyt is megszerzik.

Az ifjú nemzedék nevelése s oktatása céljából, meg a hitben való megerősítésre tanmódszerük a nyilvá­

nosság előtt való kitüntető szereplés volt. Ezt az ün­

nepélyes alkalmakkor rendezett vitatkozások és szkii- előadások rendezésével érték el. Ezek révén az ifjú nemzedéket s ezek hozzátartozóit megnyerték elveik­

nek, később az ének, tánc, zene és fényűzés által pedig lefegyverezni látszottak az egyszerűségben élő protestánsokat, sőt a kegyesrendieket is.

A színdarabokat nagyobbrészt latin nyelven adták elő.4 Tárgyuk különböző volt. A szentirás megraga- dóbb részei, Jézus és a szentek élete s története, majd a régi klasszikus világ mithologiája, erkölcs-példázó, majd világi és magyar nemzeti történeti események képezték a színjátszás tárgyát. A darabokat részben átvették, részben németből fordították, de sokszor ma­

guk a jezsuita atyák álltak be szerzőknek.

Hogy a színpadra, berendezésekre, jelmezekre s öltözékekre sokat költhettek, az csak természetes, hisz akadtak bőkezű pártfogóik, másrészt a külső hatás is megkövetelte azt. A darab elrendezését s betanítását a magister ludi (rendező mester, játék mester) telje­

sítette. Ezt a legügyesebb, legkedveltebb tanárok kö­

zül választották ki, mert hisz munkájának eredményé-

4 A nemz. muz. könyvtárában lévő 180 jezsuita dráma közül mindössze 27 magyar nyelvű s 10 magyar tárgyú. (Bayer í. : a nem­

zeti ját. szin. tört. Bpest, 1887. I. k. 30. old.)

9

161 függött iskoláik sorsa. A színházat az iskolában, vagy ennek közelében állították föl, még pedig sokszor nagy terjedelemben, hogy a meghívott szülők, elő­

kelőségek s tanügy barátok kényelmesen elférjenek, meg hogy a legnépesebb jelenetek is bemutathatok legyenek.

A XVII. században az iskolai színjátékok énekkel, tánccal s zenével kibővítve jelennek meg. A költségek természetesen megszaporodnak. Ezek födözésére hol előkelő pártfogók: egyes főurak, hatóságok, testületek stb. akadnak, hol pedig a bevételeket e célra tőkési­

tik. Sopronban még alapítványra is bukkanunk (Esz- terházy-alap),5 melyből szegénysorsu, a szinielőadás- ban kitűnő eredményt felmutató tanulót jutalmaznak.

Az iskolai szinielőadásoknak befolyással kellett lenni a társas életre is. S itt kezdődik az iskolai drá*

mák befolyása a magyar nemzeti színészet megszületé­

sére. Mert amikor az iskolából s zárdából kinőtt ifjak és leányok az életbe léptek ki, lehetetlen, hogy a fia­

tal hév, a dicsőség-szomjúság ne ösztönözte volna őket iskolán kívüli színjátszásra is. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem neje pl. 1628-ban palotájában szinielőadást rendez 30 előkelő urhölgy s ur közreműködésével, 1677-ben pedig Forgách Ádám gróf országbíró pozso­

nyi palotájában magyar nyelvű előadást rendeznek az előkelőségek.6

Innen már csak egv lépés választ el attól, amikor főuraink a magyar nemzeti színészet megteremtését sürgetik, annak maecenásaivá szegődnek s telkük egész erejével küzdenek a nemzeti nyelv pallérozá­

sáért.

A jezsuiták színjátszásának nyelve nem leheteti más, mint a hivatalos és társas életben is ez időben divó latin. Ez természetes. Az iskolák tanítási nyelve a latin volt, a nemesség ezt használta hivatalban, a

5 Dr. Vali Béla: id. inunk. 36. old.

6 Dr. Vali Béla: id. műnk. 39—40. old.

10

családi életben, a társas érintkezésben; a magyar nyel­

vet egyelőre még csak a parasztság beszélte. A refor­

matio kezdete óta azonban a jezsuiták is a nép nyelvét kezdték használni, még pedig magyar vidéken a ma­

gyart, más helyen a környékbeliek anyanyelvét. Ezt az üdvös fordulatot, mely köz- és főnemességünk meg- magyarosodására is hatással volt, egyrészt a refor­

matio terjesztői azon törekvésének köszönhetjük, hogy az uj tanok hirdetésénéj a nép nyelvén kellett szóla­

mok, másrészt a kegyesrendiek hazafias munkálkodá­

sának. A jezsuiták csakhamar fölfogták a latin nyelv kizárólagos használatából rájuk háramló hátrányokat s utánozták a protestánsokat és kegyesrendieket. A XVIII. században az iskolai színpadokon rohamosan hódit a magyar nyelv s gyors egymásutánban szület­

nek a nemzeti nyelven irt nemzeti szellemű s tárgyú színdarabok. A magyar nyelvet azonban a jezsuiták­

tól a kegyesrendiek hódítják el végleg s viszik szín­

padra. Őket a nép nyelvén tartott szinielőadások s nyilvános vitatkozások teszik népszerűkké s emelik csakhamar jóval a jezsuiták fölé.

A jezsuiták hanyatlásuk idejében, a szinielőadások külső pompájával az ének, zene és tánccal iparkodnak régi pozíciójukat megtartani,7 inig a kegyesrendiek a nemzeti nyelvvel s a nemzeti történelem alakjainak bemutatásával s a népiességre való törekvéssel vonják iskoláikra a közfigyelmet, keltik föl maguk iránt a polgárság szeretetét. Amazok gazdagsággal bástyázzák körül régi hatalmukat, ezek nemzetiességgel indulnak el hóditó utjokra. A győzelem végül a kegyesrendieké lön.

Az iskolai drámák jelentősége a XVIII. század vége felé mindinkább csökkent. A közönség irodalmi

7 A komáromi jezsuita gymnasium iskolai szinházában olaj' festésű díszletek, Velencéből hozott ruhák, fényes fegyverek stb.

voltak. Némely előadás 2—300 forintba került (dr. Takács Sándor : Benyák Bernât élete s a magyar oktatás ügy. Bpesti kegyesrendi fögymn. 1890—91. évi értesitőjében 25. old.)

I l

Ízlése tisztult is, emelkedett is, s már nem elégítették ki őt a szerzetesek jól rosszul összetákolt, átdolgozott, vagy fordított darabjai, melyekből az életet jelentő hús és vér hiányzott. Az ifjaknak a művészettől sok­

szor távol álló kísérletei is elégtelenek voltak már a nézők szemében, úgy, hogy a magyar nemzeti iroda­

lom újjászületésével, főleg kiváló főuraink buzgólko- dása s támogatása mellett, az iskolai színjátszástól külön, önállóan — noha ezek befolyását el nem tagad­

hatni, — csakhamar megszületett a világi, hivatásos magyar nemzeti színészet.

