Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van…
A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!…
Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.
Márai Sándor
Ezek a sorok Márainak egyik 1980-ban írt prózai művéből származnak, „Judit… és az utóhang”
a címe. A cselekménynek ez a része a regényben 1945-ben játszódik, de jogos a feltételezés, hogy a rútak, tehetségtelenek és jellemtelenek nem csupán a kommunisták voltak, hanem ahogy az már negyven éve látszott: ők a mi korunk urai. A regényben ezt olvassuk például: „Mert most ők jönnek, mindenfelől, előmásznak, százmillióan és még többen. Mindenütt.” Egy száz-milliós és még nagyobb tömeg nem valamiféle diktatórikus elit uralma, hanem a korszellem.
Korunk szelleme pedig sajnos valóban értékromboló. A tömegtájékoztatás minden létező csa-tornáján ránk zúduló eszmék ellen csak a magunkban tudatosan kifejlesztett igényességgel véd-hetjük magunkat, figyelmeztetett Márai a Füveskönyvben is: „És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mér-téktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy ha-tosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyor-san, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben.
Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.”
Szükségünk van az igényesség mellett arra is, hogy felismerjük a korunkban zajló folyamatok lényegét. Ez a fejezet Vladimir Palko, szlovák kereszténydemokrata „Jönnek az oroszlánok”
című könyvének két részletével ad egyfajta iránytűt, hogy ne tévesszünk utat a mai dzsungel-ben. A két részletet a szerző nagyvonalú engedélyével közöljük. Ezek - Käfer István avatott fordításában - itt jelennek meg először magyarul.
Vladimir Palko: A forradalom szerinti ember
Részlet a Jönnek az oroszlánok című könyvből
“Az ember önistenítésének csábítása elsődleges és öröktől való a teológiában és a filozófiában, és végül a gon-dolkodók többsége megadja magát neki. Azok a legrosszabbak, akik tudatuk teljében választották az önistenítést, az emberfelettiséget, hogy Isten az inkarnáció éppen ellenkező irányát választotta az emberiségnek, amivel ünne-pélyesen éppen az istenségtől való eltérésben érősítette.”
Rio Preisner: Amikor Európára gondolok
Az euro-amerikai kulturális forradalom az emberiség egész történetében soha nem látott mér-tékben abszolutizálja az ember személyi autonómiáját.
A kereszténység azt hirdeti, hogy az embert Isten teremtette a maga képére és hasonlatosságára.
Bemutatja azonban az ember bukását és bűnösségét. Az ember ténylegesen autonóm lény, mert esze és szabad akarata van. De az ember szabadságának nem bármilyen felhasználásával találja meg boldogságát. Maga nem üdvözíti magát, ehhez Isten kegyelmére van szüksége. Megkapta a Tízparancsolatot és a felebaráti szeretet parancsát. Megtartásuk belső küzdelemre vezeti, amelyben gyakran saját magát kell legyőznie. “A magad számára teremtettél minket, Uram, és nyugtalan a mi szívünk, amíg nem nyugszik meg benned.” Ezekkel a szavakkal fejezte ki Szent Ágoston az ember drámáját.
A modern kor kulturális forradalma antropológiai. Isten helyére emeli az embert és az embernek magát kell üdvözítenie szabadságával. E szabadság törvényeit magának kell meghatároznia. A forradalom szerint az ember Istenné tételét az ő jogaival kell biztosítani és megerősíteni. Joga-inak felhasználása meghozza az embernek élete teljességét, boldogságát az életben és az élet értelmét. Valahogy így.
Csakhogy ez egészen másképp van.
Nem mintha a keresztény kor emberének nem lettek volna jogai. Voltak neki. Jogai és méltó-sága abból a tényből eredt, hogy Isten képére lett teremtve és Isten gyermeke volt. Az az isten, aki teremtette, nem akármilyen isten volt, hanem Ábrahám, Izsák és Jakab Istene, az Ó- és Újszövetség Istene. Az ő tulajdonságaiból alakultak ki emberi teremtményeinek jogai is. Joguk volt például az életre fogantatásuktól természetes halálukig.