Az iskolai drámák nem képezik ugyan szülőanyját a magyar nemzeti világi szülészetnek, de a szerzetes- rendiek keze-nyoma még igen sokáig megmaradt a hivatásos színészeten. Hisz tanárok voltak az ifjúság színi mesterei, ők voltak az első szinmüirók, átdolgo­

zok vagy forditók, de jó sokáig ők voltak a szellemi élet vezetői is, minélfogva a színházak első táplálói is lettek. Különösen Dugonics András és Simái Kris­

tóf kegyesrendi tanárok munkálkodására kell itt hi­

vatkoznom, kiknek hatalmas befolyása volt a magyar nemzeti színészet kialakulására s a szinmüirodalom fejlődésére.

Helyesen jegyzi meg egy színi történeti iró,8 hogy

»gyakorlati ismereteket, színpadi teknikát, első dráma­

íróinkat, első színészeinket mind az iskolai drámák­

nak köszönhetjük, és ez, elfogulatlanul Ítélve, a je­

zsuiták nevelési rendszerének sikere. Ennek tudhat­

juk be, hogy nemzeti színészetünk, dacára az elfogult­

ságnak, csakhamar gyökeret ver és a közönség lel­

kesedéssel üdvözli a világi színpad nemzeties törek­

véseit. A jezsuiták nevelési rendszerét, eljárásukat kifogásolni lehet, de el kell ismernünk, a drámairo­

dalom történelmében díszes hely illeti meg őket: az iskolai színpad fel virágozta tóit és a nemzeti színészet megteremtésének előmozdítóit«.

8 Náményi Lajos: Aváradi színészet története. Nvárad, 1898.

11. old.

12

b) Piaristák szinjátékai.

Színi történeti Íróink a magyar nemzeti színészet szempontjából is egyértelmüleg nagy jelentőségűnek tartják a kegyesrendiek föllépését hazánkban.

A szabadalmazott jezsuita irányzat lekötve tartotta ugyan a közfigyelmet, de a nagyon szegényes kegyes­

rendi szerzet ennek dacára nemcsak alapot tudott magának teremteni hazánkban, hanem csakhamar ki is tudta zökkenteni menetéből a jezsuita irányzatot s rövid idő múlva túlszárnyalta őket. Ennek egyedüli oka a nemzeti szellem ébredezése s a piaristáknak ehhez való alkalmazkodása volt.

A kegyesrendiek 1666-ban kerültek hazánkba, az idő tájt, amikor javában folyt a fölszabadító hadjárat.

A török félhold fénye hanyatlóban, a magyar közszel­

lem emelkedőben volt. S ahol a török elvonult a ma­

gyar területről, ott nyomban megjelentek a kegyes- rendiek.

Első színdarabjaik még latin nyelvűek voltak, de csakhamar átérzik a helyzetet, s magyar nyelvű, ma­

gyar tárgyú, magyar szellemű szinielőadásaikkal egy csapásra meghódították a polgárságot, ugyannyira.

hogy ez sokszor a legnagyobb áldozattól sem riadt vissza minden izében magyar szellemű iskoláik fen- tartását s fejlesztését illetőleg. Szép példa erre éppen a szegedi letelepülés.

A jezsuiták s piaristák iskolai nevelése közötti párhuzamot legkiválóbb Íróink fejtegetik. Beöthy Ákos9 igy ir róla: »Az egész tanítás (a jezsuitáknál) arra volt irányozva, hogy egyes szemelvényekből meg­

ismerjék az irály szépségét, a szerencsés fordulatokat, a megkapó részleteket és ily módon a rhetorikai si­

ker titkát elsajátítsák. Nem az értelemnek önálló, or­

ganikus működésére, hanem az emlékezetnek gépies természetű kipallérozására helyezték a hangsúlyt. Ne-

9 Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése, küzdelmei. L rész. Bpest 365. oldal.

velő rendszerünkben kiváló helyet foglaltak el a szini- előadások. Ezekkel hódították meg leginkább a kö­

zönséget. Az előadásokra eljöttek messze földről az emberek, a tapsnak, tetszés-zajnak nem volt se szeri, se száma. Végre is azonban az érdekeltek rájöttek arra, hogy ez nem a megfelelő eljárás az ifjúság kikép­

zésére. Ilynemű tapasztalatok voltak okai a kegyes- rendiek nagy elterjedése és népszerűségének, kik tud­

valevőleg a jezsuitákkal ellenkező irányt követtek. Kü­

lönösen ápolták a magyar szellemet, ezzel verték le őket«.

Ferenczi Zoltán dr., a kolozsvári szülészet tudós történetirója igy jellemzi a két irányzat közti különb­

séget:10 »De kivált utánozták őket (t. i. a jezsuitákat) minden irányban, kivált kezdetben, a többi szerzetes iskolák (kegyesrendiek, pálosok, ferencrendiek stb.), melyek egész oktató rendszerüket átvették az iskolai előadásokkal együtt s kivált mivelték azon idő óta, hogy a jezsuiták eltörlésével (1773.) ezek iskoláit is kezükbe kapták. De két lényeges különbség azonnal szembeötlik. Egyik az, hogy e szerzetek nemzetiek voltak s igy hiányzott bennük az azokat jellemző in- ternationális vonás. Ebből folyt az, hogy habár iskolai drámáik szintén Terentius és más példányok után­

zatai, de ők jobban szolgálták a hazai Ízlést, közel álltak a honi földhöz, a nemzet szivéhez, s igy bár csekély Ízléssel, ki nem fejlett irodalmi érzékkel, de az irodalomnak szolgáltak, rá fejlesztőleg is hatottak.

Egy Dugonics, egy Simái drámái a világi szinpadra is eljutottak s ott meg is maradtak hosszabb időig.

A másik lényeges különbség, hogy ezek nem vallották a stabilismus elvét. Ezért oktatásukban a jezsuitákat gyorsan túlszárnyalták, kivált a piaristák s innen az a keserű ellenszenv, mellyel e rend iránt viselkedtek;

mert főleg nekik tudták be népszerűségük hanyat­

lását«.

10 Dr. Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története. Kolozsvár, 1897 56—57. old.

14

Yáli is azt Írja.11 hogy »a kegyesrendiek feltűnően gyakorta játszanak magyarul. E két utóbbi rendnek (t. i. a piaristák s pálosok) virágzása az iskolai szín­

játékkal nem esik egy időbe. Midőn az iskolai szín­

játék divatba jött, már a pálos-rend nem birt oly nagy jelentőséggel, mint azelőtt, mig az 1660. körül honosul!

kegyesrendiek csak 1815. (?) után jutottak nagyobb jelentőségre. Úgy a pálosok, mint a kegyesrendiek e szerzetek szegénysége miatt a színészet történetében nem anyagi áldozatok, mint a jezsuiták, de szellemi termékeik magyarossága által vivtak ki emlékezést«.

A piaristáknál találkozunk latin nyelvű előadá­

sokkal is, de nem ritka a magyar sem. Pállva István már a XVIII. század derekán sürgeti a magyar nyelvű színjátszásokat s neki köszönhető, hegy a piaristák felkarolták a magyar nyelvű előadásokat.12 Még a »já­

tékszín« elnevezés is piaristától (Benyák Bernât) ered.

Az erdélyi besztercei s medgyesi piarista gimnáziumok a XVIII. század első felében s dereka körül latin színi játékokat rendeznek,13 de a szegedi intézet 1721—1731.

között már magy|ar darabokat ad elő.

Prónai Antal, Dugonics András életrajzának érde­

mes Írója szintén tollhegyre veszi a jezsuita s piarista irányzat közti különbséget, mondván:14 »A jezsuiták iránya megalkuvást nem tűr, az egyszer nagy körül­

tekintéssel megállapított rendszertől eltérni nem akar; a piaristák alkalmazkodóbbak, iskolai rendsze­

rükbe szívesen vesznek fel uj tárgyakat, a kor viszo­

nyaival gyorsan megbarátkoznak, a nemzethez simul­

nak. A jezsuiták gazdagok és az előkelők nevelői is­

koláikban s ehhez képest iskoláik is fényesek, ünne­

peik pompásak; a piaristák szegények, hihetetlenül csekély alapítványokkal elégszenek meg, inkább a kö­

11 Dr. Vali Béla: id. műnk. 45—46. old.

12 Dr. Takács Sándor: Benyák Bernât stb. 118. old.

, 13 Dr. Ferenczi Zoltán: id műnk. 57. old.

14 Prónai Antal: Dugonics András életrajza. Szeged 1903. 80. old

zéposztály nevelői és épületeik is nagyon szerények;

egész irányuk demokratikus .

Dr. Takáts Sándor jellemzése a piaristák iskolái­

ról:15 »Hazafias, nemzeti szempontból fogták fel az iskola jelentőségét is. Nagyon jól tudták, hogy csak az iskolák képesek egy uj, hazafias érzésű nemzedéket neveim, csak az iskolákban mehet teljesülésbe a szebb jövő reménye. A tanárkodást tehát nemzeti missió­

nak tartották«, — s színházaikról:16 »Ez a kölcsönös hatás (az iskolai s világi színjátszás közt) különösen a piaristák iskolai szinjátékain látható és tanulmá­

nyozható. Egyedül ez a szerzet tanított megszakítás nélkül napjainkig, e szerzet tanárai: Dugonics, En- drődy, Egerváry, Simái voltak színészetünk első mű­

velői, s ez a szerzet művelte az iskolai színjátékot akkor is, midőn a világi színpadok már kezdtek az ország nag3mbb városaiban virágzani. A piarista is­

kolai színjátékok történetében szemlélhetjük a fokoza­

tos fejlődés legszebb példáit. Az iskolai színműírók ugyanis a mult (XVIII.) század vége felé már a világi szinpad számára is dolgoznak, s igy esik, meg, hogy ugyanazon színmüveket egyidőben hozzák szilire az iskolák és szinházak . . . . Amint azonban időhaladtá­

val erősödött a világi sziniirodalom, az iskolai szín­

játék mindinkább veszített jelentőségéből . . . (és) .. . sokkal kényelmesebbnek látszott a napról-napra sű­

rűbben megjelenő világi színdarabok átdolgozása ...

Az iskolai színjáték tehát a modern színészettel még szorosabb összefüggésben van, mint a misztériumok­

kal és a farsangi játékokkal. Az iskolák rendszeres előadásaikkal századokon át veteményes kertjei vol­

tak a drámai költészetnek; az iskolák ébresztették a közönségben a vonzalmat és szeretetet a színészet iránt; az iskolák papjai és tanárai voltak a világi szini­

irodalom első munkásai; az iskolákban kiképzett diá­

kok lettek első színészeink, az iskolai szinielőadások

15 Benyák Bernât: stb. 45. old.

U. ott 92. old.

honosították meg a szinlapokat és a színi cenzúrát.

Az első énekeseket és zenészeket is az iskolai színpad nevelte«.

A piarista iskolák levéltárai — fájdalom — kevés anyagot nyújtanak a kutatásra. A tanárok által megírt iskolai színdaraboknak legfölebb csak a cime, vagy emléke maradt meg föl jegyzésekben,17 a kéziratok el­

kallódtak. Maguk a szerzők sem iparkodtak azokat megőrizni, hisz az egyik iskola részére irt darabot a másik iskola nem adta elő, sőt ugyanazon iskola sem játszott el kétszer egy darabot.18 A színjátszások­

nak nevelési « s tanítási célja volt: a nyilvános elő­

adásokat lámpaláz nélkül megszokni, az emberi gyar­

lóságokat ostorozni, az erényt dicsőíteni, a vallásossá­

got emelni. Ezt az előadásokkal elérvén, a segédesz­

közre, a kéziratra többé nem volt szükség. Legtöbb­

ször elnyelte a papírkosár.

A reánk maradt föl jegyzésekből mindazonáltal egész bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy a piarista iskolai színházak igen nagy súlyt fektettek a magyar nyelvre s igy a magyar színjátszásra.19 A színjátszásba ők vezették be a magyar nyelvet, ők hozták be a magyar történeti tárgyat s magyar szellemet, ők vit­

ték színpadra elsőbben a tőről metszett magyar ala­

kokat, a világi színi irodalmat ők kezdték művelni s buzdították tanítványaikat azok továbbmüvelésére, ők nevelték az első szinésznemzedéket s ők a legerősebb kapocs az ‘iskolai és világi színjátszás közt. Bayer József ezt írja róluk: »A piaristák szerepe az iskolai

17 A szegedi kegyesrendiek levéltárában egyetlen darabot sem találhattam.

18 Dr. Takács Sándor: Benyák Bernât stb. 93. old.

19 Pállya István piarista Írja: „ . . . magyar komédiáknak tovább való folytatására az is ösztönt adott, hogy az illetén iskolabéli magyar játékok által az ifjúság a magyar nyelvben gyakoroltassák és hogy az ifjak a merészséget és az böcsületes emberek között való tiszteséges, nyájas társalkodást édes magyar nyelvünkön elő­

adott komédiákból szinte ugv fölkaphattyák, mint a deák komé­

diákból." (Dr. Takács Sándor: Benyák Bernât stb. 103. old.)

17

dráma terén magyarosság dolgában vetekszik a pálo­

sokéval, irodalmi közrehatás tekintetében pedig mesz- sze fölülhaladja még a jezsuitákét is. Elég legyen a magyar drámának és szinészetnek múlt századvégi első munkásaira, egy Dugonicsra, egy Simáira, egy Endrődyre hivatkoznunk, hogy lássuk, mily közvetlen kapcsolatba jut a piaristák iskolai szinjátéka a drá­

mával és szülészettel«.20 Még a pesti első magyar vi­

lági színjátszást is piarista látta el színdarabbal.

Simái : Igazházi.)

2) A magyar dráma irodalom tört. Bpest, 1897. I. k. 65. old.

2

IL

A SZEGEDI PIARISTÁK SZINJÁTÉKAI.

A török hódítás megakasztotta Szeged fejlődését.

De nemcsak fejlődését, hanem magyar jellegét is ve­

szély fenyegette. Az idegen uralom alatt délről ide- huzódott szlávság, majd később, az 1686. évi felsza­

badítás után a császári katonai uralom s ennek védő szárnyai alatt megizmosodott német polgári elein mind több és több jogot követelt magának minden téren, a magyar elem rovására.