Az antropológiai forradalom avval emelte az ember autonómiáját, hogy vagy megtagadta Istent, mint létező lényt, vagy a jelentéktelenség, illetve a felismerhetetlenség helyzetébe taszította.
Isten megismerhetetlensége, jelentéktelensége vagy nem létezése okozta az emberi jogok kö-dössé válását is. Futószalagon keletkeznek az új jogok és konfliktusba kerülnek egymással.
Az ember autonómmá válásának további lépése, függetlensége a teljesen általános emberi ta-pasztalattól és az előző nemzedékek bölcsességétől.
Meghozzák-e ezek az embernek a boldogságot az életükben és új jogainak kiteljesedését?
Néhány évvel ezelőtt az egyik pro-life konferencián az előadó szuggesztív kérdést tett fel: “Me-lyik terhes nő, anya dönt az abortusz mellett, ha van mellette gyermekeit szerető apa, aki min-denoldalúan támogatja”?
Az éleslátás egy hirtelen pillanatában megértettük, hogy egy ilyen nő természetesen nem megy abortuszra. De akkor mit jelent az a “női jog”, amely a nő maximális tiszteletének,
szabadságá-aztán világos, hogy a férjnek, az apának “ebben a jogban” nincs döntése. És ha nincs döntési
“joga” abban sem, hogy az általa nemzett gyermek éljen, akkor már nem olyan nagyon köteles-sége, hogy minden körülmények között a nő oldalán álljon. A gyermeket váró nőnek a maga sebezhetőségében sokkal nagyobb szüksége van a támogatásra, mint máskor bármikor. Ebben a pillanatban az antropológiai forradalom filozófiája a támogatás joga helyett az abortusz jogát kínálja. A jog úgy gondoskodik magáról, ahogy tud. A jog maga csupasz marad.
Henryk Sienkiewicz Quo vadis c. regényében látjuk az ember új keresztény szemléletének elő-retörését, amely feltartóztathatatlanul kiszorítja a pogány római szemléletet. A rosszabbat a po-gány világból Néró romlott udvara képviseli. A legjobbat a popo-gány világból Petronius Arbiter.
Az összeütközést az új világgal a disputa képviseli Petronius és Tarzusi Pál között. Petronius összeütközik Néróval is, de ez a Pállal folytatott disputától eltérően halált jelent, Petronius a lakoma kellős közepén barátaival felvágatja ereit, és a szerelmes Euniké kíséretében távozik ebből a világból.
Min nyugszanak az eutanáziával történő méltóságos halál eszméi? Azon az elképzelésen, hogy mindazok a tízezrek, akik ezen az úton távoznak a világból (az eutanázia propagátorai szerint milliónyian kellene lenniük), egytől egyig tisztességes Petroniusok. Mi több. Meg kell említeni, hogy a pogány Petronius már csak megelőzte a Néró által küldött gyilkosokat, mert halálát már eldöntötték. Az eutanázia terjesztői szerint ma az ágyban fekvő beteg emberek valamilyen Pet-ronius felettiek, akik áthágják a keresztény remény határait is, és a halálában elérik a győzelmet az élet felett.
Ámde ez nem igaz. Az embernek földi élete utolsó stádiumában még nagyobb szüksége van támogatásra, felebaráti szeretetre, gondoskodásra, vigasztalásra, mint a terhessé lett nőnek.
Egészen a végéig kísérni kell őket és biztosnak kell lenniük ebben a szeretetben. Hallottuk, hogy gyakran depresszívek. Nem Petroniusok ők. A társadalom néha jelképesen, néha közvet-lenül sodium pentothalt kínál nekik.
Az sem igaz, amit a pornográfia szabadságának védelmezői elképzelték az emberről, hogy nyu-godtan használhatja a pornográfiát és aztán szükség szerin félreteheti. Az igazság az, hogy a pornográfia a drogfüggőséghez hasonló állapotot okoz, tehát az ember propagált autonómiája illuzórikus.