Az 1719-iki passarovitzi békében a bánság) is felsza­

badulván, a török szomszédság végleg megszűnt, de a nyelvi idegenség ezzel együtt fokozottabb tért hó­

dított. A belvárosi templomban a magyar hitszónokla­

tot beszüntették, német lön a prédikáció nyelve egész a XIX. század első harmadáig; a dalmaták pedig kü­

lön dalmát hitszónoklatban részesültek egész a XVIII.

század végéig.1

Az ifjúság iskolázás nélkül nőtt fel, amiről a ta­

nács a püspökhöz intézett levelében igy szól: »az if­

júságot, amely ekkoráig vadon és parasztul nevelke­

dett fel mind városunkban, mind körülfekvő tarto­

mányokban«.2 Nem volt intézmény oly nemzedék ne­

1 Pap János: A piaristák Szegeden. Szeged, 1886. 18. old.

2 Pap János: U. ott 5. old.

19

velésére, mely az eltespedt várost tudásával, művelt­

ségével fölemelhette volna a másfélszázados sülye- désből.

Ilyen viszonyok között adta ki III. Károly király a város szabadalom-levelét 1719. május 21-én, mely a többek közt igy hangzik: » . . . aliisque locis puhhcis, pro eommuni civitatis bono applicandis, theatri vide­

licet domibus jaculatoriis . . .«3 (» . . . más nyilvános helyeknek, amelyek a város közhasznára vannak, színházak, lövőházak és más nyilvános helyek felál­

lítására . . .« (engedélyt adni jogot ad a városnak.) A jezsuiták sikertelen kísérlete után a város a piaristákkal bocsátkozott tárgyalásokba, egy Szegedéin felállítandó gymnasium vezetése céljából. Temesváry János főbíró körültekintő ügyessége folytán a piaris­

tákkal kötött szerződést a király 1720. febr. 20-án alá­

írta.4 1720. jul. 21-én meg is érkeztek Szegedre a kegyesrendiek s a tanács részükre a mai belvárosi templom mellett, az Iskola-utcában jelölt ki egy bódé- szerű épületet az iskola, a mai Révai-utcában pedig a társház céljaira. ,A jövő 1721. év őszén megnyílt az intézet, mely ettől fogva Szeged s a délvidék köz­

művelődési középpontja Ion. Nevelési irányukat saját történetírójuk igy Írja le: » . . . soha sem szűntek meg a piaristák eg}7 utón haladni Szeged város polgáraival, kik törekvésükben bennük mindenkor hűséges támo­

gatókra, önzetlen munkásokra s azonos érdektársakra találtak. Már maga a szellem, mely a kath. egyház ezen legifjabb /szerzetes rendjének alkotmányát át­

lengi, nagyon elősegité a magyar városokban meg­

honosodását, kivált oly városban, mint az Alföld szive, Szeged, hol a polgárelem és polgárerény az uralkodó.

Egyszerűség, mesterkéltség nélkül, jámbor vallásosság, zajtalan munkálkodás a látszatra törekvés kizárásával, rend-, kötelesség- és vendégszeretet, valamint áldozat- készség, melyek a tősgyökeres magyarság fő jellem-

3 Szeged város titk. levéltárában 138. sz. a.

4 Pap János: U. ott. 18. old.

2

20

vonásai, a hivatott piaristákban sem hiányoznak. Ezek tevék elődeinket népszerűekké Szeged városban s ked­

vessé azok előtt Szeged városát.«5

A piaristák letelepedésével a városban némi szel­

lemi élet kezdett pezsegni. Nyilvános előadásaik, vi­

tatkozásaik (defendatiok), melyek mindenkor a tanács­

beliek s a szülők jelenlétében folytak le, kell, hogy nyomokat hagytak az elmékben s szivekben. Iskolájuk megnyitása után két évvel, 1723-ban6 már szinielőadást rendeznek.7 Melyek voltak az első színdarabok : nem tudjuk; még kevésbé ismerjük azok tartalmát, szer­

zőik, vagy :á szereplők neveit, de Péchy Domokos tanárnak {1721—1734.), az első színjátékok vezetőjé­

nek neve biztosíték arra, hogy nyelvben és szellem­

ben is yoltak magyar előadások is. Az ő nevéhez fűződik az iskola megerősödése, a színjátékok mind sűrűbb ismétlődése. De mellette a költői lelkű Fiala Jakabnak, a költészeti s szónoklati osztályok ez időbeli vezetőjének munkássága is értékes lehetett.8

Az előadott darabok között magyar nyelvüeknek s tárgyuaknak már csak a lakosságra való tekintettel is kellett lenniök. Péchy Domokosnak két ily szegedi szomorú játéka maradt fenn: »Koháry István« és

»Szápáry Péter«,9 melyek a történelem e kiváló alak­

5 Pap János: id. műnk VI. old.

6 Ferenczi (57. 1.) azt állítja, hogy elsőnek a pesti piaristák Írtak iskolai drámát 1725-ben. Látjuk ez téves.

7 Prónai Antal: id. műnk. 22. old. Ebből az évből a következő tanácsi följegyzések maradtak fönn: „Perceptor uraimék kegyelme­

tek! Ezen comissiom szerint tisztelendő pater piarista uraimék in- stantiájokra, mivel komédiát produkálni kívánnak, fizessen nyolc rénes foréntokat“ majd u. ezen év okt. haváról: „Perceptor uraimék kegyelmetek ! Ezen comissiom szerint tisztelendő pater piarista ura­

imék instantiájokra, az produkálandó komédiára huszonöt rénes foréntokat fizessen.“

8 Fialának 1722-ben Nyitrán két magyar tárgyú darabját ad­

ták: „Korvin János, vagy a megjutalmazott erény“ és „István moldvai vajda, vagy az előre nem látó gondoskodás“ (lásd dr. Takács Sándor id. műnk. 105. old.).

9 Pap János: id. műnk. 304. old.

21

jainak dicsőítését s a magyar erények magasztalását célozták. Hogy mikor adták elő Szegeden, arról nincs tudomásunk. Az alatt a 13 év alatt, melyet Péchy Szegeden töltött el, lehetetlen, hogy több darabot ne irt volna. De a többinek emléke sem maradt fenn.

Péchynek hazafias tárgyú iskolai drámáit életrajzírói (Kátsor és Korányi) magasztalással említik. Ebből következtethetni, hogy drámái magasan kiemelkedtek ennek a kornak iskolai drámái közül.10

Az 1732. évből is maradt fenn szinielőadás emléke.

Ugyanis Szlopnyai Elek megvizsgálván az iskolákat, ez év május 29-én tiszteletére a tanulóifjúság Péchy Domokos vezetése 'mellett a Simon atya (Tarnóczi Simon?) által irt drámát játszotta el.11 Ennek a darab­

nak se ismerjük a címét s szereplőit.

Legnagyobb érdeme azonban Deményi László ta­

nárnak van a szegedi iskolai színjátszás körül. De­

ményi László mint Fiala Jakab utóda, a költészeti s szónoklati osztályok vezetésére jött Szegedre s nagy tapasztalatával, széleskörű tudásával, szónoki képes­

ségeivel a legerősebb oszlopa Ion a szegedi gymna- siumnak. Az ő tanácsára építette a város az első is­

kolai színházat, melynek történetét igy adja elő: »Kö­

rülbelül jul. 1-je körül üdülés céljából a Tisza-parton ülök s azon időben néhány tölgy- és fenyőgeredával megrakott hajó kötött ki; mire, nem tudom, minő ösztöntől vezéreltetve a folyótól egyenesen a Curiába megyek. Itt leültetnek s mielőtt a szenátorok szét­

mentek volna, előadom, hogy minő árukat hoztak a Tiszán, hogy ez épülethez minő alkalmasak volnának azok s hogy végre maga a színház is az ifjúság ké­

szítésére minő szükséges volna: — Rögtön véleményt kérnek; mindenkinek nézete kedvező, Írnak a pénz­

tárnoknak, szinházépitése elrendeltetik«.12

10 Dr. Takács Sándor: Benyák Bernât stb. 11!. old.

11 Pap János: U. ott 303. old.

12 Deményi L; Felavató beszéde.

A deszka-alkotmány a gymnasium közvetlen szomszédságában levő üres telken csakhamar fel is épült. Méreteit, formáját, beosztását, fölszerelését13 nem ismerjük. De oldalfalakkal, tetőzettel ellátva s igen nagynak kellett lennie, hisz a város polgársága egyetemének ez időben egyetlen nyilvános közműve­

lődési helye volt. »E színház pompás, tágas, azf előadók és hallgatók számára egyformán kényelmes helyiség, melyre a város nem kímélte a költséget«.14

A színház felavatása 1735.15 augusztus 1-én tör­

tént és pedig Deményi László tanár latin ünnepi be­

szédjével, melynek teljes szövege ránk maradt.16 A

»Hála Szózat« (az egész beszéd magyar fordításban, Várady Károly volt szegedi kegyesrendi főgymn. ta­

nár, jelenleg székesfehérvári tankerületi kir. főigaz­

gató ur szivességéből a kötet végén) igen érdekes rész­

leteket tartalmaz. Beszédeihez hét év múlva irt elő­

szavában keserűen panaszkodik, hogy »ámbár a leg­

közelebbi években meggyőződtem, hogy annak a szín­

háznak a tekintélye, mely színház az én első kérésemre közköltségen felépülve oly örömet szerzett minden müveit embernek, — megfogyott; s hogy egy bizonyos inkább nagyobb szájú, mint tekintélyű ember nem átallotta úgy a tek. tanács bőkezűségét, mint az én gondoskodásomat és törekvésemet a leghevesebben megmarni: de tervemtől nem engedtem magam el­

tér ill et ni . . .«

A »Hála Szózat« szerint a szinház »nagy költ­

séggel, és úgy a hallgatók, mint a szereplők kényel­

mére épült . . .«

13 L Deményi L. felavató beszédét.

14 Prónai Antal: id. műnk. 22. old.

15 Dr. Takács Sándor: Benyák B. élete (96. oldal) hibásan 1745-re és Liszka B. : A szinészét első nyomai Kecskeméten (8 old.) 1725-re teszik a megnyitást.

16 Ladislai Damiani a Sancto Nicolao, et sholiis piis clerici reguláris sacerdotis, et eloquentiae professons, orationes in variis, Hungáriáé gymnasiis Habitae Tirnaviae 1742. ipag. 821—358).

Célja volt: »a szini játékok alkalmával amit a tanulóifjúságon csak észreveszünk, a nyerseséget a szokásokban, az ízléstelenséget a testtartásban, a fer- deségeí az állásban, az elhanyagolást a mozgásban, járásban tés fekvésben: rögtöni intéssel megjavítjuk s helyreigazítunk a tagjártatásban minden darabost $s parasztosat, minden elpuhultságot és lágyságot, min­

den túlzást és fölöslegeset. A szini játékokkal a ta­

nulókban a harag, gyülölség és boszu indulatainál az éles, ingerült, heves beszédet gyakoroljuk, a szo- morkodóktól hajlékony, lehangolt, teli és érzelmes beszédmodort kívánunk, a vigsággal, örömmel és tré­

fákkal telt szerepeknél sima, gyöngéd, vidám és szelle­

mes hangot követelünk; a félénkek beszédet szerény, habozó és alázatos kiejtéssel mérsékeljük, az emlékező tehetséget Fabius szerint műveljük, — s ami a legfőbb, az ifjúságot elszoktatjuk a remegéstől, a szónoklás s a nyilvános föllépés félelmétől«.

Ez a majd kétszáz esztendős beszéd oly szépen jellemzi az akkori iskolai színházak rendeltetését, hogy ma sem lehetne jobban megírni.

Reizner J. azt állítja,17 hogy »alig ha adhattakf az uj színházban magyar darabokat, mert a hallgató­

ság túlnyomó része idegen ajkú volt . . . De magyar darabokat már azért sem igen adhattak, mert az iskolai drámák, komédiák és más szónoki előadások többnyire latin nyelven készültek.« Mint látjuk, ez téves állítás.

Többször említi a beszéd a »színházi deklamá- lást« is, melyre az időben, a közéleti szereplésre elő­

készítve törekedtek az iskolák. Elmondja továbbá a színházépítés történetét, majd megjósolja, hogy »meg­

történhetik a sors ^ a p á sa i következtében, hogy a színház épülete tönkre megy, hogy vizár, földrengés, vagy más ellenséges tűz elpusztítja: de sohasem tűnik

17 Szeged színészete. (1719— 1860.) Irta: Könyves I. (R. I.) Szegedi Napló 1900. évf. nov. 26-diki szám.

24

el emléke az ifjúság leikéből, a gymnasium évkönyvei­

ből s irodalom emlékeiből . íme, beteljesedett!

Hogy a színház fölépítésével a szinielőadások mind gyakoriabbak lehettek, <^z kétségen felül áll. Az erre vonatkozó feljegyzések azonban nagyon hézagosak.

Annyit tudunk, hogy 1755-ben farsang alkalmával Plau­

tus »Menaechmi«-jét adták elő,18 majd a hires Tarnóczi Simon Dugonics András kedves poesis s rhetorika ta­

nárának ggy saját darabját s az év vége felé'Tarnóczi- nak egy^Jij darabját és Plautus Áululariáját játszották, 1756-fyan pedig Szent Katalin napján rendeznek nagy tyálvános előadást, a rektor nevenapján pedig beszé­

d j é t tartottak, elegiákat adtak elő s Plautus Pseu- dolusát mutatták be.