Ha valaki homoszexuális, a forradalom azt tanácsolja neki, hogy éljen szexuális hajlama szerint.
Abban megtalálja boldogságát. Az igazság azonban az, hogy ezen ajánlás elfogadása sok ho-moszexuális számára fizikai és lelki betegséget, gyakran halált is jelent.
A forradalom nem áll meg az ember autonomizálásában ott, hogy csupán az elszakítsa Istentől és az emberiség évezredes tapasztalatától. Meg kell szabadítani az embert az objektív igazság jármától is. Mi az igazság? Poncius Pilátus megvető kérdése a forradalom krédója, amelynek végén nincs pont, sem ámen, hanem kérdőjel.
Azok a tanulmányok, amelyek az abortusz káros hatásáról beszélnek a nő pszichikumára, a homoszexuális életmód káros hatásáról, a negatív egészségügyi következményekről a mester-séges megtermékenyítéssel fogant gyermekeknél, a pornográfia káros hatásáról és sok egyéb-ről, amelyek mégis léteznek, de nincs hatásuk a forradalom filozófiájára. A forradalom igno-rálja őket.
A forradalom, habár néha használja a hit—tudomány kettős tagolódását, néhány helyzetben szembe is fordul vele, hogy az emberek megismerjék a tudomány eredményeit. Elutasítja pél-dául a nők kötelező tájékoztatásának törvényét az abortusz természetéről, egészségügyi követ-kezményeiről. Ugyanígy elutasítja a törvényeket a hormonális fogamzásgátlót használó nők kötelező tájékoztatását az adott tabletta egészségügyi következményekről. Amikor 2009-ben a szlovák parlament jóváhagyta a törvényt az abortuszt kérő nők tájékoztatásáról, a Smer-párti
Richard Raši-vezette egészségügyi minisztérium már néhány hét múlva törvényjavaslatot ter-jesztett be, amely megfosztotta tényleges hatásától ezt a kötelező tájékoztatást. 92
2010 elején Pavol Minárik és Rudolf Bauer, a Szlovákia Konzervatív Demokratái — KDS par-lamenti képviselői törvényjavaslatot nyújtottak be a hormonális fogamzásgátlót használó nők kötelező tájékoztatásáról, valamint arról is, hogy ez a fogamzásgátló abortuszt okozhat. Egy valóban értelmes rendszer egy ilyen javaslatot természetesnek venne. A KDS javaslatáról szóló cikk alatt a Sme napilap internetes kiadásában azonban szenvedélyes vita alakult ki 252 hozzá-szólóval.93
Ezek a törvények ugyanis megzavarják az ember autonómiájának radikalitását. A természetes észből következő bilincsekbe zárják. A kereszténység ezt a kezdetektől éppen fordítva látja.
Szent János evangéliuma szerint: ”Ismerjétek meg az igazságot és az igazság felszabadít tite-ket.”
A forradalom eltörli a különbséget az erény és a bűn között, az értelmes és az értelmetlen cse-lekedet között. Amikor Szlovákiában vita folyt a lelkiismereti szabadságról, a liberálisok ősrégi példákkal hozakodtak elő, hogy az miért nem működhet. Ha a nőgyógyásznak joga van eluta-sítani az abortuszt vagy az eskető hivataloknak van joga elutaeluta-sítani két férfi összeházasítását, akkor a külügyminisztérium protestáns hivatalnoka hivatkozhat lelkiismeretére és elutasíthatja részvételét a tárgyalásokon Vatikán állam képviselőivel.94 Az értelmes kívánság az értelmetlen szintjére kerül. Az abortusz végzése évezredeken át nem volt az orvosok munkakörében, ellen-kezőleg, a legutóbbi időkig munkájuk értelme ellen volt. Két férfi házassága évezredeken át nevetést okozott volna. Ezzel szemben a tárgyalás az ellenféllel, akár ellenséggel emberemlé-kezet óta a diplomácia legalapvetőbb értelme volt.