Perczel Imre tanár 1757—58-ban nevelési irány­

darabját adatja elő »Adakozó öregekről és a fösvény ifjúról,«19 mely egyike a legelső, Szegeden magyarul írott daraboknak. Perczel Dugonicsnak egyik legjobb akarója s irodalmi működéséért mint tartományi fő­

nök nemességre ajánlotta.20

Dugonics András, aki a színműíró Tarnóczinak kedves tanítványa volt (1750—56-ig), mint jó tanuló bizonyára többször fellépett s innen keltezhetni; a szín­

pad és irodalom iránti szeretetét. 1762-ben Dugonics András Szegeden mint tanár megírja első irodalmi termékét, egy magyar nyelvű vígjátékot s azt elő is adatja nagy tetszés mellett.21 Azt is megjegyzi, hogy Szegeden nem <igen volt eddig szokásban magyar nyelvű színdarabokat játszani.22 Első irodalmi sike­

rében szülői is gyönöyrködtek, kiknek fiuk dicsősége rendkívüli örömet okozott. Fájdalom, Dugonics e da­

18 Prónai Antal: id műnk. 22. old.

19 Prónai Antal: id. műnk. 40. old.

20 Dugonics András följegyzései. Bpest, 1883. 85. old.

21 Prónai Antal: U. ott 40. oldal.

22 Szlopnyai Elek már 1743-ban megsürgeti a szegedi gym- nasiumban a magyar nyelv sikeres oktatását. (Dr. Takács Sándor : Benyák Bernât stb. 66. old.)

25

rabjának se címét, se tartalmát, se szereplőit nem is-.

merjük.23

1767-ben Kalazanti Szt. József emlékére tartottak a tanulók a szent férfiú éle té ü l irt jelenetekből is­

kolai drámai előadást. Ugyanezen év szeptember 4-én Karaba József tanár tartott drámai előadást a költé­

szeti s szónoklati osztályok növendékéivel, 1768-ban Lengyel Domokos tanár a minimistákkal Kalazanti Szt. József életét mutatta be, Hájos Gáspár tanár - pedig 1769-ben latin s magyar nyelvű vígjátékokat

adat elő tanítványaival.24 -j

Benyák Bernât 1770-ben került Szegedre, egy évre. * mint próbaéves tanár a sintaxisták vezetésére s isko­

lai drámáiért a polgárság annyira megszerette, hogy folyamodik visszahelyezéséért.25 Több drámát irt Sze­

geden, latint és magyart, mely utóbbiak közül kettő maradt ránk: »Joász, Judeának királya« tragédia női szerepekkel és »Mostellária« (Plautus vigjátékának át­

dolgozása).26 Mindkettő folyékony nyelvezetével, jó magyarságával, lendületes cselekvényével bizonyára nagy hatással adatott Szegeden.

íme, a szegedi piaristák hazafias munkálkodása.

Amikor a magyar nyelv még mindenütt idegen, ők már magyarul szólaltatják meg a gondjaikra bízott ifjúságot s első irói is egyszersmind a szegedi iskolai színpadnak.

Később, 1807-ben az ifjúság a színházlátogatástól minden valószínűség szerint a színjátszásoktól is el- tiltatott. Még szülőik kíséretében sem volt szabadj

23 Csapiár Benedek néhai szegedi tanárnak iratai között állí­

tólag több Szegeden irt s előadott iskolai dráma van, de ezekhez csak most, elhunyta után lehet majd hozzáférni.

24 Pap János: id. műnk. 307—BOB. oldal.

25 „Anno 1770. Szegedni admotus, tani profectu discentium quam Scenis theatralibus nunc patrio nunc latino calamo de- duktis non mediocriter cumulavit addictain iám conatibus suis publie! existimationem, susceptani que de se superiorum opinionem“

*dr. Takács: Benyák Bernât stb. 88. oldal).

20 Dr. Takács S: Benyák Bernât stb. 111—114. old.

26

színházban, nyilvános tánc- vagy mulatóhelyeken meg­

jelenniük.27 Ez a szigorú felsőbb rendelet visszahatása volt a József császár-korabeli tanszabadságnak.

Ez időtájt az iskolai színpadok általában kezde­

nek veszíteni jelentőségükből, hogy helyet adjanak a világi színjátszásnak. A szegedi piarista tanárok büsz­

kék lehetnek arra, hogy mennyi színműírót adtak a magyar nemzeti szinmüirodalomnak. Elég említeni Benyák Bernátot, Csapiár Benedeket, Deményi Lász­

lót, Dugonics Andrást, Fiala Jakabot, Hájos Gáspárt, Horváth Cyrillt, Perczel Imrét, Péchy Domokost, En- drődy Jánost stb.

A szegedi társház évkönyveiben még 1841-ről van fölemlítve szinielőadás (latin nyelven) majd 1860. de­

cember 2-án Somhegyi Ferenc igazgató tiszteletére lendezett az ifjúság, természetesen magyar nyelvű szinielőadást;28 a következő 1861. május 2-án Bara­

nyai Zsigmond házfőnök névünnepén, jul. 30-án pedig a létesítendő Dugonics-szobor javára játszott a tanu­

lóifjúság a színházban, ez utóbbi alkalommal a » Hon­

védhuszár«-t adván elő.29

Még egy ifjúsági színjátszásról tudunk: 1865. jul.

30-án Krümmer J. Henrik főigazgató tiszteletére a nő­

egylet színházában adtak elő színdarabot köztetszés mellett.30

Hogy mi lett az 1735-ben épített iskolai színházból : nem tudjuk. Deszkaalkotmány lévén, bizonyára nem sokáig bírta ki az idők viharát. De hogy'ünikor pusztult el, arra nézve nincsenek adataink.

27 Pap János: id. inunk. 311. oldal.

DUGONICS ANDRÁS MAGYAR NEMZETI IRÁNYA.

III.

A dalmát származású, szegedi születésű Dugonics Andrásnak igen jelentős szerep jutott osztályrészül úgy a magyar nemzeti, mint különösen a magyar szini irodalom fejlesztésében.

Érdemeit növeli, hogy német és latin korszakban tör utat a magyar nemzeti eszméknek, még pedig min­

den támogatás nélkül. Társak nélkül teremtette meg a magyar népies iskolát s vitte be az irodalomba a magyar zamatot, magyar szellemet, magyar ős-erőt, magyar nemzeti történetet. Mint később a Kisfaludyak, Vörösmarty Mihály, majd Arany János: a múlt dicső­

ségét tárta nemzete elé, hogy az ősök példáinak köve­

tésével nagygyá, hatalmassá fejlődjék a magyar, hogy vesse /le ’idegen köntösét, térjen vissza nyelvéhez, s a nemzeti géniusz zászlaját magasan lobogtassa.

Dugonics András a szegedi szülészet történetével a legerősebb vonatkozásban van. Nemcsak azért, mert itt járt iskolába, itt játszott először színpadon s itt kezdé meg szinirodalmi munkálkodását, de leikébe itt plántálódott be a magyar faj, magyar történelem, ma­

gyar haza rajongó szeretető, mely később a szinmü-

28

irodalom terén is őt az első iró úttörők közé avatta s nevét az irodalomtörténetben is örök emlékezetűvé tette, de sőt darabjait néha Szegedre 'is plántálja (Toldi Miklós).