Az ellenállás az egészséges értelemmel és az igazság megismerhetőségével szemben megvédi a forradalmat, hogy elismerje, a lelkiismeret szintén az értelemhez kötődik. Ha már lelkiisme-ret, legyen bármi tehető érte. „Kik maguk, hogy arról merészkednek dönteni, mit mond nekem az én lelkiismeretem?” Így gondolkodik a forradalom. Közben az élet mást mond. Az orvosok elutasítják az abortuszt, ami az élet állandóan ismétlődő folyamata. Ismétlődik azoknak az em-bereknek az esete is, akik elutasítják azonos nemű személyek összeházasítását. E konfliktusokat a reális élet hozza. A protestáns diplomata, aki nem akar tárgyalni a Vatikánnal, mesterségesen konstruált.
Az az elképzelés, hogy az ember időnként egészen könnyen képes értelemmel megkülönböz-tetni az értelmeset az értelmetlentől, a forradalmár számára elfogadhatatlan. Annak kimondása, hogy ez értelmes, ez meg értelmetlen, a forradalmár számára arrogancia. Hinni az értelemmel megismerhető igazságban számára veszedelem, amely keresztesháborúkhoz, boszorkányége-téshez és más borzalmakhoz vezet.
A forradalom szempontjából mi a legfőbb jó az ember számára? Minden irónia nélkül talán a szex. Konkrétan — a lehető legtöbb szex. A bölcs Chesterton ezt már a múlt század 20-ás éve-iben megmondta.
A forradalom e legmagasabb értéke számára a lehető legtöbb és minél korábbi szexuális neve-lést kell tömni a gyermekekbe. A szexnek nem szabadna olyan nem kívánt következményekkel járnia, mint a terhesség, ezért bármikor rendelkezésre kell állnia az abortusznak. A terhesség olyan kellemetlenség, hogy a brit nőgyógyászok és szülészek társasága javasolja
irányelveiben95: tájékoztassanak minden nőt, hogy a terhesség rizikós állapot, és hogy állan-dóan rendelkezésre áll az abortusz, ami megszüntetheti terhességüket. Ha valakit vonz az azo-nos neműség, adja át magát az ilyen szexnek. Az ilyen életmód destruktivitása ellenére. A sze-xuális élvezet ugyanis magasabban van a forradalom értékrendjének hierarchiájában. Tulajdon-képpen semmiféle szexuális hajlam nem minősíthető a személyiség zavarának.
Mivel a szex steril, kevés gyermek születik és az európai nők termékenysége a történelemben soha nem létezett mélységekbe zuhan. Nincs ki gondoskodjon az öregekről, mert nem nő fel fiatal nemzedék. Nos, és mivel az öreg emberek már nem sok szexnek hódolnak, az miféle életminőség? Kivezető útnak az eutanázia kínálkozik. Ha a házastársi hűség akadály a szexuális élvezet kilátásában, akkor a szex az ász, ami mindent felülüt.
A szex az emberi jog forradalmáért van. A szexre néhol a foglyoknak vagy az elmegyógyinté-zetek pácienseinek is van joguk. Miként a csak látszólag finom változás is a pápai néelmegyógyinté-zetekben a kondom használatáról elsőrangú jelentőségű hír, amely bejárta a földgolyót. Az egyén elég-séges szexe nem lehet csak az illető ügye, mondja a forradalom.
Az elégséges szexet államosítani kell. A szegény nőknek és partnereiknek ne kelljen fizetniük a fogamzásgátlókért. Ezért azt munkáltatóiknak kell fizetniük az egészségbiztosításból. Ezért Kathleen Sebelius, az USA egészségügyi minisztere törvényt készített elő a foglalkoztatóknak erről a fizetési kötelezettségéről. “A fogamzásgátlás a tanulmányok idején évi háromezer dol-lárba kerül, az egész jövedelem a nyári szünet alatt”, magyarázta Sandra Fluke 2012-ben az amerikai kongresszusban.96 Mindenki tudja, hogy nevezik, amikor egy nő azt mondja önnek, adjon nekem pénzt és szexelek önnel. Ezt hívják prostitúciónak. De az meg mi, amikor egy nő azt mondja, adjon pénzt, és valaki mással szexelek? Ez Obama kormányának szexuális szocia-lizmusa. A nemzet egy részének Sandra Fluke megjegyzések céltáblája, hogy kondomokkal ez sokkal olcsóbb, de sokak számára ő hős és úttörő.
Mint minden forradalom, ez sem engedheti meg magának, hogy úgy fessen, csak önzésre és hedonizmusra épül. Altruisztikusnak kell látszania. Filozófiájában benne kell legyen különle-ges “felebaráti szeretetének”. Meg is van. Filozófiájának része az együttérzés, ami hamis. Az értékrend helytelen hierarchiáján alapul.
2010-ben Michel Schooyans, a louvaini egyetem professzor emeritusa “Az együttérzés csap-dája” 97 c. esszéjében elemezte a hamis együttérzés jelenségét. Együttérzés a terhes anyával, amikor abortuszt kínálnak neki, együttérzés a gyermekkel, aki hátrányos helyzetben született vagy kell születnie, ezért a gyermeket megölik. Együttérzés az abortuszt végzőkkel, “akiknek ez bizonyára nem könnyű”, ezért törvénnyel kell védeni.
Az állatoknak is van joga együttérzésre, mint azoknak a kimerült jegesmedvéknek Al Gor “An inconvenient truth” c. filmjében, amelyekre kihalás vár az ember okozta globális felmelegedés miatt. És az az “Anyaföld” is rászolgál az együttérzésre. Ezért netán mérsékelni kell az emberi populációt, aláírni a Kiotói Egyezményt stb. ...
Rászolgál az együttérzésre az emberi társadalom is, amelynek viselnie kell szellemileg és fizi-kailag beteg tagjai ellátásának költségeit. Ez aztán az eutanázia politikájába torkollik.
Nem mintha a terhes anyák, a hátrányos helyzetű gyermekek, akár a szenvedő medvék is nem szolgálnának rá az együttérzésre. Ez az együttérzés azoktól a megoldásoktól válik hamissá, amit az együttérzők javasolnak. Ezek a megoldások újabb és nagyobb szenvedést és veszteséget
95 http://www.lifenews.sk/content/brit%C5%A1t%C3%AD-gynekologov%C3%A9-maj%C3%AD-t%C4%9Bhotn%C3%BDm-doporu%C4%8Dovat-potrat
96 http://www.youtube.com/watch?v=xlRC0nsjtKQ
97 https://www.catholicculture.org/culture/library/view.cfm?recnum=11315
okoznak, mint azok, amiket meg kellene előzni. Így az együttérzésből megölt gyermekek, az életen át tartó traumáknak kitett nők, az együttérzés nevében feláldozott és bevégzett házassá-gok.
2015. májusában republikánus kongresszusi tagok törvényt javasoltak a meg nem született gyermekek abortálásának tiltásáról a terhesség huszadik hete után. A törvény címe Paintball-Capable Unborn Child Protection Act, tehát a Törvény a meg nem született, fájdalmat érezni képes gyermekek védelméről. A törvényt javaslók fő érve ugyanis az volt, hogy a meg nem született gyermekek a huszadik hét után már érzik az abortusszal okozott fájdalmat, amit tudo-mányos kutatás igazol. Josh Earnest, a Fehér Ház szóvivője szégyenteljesnek nevezte a repub-likánusok szándékát, mivel törvényük terheli azokat a nőket, akik erőszak vagy vérfertőzés ál-dozatai.98 Nincs okunk nem hinni, hogy Josh Earnest együtt érez azokkal a nőkkel, akik csak a hatodik hónapban gondolják meg, hogy abortuszra akarnak menni. A gyermek joga ne legyen darabokra szaggatva szörnyű fájdalmakban. Talán ennek van elsőbbsége.