A hazafias szegedi piaristák iskolájába járt 1750—56-ig s ez idő alatt bizonyára többször részt vett mint szereplő az iskolai színjátszásokban. Kedves tanárának, Tarnóczi Simonnak szindarabjai mély be­

nyomást tehettek a költői lelkű 15—16 éves ifjúra, Tapolcsányi Gergely házfőnök pedig nemcsak beve­

zette a magyar irodalomba, de munkálkodásra is buz- ditotta.1 Egyik levelében meg is említi, hogy a ma­

gyar nyelv ápolására a Tapolcsányitól kapott Gyön- gyössy munkáinak olvasása ösztönözte.2

Tanuló korában valószínűleg minden esztendőben játszott a szegedi tanulóifjúság a még Demény László által alapított iskolai színházban, bár reánk csak egy­

némely előadás s előadott darab emléke, legfeljebb cime maradt.

Nemzeti érzéssel eltelve 1756—58-ig Privigyén no- viciuskodik, hol a mathematika mellett történeti ta­

nulmányokkal foglalkozik. Valószínűleg itt is játszott színpadon, mert a privigyei noviciusoknak tanulmá­

nyukhoz tartozott a színjátszás. Innen Nyitrára, majd Nagykárolyba megy, hol magyar verseket, beszédeket ir, nyelvtörténeti hagyományokat s népdalokat gyűj­

töget.3 1761-ben Szegedre helyezik tanárnak. Itt kezdi meg irodalmi működését, még pedig egy magyar nyel­

vű vígjátékkal, melyet az iskolai színházban előadnak.

Dugonics az előadásról azt Írja, hogy az nagy feltűnést keltett a népes hallgatóság előtt,4 annyival is inkább, mert Szegeden nem volt szokásban a magyar nyelvű

1 Prónai Antal : id. műnk. 24. old.

2 Tapolcsányi a legkiválóbb tanárok egyike volt. Kortársa azt Írja róla, hogy méltó volna Pázmány Péter főpapi székére. (Dr. Ta- káts Sándor : Benvák Bernât stb. 6Ó. old,)

3 Prónai A. : U. ott 33. old.

4 Prónai A. : U. ott 40. old.

színjátszás. A darab örökre elveszett. Még csak címét vagy tárgyát se ismerjük.

1762-ben Nyitrára helyezik. Itt elmélkedéséket ir, melynek bevezetésében erős fogadalmat tesz a magyar nemzeti irodalom ápolására, fejlesztésére. »Érzi ma­

gában az irói hivatást, de nem tudja, miképpen, mily téren fog használni hazájának; átérzi a nemzeti esz­

me fontosságát, szivében élénken lüktet a hazafias érzelem, de szeme még nem látta meg a neki meg­

felelő tért .5 1765-ben Vácra helyezik, ahol Plautus

»Menaechmi« c. színdarabját dolgozta át s adatja elő tanítványaival 1766. jun. 29-én Szalbeck Károly h.

püspök jelenlétében, még pedig — ami iskolai szín­

játékokban ritkaság számba megy — egy női sze­

reppel. Három évi medgyesi tanárkodás után ismét Vácra kerül (1769—70.) hol németből latin színdarabot ir »Opimius« címmel s előadatja 1770. május 28-án növendékeivel.6 Ez a darab élénk irodalmi vitát kel­

tett.7

Mint egyik legsikerültebb iskolai vígjátékot Dugo­

nics »Gyöngyösi« címmel magyarra átdolgozta 4 fel­

vonásra, 1789-ben pedig újra átformálta »Tárházi«

címen 5 felvonásra. Szegedi irók8 azt állították, hogy Dugonics » Gyöngyösi«-t változatlanul később »Tár­

házi« címmel látta el, oly céllal, hogy a pesti magyaV színházat ezzel a darabbal nyissák meg s Simái Kris­

tóf » Igazházi «-j át csupán azért fogadták el Dugonics darabja ellenében, mert abban igen hálás női szerepek voltak.9

5 Prônai A. : U. ott 43. old.

6 Prônai A. : U. ott 61. old.

7 Dr. Ferenczi Zoltán (id. műnk. 57. old.) úgy véli, hogy Dugo­

nics e darabot Medgyesen irta. De ez téves

8 Kovács János : Dugonicsnak egy ismeretlen szinmüve (Sze­

gedi Hiradó 1877. évf. 15. és 16. sz ) c. cikkében.

9 Endrődi Sándor: Dugonics András. Bpest, 1881. 130. old..

A francia színpadokon a színésznők jó későn jelennek meg (Marie Fairét, Marie Vernier a XVI. század derekán). Molière társulatában a női szerepeket még férfiak játszák.

30

A szegedi irók tévedtek. Mert igaz ugyan, hogy

» Gyöngyösi«-t Dugonics »Tárházi« cimen átdolgozta, de az átdolgozás » Gyöngyösi«-nél gyengébb lévén, soha nem adta ki s igy még kevésbé nyújthatta be a pesti színházhoz. Kéziratban maradt meg a Nemzeti Mu­

zeum kézirattárában.10 Vácott még Plautus »Asina- riaja«-t dolgozta át. De nem adatta elő sehol.11

Mária Terézia felállítván 1760-ban a magyar ne­

mesi testőrséget, megkezdte a németesítést. Jól tudjuk, hogy céljával ellenkező eredményt ért el, mert a ne­

mes ifjak is úttörői lőnek a magyar irodalomnak s már 1770. körül hatalmasan lendül a romantikus is­

kola. B. Szabó Dávid megalapítja a klassikus iskolát, még pedig II. József császár németesitő törekvései ellensúlyozására. Egyik, Dugonics Andráshoz 1789-ben intézett levelében azt Írja: » . . . ámbár minden költ­

ségemből kifogytam, . . . csak égi madár módra ten­

gődve élek is . . . itt maradok Magyarország szélén megmozdíthatatlan ellenkőfalul a németségnek ...

készebb vagyok mégis inkább éhen halni meg, mint­

sem hogy én valamit németül tanítsak«.12 Dugonics pedig 1790-ben rezt a verset jegyzi föl:

10 K. J. azon állítása tehát, hogy a Tárházi „ . . . 1789-ben íratott, minden bizonnyal azon alkalomra, hogy legyen magyar színmű a Theatrum megnyitására . . téves, mert még 1769/70-ben íratott. D. darabjában nincs is női szerep (Tárházv, Ágyusi : kapi­

tány, Deáky : artium liberarium magister, Polgári : városi lakos, Gondosi : Tárházi mindenese, Sehonnay : lézengő, Trammel : német csapiáros, Versei : poéta, Pisztoli : Ágyusi főinasa, Pesti : Ágyusi másik szolgája, Tentás : Deáki inasa) s igy kétségkívül iskolai drámának készült. Hogy D. e darabot a pesti Theátrum megnyitá­

sára felajánlta volna, a puszta föltevésen kívül más bizonyíték nincs. Azt is tévesen állítja K. J., hogy ez D. első darabja volt.

Hogy a Tárházi nem eredeti darab s nem más, mint Gyöngyösi átdolgozása, maga a szöveg is igazolja. (Bővebben Hahn Adolf:

Dugonics Tárházi-ja. Egyetemes Philologiai közlöny 1883. évf. III.

kötet).

11 Prônai A. : U. ott 62 old.

12 Endrődi Sándor : id. műnk. 20 oldal.

ai

. . . Nyakadon a német, Lesi életedet.