Az együttérzés áruló dolog, főleg, ha az együttérző nem fizet érte számlát és nincs összehan-golva az igazsággal.
Az együttérzés hamissága valahol az ember természetes igyekezetében kezdődik, hogy udvarias maradjon és mindenáron kerülje el az emberek közötti konfliktust Taki Theodoracopoulosz szatirikus újságíró, egykori görög teniszválogatott említi99 konverzációját Elton Johnnal és Da-vid Furnishhal egy bizonyos társadalmi rendezvényen. A búcsúzás előtt Furnish megkérdezte tőle, mi a baja a homoszexuálisokkal. “Abszolút semmi”, válaszolta Taki, “néhány legjobb ba-rátom homoszexuális”. Amikor aztán Furnish megkérdezte, miért csinál viccet a homoszexuá-lisokból, Taki ezt mondta: “De hiszen én mindenkiből tréfát űzök, valószínűleg én is homosze-xuális vagyok.” “Mi tudtuk ezt”, mondta neki lelkesen Elton John és Furnish. Másnap Furnish egy üveg pezsgőt küldött Takinak.
“Istenem, mit tettem?” írja Taki. “Soha életemben nem vágyódtam férfiak után, soha nem volt semmiféle homoszexuális tapasztalatom. Azért beszéltem, mert udvarias akartam lenni.”
Talán nincs alkalmasabb példa e jelenség magyarázatára, mint egy híres amerikai atléta törté-nete.
A könnyű atlétika királyi sportága a tízpróba és királyai az újkori olimpiai játékok történetében hagyományosan az amerikai tízpróbások voltak. Az 1972-es müncheni olimpián azonban a kommunista tábor tízpróbázói teljesen leszorították az amerikaiakat az érmes helyekről. Nyik-olaj Avilov lett az első aranyérmes tízpróbázó a Szovjetunióból. Visszaszerzik-e az amerikaiak hegemóniájukat tízpróbában? Így hangzott a kérdés négy évvel később az 1976-os montreali olimpia előtt.
És sikerült nekik. Az USA olimpiai bajnoka új világrekorddal is díszítette aranyérmét. Tarzani alakjával, barna hajának repülő sörényével, amerikai zászlóval a kezében győzelmek után tisz-teletkört futott a stadionban. Bruce Jenner volt. Ezt a nevet még nem felejtettünk el. Avilovot a harmadik helyre szorította, ahogy azt kívántuk. Hiszen kinek kellett szurkolnunk a szovjetek ellen, ha nem Amerikának?
Azóta sok víz lefolyt a Dunán és 2015-ben ismét találkoztunk Jenner nevével. Egyetlen különb-séggel. Bruce Jenner közölte velünk, hogy nem Bruce-nak hívják és Catilyn Jennernek kell öt hívtunk. Azt állította, hogy nő lett.
Eddigelé ez egy ember drámája, akinek problémája van nemi azonosságával. Az orvostudo-mány feljegyző és kutatja az ilyen típusú zavarokat. Az ilyen ember rászolgál környezetének támogatására, együttérzésre, tapintatra és védelemre is.
Csakhogy Bruce Jenner drámája benne van az egész amerikai társadalom drámájában, amely-nek nem elég, hogy tartsuk az ujjunkat Jenneramely-nek, bontakozzék ki a problémájából. A gender ideológiája azt kívánja, tartsuk neki az ujjunkat nővé változásában. Azt kívánja tőlünk, higgyük el, hogy nő. Ezen ideológia szerint nem a nemi szervek döntik el, férfi-e valaki vagy nő.
Csakhogy Bruce Jenner drámája benne van az egész amerikai társadalom drámájában, amely-nek nem elég, hogy tartsuk az ujjunkat Jenneramely-nek, bontakozzék ki a problémájából. A gender ideológiája azt kívánja, tartsuk neki az ujjunkat nővé változásában. Azt kívánja tőlünk, higgyük el, hogy nő. Ezen ideológia szerint nem a nemi szervek döntik el, férfi-e valaki vagy nő.