Fojtja szabadságod, Rontja tartományod, Feji erszényedet, Kiszopja véredet, Fényedet torkolja, Neved marcangolja — Szenveded ezt? . . .13

íme, a magyar szerzetes tanárok! A nemzeti küz­

delem első harcosai!

Dugonicsot 1772-ben Nyitrán találjuk, hol éppen az időben épitették újra a leégett iskolai szinházat.

Itt adta ki »Trója veszedelmé«-t s itt barátkozott meg Perczel Imre, Benyák Bernât s Pállya István hires magyar színműírókkal.14 Különösen Pállya István, ki­

elsőnek sürgette az iskolai játszások megmagyarositá- sát,15 a nyitrai színjátszások nagy mestere lehetett irány adással Dugonics későbbi szinmüirói tevékeny­

ségére.

1773-ban nagyszombati egyetemi tanár lesz s itt szorgalmasan gyűjti az anyagot regényeihez s szín­

darabjaihoz. Ez időben az a büszkeség éri, hogy egyik tanítványa, Valla Jácint, nyitrai, később szegedi tanár az ő tiszteletére magyar nyelvű vígjátékot ir s adat elő s arra meghívja a mestert is.16 1777-ben az egye­

temmel együtt Budára költözik, hol 1788-ban megjele­

nik első magy-ar regénye, »Etelka«. Óriási hatása volt Dugonics e regényének. A kunyhótól a palotáig olvas­

ták, a leányokat Etelkának keresztelték az egész or­

szágban, a nők a regénye címlapján levő kép után Etelka-ruhát kezdtek viselni. A magyarázata ennek pedig az volt, hogy a regény II. József császár néme-

13 Ifj. Szinnyei József: D. A. följegyzései. Bpest 1883. 51. old.

14 Prónai A. : id. műnk. 71. old.

15 Dr. Takács Sándor : Benyák Bernât stb. 127. oldal.

16 Prónai A. : id. műnk. 86. old.

32

tesitő törekvései ellen íródott.17 Úgyszólván az egész nemzetet fölébresztette Dugonics, mely ettől fogva a népies iskola mesterének leghübb olvasója Ion. A színtársulatok átdolgozták színdarabbá s nagy tetszés­

sel játszották Pesten, Kolozsvárott, meg a vidéken is.

Ugyanebben a sorsban részesült »Az arany perecek«

is, mely később »Matskássy Julianna«18 címen köz­

kedvelt repertoir darabja volt a magyar társulatok­

nak. Megjegyzendő, hogy az »Etelka« eredeti mii.

»Az arany perecek« pedig minden valószínűség "sze1 rint egy »Briliantina Praetensio« c. ötfelvonásos latin tragédiából készült.19

A budai magyar színházban »Az arany perecek«-et 1792. junius 18-án adták Endrődy János piarista, ké­

sőbb (1818—1823.) szegedi házfőnök átdolgozásában s Dugonicsnak az előadás 160 váltó forintot hozott,20 a darabhoz a díszletek s ruhák pedig 600 frtba ke­

rültek.21 A következő évben ugyancsak a pesti magyar társaság »Etelka, vagy a megszomoritott ártatlanság«

c. színmüvét adta Soós Márton társulati tag átdolgo­

zásában. (Etelka átdolgozása).22

17 D. A. maga ezt Írja róla : „Ezen könyvem Írásának főoka vala Magyarországnak ekkori siralmas állapotja második József császárnak igazgatása alatt“. (Ifj. Szinnyei József: D. A följegyzései.

Bpest, 1883. 9. old.)

18 Ferenczi Z : id. műnk 108. old. u. itt (110 old.) e dara­

bot a társaság a következőkép ajánlotta : „ Ezen nemzeti dráma, mely egy hazánk leányának az ő szüleihez való nagy szeretetét adja elő, annyival kedvesebb előttünk, mivel azon kívül, hogy élő bizonysága annak, hogy a mi eleink között (midőn még idegen szokásokkal és erkölcsökkel az övék meg nem korcsosodott) nem vala nehéz sok jó erkölcsű magyar fejér személyt és férjfiat találni, egyszersmind élőnkbe tünteti azon tiszteletié méltó elhunyt eleinket az akkori öltözetben. A dolog valósággal történt Kolozsvárott, Erdélyben, a Bartsai Ákos fejedelemsége alatt“.

19 Prónai A. : id. műnk. 140. old.

20 Endrődi Sándor : id. műnk- 128 old.

21 Magyar Hírmondó 1792. évf 938.

22 Endrődi S. : U. ott 129. old A kolozsvári társaságnál

„Etelka szenvedései“ címen szerepelt Ferenczi Z : id. műnk. 109.

old.) A darab bővebb méltatása Bayer J. id. műnk. 1. k. 240—243. old.

Dugonics szinmüirói tevékenységére nagy befo­

lyással volt a pesti közönség lelkesedése.

De rajongott a színpadért azért is, mert haza­

fias törekvéseinek abban hatalmas támogatóját látta.

1794-ben már maga is színdarabot ir a világi szín­

pad számára »Toldi Miklós« és »Etelka Karjelben«

címen, melyeket »Jeles történetek« cim alatt ad ki,23 1795-ben pedig megírta s kiadta e történetek második részét »Bátori Mária« és »Kun László« címmel.

»Etelka karjelben« 1794-ben került színre s egyik gyenge darabja Dugonicsnak. Meglátszik rajta, hogy német munka után dolgozta át s idegen benne a hús és vér, egyedül a szó és köntös, valamint a történeti háttér (Zoltán fejedelem ideje) magyar. A darab Etele feleségéről, Etelkáról szól, kit férje Karjelbe (Finn­

ország) visz. Gyanakodván felesége erkölcsére s gya­

nakvását beigazolva is látván, bujában egy évig a Balti tengeren hajókázik. Visszatérvén Kar jelbe, nem találja feleségét; gyanúját teljesen bebizonyítva látja s újra ,a tengerre száll. Itt 16 évi kóborlás után egy vad szigeten köt ki, ahova meg Etelkát Kréka leányá­

val együtt vetette ki a vihar, mialatt férjét ment ke­

resni. Hosszú magán s párbeszéd után végre kiderül Etelka ártatlansága. A túlhajtott romantikának egye­

düli érdeme a magyar történeti háttér s hogy magyar nyelven adták elő.

Talán valamennyi darab között »Toldi Miklós«24 a leggyengébb, de bennünket legjobban érint, mert a cselekményt Szegeden játszatja le Hollós Mátyás korában s majd csupa szegedi szereplő van benne.

Meséje a következő: Toldi ezredes a szegedi vár pa­

23 Jeles történetek, melyeket a magyar játékszínre alkalmazott D. A. királyi oktató. Első könyv Pesten, Füskuti Länderer Mihály költségével és bötüivel. 1794. Tartalma: Toldi Miklós. Szomorú történet három szakaszokban és Etelka Karjelben. Szomorkás történet négy szakaszokban.

24 Budán először 1794. aug. 20-án, majd 1795. VI. 10, Pesten 1810. VII. 30 , 1812. VII. 2. és Í814. I. 17-én került szinre.

3